VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

Emberhit

Változó Világ Mozgalom

Az Élet Útmutatója

 

Ma  

Támogatásod számít!

 

Megyei Útmutató és Címtár

Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

 

Egyéni keresés

 

 

Ez, és az összes többi útmutató, címtár, lexikon

igényelhető

elektronikus formában vagy nyomtatásban, tetszőleges formátumban és példányszámban, igény szerint szerkesztett, bővített tartalommal, kereskedelmi, belső (magán) használatra vagy reprezentációs célra.

 

Merjünk nagyok lenni, s valóban nem oly nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!

Széchenyi István politikus, író, a „legnagyobb magyar” (1791 – 1860)

A világ bölcsessége :: A népek bölcsessége :: 365+1 bölcsesség :: A világ bölcselői

 

 

MEGYEI

ÚTMUTATÓ ÉS CÍMTÁR

 

 

Megyék | Budapest | A magyar megyerendszer története

 

CHANGING WORLD  v LE MONDE CHANGEANT  v СВЕТЪТ В ПРОМЯНА  v WELT IM UMBRUCH v MENIACI SA SVET

 

Megyék

Bács-Kiskun

Baranya

Békés

Borsod-Abaúj-Zemplén

Csongrád

Fejér

Győr-Moson-Sopron

Hajdú-Bihar

Heves

Jász-Nagykun-Szolnok

Komárom-Esztergom

Nógrád

Pest

Somogy

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Tolna

Vas

Veszprém

Zala

 

   

Bács-Kiskun megye

   

 

Testvérmegyék

Alba Megye (Románia)

Modena Megye (Olaszország)

Vienne Megye (Franciaország)

Viborg Megye (Dánia)

Kent Megye (Nagy Britannia)

Hargita Megye (Románia)

Schwarzwald - Baar Járás (Németország)

Lisszabon és Tejo Völgyi Régió (Portugália)

Nürnberger Land Járás (Németország)

 

 

 

Bács-Kiskun Magyarország legnagyobb területű megyéje, a Duna-Tisza közének kétharmadát elfoglalja. Északról Pest megye, keleten a Tisza és Csongrád megye, délen Jugoszlávia, nyugaton a Duna határolja. Területe 8369 négyzetkilométer, lakóinak száma több mint 550 ezer. A megyeszékhely: Kecskemét. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye középső és déli részéből, valamint Bács-Bodrog megye északi szegélyéből 1950-ben alakult meg Bács-Kiskun megye. Legnagyobb észak-déli átmérője 125 km, kelet-nyugati irányú kiterjedése 80 km. Területén 563 ezren élnek. A megye legmagasabb pontja, a Kéleshalom melletti Ólom-hegy alig 174 méterrel emelkedik a tengerszint fölé, s Kalocsa, a legmélyebben fekvő város, csupán nyolcvan méterrel fekszik alacsonyabban.  Bács-Kiskun felszíne elsősorban a szélnek köszönhetően, a kis szintkülönbségek ellenére, igen változatos. Legtagoltabb a Homokhátság. Nagyobb részét futóhomok, kisebb területeit lösz, illetve ennek különféle szikesedett változata borítja. Megtalálható a homok a megye nyugati részén húzódó Duna-völgy mélyebb, felszín alatti rétegeiben is. A Homokhátság keleti pereméig húzódik a Tisza-völgy, szélessége sehol sem haladja meg a tíz kilométert. Az észak-bácskai lösztábla Baja körzetében emelkedik ki a Duna árteréből. A megye területét 123 km hosszan érinti a Duna. A Tisza közelségében védett terület a lakiteleki Holt-Tisza. A belvízrendezés során épült ki a megye nyugati részén a Duna-völgyi-főcsatorna, ehhez csatlakozik a Kiskunsági-főcsatorna.

Az itteni gazdálkodáshoz sajátos, tanyai létforma is tartozott. Létjogosultságukat Mária Terézia óta vitatják, mégis, 1950-ben Bács-Kiskun lakosságának több mint negyven, 1990-ben tizenhárom százaléka, hetvenegynéhány ezer ember élt külterületen. A szakemberek szerint nem a tanyát kell megszüntetni, hanem hátrányos helyzetüket. Már megváltozott a tanyák funkciója, sokan pihenőhelyként használják. Az utóbbi időben a turisták is felfigyeltek a tanyákra, itt élveztetik a legendás pusztai romantikát és a természet közelségét. A végtelen róna, a háborítatlan természet, a városok műemlékei, látnivalói sok turistát vonzanak erre a tájra. Különösen népszerűek a vízparti nyaralóhelyek: a Tisza Tiszakécskénél, vagy a Duna Tasstól az országhatárig. A megyén halad át a Duna-Tisza közét átszelő, Nyugat-Európát a keleti országokkal összekötő országút, részben autópálya. A Budapest és Szeged közötti vasútvonal Kecskemétet és Kiskunfélegyházát is érinti. A Belgrád felé áthaladó nemzetközi vonatok útja Kunszentmiklóson, Fülöpszálláson és Kiskunhalason is átvezet.

 

A megyében található borvidékek:

Hajós-Bajai borvidék

A kunsági borvidék

 

Ajánlott irodalom

Bács-Kiskun megye képekben, 1977

A KÖNYVEK   ::    A MAGÁNKÖNYVTÁR   ::   A KÖZKÖNYVTÁR

 

 

 

A település

 

Nemzeti Múzeum

 

Hungary

 

VÁLTOZÓ VILÁG 59.

A madarak

 K     R     M 

 

A halasi csipke

 

 

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Baranya megye

 

 

Testvérmegyék

Steiermark taromány (Ausztria)

Rems-Murr Járás (Németország)

Rhône-Alpes Régió (Franciaország)

Devon megye (Egyesült Királyság)

Kolozs Megye (Románia)

Olomouc Régió (Csehország)

Latina megye (Olaszország)

Päijät-Häme régió (Finnország)

Vaucluse megye (Franciaország)

Északi megye (Franciaország)

 

 

 

Baranya megye Magyarország legdélebben fekvő megyéje. Területe 4486 km2, ami az ország területének 4,8%-a. Baranyát keleti irányból a Duna, délről a Dráva és a magyar-horvát országhatár, nyugaton Somogy, északon Tolna megye határolja. Felszíne rendkívül változatos. Keleti és déli széle, valamint a Pécsi-síkság nagyjából sík terület. A hazai viszonyokhoz hasonlóan magasabb hegység Baranyában sem található, legmagasabb pontja megközelíti a tengerszint feletti 700 métert (a Mecsek legmagasabb csúcsa a Zengő, 682 m). Két sziget-hegysége közül a Mecsek szinte pontosan a megye közepén húzódik és kelet-nyugati irányban tagolja Baranyát. Az alacsonyabb Villányi-hegység pedig a megye déli részén - szintén kelet-nyugati irányban - a Dráva síkját töri meg. A térség az ország egyik legváltozatosabb tája, melynek kedvező klímája, domborzati adottságai már az ősi népi kultúráknak, az avaroknak, a keltáknak és a rómaiaknak is vonzó feltételeket kínáltak a letelepedésre. Baranya megye lakossága 402 700 fő, településeinek száma 302: egy megyei jogú város, 11 város, 49 nagyközség és 286 község.

 

A megyében található borvidékek:

A villányi borvidék

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 12.

PÉCS

 K     R     M 

 

Ki-kicsoda Pécsett és Baranyában 2001

 

Életrajzok

 

 

   

Békés megye

 

 

Hétpróbás Néptánciskola

 

 

A Magyarország délkeleti részén 5632 km2-en fekvő Békés megye költői szépségét legkiválóbban Petőfi Sándor híres sorai jelenítik meg. "Mit nekem te zordon Kárpátoknak...". Sehol ilyen kiegyensúlyozottsága nincs a domborzati viszonyoknak. A tengerszint feletti magasság szinte az egész megye területén egyöntetűen 90 m. A síkság folyamatosságát csupán a Romániából érkező Körös folyók szabdalják fel. Az éghajlat épp az ellenkezőleg, telente nem ritka a -20C-os hőmérséklet sem, illetve nyaranta a 36-37 C-os forróság. Évente átlagosan 645 mm csapadék esik. A nyári búzaérést nem zavarják súlyos zivatarok, a tavaszi vetést viszont bőségesen öntözi az eső, télen vastag hótakaró védi a szántóföldeket.  A megye egészét vastag, homokos, löszös üledékréteg borítja, amely kiváló termőtalaj. A kiváló minőségű szántóföldek mellett mintegy 25 ezer hektáron elterülő erdő szakítja meg a sikság változatlanságát. Az ország egyik kiemelkedő védettségű őstölgyesét a mályvádi erdőben találjuk.

