Augusztus 18.

Villa d'Este (Tivoli, Olaszország): Da Vinci, Michelangelo és Raphael halála után, 1530 és 1610 között alkotó festőgeneráció nevéhez fűződő mannierizmus alatt születtek Olaszország csodálatos reneszánsz parkjai. A festészetben fokozottan teret kapott természetábrázolás, megváltozott az emberfelfogás. A kerteket úgy építették, hogy az ember természetformáló nagysága hangsúlyt kapjon. Vízesések, dombok, sziklák megrendelésre kerültek a kijelölt helyre. A reneszánszban közkedveltté váltak a különlegességek, ritkaságok gyűjtése. Az allegóriák a kertépítésben is központi szerepet kaptak. Példa erre a Vulcanus nevet viselő grotta. A jellegzetes reneszánsz kertek közül kiemelkedik a Tivoli melletti Villa d'Este.

Olvasó világ

Nemzeti Múzeum

BLM

Peter Gabriel

Az év könyve

Gundel étterem

1146 Budapest, Állatkerti út 2.

VVIP-GT

Nemzetközi ünnep, emléknap, esemény

Változó dátumú ünnepek, emléknapok

Fehér László

Hirdetés X

Hazai ünnep, emléknap, esemény

Változó dátumú ünnepek, emléknapok

Őrizzük a régi, alkossunk új ünnepi hagyományokat!

Vajon az Advent

mikorra esik idén?

Mikorra esik a katolikus egyház által ünnepelt Advent négy napja, ezzel együtt a Bronz-, Ezüst- és az Aranyvasárnap, megtudhatod itt

De van egy legalább ennyire szép ünnepsor: saját gyermekeitek várásának nagy pillanatai.

Ti tudhatjátok, mikorra esnek ezek!

Ünnepeljétek!

Külhoni ünnep, emléknap, esemény

Változó dátumú ünnepek, emléknapok

Világ Útmutató és Címtár

Kanada – nemzeti ünnepnap

Hirdetés X

Ezen a napon történt

On this day:

1949 – A magyar országgyűlés elfogadja az alkotmányt. – 1949 augusztusának további hírei

1977 – Meghal Déry Tibor (Budapest, 1894. október 18. – Budapest, 1977. augusztus 18.): író, Baumgarten-díjas (1947), Kossuth-díjas (1948). Déry Tibor: Alvilági játékok

1980 – A Metró Közlekedésfejlesztési és Beruházási Vállalat 1980-ban 68 millióra kalkulálta a Sikló újraindításának költségét. – 1980 augusztusának további hírei

2008 – Kikerül a Magyar Rádió fiataloknak szóló adójának szignáljából a korábbi Petőfi név, amit a közmédium elnöke az adó „átpozicionálásával” magyaráz. – 2008 augusztusának további hírei

VÁLTOZÓ VILÁG 6.

Az alkotmány

K R M

Névnap

A név

Született

Életrajzok

Hányadiknak születtél?

(Vagyis hányan éltek a Földön születésedkor?)

Mennyit éltél meddig?

Csillagjegy

Ezen a napon ünnepelt nevek:

Agenor, Flóris, Ilma, Ilona, Lenke, Rajnald

Ezen a napon született:

1831 – gr. Bethlen Miklós író, újságíró, költő, szerkesztő.

1895 – Pártos Gusztáv színész.

Ez a nap az állatöv Oroszlán jegyéhez tartozik.

Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?

Eh, mi a név? Mit rózsának hivunk,

Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.

Shakespeare

Az embereknek nevet adtok,

és a nevekkel nagyra vagytok,

pedig a lélek zugain

valami mindig anonim.

Goethe

Nevek eredete és jelentése

A nap szép és örömteli pillanatai

Irodalom

Olvastál ma már?

Nyitott ajtók

[ Szóló felület ]

AKI GYÖNGY NÉLKÜL ADTA EL AZ ÉKSZERDOBOZT

Chu tartományban egy ember elhatározta, elad néhány igazgyöngyöt Zheng tartományban. Fából ékszeres ládikát készített, fűszerekkel beillatosította, kirakta jáde-val és más drága-kövekkel, kibélelte jégmadártollakkal. Munkájának eredményeként Zheng tartományban megvették tőle az ékszeres ládikát, ám az igazgyöngyök a nyakán maradtak.
A fickó okkal tartható sikeres ékszerdobozárusnak, de senki se adjon hitelt annak, hogy valaha is el tud adni igazgyöngyöt.

