Monthly Archives: február 2004

Irányváltás a társadalompolitikában

Irányváltás a társadalompolitikában

Gazsó Ferenc tézisei a Reformkörök részére

1. Hazánkban a baloldali állampolgári irányultságot integráló politikai elit válaszúthoz érkezett. A társadalmi támogatottság stabilizálása, a szavazatgyűjtő-képesség gyarapítása és ezáltal a kormányzati pozíció esélyének megőrzése stratégiai irányváltást igényel az MSZP társadalompolitikájában. A globálkapitalista befolyás dominanciáját érvényesítő rendszer-transzformáció eddigi menetében az MSZP adós maradt a baloldali alternatíva körvonalazásával és a baloldali értékekre orientálódó politikai gyakorlat érvényesítésével. A baloldali identitást deklaráló párt politikai cselekvését főként a szituatív sodródás, továbbá a szociálliberális dogmákhoz igazodó cselekvés jellemezte. A helyzet paradox: miközben a hazai politikai mezőt egy igen erőteljes, nagy erőpotenciállal rendelkező baloldali orientáció jellemzi, a szóban forgó politikai minőséget a pártpolitikai mezőben reprezentáló pártnak nincs koherens társadalomstratégiai elképzelése, a baloldali értékkritériumokkal egybehangolt válasza a társadalom jövőjével összefüggő kardinális kérdésekre. Mindenekelőtt arra az alapvető kérdésre, hogy miként képzeli el a baloldal pártja az országban kialakult szélsőségesen egyenlőtlen társadalmi berendezkedés korrekcióját, a polarizációs folyamat lefékezését, a státuszvesztők, az alsóosztályba és a roncstársadalomba sodródottak integrálását, a jórészt szétzilált vagy meggyengített jóléti intézmények regenerálását, továbbá a humánerőforrást újratermelő és gyarapító intézményrendszer kiépítését és hatékony működtetését.

2. A kardinális kérdés jelenleg az, hogy az immár kiépült és stabilizálódott hazai újkapitalizmusban lesz-e a tőkeérdekek korlátlan érvényesülését korlátozó baloldali társadalompolitika, avagy a hazai politikai baloldali elit a neoliberális doktrína valaminő modifikált, “harmadik utas” változatát tálalja fel korszerű, a szociáldemokrata értéknyalábokat integráló társadalompolitikai stratégiaként, illetve a politikai vonalvezetést továbbra is a domináns érdekcsoportok hullámverése sodorja.

3. Felfogásunk szerint baloldali társadalompolitikai stratégia nem épülhet sem a tőkeérdekek abszolút primátusára, sem a profitmaximáló gazdaság működésének valaminő korlátozására. A baloldali társadalompolitika olyan társadalmi berendezkedés kialakítására törekszik, amelyben a jobb életminőség elérése az alapvető cél. E cél elérése a liberális piacgazdaság felvirágoztatásával kapcsolódik egybe. A baloldali társadalompolitika tehát a prosperáló gazdaság fenntartásában érdekelt, következésképp a gazdaság virulens, optimális jövedelmezőségre törekvő működését nem csupán eszköznek, hanem alapvető társadalmi célnak tekinti. Ugyanakkor elutasítja a piac mindenhatóságának elvét, továbbá azt a tendenciát, hogy a társadalom minden szférájában a piac logikája érvényesüljön. A profitmaximáló gazdaság hatékony működése az emberi életfeltételek javításának alapfeltétele. Ugyanakkor a piaci folyamatok társadalmi egyenlőtlenségeket és sokféle társadalmi konfliktust gerjesztenek. A baloldali társadalompolitikának hazánkban arra kell törekednie, hogy a jelenlegi szélsőségesen polarizált társadalmi megosztottság helyett valaminő egyensúly alakuljon ki a piaci hajtóerők, valamint az emberi életfeltételek és -esélyek között. Arról a törekvésről van szó, hogy a gazdasági erőforrások gyarapodása az emberi életfeltételek és –esélyek javulását szolgálja. Ez elképzelhetetlen a globálkapitalizmusra épülő piaci viszonyok humanizálása nélkül. A globálkapitalista piacgazdaság már kiépült hazánkban. A folyamat vadkapitalista berendezkedést eredményezett. A kialakult makroszerkezet instabil, mert nem felel meg a szolidaritás (a társadalmi jólétigény), a létbiztonság, az igazságosság és az egyenlőség értékekre vonatkozó társadalmi képzeteknek és elvárásoknak. Az elmúlt évtizedben hazánkban olyan társadalmi berendezkedés épült ki, amire az emberek nem vágyakoztak, s amelynek értékeit jórészt elutasítják.  A baloldal stratégiai célnak tekinti a hazánkban kialakult, szélsőségesen polarizált társadalmi berendezkedés fokozatos korrekcióját, ennélfogva a strukturális folyamatokat a szociáldemokrata–szociális értékeknek megfelelően befolyásoló társadalompolitikai stratégia kialakítására és realizálására, stratégiai irányváltásra törekszik.