Békés megye székhelye Békéscsaba. A Budapesttől két - három óra autózással elérhető város közigazgatási jelentőségén túl az egészségügy, a kereskedelem és az oktatás-kutatás központja is. Büszkék lehetnünk arra, hogy az ország földgázkitermelésének 20%-a származik Békés megye áldott földjéből. Ezen túlmenően a gazdag talaj adja az alapanyagokat az üveg, tégla és cserép gyártás iparának. A termálvizek hálózata még feltárásra, felhasználásra vár. E kiaknázatlan természeti áldás gazdag lehetőséget kínál az itt élők és az itt befektetni szándékozók számára. A megyére igen jellemző a nagyobb lélekszámú falvak, un. nagyközségek (3-5 ezer fő) hálózata. E falvak közösségekbe gyűjtik össze erejüket, így kapcsolódnak a megye vérkeringésébe. A 392.000 összlakosság több mint 60%-a városokban él. A városlakók több mint fele, a 150 ezer lakos Békéscsaba, Békés és Gyula vonzáskörzetében jelentős centrumot alkot az ország délkeleti régiójában. A megye nemzetiségi összetétele igen sokszínű. Békésen él egymással a szerb, a román és a német kisebbség mellett a legnagyobb lélekszámú szlovákság. Tisztelik egymás kultúráját, a hagyományokat őrzik és tanítják gyermekeiknek. A kisebbségi jogok kölcsönös tiszteletben tartása a különbözőséget közösséggé érleli, kicsiben megvalósítva a közép-kelet-európai békességet.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 29.

A magyarországi románok

 K     R     M 

VÁLTOZÓ VILÁG 54.

Zsadány nevezetességei

 K     R     M 

   

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

 

 

Szinvavölgyi Táncegyüttes

 

 

A megye két, egymástól jelentősen eltérő jellegű tájegységre oszlik. Az Északi-középhegységbe tartozó északi-északnyugati területrész morfológiailag igen változatos, magába foglalja a Bükk-vidék egy részét, az Aggtelek - Rudabányai hegyvidéket, a Tokaj - Zempléni hegyvidéket, valamint a köztük lévő dombsági területeket (Gömöri-Hevesi-dombság, Borsodi-dombság, Cserehát) a vízfolyásvölgyekkel, nagyobb medencékkel (Ózd-Egercsehi-medence, Sajó-, Rakacai-, Hernád-völgy) együtt. A megye országos viszonylatban is kimagasló nagyságú erdőterületeinek jelentős része itt található. A hegyvidéki területek összefüggő, zárt erdei, a dombsági területek mozaikosabb elhelyezkedésű erdő-, gyep- és szántóterületei mellett a vízfolyásvölgyekben, fennsíkokon a gyep és szántóterületek a jellemzők. A napsütötte délkelet-nyugati hegylábi területeken a szőlőtermesztésnek történelmi hagyományai vannak, amelyek szerves részét képezik a Zemplén-hegyaljai és a Bükkaljai tájnak.  A megye déli, délkeleti területei már az alföldi táj morfológiailag kiegyenlítettebb, síkvidéki jellegű térségéhez tartoznak, amely magába foglalja a Borsodi-Mezőség, Sajó-Hernád-sík területeit, valamint a Bodrogköz, Takta-köz és a Borsodiártér területeit. Tájhasználat szempontjából a Sajó-Hernád-sík területén a szántóterületek nagyobb aránya mellett a vízfolyásvölgyek gyepterületei, a Borsodi-Mezőség összefüggő pusztai gyepei, maradvány vizes élőhelyei, a Bodrogköz, Taktaköz mozai-kosabb tájhasználata emelendő ki. A Tisza menti térségre a Tisza szabályozását követően visszamaradt holtágak, morotvák, valamint a természetes ártéri vegetáció a jellemző, amely vizes élőhelyek védelme országos érdek.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 60.

Kossuth Lajos

 K     R     M 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 38.

Református kollégiumi irodalom

 K     R     M 

   

Csongrád megye

 

 

Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark

 

 

Csongrád megye a Dél-alföldi régió közepén található, nyugatról Bács-Kiskun és keletről Békés megye fogja közre. Délen Romániával, Szerbia és Montenegróval határos, a közlekedési és kereskedelmi útvonalak metszéspontjában fekszik. Csongrád megyét észak-déli irányban a Tisza folyó osztja két részre, amely meghatározó jelentőségű mind földrajzi adottságait, mind településszerkezeti kapcsolatait illetően. Csongrád megye átlagos nagyságú megye, területe 4,3 ezer km2, 60 településének a lakónépessége közel 426 ezer fõ. Az ország második legurbanizáltabb megyéje: a lakosság 72%-a a megye 8 városában él. A település- és gazdaságszerkezetében meghatározó a két megyei jogú város Szeged és Hódmezővásárhely. A községek átlagos lélekszáma 2.301 fõ, több mint másfélszerese az országos átlagnak. A külterületen, lakóhely és gazdálkodás céljára épült tanyákon a megye lakosságának 9%-a él. Csongrád megye az ország legmelegebb tájai közé tartozik, a napfénytartam éves összege 2100 óra. Az éghajlati és a táji adottságok kedvezők a tájspecifikus növények termelésére, mint például a makói hagymára, a szegedi fűszerpaprikára, vagy a szatymazi őszibarackra, összességében az agrárágazatra is. A mezőgazdaságilag művelhető terület aránya nagyobb, a földterületek termőképessége jobb az országos átlagnál.
A megye idegenforgalmi sajátossága elsősorban a határmentiségből adódó tranzitforgalom. Kiemelkedő lehetőséget biztosítanak a természetvédelmi látnivalók. A 35 ezer ha-t meghaladó védett terület többsége, 94%-a országos jelentőségő, közülük nemzetközileg is elismert védett terület Fehértó. A nevezetességek közül számos országos és helyi védelem alatt álló műemlék érdemel említést, melyek között polgárházak, népi építésû lakóházak, templomok, kastélyépületek, szobrok, templomromok, malmok, és városi középületek egyaránt megtalálhatók. Kiemelkedő jelentőségű a magyar honfoglalás emlékét õrzõ Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, ahol egyre több egyéb program mellett egész éven át megtekinthető Feszty Árpád a Magyarok bejövetele c. monumentális körképe. A megye több települése bekapcsolódott a falusi turizmusba. A kulturális élet terén, kiemelést érdemelnek az "Ünnepi hetek" rendezvénysorozatai, amelyek elsősorban a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz kapcsolódnak. Ez időszakban a megye többi településén számos kulturális, sport, szabadidős rendezvény, kiállítás, vásár nyújt kikapcsolódást az itt élõknek és a megyébe érkező látogatóknak.

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 7.

A vasút

 K     R     M 

   

Fejér megye

 

 

Szent István király Múzeum

 

 

A megye területét a honfoglaló magyarság 895 - 900 körül szállta meg, mely központi fekvése miatt a fejedelmi törzs szálláshelye lett. Központjául Fehérvárt választva Géza fejedelem a Sárrét mocsarai fölött erődített szálláshelyet épített ki, mely az államalapítás után, I. István alatt a területi alapon szerveződő királyi vármegye székhelyévé vált, a középkori magyar állam szervezetében kiemelkedő szerepet töltött be: az uralkodók koronázási és temetkezési helye a XVI. század közepéig. Fejér vármegye oklevélben elsőként 1009-ben fordul elő, alispánját 1108-tól említik. A török hódoltság előtt a megye területe magába foglalta a Duna - Tisza közén elhelyezkedő Solt-szék területét is. A királyi vármegye a XIV. század közepétől nemesi vármegyévé alakul át, 1333-ban találkozhatunk először a megye alispánjával és szolgabíráival, akik a hatalom központi területi képviseletén túl a nemesi közösség képviselőivé válnak. Solt-széknek a Duna két partjának eltérő történeti fejlődéséből magyarázható önállósodása már a XIV. században megkezdődött, elszakadása a török hódítással következett be. A megye területére a honfoglaló magyarság mellé a XIV. századig a területi autonómiát élvező besenyők (a Sárvíz mellékére) és a XV. században Hantos központtal kapitánysággá szerveződő kunok települtek. A megye településeinek, népeinek történetében az 1543 és 1688 közti török uralom törést okozott. Székesfehérvár elfoglalása után a megyehatóság nyugatra menekült, s bár a XVI. században még működik a megyei igazgatás, a XVII. század folyamán Veszprém és Komárom megyéhez kerülnek a velük szomszédos Fejér megyei területek. A török közigazgatás három szandzsáksága fedi le az egykori megye területét (a budai, székesfehérvári és simontornyai). A megye nyugati része a palotai váruradalom részévé vált, az északi területek Tata és Gesztes várak kapitányaitól függtek. A török hódoltság id?szaka a népesség csökkenését, falvak és anyagi javak pusztulását hozza.