[ Klasszikus kínai tanmesék ]

Déry Tibor

A LÓ

(Részlet)

Alkonyodott. Az alacsonyan úszó felhőkből lassú eső szitált. Itt-ott a kövek között egy-egy pocsolya villogott a sáros járdán.

Az öregember sietett, hogy még sötétedés előtt hazaérjen. A túloldalon, egy égő bérház emeleti ablakaiból tömör, bársonyfekete füstfelhők nyomultak ki az utcára, ölükben egy-egy vékonyan sziszegő lángnyelvvel, amely sárgán meg-megragyogtatta a szemközti ház épen maradt ablakait. Az utca üres volt, csak a keskeny úttest közepén, a szétszórt üvegcserepek között feküdt, arcát könyöke alá rejtve, egy halott katona.

Egy tejcsarnok kirakata előtt az öregember hirtelen megállt. A keskeny boltajtó üres keretéből egy szőke sörényes, barna lófej nézett ki az utcára.

- Hát te hogy kerültél ide? - morogta az öreg meglepetten, s előrehajolva szemügyre vette az apró helyiséget. A ló fara a bolt hátsó falát súrolta, amelyen egy borvörös papírra nyomtatott hirdetmény lógott, tompora jobbról a fehér kiszolgálóasztalnak, balról egy feldőlt jégszekrénynek szorult.

Az öreg hátralépett, s fejét felvetve elolvasta a légnyomás által elbillentett, ferde cégtáblát. "Tej Vaj Tojás" betűzte a növekvő szürkületben. Még egyszer figyelmesen szemügyre vette a lovat, majd fejcsóválva elfordult s hazaindult. A ló fejével kinyomta az ajtót, s utánaeredt.

Rövid útjuk volt. Elöl ment az öregember, lehajtott fejjel, s elgondolkozva hallgatta a ló patáinak szabályos kocogását háta mögött, a járda sáros aszfaltján. Egy alkalommal, amikor egy mellékutcába fordult be, a dobogás megszűnt, mintha a ló megállt s elgondolkodott volna; de alig egy perc múlva izgatott, szapora ügetéssel - melynek üteméből világosan ki lehetett hallani az aggodalom szívdobogását - újra felzárkózott. Egy idő múlva az öregember próbaképp még egyszer befordult egy mellékutcába: mögötte a ló ismét megállt, majd rémült, gyors ügetéssel megint utána eredt.

- Vak! - mormogta az öreg rosszkedvűen. - Mind a két szemére vak!

Az utcák néptelenek, csendesek voltak, messziről gyönge gépfegyverkelepelés hallatszott. A Bazilika mögött egy asszony mélyen előrehajolva, cuppanó lábakkal átszaladt a havas, csatakos téren, s eltűnt egy kapu alatt. Feljebb a széles úttest tele volt szórva ablakcserepekkel; a téli, sötét ég megmártotta magát bennük, hunyorított, s belefagyott az üvegbe. Rohamosan sötétedett.

Mire hazaértek, Buda felől megszólaltak az orosz aknavetők, egy alacsonyan berregő vadászgép már fejük fölött kefélte a háztetőket. A ló azonban oly gyakorlott mozdulattal ereszkedett le új gazdája mögött a kanyargó, keskeny pincelépcsőn, mintha tíz évig viceházmester lett volna egy ötemeletes bérházban. Csak az utolsó lépcsőfokon botlott meg, térdre rogyott, s a hasán csúszva szánkózott le az óvóhely koromsötét előterébe. De alighogy leért, dörrenő patkókkal felugrott, s fejét leszegve bevágtatott a szenespincékhez vezető, hosszú folyosóra. Az oidipuszi éjszaka vaksötétjében csak patkóinak felszálló, sárga szikrái fénylettek, mint egy jajkiáltás írásjelei. Hosszan, panaszosan nyerített, nyakából, hátából dőlt a vér; a pince alacsony mennyezete három helyen lehántotta bőrét. A folyosó végére érve azonban hirtelen megállt, s mélyen lehorgasztotta a fejét.

* * *

Bent az óvóhelyen már az esti lefekvéshez készülődtek. A szokatlan zaj hallatára a férfiak nagyobb s a nők kisebb része kitódult az előtérbe, majd libasorban, kíváncsian nyújtott nyakkal elzarándokoltak a szenespince elé. A légóparancsnok, a menet élén lépkedve, itt hirtelen megállt, s feje fölé emelte kis, fekete petróleumlámpáját. Kétoldalt az árnyékok, élénken hadonászva, leszakadtak a falakról, s egymás tövébe átnőve, mint egy bonyolult bokor gonoszság, mozdulatlanul meglapultak a padlón. A pince boltíves, sötét mennyezete alatt, a falak rácsukódó keretében, megjelent a ló kivilágított, széles fara.