4. A stratégiai irányváltás gondolata arra az empirikus alapú felismerésre épül, hogy az újkapitalizmus kialakulásának folyamatában háttérbe szorultak az alapvető szociális értékek, meggyengültek a humán-erőforrást újratermelő és gyarapító intézmények. A liberális piacgazdaság kiépülése az állam szociális-jóléti szerepvállalásának radikális visszaszorulásával, az államszocializmusból örökölt ún. “koraszülött jóléti állam” radikális leépítésével és egyúttal a mobilizálható erőforrásoknak a tőke szférájába történő átszivattyúzásával fonódott egybe. Mindez együtt járt a belső fogyasztás és a bérszínvonal leszorításával, a tőkecsalogató alacsony bérekkel, s a szociális gondoskodás olyan értelmezésével, hogy az állam csak az önhibájukon kívül bajba kerültek támogatását tekintse feladatának, ám ezt a gondoskodást is egyre inkább az új tőketulajdonosok és a jó módba emelkedettek magánadományaiból a karitatív tevékenység keretei között kell ellátni. Nem igazolódott az a feltevés sem, hogy a fellendülő piacgazdaság automatikusan megoldja a szegénységgel, a társadalmi státuszvesztéssel és a szociális lesüllyedéssel összefüggő gondokat.

5. Az elmúlt évtized makrofejleményei egyértelművé tették, hogy a magyar társadalom nem nélkülözheti a jóléti állam kiépítését és hatékony működését. Hazánkban jóléti társadalompolitikai fordulatra van szükség, ami humán-erőforrást gyarapító, esélyt teremtő redisztribúcióval, a társadalmi összfogyasztás optimalizálásával, szociális igazságtevéssel fonódik egybe. A gazdasági növekedés felgyorsítását pedig nem a társadalmi fogyasztás minimalizálásával, lehető legnagyobb mérvű visszafogásával, tehát a minimális ellátás elvével kell egybekapcsolni (miként az az elmúlt évtizedben történt), hanem a gazdasági növekedés hozamát a társadalmi felzárkóztatás szolgálatába kell állítani. Stratégiai cél a haszonélvezők körének szüntelen tágítása, a szubvencionált javak (oktatás, egészségügyi ellátás, szociális lakásépítés, egzisztenciateremtő, illetve -gyarapító hitelkedvezmények stb.) elérhetőségének kiterjesztése.

6. A baloldal új társadalompolitikai stratégiájának meghatározó prioritása a tágan értelmezett humántőke-beruházás, az erőforrás-gyarapító intézményrendszerek kiépítése és hatékony működése. Ez egybevág az ország gazdasági és társadalmi felzárkóztatásának stratégiai céljaival, s egyúttal lehetőséget teremt ahhoz is, hogy a társadalom peremére csúszott, rendszerint semmiféle mobilizálható (státuszra váltható) erőforrással nem rendelkező társadalmi csoportok is valaminő mobilitási-felzárkózási esély birtokába juthassanak, és kikerülhessenek mostani félperiférikus vagy annál is kedvezőtlenebb helyzetükből. A jóléti stratégia realizálása fordulatot igényel a redisztribúciós politikában. Elkerülhetetlen, hogy a következő évtizedben fajlagosan többet költsön az ország a tágan értelmezett humán-erőforrások karbantartására és fejlesztésére, mint Európa fejlett országai.