A felszabadulás után 1692-ben szervezik újjá a vármegye közigazgatását. Székesfehérvár 1703-ban nyeri vissza szabad királyi városi rangját és jogait. A Batthyány és Zichy család visszakapta régi birtokait, a Hochburg és Heister család jelent?s területek megvásárolására szerzett el?jogot. A megfogyatkozott lakosság helyére magyar, német és szlovák telepesek érkeztek a XVII. század folyamán. Az etnikailag vegyes lakosságban a magyar népesség dominált. A megye újjáépítése csak a szatmári béke után (1711) indulhatott meg, a belterjes gazdálkodás alakulását az elnéptelenedett területeken a külterjes legeltetésre alapuló nagybirtok késleltette, igazi agrárkultúra a telepesek munkája nyomán a XVIII. század végére alakult ki. A benépesülő megyét 1767-ben már három járásra osztották (Sármelléki, Csákvári és Bicskei), a kialakuló kereskedelmi, gazdasági központokból 16 mez?városi rangra emelkedett, közülük a jelentősebbek: Mór, Bodajk, Csákvár, Bicske, Dunapentele, Ercsi, Adony, Lovasberény, Káloz, Martonvásár, Sárbogárd. A nagybirtokos nemesség mellett a megyei közéletben és a közigazgatás ellátásában jelentős szerep jutott a birtokos köznemességnek, amely a reformkor során a haladó eszmék támogatója lett.

Az 1832-36. évi diétán Fejér megye követei a hagyományos, addig érvényben levő törvények alapján álltak, mivel a nemesi közgyűlés azt a konzervatív utasítást adta nekik, hogy az ősi alkotmányhoz ragaszkodjanak. A követek szerint a Fejér megyei paraszt még nem érett meg az önállóságra, így a birtokjogot amelyet csak a nemesség élvez, megadni nekik nem lehet. A főispáni tisztséget 1825-1845 között Cziráky Antal töltötte be, majd Zichy Ödön három éves adminisztrátori időszaka után, 1848. április 26-án id. Pázmándy Dénes lett főispán, aki a nemzeti átalakulás Fejér megyei képviseletét hűséggel vezette.

Az 1848-as harcok során Fejér megye beleesett a horvát csapatok felvonulási útvonalában, így a védelmi harcok megszervezésének tanúja volt a város. A 16 ezer fős honvéd hadtestet szeptember 25-én kivonták, másnap Jellasics seregével bevonult Székesfehérvárra, majd szeptember 29-én Buda felé indult csapatával, de Pákozd és Sukoró között a magyar honvédsereg feltartóztatta és szétzilálta. 1849. január 17-én megérkezett Gyulai Gál Endre az újonnan kinevezett megyei biztos, aki a polgári ügyek viteléért volt felelős, a császári hatalom azonban április 25-én összeomlott, az osztrák csapatok kivonultak a megyéből. Április 26-án a forradalmi kormány megbízottja, Batthyány István lett a megye kormánybiztosa.

A szabadságharc leverése után, az önkényuralom másfél évtizede alatt a tőkés társadalom fejlődése jelentősen előrehaladt. A polgári viszonyoknak megfelelően szervezték meg a megyei adminisztrációt. A korábbi járási beosztás helyett újat alkottak: Székesfehérvár, Hercegfalva, Sárbogárd, Vál, Mór, Adony székhelyekkel. Az 1869-ben történt összeírás idején 17 mezőváros 1 szabad királyi város, 72 falu, 15 községesített puszta, és 273 major volt Fejér megyében. A kiegyezés (1867) új politikai helyzetet hozott létre, a politika több mint másfél évtized után újra a vármegyei élet meghatározója lett. A megye választókerületeiben általában a nagybirtok és középbirtokos politikai erők csaptak össze a mandátumokért. 1866 és 1905 között a konzervatív politikát való nagybirtokosok a kormánypárt, a középbirtokosok pedig az ellenzék védelmében léptek fel. A nagybirtok hazájának ismert megyei törvényhatóságban a főispán, a kormány megbízottjaként a mágnás csoportból került ki, míg a vármegyei hatalmat az önkormányzat feje, az alispán gyakorolta.

Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését követően a megye északi területe 1919. augusztus 7-től október 12-ig román katonai megszállás alá került, majd miután október 7-én kivonták őket többek között Székesfehérvárról, bevonult a városba tiszti különítménye élén Horthy Miklós. Székesfehérváron egy hónapig összpontosult a polgári restauráció fegyveres ereje, a fővezérség, itt székelt a dunántúli kormánybiztosság. A két világháború közötti évtizedeket ismét a mágnás körök uralmi dominanciája határozta meg. Az 1930-as évek második felében a társadalom politikai orientációja a modern jobboldal felé tolódott. A kormánypárt azonban meg tudta akadályozni, hogy az 1939. évi választások során nyilas párti programmal, képviselő szerezzen mandátumot a választókerületekben. 1944. március 19-én Székesfehérváron motorizált német alakulatok jelentek meg, s elfoglalták - tűzharc nélkül - a katonai létesítményeket. A Fejér megyei főispánt, Jankovich Miklóst eltávolították, s ez új megyei vezető teljesen kiszolgáltatta a megyét a háborús érdekeknek. A megye 1944. december 2-től 1945. március 22-ig súlyos harcok színhelye Székesfehérvár első évben 1944. december 23-án került a szovjet csapatok kezébe, majd miután 1945. január 22-én visszafoglalták a német-magyar egységek, 1945. március 22-én végleg a szovjeteké lett.

A világháborút követő években a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok között az 1944 előtt legális történelmi múlttal rendelkező Kisgazdapártnak volt tömegbázisa. Az ezt követően kiépült pártállamnak az 1956-os forradalom előtti változatát, az országos mozgalom elsöpörte. A szovjet katonai beavatkozás Székesfehérváron november 4-én, Dunaújvárosban (Sztálinvárosban) november 7-én törte meg a hősies ellenállást. Térségünkben az 1960-as évek elejétől megindult a gazdasági, főleg ipari fejlesztés, a lakosság életszínvonalára pozitív hatással volt. Az 1989-90. évi politikai rendszerváltásban az újjászerveződő és újonnan alakuló csoportoknak, polgári ellenzéki pártoknak, egyesületeknek volt szerepük. 1989-ben a Kisgazda-, az SZDP, az MDF, az SzDSz, a Nemzeti Parasztpárt, a KNDP megyei szervezetei szereztek érdemeket, majd a pártállami struktúra lebontásában a FIDESZ-szel bővült polgári ellenzéki törekvések vettek részt.

Fejér megyének ma két megyei jogú városa, hét (7) városa és 98 községe van. A megye területe 4359 km2, lakossága 424 000 fő.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 17.

Az elő Árpádok

 K     R     M 

 
   

Győr-Moson-Sopron megye

 

 

Győri Nemzeti Színház

 

 

 

Magyarország észak-nyugati részében, Ausztria és Szlovákia közé ékelődött megyét keletről Komárom-Esztergom, délről Veszprém, dél-nyugatról Vas megye határolja. Három tájegység találkozik itt: a Kisalföld, a nyugat-magyarországi peremvidék és a Pannonhalmi dombság. A megyeszékhely Győr. A megye területe 4062 négyzetkilométer, a lakosság száma több mint 420 ezer fő. Területét tekintve az ország tizenharmadik megyéje. Két megyei jogú városa is van: Győr és Sopron. A megyeszékhely: Győr. További városok: Csorna, Fertőd, Jánossomorja, Kapuvár, Mosonmagyaróvár, Pannonhalma, Tét.

