A magyar királyok

Árpád-házi Szent István király

Nemzeti Útmutató és Címtár

Megyei útmutató

Az Árpád-ház

Héraldique

Szent István király a magyar szentek sorában az első helyen áll. Apostoli szent királyunk teremtette meg Magyarországot mint szuverén, független államot, s ő vezette be a magyarságot a keresztény népek közösségébe, kijelölve országának helyét és útját is a keresztény Európában.

Vajk néven látta meg a napvilágot, Géza nagyfejedelem egyetlen fiaként. Legfiatalabb éveit még pogányságban töltötte, de 973-ban, mások szerint 974-ben, apja megkereszteltette fiát, aki a keresztségben az István nevet kapta az első keresztény vértanú után. A hagyomány szerint Szent Adalbert keresztelte és bérmálta az ifjú Vajkot, tanítója is ő volt, s ő közvetített az István és Gizella bajor hercegnő között 995-ben létrejövő házasságban is.

Apja Istvánt jelölte ki utódjául, de a nagyfejedelem halála után meg kellett küzdenie idősebb rokonával, Koppánnyal a főhatalomért. 1000-ben II. Szilveszter pápától koronát és áldást kért. Az államszervezet létrehozása után nagy erővel látott hozzá a térítés munkájához. A tíz egyházmegye létrehozásán kívül apátságokat emelt az ország nyugati részén. Nevéhez fűződik több bencés apátság megalapítása is. Bár István Rómához igazodott, minden vallási kérdésben nagyfokú türelemmel viseltetett a görög rítus iránt is - a bazilita monostorok zavartalanul működhettek uralkodása alatt. 1018 körül megnyitotta az utat a jeruzsálemi zarándokok előtt, Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Bizáncban templomot építetett a magyar zarándokoknak.

Élete végére mind a két trónörököst, Ottót és Szent Imrét elvesztette, így nőági rokonát, Orseolo Pétert tette meg utódjának. Szent István király tisztában volt felelősségével és annak jelentőségével, hogy hatalmát Istentől kapta. Ennek jele volt, hogy évente egyszer a templomban letette az uralkodói hatalmát, mintegy visszaadva azt Istennek.

1038-ban halt meg Szűz Mária mennybevételének napján, miután halálos ágyán felajánlotta az országot a Szentséges Szűznek. Testét a székesfehérvári koronázási bazilikában helyezték el.

Kultusza már I. András alatt nagy volt, I. László király avatatta szentté 1083-ban, fiával Imrével, Gellért püspökkel, valamint Zoerard-András és Benedek remetékkel együtt. 1686-ban Buda visszafoglalásakor az egész Egyházra kiterjesztették ünneplését. A világegyház augusztus 16-án ünnepli, a magyar egyház augusztus 20-án mint Magyarország fővédőszentjét, amihez a Szent Jobb ereklye tisztelete is kapcsolódik.

Ünnepe: augusztus 20.
 

Árpád-házi Szent Imre herceg (kb. 1007 - 1031)

Szent István király és Boldog Gizella királyné másodszülött fiú gyermeke a keresztségben apai nagybátyjától kapta a Henricus-Emericus nevet, amiből magyarosan Imre lett. A szent Árpád-házi herceg bátyja, Ottó korai halála után trónörökös lett. Tanítóról szülei Szent Gellért személyében gondoskodtak, akitől a hét év szorgalmas tanulás alatt nem csak a középkori iskolafokozatokat sajátította el, de megtanult latinul és valószínűleg egy kicsit németül is. Isten - Imre imáit meghallgatva - a legkedvesebb áldozatnak a szüzességet jelölte meg, amit Imre boldogan ajánlott fel.

A tanulás befejezése után a szülei hitves után néztek, de a kiválasztott személyét és nemzetiségét nem ismerjük. Szent Imre házasságkötése után részt vett az ország dolgaiban, ő lett az ország nyugati részein letelepedett ruszok parancsnoka, valamint aktívan részt vett apja hadjárataiban. Egyes történészek azt is valószínűnek tartják, hogy ő nyerte meg II. Konrád ellen a győri csatát.

Éjjelente gyakran kilesték, hogy odaadóan zsoltárokat énekelt, vagy sokáig a feszület előtt térdepelve imádkozott. Apja neki írta a híres Intelmeket, melyben a nyugati mintájú királytükröket követve uralkodási tanácsokkal látja el az ifjú Imre herceget. Szent István az itt írottak szerint is benne látta életművének folytatóját. Ezt bizonyítja, hogy 1031-ben királlyá akarta koronáztatni. A koronázási előkészületek közben jött a fájdalmas hír: Szent Imre herceget vadászat közben egy vadkan halálra sebezte.