Egy asszony halkan sikított, a férfiak nevettek. Az ősz bajszú, köpcös házfelügyelő hasát fogta jókedvében. Valaki keresztet vetett. A légóparancsnok, Pignitzky számvevőségi tanácsos, még magasabbra emelte lámpáját, s előrehajolva - mintha nem hinne a szemének - a ló vastag, szőke farkára szegezte ámuló tekintetét.

- Hogy reszket szegény! - sóhajtotta egy idősebb asszony. A ló, mintha megértette volna, hátrafordította fejét, nagy, barna szeme megcsillant a lámpafényben.

- Ezt jól megcsinálta, János bácsi! - mormogta a légóparancsnok. - Minek hozta ezt ide?

Az öregember keze fejével letörölte homlokáról az izzadságot. - Ha künn hagyom, agyonüti a gránát - felelte csendesen.

Senki sem szólt. Az emberek hallgatva néztek maguk elé, elsötétülő szemmel s kegyetlen összecsikorduló fogakkal; úgy festettek, mintha az állat kövér, verejtékes farát vizsgálgatnák a zsigerek vadságának s a krisztusi szeretetnek kettős szenvedélyével. A ló hátraforduló fejével szelíd, hívogató pillantásokat vetett feléjük.

- Milyen jól ég most ez a kis lámpa - mondta váratlanul egy sovány asszony -, milyen fényesség lett itt!

- Az igaz, hogy odakünn elpusztult volna - morogta a házfelügyelő elgondolkodva.

Mari néni, egy csizmadia özvegye, előrelépett, s egy apró, félénk mozdulattal végighúzta ráncos tenyerét a ló tomporán. Férjétől örökölt pápaszeme, melyet csak kegyeletből viselt teljesen ép, egészséges, öreg szemén, szigorúan megvillant a lámpafényben.

- Vigyázzon, meg ne rúgja!

- Öreg ez, nem árt már a légynek sem - véleményezte Andrási úr, egy sánta pincér. A biztatásra az öregasszony még közelebb húzódott az állathoz.

- Hol szedte fel, János bácsi? - kérdezte a házfelügyelő.

Az öregember a keze fejével újra megtörölte esővizes, izzadt homlokát, majd szúrós, hideg szemével lassan végigmérte a hirtelen feléje forduló, lámpafényes arcokat.

- Nem szedtem fel, jött ez magától - mondta. - Egy sajtüzletben állt, a pult mellett, s onnét nézett ki az utcára. Szemben már égtek a házak, a kövezetet szétverte az akna, közepén meg egy kilőtt tank füstölgött. Alighogy észrevett, kijött az üzletből, s utánam eredt. Tele van ott holttesttel az utca, én voltam az egyetlen élő ember, hát hozzám csatlakozott az ártatlan.

- Szólt hozzá? - kérdezte Mari néni.

Az ember megrázta a fejét.

- Nem szóltam én - mondta.

- De hogy került az üzletbe? - kérdezte egy asszony.

- Azt nem tudom - felelte mogorván az öregember. - Meg azt sem tudom, hogy miképp jött le itt a lépcsőn, amikor mind a két szemére vak.

- Vak? - sóhajtotta Mari néni.

Egy pillanatra csend lett. A légópince felől hangos, vidám gyereksivalgás hallatszott ki a folyosóra, s közvetlenül nyomában, mint egy bosszús, sióni intelem, egy távoli bombarobbanás fojtott morgása. A ló széles fara alig észrevehetően megremegett.

- Fél! - kiáltotta szívére szorított kézzel Sovány Juli, a házmesterné kegyelemkenyéren tartott, árva unokahúga. - Jaj, Istenem, hogy fél!

Egy mellette álló, nagy mellű, hatalmas termetű asszony a szemét törölgette; a ló farkának szőke csillogása az öregedő szív furfangos, bonyolult áttételén felidézte saját, régmúlt, szöszke gyerekkorát. Az érzelgősség egy szempillantás alatt végighúzta csiklandó villanyos fésűjét a nők szívén, szemük könnybe lábadt, hajuk felbomlott, orruk kivörösödött; a hátraforduló lófej dióbarna, szelíd tekintete, mint egy fordított Gorgó, vízzé változtatta őket.

- Azért sem kergettem vissza - mondta az ember lassan -, mert ha a gránát meg is kíméli, reggelre biztos levágná valamelyik bitang csavargó.