A régészeti leletek tanúsága szerint az ősidők óta lakott ez a hely. A rómaiak idejében itt húzódott a Pannóniát védő limes, és itt vezetett észak-déli irányban a Borostyánkő útvonal. Itt alakultak ki nyugat felé az első kereskedelmi utak is, melyek a török hódoltság idején fontos hadiutakká váltak. Ezen a területen korábban négy magyar vármegye (Győr, Sopron, Moson és Pozsony) is volt. A trianoni döntés után 1924-ben vonták össze Győr, Moson és Pozsony vármegyék megmaradt részeit, majd 1950-ben egyesítették Sopron vármegye megmaradt területeivel. Ezt követően a közigazgatási egység hivatalos neve Győr-Sopron megye volt, majd 1990-ben, tekintettel a történelmi előzményekre, Győr-Moson-Sopron megyére változtatták az elnevezést.

A megye kedvező földrajzi fekvésének, az itteni természeti adottságoknak, az ipar és a mezőgazdaság hagyományainak köszönhetően ma is kiemelt szerepet tölt be a gazdaságban. A rendszerváltás után a nyugat-európai országokból érkező befektetők közül sokan itt kerestek és találtak beruházási lehetőséget. Az autópálya-építésnek köszönhetően Ausztria felől, de Magyarország központjából is jól megközelíthető a megye.

Bár semmilyen ásványi nyersanyag nem található a megyében, mégis itt alakult ki az ország egyik ipari körzete. Mindez elsősorban az út- és vasúthálózatnak, az országhatár közelségének, a hagyományoknak köszönhető. A mezőgazdaságot tekintve jelentős az itteni szőlő- és bortermelés. Már a pannonhalmi apátság alapítólevelében is szó esik a szőlőtermesztésről. A rend tagjai számára megélhetési forrást jelentett a bor és a szőlő. A táj adottságai, fekvése, klímája kedvezett is ennek, így komoly borkultúra alakulhatott ki ezen a vidéken.

Győr-Moson-Sopron megye életében egyre nagyobb szerepet játszik a turizmus. Számtalan értékes műemlék található ezen a vidéken. A barokk stílus gyöngyszemének tekinthető Győr mellett sokan keresik fel Fertődőt, vagy a kisvárosok, falvak barokk templomait, kastélyait. Különleges értéket képvisel a világörökségi listán is szereplő pannonhalmi apátság és a Fertő-tó. Ausztria közelségének és gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetően először érintette a megyét a XIX. századi polgári fejlődés. Ennek hatása ma is érződik az itteni gazdaságon, kultúrán, de hatással van az idegenforgalomra is, hiszen például Nagycenk - a Széchenyi-emlékekkel - nemzeti zarándokhely lett. A természetjárok is kedvelik ezt a vidéket, különösen népszerű a Szigetköz, bár itt a Duna-elterelés miatt a környezeti károk jelentősnek mondhatók. Az országhatár közelsége miatt jelentős az átmenőforgalom. A statisztikák szerint a Magyarországra érkező turisták egyharmada érinti a megyét: vagy eleve idejön, vagy átutazik ezen a tájon.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 23.

A magyarországi németek

 K     R     M 

 
   

Hajdú-Bihar megye

 

 

Hortbágyi Nemzeti Park

 

 

 

Hajdú-Bihar megye az 1950-es közigazgatási rendezés során Bihar magyarországi részének és Hajdú vármegyének az egyesítésével, illetve néhány Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település hozzácsatolásával jött létre. A Magyarország keleti részén, az Észak-alföldi régióban található megyét északról Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg, délről Békés, nyugatról Jász-Nagykun-Szolnok megyék, keletről pedig Románia határolják (1. kép). Budapestről Hajdú-Bihar a 4-es számú főúton, illetve Polgárig az M3-as autópályán keresztül közelíthető meg, amelyhez a megyeszékhely a 35-ös úttal csatlakozik. Debrecen távolsága a fővárostól a legrövidebb útvonalon 220 km.

Tájföldrajzi szempontból Hajdú-Bihar 6.211 km2-es területének északkeleti részét a homokbuckás Nyírség déli tája, közepét a kiváló talajadottságokkal rendelkező löszös Hajdúság, nyugati-északnyugati részét a Közép-Tisza vidékhez tartozó festői Hortobágy és a Borsodi-ártér, míg déli harmadát a Berettyó-Körösök vidék kistájai (Nagy- és Kis-Sárrét, Berettyó-Kálló köze, Érmellék, Bihari-sík) alkotják.

A Tiszántúl közlekedési és vonalas infrastrukturális hálózatának gerincét a Budapest-Szolnok-Püspökladány-Debrecen-Nyíregyháza forgalmi tengely jelenti, amely országos térszerkezeti vonalnak is tekinthető. Ez a fontos makroregionális tengely egyszersmind a megye meghatározó térszerkezeti vonala is, többek között Püspökladány, Hajdúszoboszló, Debrecen, Hajdúhadház és Téglás is ennek mentén helyezkedik el. Elsősorban nemzetközi jelentősége emeli ki a Püspökladány-Berettyóújfalu-Biharkeresztes (Nagyvárad) vonalat, amely mellett fontos regionális térszerkezeti tengely még a Debrecen-Hajdúböszörmény-Polgár-Tiszaújváros (Miskolc) útvonal. Kisebb a szerepe a Debrecen-Nyírbátor-Mátészalka és a Debrecen-Tiszafüred között húzódó regionális tengelyeknek, viszont a Dél-Tiszántúl forgalma szempontjából alapvető jelentősége van a Debrecen-Derecske-Berettyóújfalu-Szeghalom-Békéscsaba-Szeged regionális térszerkezeti vonalnak.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 43.

A posta

 K     R     M 

 
   

Heves megye

 

 

Kékestető

 

 

 

Heves megye az Északi-középhegység közepét és a hozzácsatlakozó alföldi peremet foglalja el a Tisza folyóig. Területe 3.630 km2, lakóinak száma 330.000 fő. Székhelye Eger, 63.000 lakossal. Hét város található a megyében, ebből a tízezer főnél nagyobb lakosságúak: Gyöngyös (37.000), Hatvan (24.000), Heves (11.000). A városokon kívül 111 község van a megyében. Az alföld síkságából hirtelen kiemelkedő vulkanikus Mátra hegység és a Bükk hegység nyugati része, továbbá a Mátra alja és a Bükk alja tartozik Heves megyéhez. Felszíni vízfolyásai közül a legjelentősebbek az Eger, a Tarna, s kis darabon a Zagyva, melyek vizeit a Tisza gyűjti egybe. Forrásvizei között kénes és szénsavas vizek is vannak (Parád, Bükkszék, Eger), melyekre már a törökkorban gyógyfürdők épültek, napjainkban pedig ezek a gyógyturizmus alapjai. Éghajlata, az alföldi részeket leszámítva, az országos átlagnál kissé hűvösebb és csapadékosabb, nem szélsőséges. A táj geológiája és természetes növénytakarója igen változatos. A Mátra hegység andezitbõl áll, a Mátra alja halomvidék. Alul molyhos tölgyes, a lejtõn gyertyános tölgyes, a hegytetőkön bükkös fejlődött ki.

A környéken a korai emberi kultúrák nyomai lelhetők föl, a szilvásváradi Istállóskői barlangban az ősember jelenlétét is igazolja. A Tarna és az Eger patak völgye választja el a Mátrát és a Bükk hegységet. A megye gazdaságában az elmúlt évtizedekben kb. egyforma arányt képviselt a bányászat, az ipar és a mezőgazdaság. A tulajdonreformmal összhangban folytatódott a kis és középvállalatok térnyesése. Napjainkban 1.155 jogi személyiségű gazdasági szervezet működik a megyében, ebből 36 állami vállalat, 30 részvénytársaság, valamint 908 korlátolt felelősségű társaság. A gazdasági szervezetek 80 % -a 70 fõ alatti létszámot, 2/3 -a pedig 21 fő alatti létszámot foglalkoztat. A Mátra és a Bükk verőfényes déli lejtőin, a vulkáni kőzetek málladékain képződött jó talajon az egri történelmi borvidék, valamint több, igen híres bortermelő régió alakult ki (Gyöngyös-Visonta, Debrő).