Imréről valószínűleg még apja életében elhíresült szentsége, amelyet a következő évtizedek csak egyre erősebben tápláltak, így 1083-ban Szent László király az apát és fiát együtt emelte oltárra. Tisztelete a mai napig töretlen, örök példaképe a magyarságnak, kiváltképp a magyar ifjúságnak.

Ünnepe: november 5.

Árpád-házi Szent László király (kb. 1040 - 1095)

Szent László - Szent István mellett - a magyar uralkodói eszmény egyik legtökéletesebb kifejezője, a kereszténység következetes védelmezője és terjesztője, aki a legkeményebb csatában is tudott nemeslelkű lenni, s akiről egyszerre mondták, hogy "lovagkirály" és hogy "szent". Atyjának, I. Béla királynak a vitézséget, míg anyjának, a lengyel Richezának a vallásos lelkületet köszönhette.

László még hercegként tért haza lengyel száműzetéséből, hogy bátyját, Gézát támogassa I. Salamon király ellen, biztosítva maguknak ezzel a dukátust.László herceg Salamon uralkodása alatt a kerlési csatában tüntette ki magát először, amikor a betörő fekete kunokat sikeresen kiverte az országból és még az egyik menekülő kun vezértől is visszaszerezte az elrabolt magyar leányt. Ez a hőstette még életében nagy dicsfénnyel övezte fel t. A pártoskodásban még többször is Géza mellé állt a harcban, amíg uralomra nem segítette. Bátyja halála után,1077-ben lett a király.

Uralkodása alatt egyaránt törekedett az ország külső és belső gyarapodására, valamint annak egységére is. A királyságába betörő besenyőket, úzokat, kunokat többször is kiűzte, nem egyszer felkínálva nekik a lehetőséget, hogy térjenek keresztény hitre és telepedjenek le. 1091-ben birtokba vette Horvátországot és az egykori Moesia egyik részét dinasztikus jogon, lévén az özvegy horvát királyné a testvére volt, s László segítségét kérte. Sűrű háborúzásai okán s a legtöbb csoda a hadakozó királyt kísérte: üldöző ellenség elől menekülve a szikla meghasad előtte, éhező katonái táplálására szarvasbikák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, ellensége elé dobott pénzei kővé változnak stb.

László a magyar egyházat, ahol tudta, erősítette, több apátság és püspökség alapítása fűződik a nevéhez, uralkodása idejében tudott csak elterjedni a káptalani és a főesperesi szervezet is. Adományaival buzgón segítette a templomokat. 1083-ban ő avatatta szentté István királyt, fiát Imre herceget, Gellért püspököt, valamint Zoerard-Andrást és Benedek zoborhegyi remetéket. Neve komolyan felmerült a készülődő I. keresztes hadjárat egyik vezéreként, amit az 1095. július 29-én bekövetkezett halála hiúsított meg.

Testét először Somogyváron, később Váradon helyezték nyugalomra. Itt évszázadokon keresztül töretlen volt a kultusza, nem csak a gyógyulni vágyók jöttek ide, de sokan vitás ügyeiket is itt intézték el, a szent sírjánál, illetve itt tettek többen is fogadalmi esküt. Szent László király halála után többször is megjelent népe között és csodát tett ott, ahol a legnagyobb volt a szükség. Magyar katonáknak pedig a tömegei mentek csatába "Szent László, segíts!" felkiáltással egészen a II. világháborúig.

Ünnepe: június 27.

Árpád-házi Szent Piroska (1080 - 1143)

Szent László és a sváb származású Adelhaid királyné leánya, aki apja halála után sokáig Könyves Kálmán király udvarában élt. 1105-ben jegyezte el a bizánci trónörökös, Ioannés Komménos. A házasság megkötéséhez át kellett térni Piroskának az orthodox hitre, amelyben az Irén nevet kapta. Szent László leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki buzgó és lelkiismeretes az állam ügyeiben, mégsem harácsoló, mint ahogy oly sokan az elődjei közül. A keresztény hit igazságait szemmel tartotta mindenkor. Férjével ő alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort, mozaikképét pedig a Hagia Sophia őrzi a mai napig. Sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket magyar földről, soha nem fordított hátat a hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Halála után az orthodox egyházban szentté avatták.

Ünnepe: augusztus 13.