- Nem is volna rossz egy kis rostélyos - hallatszott a háttérből egy rekedt férfihang.

Pignitzky tanácsos hirtelen hátrafordult.

- Hát nem bánom, maradjon - mondta kissé recsegő hangján. - Majd meg kell fordítani, hogy fejjel álljon kifelé. Vezessék ki az előtérbe, az elég nagy, ott meg bír fordulni, aztán faroltassák ide vissza, s kössék a szenesajtó kilincséhez. Juli, te majd kitakarítod utána a szemetet, kétszer napjában, reggel meg este.

- Igenis - mondta Sovány Juli.

- De mivel fogják etetni? - kérdezte egy asszony.

- Odakünn is éhen pusztulna szegény - sóhajtott Mari néni.

- Majd felszolgálok neki egy kis füvet a Szabadság térről - ajánlkozott a sánta pincér, aki az irgalom pillanataiban is lehetőleg mestersége útmutatásai szerint igyekezett az emberiséget szolgálni.

- Majd csak kerül valami - mondogatták az emberek.

Miután ilyeténképp a vendéglátás kérdése érdemben elintéztetett, a menet visszaindult a légópince felé. Sovány Juli előreszaladt: még meg kellett melegítenie a házmesterék vacsoráját s megvetni az ágyakat. Futtában megbotlott egy kiálló kőben, s halkan jajgatva hasra vágódott.

Mari néni, a csizmadia szemüveges özvegye, a menet legvégén ballagott egy másik özvegyasszony mellett, aki a közeli Nádor utca úri házaihoz járt mosni. A két öregasszony jól megértette egymást. Termetre egyformán alacsonyak, cingárok és szívósak, ha egymás mellett megálltak beszélgetni, mintha két vékony kis gyertya lobbant volna fel ide-oda hajladozó lángocskájával a nagyvilág meredek kupolájú, huzatos, sötét termében. Ami kis fényük volt, azt nemcsak az érthetetlen éjszaka, szerényen és bölcsen inkább egymás kivilágítására fordították. - Maga is észrevette, ugye, lelkem? - kérdezte a mosónő.

Mari néni megállt, s feléje fordította a megboldogult pápaszemének szigorú villogását.

- Mit vettem észre, Daniskáné? - kérdezte szelíden.

- A fényt - felelte a mosónő suttogva.

Mari néni szótlanul bólintott: fogalma sem volt, hogy milyen fényről van szó.

- Emlékszik, ugye, lelkem - folytatta özvegy Daniskáné -, hogy mielőtt visszaindultunk, Pignitzky tanácsos úr, kezében a lámpással, hirtelen hátat fordított a lovacskának. Olyan alacsonyan tartotta a lámpát, hogy a szép, nagy termetével teljesen elállta a világosságot. De a lovacska mégsem tűnt el a sötétben - folytatta a mosónő, még jobban lehalkítva hangját -, mert a fény ott maradt a feje körül. Nem hittem a szememnek, többször is odanéztem, de olyan fényesség ragyogott körülötte, mintha egy csillag gyúlt volna ki a feje fölött.

Mari néni hallgatott.

- Amikor megsimogattam - mondta egy idő múlva -, a bőre bársonyos volt, mint a frissen kinyílt árvácska.

Szudoku


	8	1
	6	2


6	3	5


9	7
3	1

	5
	7
	2

1		2
	5
7		6

	8
	6
	5

	3	5
	4	6


5	1	3

1	2
8	9

A mester és Margarita

Janus

Eros 366

A masszázs

Népi, vallási és egyéb szokások, legendák

Változó Világ Enciklopédia

Vallási Útmutató és Címtár

Vallások naptára

Kharübdisz: Poszeidón és Gaia leánya, a veszedelmes örvényt megszemélyesítő istennő. Falánk szörnyetegként eredetileg a szárazföldön élt, a tenger mélyére Zeusz vetette mérgében, mert a Héraklész által Gérüóneusztól elhajtott marhákból jó néhányat felfalt. Zeusz arra ítélte, hogy a tenger vizét napjában háromszor szívja be és okádja ki. Tanyája Szkülla sziklájával szemben egy alacsony sziklaszirt alatt volt.

Görög istenek

AJÁNLOTT IRODALOM: Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

A jövendő évezred közössége,

egy új hit jegyében

365+1 legenda

A nap

a Változó Világban

Olvasd a Változó Világot!

Írd is!