A táji adottságok, a gyógy- és ásványvizek bősége jó alapot ad a turizmus bizonyos ágainak. A hegyvidék legjelentősebb üdülő és gyógyhelyei a Mátrában Mátraháza, Mátrafüred, Galyatető, Kékes. A Bükkben Bánkút és Szilvásvárad. Gyógyfürdők Parádon és Egerben találhatók. Eger városa önmagában is komplex idegenforgalmi vonzerővel rendelkező helyiség. A zöld- és sport turizmust - vízi, hegyvidéki, nem utolsó sorban vadászati - kedvelők télen-nyáron kedvező feltételeket találnak.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 31.

A magyarországi romák

 K     R     M 

 
   

Jász-Nagykun-Szolnok Megye

 

 

Tisza

 

 

 

Jász-Nagykun-Szolnok megye az Alföld közepén 7 megyével határosan helyezkedik el, a Tisza, a Hármas-Körös és a Zagyva folyók mellett. Székhelye a központi fekvésű tiszai átkelőhely, Szolnok megyei jogú város. Területe 5582 km2, az ország területének 6 %-a. Népessége 414 ezer fő csökkenő tendenciájú. A lakosság 2/3-a 16 városban, 1/3-a pedig a 61 községben él. A megye településhálózatát alföldi típusú, egymástól jelentős távolságra lévő népes települések alkotják. A 77 település hat jellegzetes kistérségbe szerveződött. A megye nyugati részén helyezkedik el Jászság és Szolnok kistérsége, a Tiszántúlon a Tiszazug, a Nagykunság, a Közép-Tiszavidék és Törökszentmiklós térsége.

A megye közlekedés-földrajzi helyzete kedvező, fontos kelet-nyugati tranzit vasúti és közúti fővonalak haladnak át területén. A megyében 5 repülőtér van. A megye felszíne tökéletes síkság, éghajlata szélsőséges. Kevés és egyenlőtlen eloszlású a csapadék, gyakori a szárazság és az aszály. Természeti értékei közül kiemelkedő a jó minőségű termőföld, a termálvíz és a napsütéses órák magas száma. A megyéhez tartozik a Tisza-tó délkeleti része, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park nyugati fele.

A megye gazdasági szerkezete ipari-agrár jellegű. A megyében létrehozott GDP nagysága mintegy 1 milliárd dollárt tesz ki évente, ez az ország bruttó hazai termékének 3,1%-a. Az egy lakosra jutó GDP 632.000.- Ft/fő, az országos átlag 75%-a, amely a 12. helyet jelenti a megyék rangsorában. A GDP 37%-át az ipar és az építőipar, 11%-át a mezőgazdaság, 52%-át a tercier szféra állítja elő. A megye gazdaságát mélyrehatóan érintették a '90-es évek változásai. Gazdasági fejlettség szempontjából a megyét két nagy részre tagolhatjuk: a Tiszától nyugatra fekvő dinamikusan fejlődő jászsági és szolnoki területre, valamint a Tiszától keletre lévő nagykunsági és tiszazugi elmaradottabb részre. A megye ipara feldolgozó jellegű, amelyben meghatározó a gépgyártás és az élelmiszer-feldolgozás. Az élelmiszeripar valamennyi formája működik a megyében. Kiemelkedő iparág a mezőgazdasági, a háztartási, és a hűtőgépgyártás, a papírgyártás, a mosószer-előállítás, valamint a cipőkészítés. Az Alföldön a kőolaj- és földgázkutatás, valamint kitermelés egyik központja Szolnok.

A mezőgazdaság termék- és termelési szerkezete stabil. Meghatározó a búza-, a kukorica-, a napraforgó és ipari növénytermesztés, valamint a sertés-, baromfi-, szarvasmarha- és juhtenyésztés. A megye területének egyharmada öntözött, jelentős a rizstermesztés. A megye nyugati részében zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelő övezetek alakultak ki. Az elmúlt év során a mezőgazdaság helyzetét és terméseredményeit különösen rontották a rendkívüli ár- és belvizek. A megye kereskedelme és vendégfogadása döntően magánkézbe került. Számottevő magánbefektetések valósultak meg az élelmiszerkereskedelemben, valamint a motorizációhoz kapcsolódó szolgáltatások terén. A turizmus forgalmas helyszínei a Tisza-tó parti települések, a termál- és gyógyfürdők. Dinamikusan fejlődik a falusi turizmus. A megye viszonylag szennyezetlen környezete, a természetvédelmi területek, a folyó és állóvizek lehetővé tették az idegenforgalom, különösen a vadászat, horgászat, a vízi-, lovas- és kerékpárturizmus fokozatos fejlődését.

A megye valamennyi települése bekapcsolódott a távolsági közlekedésbe. Minden településen kiépült az elektromos hálózat , az egészséges vezetékes vezetékes ivóvízhálózat, a távhívásos telefonhálózat és a vezetékes gázellátás. A megyében csak 23 településen biztosított a szennyvíztisztítás, így a közeljövő infrastrukturális fejlesztései elsősorban e területre koncentrálódnak. Megtörtént a 6 regionális kommunális hulladéklerakó helykijelölése, amelyek közül 4 megvalósítása folyamatban van., 2 építése a jövő évben kezdődik meg. A megye lakásállományának (168 800 lakás) 90%-a vezetékes ivóvízzel ellátott, 27%-a csatornázott, 62%-a rendelkezik vezetékes gázellátással, 59%-ában van telefon és 51%-ából szállítják el rendszeresen a háztartási hulladékot. Hiányzik a megyében a gyorsforgalmi úthálózat és viszonylag fejletlen a települések közúti összekötöttsége is. A lakossági szolgáltatások kiegyensúlyozottak. A megye valamennyi településén biztosított az óvodai ellátás, az általános iskolai oktatás, az orvosi ellátás, az alapvető szociális és kulturális szolgáltatás. A középfokú ellátó intézmények a városokban koncentrálódnak. A megyében 5 kórház és 4 felsőfokú oktatási intézmény található. A megye kulturális életében meghatározó a múzeumi hálózat, a színház. Kiemelkedő a megye zenei élete, a kórus- és néptánc mozgalom. A megye és települései kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat ápolnak, számos hazai egyesületnek, szövetségnek, alapítványnak támogatói.

A megye középtávú stratégiát fogalmazott meg, amelynek általános célkitűzése, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye váljon az Alföld integrációs központjává. Ahhoz, hogy ez a cél elérhető legyen prioritást kell kapjon az életminőség javítása, a fejlesztési források befogadási képességének növelése, a térségi együttműködések ösztönzése megőrizve a kistérségek sokszínűségét. Jász-Nagykun-Szolnok megye együttműködik az Észak-alföldi régió és a szomszédos régiók egészét érintő regionális fejlesztésekben: M4-es autópálya, vagy gyorsforgalmi út építése, árvíz- és belvízvédelmi rendszerek fejlesztése, korszerű hulladék- és szennyvízkezelés kiépítése, vállalkozási övezetek fejlesztése, ipari parkok hálózatának kiépítése, jászsági főcsatorna kiépítése, Tisza-tó komplex hasznosítása, Tiszazug fejlesztése, új Tisza-híd építése a Jászság és a Nagykunság között.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 23.

A magyarországi németek

 K     R     M 

 
   

Komárom-Esztergom Megye

 

 

Az Esztergomi Bazilika

 

 

 

 

 

Államalapító Szent István királyunk óta igen sokszor módosultak az ország-, és a megyék feladatai és közigazgatási határai. A szűkebb hazánknak Komárom-Esztergom megyének jogelődjeit Komárom illetőleg Esztergom vármegyét, Szent István király alapította. E vármegyék alapvető feladata a királyi várak ellátása, a várakhoz kapcsolódó szolgáló népek elhelyezése és a dunai átkelés biztosítása volt. Mindez egyértelműen jelzi azt a királyi szándékot, hogy a vármegyék feladata a fontos települések ellátása, a gazdálkodás feltételeinek biztosítása. A két vármegye Árpád-kori településeihez még a középkorban újabbak kapcsolódtak az időközben megszűnt Pilis, valamint Veszprém, Fejér, és Hont vármegyéből.