Árpád-házi Szent Erzsébet (1207 - 1231)

Sárospatakon született 1207-ben. Szülei II. András magyar király és Meráni Gertrúd voltak. Apja Moráviai Hermann türingiai grófnak szánta feleségül, ezért gyermekkorától Türingiában nevelkedett, ahol sok negatív élmény érte. 1216-ban meghalt a még gyermek jegyese, ezért a másodszülött Lajossal kelt egybe 1221-ben, aki jól viselte Erzsébet hosszú és szigorú böjtjeit, élénk temperamentumát, önmegtartóztatását és a gyakori jótékonykodásait. Házasságukból három gyermek született: Hermann, Zsófia és Gertrúd. 1227-ben meghalt Lajos az V. keresztes hadjáratban. Erzsébet ekkor visszavonult Eisenbachba, ahol a ferences szerzetes, Marburgi Konrád lett a lelki vezetője. Ahogy a legendája mondja: "Itt lemondott a saját akaratáról és a világ minden pompájáról...", maradék vagyonából menhelyet alapított a szegényeknek, ahol társaival nagy odaadással ápolta őket egészen haláláig.

1235-ben megtörtént szentté avatása, hiszen még életében elhíresült szentsége. A kanonizáció után maga II. Frigyes tette rá császári koronáját, amikor az oltárra helyezték. Tisztelete és kultuszhelye a világ minden részén hamar elterjedt és azóta is töretlen.

Ünnepe: november 19.

Árpád-házi Szent Kinga (1224 - 1292)

IV. Béla királyunk leánya tizenöt évesen lett lengyel királyné Boleszláv krakkói herceg hitveseként, miután férjét királlyá választották. A királyi pár örökös tisztasági fogadalmat fogadott Kinga hatására és kifejezett kérésére. Szent Kinga nagy mértékben hozzájárult az ország gyarapításához, hozományát (40.000 aranymárka) a tatárok elleni védelemre szánta. Az 1241-42-es tatárjárás után a királyné több adománnyal is hozzájárult az újjáépítéshez. 1249-ben hazalátogatott, hogy atyja segítségét kérje Lengyelország számára. Körútja során a máramarosi sóbányában kérte atyját, hogy adjon sótömböket a lengyelek számára. Atyja ezt a kérését teljesítette, s Kinga a birtokbavétel jeléül az aknába dobta a gyűrűjét, amelyet két évvel később találtak meg a lengyelországi Wielickában, amikor megnyitották az ottani aknát.

Kinga sok templomot, kolostort építtetett, valamint gondoskodott felszerelésükről is, ezek közül talán a legjelentősebb az Ószandecban alapított ferences kolostor, amely Közép-Európa kulturális központjává nőtte ki magát. Férje halála után klarissza apáca lett, a temetésen már aző ruhájukban jelent meg. Vagyonát szétosztotta a szegények között, s visszavonult az ószandeci kolostorba, ahol perjelnővé választották. Élete hátralevő részét az imaélet elmélyítése, illetve a folyamatos alamizsnálkodás és betegápolás kísérte végig. 1292-ben halt meg. 1690-ben boldoggá avatták, majd 1999-ben II. János Pál pápa szentté avatta.

Ünnepe: július 24.

 
Árpád-házi Szent Margit (1242 - 1270)

Édesapja IV. Béla, a "második honalapító", édesanyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő volt. Amikor a királyi pár a tatár seregek elől menekült, a szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Istennek ajánlották, hogy segítse őket a tatárok elleni küzdelmükben. A legendaírók ezért Margit felajánlásával látják igazolva a tatárok kivonulását az országból, illetve a nagykán halálát.

Szent Margitot már három évesen átadták a veszprémi domonkos nővéreknek, ahol a Katalin-kolostorban Margit nevelője Boldog Ilona és Olimpyades nővér volt, akiktől a, misztikus jámborságot, Szűz Mária bensőséges szeretetét, a szenvedő Krisztus iránti teljes odaadást, valamint az állandó vezeklő szellemet tanulta. Béla király leánya számára kolostort építtetett a Nyulak szigetén. Itt tette le a fogadalmat 1254-ben Szent Margit.

A 12 éves leány teljesen tudatában volt annak, hogy mire kötelezi az eskü. Kétszer is lett volna lehetősége, hogy Rómától felmentését kérje szent fogadalma alól - két nagy politikai előnyökkel járó házasság miatt -, ám Margit mindkettőt határozottan visszautasította.