Könyvírási pályázat

Íróiskola

Változó Világ blog

Haynau augusztus 18-án a Paszkeviccsel kötött megállapodásra hivatkozva utasította Schlik altábornagyot, intézkedjen, hogy az orosz csapatok őrizetében lévő 11 lázadófőnököt, az országgyűlés számos képviselőjét, végezetül a magyar hadseregben szolgált volt cs. kir. tiszteket szállíttassa Aradra. A 11 lázadófőnököt, „akiknek nevét, beosztását és a felkelő hadseregben betöltött tisztét pontosan meg kell állapítani", egymástól elkülönítve kell elhelyezni, a képviselők és a volt cs. kir. tisztek többedmagukkal, csoportosan helyezhetők el. Az átvett foglyoknak nem sok jót ígért Haynau augusztus 18-i hadparancsának azon kitétele, hogy „a pártütő seregek vezérei és egyéb főnökök vagy a lázadó pártnak különösen megjelelt egyénei, valamint a cs. k. hadseregből a pártütőkhöz áttért tisztekrőli további rendelkezést" magának tartja fenn.

VÁLTOZÓ VILÁG 27.

Megtorlás...

K R M

AZ INNOVÁCIÓ A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

AZ EURÓPAI UNIÓ A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

KISEBBSÉGEK A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

Kiadói szolgáltatások

Ismeretek, érdekességek, rendezvények, programok

Múzeumi rendezvények

Szám-blog

230. tétel az igazságról

Az okos százfélét gondol, az ostoba csak egyet. (Rusztaveli)

Az igazság | Az Emberhit

Programajánlatok

Tanácsok,

hasznos tudnivalók

Hasznos tudnivalók

Használati útmutatók

230. tanács

Taníts valahol valamit.

Nyelv-tudás

Naponta gyakoroljuk, gyarapítsuk!

Az egynyelvű és egyszokású ország erőtlen és romlandó.

I. (Szent) István

Google-fordító

Languages of the World

Magyar iskolák a világon

Les lycées français dans le monde

Български училища по света

Angol - Kezdőknek

he is three score and ten – hetven éves (score=20)

Haladóknak [—Dr. Language, yourdictionary.com]

Wanton (Adjective) Pronunciation: ['want-ên]

Definition 1: Today’s word is not the name of a Chinese dumpling, but an ambiguous English adjective with at least four meanings: (1) undisciplined, unruly; (2) rich and luxuriant as wanton undergrowth; (3) frolicsome, playful; (4) gratuitously, capriciously malicious.

Usage 1: Today's word may be used as a noun but with an unambiguous meaning: a lewd or lascivious person. The verb, "to wanton," however, has both the positive and negative senses of frolicking and behaving lewdly. Make sure your context is clear should you ever wanton through the wood.

Suggested usage: Lewd people do tell wanton lies and live wanton lives but decent folk display wanton behavior at sporting events; jumping and screaming is a certainly a kind of wanton frolicking, a small pace beyond exuberance. The technology explosion of the 90s increased the number of people wantonly wealthy; we hope you are one of them (and that you are a sharing soul).

Etymology: Middle English "wantowen" based on wan- "lacking" + towen, past participle of teon "to bring up, to discipline," so the original sense of this word was "unrestrained, undisciplined." The stem "wan" comes from a Proto-Indo-European root *eue- "to abandon" which also produced "wane" and "vain," as well as "vacate." "Teon," the origin of "team" (originally a disciplined group of horses) derives from PIE *deuk- "to lead," which also gave us "duke" and the coin originally struck by dukes, the ducat. The same root is behind Latin ducere "to lead," which underlies our "(aqua)duct," "educate," "deduce," "conduct," and many more. (We offer wanton gratitude to Paolo Delmastro for suggesting today's wonderfully polysemous word.)

Francia

la loi du plus fort - az erősebb joga

Le petit prince	The Little Prince	A kisherceg
- Où sont les hommes ? reprit enfin le petit prince. On est un peu seul dans le désert... - On est seul aussi chez les hommes, dit le serpent. Le petit prince le regarda longtemps: - Tu es une drôle de bête, lui dit-il enfin, mince comme un doigt... - Mais je suis plus puissant que le doigt d'un roi, dit le serpent.	"Where are the men?" the little prince at last took up the conversation again. "It is a little lonely in the desert . . ." "It is also lonely among men," the snake said. The little prince gazed at him for a long time. "You are a funny animal," he said at last. "You are no thicker than a finger . . ." "But I am more powerful than the finger of a king," said the snake.	- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember. - Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó. A kis herceg hosszasan szemügyre vette. - Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam... - De bármilyen király ujjánál hatalmasabb - mondta a kígyó.