7. Végeredményben a baloldali társadalompolitikai stratégia célja egy olyan új típusú jóléti állam kiépítése, amely elsősorban a humán-erőforrások fejlesztésére, mindenekelőtt az erőforrást gyarapító intézményrendszer kiépítésére koncentrál, s e cél érdekében vehemens beruházáspolitikát realizál. E stratégiai sokféle elemből szövődik egybe. A tudástőke domináns társadalmi szerepét mérlegelve, az egyik alapvető fejlesztési prioritás a tudásközvetítő és tudáselosztó intézményrendszer kiépítését szolgáló anyagi, finanszírozási, intézményi, irányítási, továbbá a személyi-szakmai feltételek és kompetenciák fokozatos kiépítése, a teljesítménylejtőre sodródott oktatási rendszer további hanyatlásának megfékezése, illetve az elmúlt évtizedet jellemző negatív trend megfordítása. Ez az oktatási ráfordítás volumenének erőteljes növelését (első lépésként a GDP-hez viszonyított korábbi 6,5 százalékpontos ráfordítási arány elérését), a közoktatás garantált programfinanszírozásának megteremtését, új működési normák meghatározását, a differenciált, felzárkóztató, képességfejlesztő pedagógiai eljárásmódok meghonosodásához szükséges feltételek megteremtését, az tanszemélyzet intenzív átképzését, illetve a tanító és tanárképzés gyökeres tartalmi reformját igényli. Sürgető feladatról van szó: jelenleg a fenti célokhoz igazodó változtatások minimális feltételei sem állnak rendelkezésre. Ennélfogva ma egy-egy korosztály mintegy ötöde funkcionális analfabétaként lép ki az alapiskolából, az iskolai tanulmányaikat befejezett 15-29 éves fiataloknak pedig egyötöde legfeljebb befejezett általános iskolai végzettséggel rendelkezik, nem birtokol semmiféle státuszra váltható tudásjavakat, sőt, a kurrens tudás megszerzésére is esélytelen, következésképp többségük a roncstársadalomban köt ki.

8. A tágan értelmezett humán-erőforrás fejlesztésének stratégiája nyilvánvalóan nem korlátozódhat a tudásjavak szférájára. Megoldást sürget a közegészségügy megroppant rendszerének megjavítása, a foglalkoztatás lehetőségeit bővítő munkahelyteremtő programok kidolgozása és életbeléptetése, átfogóbban egy olyan foglalkoztatáspolitikai program kialakítása és realizálása, ami esélyt ad a munkapiacról kiszorult, legalább félmillió munkaképes embernek a munkamegosztásba való visszatéréshez.

9. A baloldal jóléti programja elutasítja az olcsó munkaerőre épülő gazdasági prosperitás tézisét (ez mindmáig nem történt meg, a kormány liberális miniszterei nyíltan kárhoztatják a túlságosan magas minimálbért, bérbefagyasztást fontolgatnak, tipikusan neoliberális korrekciós megoldásokat szorgalmaznak). A társadalmi jólét emelkedése, az országban oly jellegzetes nyomorszint meghaladása elképzelhetetlen a piacon realizált munkavállalói jövedelmek folyamatos gyarapodása nélkül. A baloldali jövedelempolitika explikált célja aligha lehet más, mint egyfelől annak elérése, hogy a legalacsonyabb munkajövedelmek (minimálbér) is létminimumot meghaladó fogyasztási lehetőséget garantáljanak. A kvalifikált munkavállalói pozíciók pedig egyre inkább biztosítsák a középosztályi létforma és életminőség lehetőségét. Ha a gazdaság jövedelemtermelő-képessége javul, nem maradhat el a munkajövedelmek arányos növekedése sem.