Esztergom várát 1543-ban foglalta el a török. A vármegye vezetése ekkor ismeretlen helyre menekült. Hosszú évtizedeken keresztül Érsekújvár mellett Komárom és Tata volt az a két magyar végvár, amely a török támadásoknak útját állta. A jól védhető Komárom vára Esztergomtól eltérően soha sem került a hódítók kezére. Komárom vármegye folyamatosan működött, Esztergom vármegye nemesi közgyűlése csak a török kiűzése után 1696-ban szerveződött újjá. A Rákóczi szabadságharc idején tevékenységük megszakadt. Esztergom 1710-ben, Komárom vármegye 1712-ben alakult újjá. 1786-ban II. József Tata székhellyel összekapcsolta Komárom és Esztergom vármegyét. Az ily módon egyesített megye az uralkodó halálát követően 1790-ben szétvált. Esztergom és Komárom visszakapta megyeszékhelyi rangját. A napóleoni háborúk, az adminisztrátori rendszer életbeléptetése mindkét vármegyét érintette. 1848 májusában mindkét nemesi vármegye megszűnt és átadta helyét a vármegyei bizottságoknak. Komárom vármegye bizottsága a szabadságharc végéig működött. Az Esztergom vármegyeiét viszont megszakította az 1849 január 15-i császári katonai megszállás. A forradalmi bizottmány röviddel ezt követően újjáalakult, de székhelyét előbb Bátorkeszibe majd Komáromba tette át.

A szabadságharc leverését követően császári-királyi biztos került a vármegyék apparátusainak élére. 1851-ben a két vármegye Duna jobb partján lévő részét Esztergom székhellyel Esztergom vármegyeként, a Duna bal partján - a mai Szlovákia területén lévő részeket pedig - Komárom székhellyel Komárom vármegyévé szervezték át. Az így kialakított vármegyék 1860-ig működtek. Ekkor az októberi diplomát követő rövid időszakra ismét az 1848-ban választott vármegyei bizottmányok újították fel működésüket. 1861-től újra szoros központi irányítás alá kerültek megyék. A választott vármegyei törvényhatósági bizottságok kiegyezés eredményeként kezdhették meg működésüket. A XVII. század végétől enklávéként Komárom vármegyéhez tartozó Lábatlant és Piszkét 1896-ban csatolták vissza Esztergom vármegyéhez. 1919 januárjában a csehszlovák légió csapatai megszállták a Duna bal partján fekvő Komáromot és Párkányt. Esztergom vármegye munkástanácsa és direktóriuma a megyeszékhelyen, Komárom vármegye direktóriuma pedig a jobb parti Komárom-Újvárosban a mai Komáromban alakult meg. Később Szőnybe és Tatára tették át székhelyüket. A trianoni döntést követően a bal parti részeket a Cseh-Szlovák Köztársasághoz csatolták. Magyarország részeként csupán a korábbi Komárom vármegye 44 községe és a korábbi Esztergom vármegye 22 települése maradt meg.

1919-ben néhány hónapig Komárom vármegye a győri alispáni hivatalhoz tartozott. Még ebben az évben megalakult Komáromban a csonka vármegye alispáni hivatala. Röviddel utóbb 1920-ban törvényhatósági bizottságot választottak. 1923-ban a csonka vármegyéket egyesítő törvény nyomán Esztergom székhellyel létrehozták a Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. Az első bécsi döntést követően 1938-ban újjá alakult a történelmi Esztergom vármegye és Komárom vármegye. Ez utóbbi területe jelentősen megnövekedett, s immár nem négy, hanem hat járást foglalt magába: nevezetesen a dunaszerdahelyit, a gesztesit, a komáromit, az ógyallait, a somorjait és végül a tatait.

A második világháborút követő moszkvai ideiglenes fegyverszünet következményeként visszaálltak az 1937. december 31-i állapotok. A nemzeti bizottságok hosszas vitái nyomán 1945. augusztus 28-án ismét Esztergomban alakult meg Komárom-Esztergom vármegye Törvényhatósági Bizottsága. A megye ekkor három járást az esztergomit, a gesztesit és a tatait foglalta magában. 1947-ben négy bányásztelepülés összevonása révén létrejött Tatabánya. Ezzel a megyében lévő városok száma háromra emelkedett. Egy 1949-ben született döntés nyomán 1950-ben Esztergom nevének elhagyásával, Tatabánya székhellyel létrejött Komárom megye. Ezzel egyidejűleg az esztergomi járás székhelyét Dorogra helyezték át. Nevét Dorogi járásra változtatták. A gesztesi járás neve komáromira változott. A megyéhez kilenc községet kapcsoltak Veszprém, egyet pedig Fejér megyéből. 1954-ben újabb két település Oroszlány és Tata nyerte el a városi rangot. 1971-ben megszűntek a járási tanácsok. A továbbiakban testület nélkül, a megye járási hivatalaként működtek. 1974. december 31-én egy országos kísérlet részeként megszűnt Komárom Megyei Tanács V.B. Tatai Járási Hivatal. A községeket, nagyközségeket pedig Tata, Tatabánya és a Megyei Tanács V B. közvetlen ellenőrzése alá helyezték. 1984. december 31-én országosan is megszűntették a járási hivatalokat. A tatai minta nyomán kialakult és 1988-ig működött a városkörnyékiség intézménye. 1984-ben Dorog, 1986-ban Kisbér, 1989-ben pedig Nyergesújfalu kapott városi rangot. Ezzel a városok száma nyolcra emelkedett.

A rendszerváltás nyomán életbelépett az 1990. évi LXV. törvény az Önkormányzatokról. A törvény alapvetően megváltoztatta a korábbi viszonyokat. Megváltozott a megye jogállása, a helyi önkormányzatokhoz való viszonya. A megyeszékhely Tatabánya megyei jogú városi rangra emelkedett és ezzel minőségi változás következett be a megye és a megyeszékhely önkormányzatainak egymáshoz való viszonyában. Felerősödtek a települések önállósodási törekvései. Ennek egyik markáns, a megyét is érintő megjelenési módja Szárliget elválása Fejér megyétől és 1999-ben történt csatlakozása Komárom-Esztergom megyéhez. Ennek ellenkező - de a lakosság által nem legitimált, így meg nem valósult -- változata Dömös Pest megyéhez való csatlakozási szándéka volt. A térségi újjászervezés folyamata a Kistérségi Területi Statisztikai Beosztást szabályozó KSH elnöki közleménye nyomán 1994. január 1-jével vette kezdetét. Ekkor jött létre a megye hat kistérsége, amelyek száma 1997-ben az egyik kistérség szétválása nyomán hétre emelkedett. A következő lépcsőben megszületett az 1996. évi XXI. törvény a Területfejlesztésről és területrendezésről. A jogalkotó itt már a megyék régióvá szerveződésének igényével fogalmazott, de nem határozta meg a régiók számát. Ennek kimondása a XXXV/1998. III. 20. számú Országgyűlési határozatban történt meg. Így jött létre a Komárom-Esztergom, Fejér és Veszprém megyéket magában foglaló Közép-Dunántúli Régió. E folyamattal gyakorlatilag párhuzamosan kapott mind nagyobb teret az Európai Unióhoz való csatlakozásra történő felkészülés velejárójaként, egy a jelenlegi határokon átívelő és a korábbi évszázadokban szerves gazdasági, társadalmi egységet alkotó térség egymásra találásának igénye. Ez az igény 1999. VII. 3-án öltött jogilag szabályozott formát. Tatabánya székhellyel hivatalosan is megalakul a Komárom-Esztergom és Pest megyéket valamint a szlovákiai Nyitra Kerületet magában foglaló Vág-Duna-Ipoly Eurorégió, melyhez még ebben az évben csatlakozott Fejér és Veszprém megye is. E lépéssel lényegében kialakultak a XXI. század új közigazgatási rendszerének alapelemei. Egyrészről a statisztikai kistérségekre épülve a megerősödött helyi önkormányzatokból létrejöttek Kistérségi Társulások, a megyékből pedig létrejöttek az országhatárokon belüli régiók. Ezzel párhuzamosan a térségi szerveződés átlépett az országhatáron és legalizálta az olyan korábbi együttműködéseket mint az Esztergomot, Dorogot és a Párkányi Járás területén lévő településeket összefogó Iszter - Granum Társulás vagy a Komárom-Észak Komárom közötti érdemi együttműködést. E változások új horizontot nyitottak e mintegy két millió nyolcszáznegyvenezer polgárt magában foglaló Eurorégió gazdasági és társadalmi fejlődése számára.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 39.