Elsődleges volt számára, hogy mennyei Hitvese előtt megfeleljen, ezért tartotta meg a szigorú szabályokat, sanyargatta magát és ápolta legnyomorúságosabb betegeket. Nem szerette, ha királylányként kezelték. Isten megajándékozta a jövendőmondás tudományával, amellyel atyját is segítette diplomáciai gondjaiban. Amikor úgy érezte, hogy élete végéhez közeledik, megjósolta halála óráját is. 1270. január 18-án halt meg annak a tudatnak a derűjével az arcán, hogy odaát már várja mennybéli jegyese.
Szentté avatását már 1276-ban elkezdték, amire csak 1943-ban került sor.

Ünnepe: január 18.

Ajánlott irodalom

Az  Árpádok

A tudás 365+1 napja

sorozatban

Április 26

Augusztus 20

Szeptember 17

Október 30, 31

November 1, 11

December 30

Árpád-házi Boldog Jolánta (1235/39-1298)

IV. Béla magyar király leánya. Nagynénjei Árpád-házi Szent Erzsébet és Prágai Szent Ágnes, nővére Árpád-házi Szent Kinga, húga Árpád-házi Szent Margit. Öt évesen a karakkói hercegi udvarba került, nővére Szent Kinga nevelte. 1256-ban ment férjhez a kaliszi és gneznói herceghez, Jámbor Boleszlávhoz, aki a tanácsadói alaptalan pletykáira hallgatva elhidegült a feleségétől. Jolánta azonban türte ezt, és amikor férje csatába indult, mindig imádkozott érte. 1279-ben megözvegyült, ezért visszatért Kinga nővéréhez, akivel - miután testvére is megözvegyült - együtt beléptek az ószandeci kolostorba. Kinga halála után visszatért az általa alapított kolostorba. Maga gondozta a legsúlyosabb és legvisszataszítóbb betegeket. Ahogyan előre megjósolta, 1298 március 6-án halt meg. A sírját a zarándokok sűrűn látogatták, s mivel folyamatosak voltak a csodás gyógyulások, egyre sürgetőbb lett Jolánta boldoggáavatása. A pápa hozzájárulásával Lengyelország és a ferences rend patrónája lett a XIX. században.

Ünnepe: június 15.

 
Árpád-házi Boldog Erzsébet özvegy (kb. 1260 - kb. 1320)

V. István király leánya volt, aki a Nyulak szigetén a domonkos apácák kolostorában nevelkedett. 1287-ben feleségül adták Roseberg Zania (Zanis) cseh főúrhoz, valószínűleg akarata ellenére, mert ő nagynénje, Szent Margit példáját követve teljesen Istennek szentelt életet szeretett volna élni. Férje halála után Milánóba ment testvéréhez, Máriához, ahol élete hátralévő részét visszavonultságban töltötte a legnagyobb alázatosságra törekedve. A legendája így ír utolsó éveiről: "Minél inkább megalázta magát, annál kedvesebb volt Mennyei Jegyese előtt. Földi korona helyett mennyei koronára lett méltó...'" Szentség hírében halt meg 1320 körül.

Ünnepe: november 13.

Árpád-házi Boldog Erzsébet szűz (1292/94 - 1336/38)

Az utolsó Árpád-házi király, III. András és a lengyel Kujáviai Fenenna hercegnő leánya. A király egyetlen gyermeke volt, mert annak második házasságából, mely Habsburg Ágnessel köttetett, nem származott utód, így lett Erzsébet a magyarok "utolsó aranygallyacskája". Apja halála után önként vonult a svájci Töss domonkos apácái közé, visszautasítva kérőjét, Habsburg Henriket.

Szigorú vezeklő életet élt, mindent szívesen megtett, amire csak kérték. Egész életét tökéletes tisztaságban töltötte, s teljesen megfosztotta magát a mulandó, földi javaktól. Egy rossz, foltozott ruhában járt, s a legtöbbször fel sem fedte kilétét, csak annyit mondott, mikor a neve után érdeklődtek: "Erzsébet nővér Budáról." Bár teste rosszul viselte a szenvedéseket, ő alázatos szívvel tűrte. Élete utolsó éveiben lebénult és több fekély is borította. Teljesen elhagyatva és elfelejtve halt meg. Amikor sírját később felnyitották, testét teljes épségben találták meg. Bár sírja a svájci vallásháborúk alatt megsemmisült, a sír fedőlapját a mai napig őrzik Zürichben.

Ünnepe: november 13.

A Változó Világ bölcsességei

Tessék tudni! A te tudásod a te hatalmad! (Szimeonov Todor)

Aki hamisságokat terjeszt, akarva-akaratlanul az emberek szellemi rabszolgaságát szolgálja. (Szimeonov Todor)

A tény kevés, a vélemény sok. (Szimeonov Todor)

Nincs új a nap alatt, csak a változó világ... (Szimeonov Todor)