10. Végezetül számot kell vetni azzal is, hogy a jobbközép integráció már kialakított valaminő társadalomstratégiai elképzelést. Ennek lényege: a középosztály pozíciójának megerősítése, erőforrásainak gyarapítása, olyan redisztribúciós szisztéma működtetése, amely biztosítja az elért társadalmi státusz stabilizálását és gyarapítását. E stratégia arra a belátásra épül, hogy a középosztály egyéni, csoport és makrotársadalmi stabilitást hordoz. Nem egyszerűen valamely csoport társadalmi átlagot meghaladó jólétéről van szó, hanem arról, hogy konszolidált társadalom csak akkor képzelhető el, ha az emberek egyre növekvő része státuszbiztonságot élvez. Ennek feltételeit azonban hazánkban még meg kell teremteni. Ez egyrészt piacgazdasági folyamatokhoz kötődik, közelebbről ahhoz, hogy a munkavállalókat oly módon javadalmazzák, hogy a bérek lehetővé tegyék az egyéni életfeltételek elfogadható szintű újratermelését, és az utódnemzedék normális felnevelését. A középosztály-politika nem tűzi célul az alsórétegek helyzetének egyidejű javítását, a bérezés tekintetében azonban elutasítja az olcsó munkaerő tézisét, s ezáltal a legrosszabb helyzetű társadalmi csoportok érdekeire is reflektál. A baloldali stratégia mindezt azzal egészítheti ki, hogy olyan erőforrás-gyarapító intézményeket kíván működtetni, amelyek az alsóközép-, alsórétegekhez tartozókat is hozzásegíthetik az olyan státuszok eléréséhez, amelyek középosztályi életminőséget biztosíthatnak. A középosztály élethelyzetének javítása tehát a baloldali stratégia keretében egybefonódik az alsórétegek társadalmi esélyeinek javításával, ami elsősorban nem a segélyek és a közvetlen anyagi támogatás szüntelen emelését jelenti, hanem a státuszmobilitáshoz szükséges személyes erőforrások és tudásjavak megszerzéséhez kíván a politika lehetőségeket teremteni. A baloldal tehát nemcsak a középrétegekről, hanem a társadalom egészéről kíván gondoskodni. A jóléti erőforrás-gyarapító rendszer a társadalom többségét kitevő középosztály alatti pozíciók meghaladásához kíván esélyeket teremteni. Ez nyilvánvalóan nagyigényű társadalompolitikai cél, ami megkülönbözteti a politikai mező két oldalát integráló aktorokat. Számításba veendő azonban, hogy a baloldali stratégiai célok jóval nagyobb anyagi erőforrások mobilizálását igénylik, mint a középosztály élethelyzetének és esélyeinek javítására koncentráló jobbközép társadalompolitikai variáns. Könnyen belátható, hogy a következő évtizedben ez a két társadalomstratégiai elképzelés lehet virulens a magyar társadalomban. A neoliberális társadalompolitika, amely a rendszerváltozás első évtizedét dominálta, elvesztette relevanciáját, s a magyar társadalom diszpreferálta azt a politikai aktorcsoportot, amelyet leginkább azonosított a szóban forgó társadalompolitikai törekvésekkel.

Budapest, 2004. február

 

 

 

Érdekel?

VÁLTOZÓ VILÁG 1995 óta

Könyv- és magazinsorozat

Tudod?

ÚTMUTATÓ 1991 óta

Tudnivalók, tanácsok, ajánlások

Érted?

TREND-VÁLTÓ 1992 óta

Tényfeltárás, elemzés, kritika, megoldások

Helyesled?

ÉRTÉK-REND 1988 óta

Kompetencia, kreativitás, felelősség

Támogatod?

KÖZÖSSÉG 1996 óta

Tudás, közösség, öröm

 

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

 

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Édes Útmutató...

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

 

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

 

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

Változó Világ Mozgalom

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

1% – Rendelkezhetsz!

Emberhit

Az Élet Útmutatója

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

A Mester beszélgetései

Nyitott ajtók

Csetlő-napló

  

g TÖRTÉNELEM

g JOG

g ÉLETMÓD

g FÖLDRAJZ

g KULTÚRA

g EGÉSZSÉG

g GAZDASÁG

g POLITIKA

g MESTERSÉGEK

g TUDOMÁNYOK

 

 

X

X

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon!

Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

Nyitó oldal v Olvasószolgálat v Például teszteld internetkapcsolatod sebességét! v Médiaajánlat v Impresszum

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2013

 

Site Meter
free counters