TOKOD

 K     R     M 

   

Nógrád megye

 

 

Nógrád megye által érintett eurorégiók:

Ipoly Eurorégió

Neogradiensis Eurorégió

Vág-Duna-Ipoly Eurorégió 

 

Hollókő

 

 

Nógrád megye Magyarország északi részén helyezkedik el, kelet felől Borsod - Abaúj - Zemplén, dél - kelet felõl Heves, dél - nyugat, nyugat felõl Pest megye, Északról pedig Szlovákia határolja. Megyeszékhelye és egyben legnagyobb lélekszámú települése: Salgótarján. Budapest és a megyeszékhely távolsága 110 kilométer, de a megye egyes déli részei 30 kilométernél is közelebb fekszenek a fõvároshoz.  A maga 2544 négyzetkilométerével, az ország területének 2,7 százalékával Nógrád hazánk második legkisebb megyéje. Lakosainak száma 2000. január 1-én 216.538 fõ, ami az ország lakosságának 2,2 százaléka. Nógrád népsűrűsége az országos átlagnál alacsonyabb, s enyhén csökkenõ tendenciát mutat. Településhálózatában az aprófalvas jelleg a meghatározó. Az összes bruttó hazai termék a megyében 123 milliárd forint, amely az országos értéknek mindössze 1,2 százaléka. Az egy főre jutó GDP alapján Nógrád a megyék és Budapest sorrendjében a 20. A gazdasági szervezetek összes beruházásának értéke ebben a régióban az országos beruházásnak csupán egy százaléka. A beruházások teljesítményértéke az ipar, a mezõgazdaság és az erdőgazdálkodás területén 1985-tõl jelentõsen lecsökkent.

Idõszámításunk kezdetén a nomád, állattenyésztõ jazigok és quadok lakták a területet. Az észak felé irányuló kereskedelmi útvonal mentén alakult ki a terület elsõ települése, Philecia (Fülek). A két népcsoport - amely elveszett a történelem sodrában - 173-ban Diósjenõ mellett ütközött meg Marcus Aurelius csapataival. Késõbb a gall eredetû cotinok, a kelta ozok és germán törzsek éltek itt, akiket az újabb, keletrõl érkezõ népcsoportok váltottak fel. 568 - 602 között bolgár - török - szláv törzsek birtokolták a területet. Honfoglaló õseink a szlávokat találták a lakható folyóvölgyekben és a Cserhát erdeiben. Nógrádot Árpád vezér a Gyarmat, Jenõ, Keszi, Tarján nemzetség törzsfõi között osztotta fel. A megye a X. század végén vált önálló területi egységgé, nagyrészt nemzetiségi harmadokból, várbirtokrészekbõl. A különbözõ népcsoportok a századok során eltûntek, összeolvadtak, s helyettük a palócok találtak itt hazára. Nógrád politikai, gazdasági és katonai - biztonsági jelentõségét mi sem bizonyítja jobbnan az elkövetkezõ századokban, mint az, hogy az 1500-as években már 42 vár állta a területén.

A török hódítás idejében ezek a várak sorra elestek, s 1526 után nem csak a lakosság, hanem a megye értékei is elpusztultak. Persze ebben nem csak a törököknek volt szerepük, hanem az egymás ellen érdekharcot vívó fõuraknak is. Aztán a török hódoltság kábulatából magához térõ vármegye nemességét a XVIII. században Rákóczi Ferenc szabadságharca osztotta meg. A reformkor pezsgõ politikai életében a megye vezéregyéniségei is jelentõs szerepet játszottak. A század legnagyobb jelentõségû nógrádi felfedezésének azonban 1768-ban, a Tarján határában talált szén bizonyult.

Az 1848-as forradalmat követõ kiegyezés utáni kiegyezés jelentõs változásokat eredményezett a megye kistelepüléses szerkezetében. Az elsõ világháborút megelõzõ idõszakban mind a gazdálkodásban, mind az ipari fejlõdésben jelentõs fordulat következett be, Losonc, Fülek, Salgótarján és Balassagyarmat új fejlõdési irányba indult. A vasútépítés, a szén, a vas- és üvegipar meghonosodása elõrevetítette a megye közigazgatási és gazdasági szerkezetének átalakulását. A megye népessége jelentõsen megnövekedett, a kialakuló iparmedencékben fekvõ települések lélekszáma megtöbbszörözõdött. A bányák, üzemek kialakulása megváltoztatta a népesség foglalkoztatási szerkezetét. Az elsõ világháborút követõen aztán az ország elveszítette területének 42,3 százalékát. A trianoni békeszerzõdés értelmében a szomszédos Csehszlovákiához csatoltak 117 települést, ami nem csak családok és rokonok szétszakadását, hanem a hagyományos kereskedelmi útvonalak megsemmisülését, az egymás termékeit, szolgáltatásait igénybe vevõ és használó ipari üzemek kapcsolatainak szétzúzását is eredményezte. A csökkenõ életszínvonal, a szociális feszültségek tüntetéseket robbantottak ki, s az egyre romló viszonyok csak az 1930-as évek végén, a háborús konjunktúra idején kezdtek megváltozni.

A második világégés utáni koalíciós idõszakot követõen elõbb az iparmedencében, majd pedig a megye valamennyi településén a kommunista párt kapott hangsúlyos szerepet. Az 1956-os forradalom békés októberi váltása után december 8-án, Salgótarjánban sortüzet nyitottak a tüntetõkre a visszarendezõdõ hatalom képviselõi. A meglévõ üzemek mellé a `60-as években 14 újabb üzem és gyár épült, ám három évtized elmúltával 1990-tõl a jellemzõen a nehéziparra alapozódó gazdaságban elõször a bányák visszafejlesztése és bezárása, késõbb pedig az ipari üzemek leépülése okozott munkahelyi, megélhetési problémákat a térségben.

Bár a megye területén a lakosság nem teljes mértékben tekinthető palócnak, ebben a régióban e népcsoport karakterisztikus hagyomány- és szokásrendszere, kulturális értékrendje - több tekintetben is - meghatározónak minősül. Az 1600-as évek második felétől sorjáznak azok az írásos dokumentumok (számadáskönyv, jegyzőkönyv, stb..), amelyek először tesznek említést a palócokról. E népcsoport származásának kutatása, lakhelyének körvonalazása, jellegzetességeinek elemzése a 18. század végétől, a 19. század elejétől folyamatosan jelen van a tudományos szakirodalomban. A palócság létének megismertetésében, hírnevének megalapozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Mikszáth Kálmán egész írói munkásságával, kivált az 1881-ben megjelent novelláskötetével, amelynek A jó palócok címet adta. Bár a palóckutatás mindmáig számos kérdést - így az elnevezés eredetét, a Palócföld pontos történeti, földrajzi, közigazgatási meghatározottságát is - tisztázatlanul hagyott, abban megegyeznek a vélemények, hogy a palócok lakta mintegy másfélszáz település főként az Északi-középhegység lábainál, a Cserhát, a Mátra és a Bükk hegyes-dombos vidékén (az országhatáron belül) Borsod, Heves és mindenekelőtt Nógrád megye területén taláható. Noha a palócság - például éppen Mikszáth révén is - sajátos lelki tulajdonságokkal, életstílussal is felruháztatott, gazdálkodására, életmódjára a hegyvidéki, dombháti, kis folyó- és patakvölgyi jelleg nyomja rá a bélyegét, manapság elsősorban tájnyelvi sajátosságok és néprajzi értékek (viselet, hagyomány, szokás) alapján különböztethető meg más magyar ajkú népcsoporttól.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 16.

A magyarországi szlovákok

 K     R     M 

 
   

Pest Megye

 

 

Gödöllői Királyi Kastély

 

 

 

Pest megye Magyarország középső részén, a fővárost körülölelően helyezkedik el. A megye területén, Pusztavacs határában van az ország mértani középpontja. Nagysága 6394 km2 . Határa a történelem során gyakran változott, mai alakját és kiterjedését 1950-ben nyerte el. Lakossága napjainkban növekszik, 2002-ben meghaladta az egymillió 80 ezer főt. Budapest, az ország fővárosa egyben Pest megyének is történetileg kialakult székhelye.

A honfoglalást megelőző időben itt élő embereknek a nyomát a régészeti lelőhelyek tanúsítják, őrzik. A kőkor különböző szakaszaitól kezdve a rézkor, a bronzkor és a korai vaskor e tájon hosszabb-rövidebb ideig tartózkodó népcsoportjainak emlékei megyénkben is előkerültek. A szkíták lovaspásztor népe legkésőbb a Kr.e. VI. század végén szállta meg a Duna bal partját. A kelták Kr.e. 300 körül érkeztek a megye területére. Krisztus születése előtti évtizedekben a Dunakanyarban az eraveszkuszok, tőlük délre a kelta anartusz törzs élt. Kr.e. 11-től a megye Duna jobb parti része már a római birodalom Pannónia provinciájának része lett. A bal parti részt a szarmata-jazigok, majd rövid ideig a kvádok uralták. A rómaiak helyét a hunok foglalták el, majd Attila halála után a gepidák, keleti germán népek és a longobárdok, végül az avarok szállták meg a Dunakanyart. A magyar honfoglalás (Kr.u. 895-900) után megyénkben - elsősorban a sík vidéken - sűrű településrendszer jött létre. A Duna menti részen két fejedelem osztozott. Kurszán főfejedelem szállásterülete lett a római kori, az egykori Aquicumtól, Óbudától északra eső rész, Árpádé a környező Duna menti sáv a Csepel-szigettel együtt. Kurszán 904-ben bekövetkezett halála után az elhunyt tisztsége és területe Árpádé lett, leszármazottai a megye jelentős részét birtokolták. A megyéket az első király, Szent István szervezte, alkotta meg. Pest megye kialakulása szakaszosan történt. Az ezen a tájon kialakított közigazgatási egység Szent István uralkodása (997-1038) elején a Duna két partján fekvő Visegrád megye volt. Magában foglalta a későbbi Pilis és Pest megyék területét, a Csepel szigetet és Esztergom megyéből a Duna jobb parti részét. A visegrádi ispáni vár nem a mai vár területén volt, hanem attól délre, a Sibrik dombon épült egy római kori erőd romjainak felhasználásával. Visegrád megye központja hamarosan, a XI. század legelején átkerült Esztergomba, majd a későbbiekben ez a megye feldarabolódott. Az Árpád-korban a kétparti Visegrád megyéből fokozatosan kivált, illetve kialakult Pilis megye, az ugyancsak kétparti Pest megye és a Csepel-szigeti ispánság. Pest megye névadója az eleinte muszlim kereskedők és szlávok által lakott település, Pest városa volt, ahova még a tatárjárás előtt jelentős számú német lakosság is betelepedett. A Pest megye megnevezés először 1255-ből ismert. Szolgabírái 1322-ben jelennek meg először. Ispánt sem ennek, sem Pilis megyének az élére nem nevezett ki a király. A megyei törvényszéket az alnádor vezette 1342-ig, ameddig Budán székelt. Utána magára maradt a megyei vezetés. Az 1450-es évektől egészen a török hódoltságig a megye székhelye Üllőn volt. A két megye különleges, ispán nélküli állapotát 1492-ben és 1495-ben törvénnyel is megerősítették. Pest és Pilis megye a török időket megelőző évszázadokban külön élte életét, összekötő kapcsot csak az jelentett, amikor a király vagy a nádor a két határos megye számára központi bíróságára vidékre szállt ki igazságot szolgáltatni. Ezekre a közös gyűlésekre a XIV. században 5-6 évenként került sor, az utolsót 1476-ban tartották Rákos mezején. A két megye ispán nélküli állapota mások számára vonzó lett, ezért a környező megyék birtokosai a XV. században sorra kérték falvaik átcsatolását Pesthez, illetve Pilishez. A két megye határa a XV. század végére állandósult. A Csepel-szigeten, középkori nevén a Nagyszigeten is létrejött egy a pilisi erdőispánsághoz hasonló ispánság a királyi birtokhoz tartozó, ott élő népek irányítására. Itt az ispánság, mint önálló ispáni egység a középkor végéig megmaradt. Nem ismeretes, hogy mikor, de bizonyosan Hunyadi Mátyás uralkodásának végén felszámolták az ispánság különállását, a királyi uradalom nagyobbik részét Pest megyéhez, kisebbik részét Fejér megyéhez csatolták. 1526 után Pest, Pilis, és Solt megye a török hódítás áldozatául esett. A megyei közigazgatás tisztségviselői elmenekültek. Először Heves megyében, majd Nógrád megyében talált új otthont, legutoljára Füleken, Fülek várában. 1569-ben a solti széket a bírósági ügyeket illetően Pest megyéhez csatolták. 1638-ban a hódoltsági területen létrejött a jobbágy-parasztság sajátos önvédelmi szervezete, a parasztvármegye. Mindenek előtt feladata volt a közbiztonság megőrzése, a vásárok védelme, az adókat a királyi részre szállítók személyes biztonságának garantálása. Hadnagyait a nemesi vármegye közgyűlése választotta a parasztok jelöltjei közül. Pest-Pilis-Solt vármegye hatóságának egyesülése a török uralom középső harmadának évtizedeiben gyakorlatilag megtörtént. Ezt a tényt 1659-ben törvénybe is foglalták. Kinevezték Wesselényi Ferenc nádor személyében az egyesített megye első főispánját. Ekkor kapott a megye címert és pecsétet. A főispáni széket 1848-ig, a nádori méltóság megszűnéséig Pest-Pilis-Solt vármegyében mindig - ha volt - a nádor töltötte be. 1686-ban Buda, majd ezt követően a megye felszabadult a másfél százados török iga alól. Kiégett, kifosztott elparlagosodott elpusztult vidék várta az újjáépítők munkáját.

A török kiűzése után a megye viszonylag gyorsan benépesült. Visszatértek azok a középbirtokos nemesek - a Rádayak, Wattayak, Beniczkyek, Fáyak - akik a királyi részeken már korábban vezető szerephez jutottak, amit hazatérésük után is megőriztek. Mellettük az ún. újszerzeményi bizottság (neoaquistica comissio) tevékenysége következtében egy új birtokos réteg is kialakult (Grassalkovich Antal és társai). A királyi országrész különböző területéről vándorlás indult meg ebbe a megyébe is. Az elpusztult falvak sorra életre keltek, a beköltözők újra feltörték a parlagon kapott földeket. A birtokosok külhoniakat is telepítettek be. A mai megye területén élő szerbek, németek (svábok), szlovákok ősei ekkor jöttek erre a területre. A nemesi megye szervezete is visszaköltözött. Már 1697-ben székházat vásároltak Pesten, s a megyei közigazgatás azóta is ezen a helyen működik. A XVIII. század elején történt meg a megye belső felosztása négy járásra, nevezetesen a váci, a solti, a kecskeméti és a pilisi járásra, élükön a szolgabírákkal. A ma is funkcionáló klasszicista - ma már jeles műemlék - új vármegyeházát a megye közönsége három részletben 1804-1841 között építtette meg. A kuruc szabadságharcban a megyének csak a pesti oldala vett részt. Bottyán János csapatai Pestet illetve Budát nem tudták elfoglalni. A kuruc megye hatósága a harcok kimenetelétől függően székhelyét állandóan változtatta. A labanc megye képviselői Budán tartózkodtak. A szabadságharc ideje alatt a megye ismét elnéptelenedett, visszatelepülése 1760-ig tartott. Sokan külföldről érkeztek a már-már kihalt falvakba. A természetes szaporulat és a bevándorlás következtében 1718-1744 között a megye népessége megkétszereződött, majd 1760-ig még ötven százalékkal növekedett.

A felvilágosodás eszmevilága a nemesek és az értelmiségiek körében gyorsan tért hódított. Tessedik Sámuel és Hajnóczy József, a Laczkovitcs testvérek neve és munkásága mind a megyében, mind országosan rövid idő alatt ismertté vált. Pest megye a XVIII. század végére polgári átalakulásáért, a nemzeti nyelvért vívott rendi harcok vezérmegyéje lett. Ezeknek a küzdelmeknek az élén az a jómódú protestáns köznemesség állt, amely az ellenreformáció évtizedeiben kovácsolódott egységessé. Ez a köznemesség kezdetben maga is jozefinista volt, de a birodalmi beolvasztó törekvések és a magyar nyelv ügyében később szembekerült az uralkodóval. A napóleoni háborúk idején beköszöntő gazdasági konjunktúra éveiben a politikai küzdelmek lanyhultak, ám újult erővel támadtak fel az 1820-as évektől kezdve. A változásokat sürgető reformmozgalom élére ismételten Pest megye került. Ezt központi fekvése, valamint a vezető nemesi réteg elevensége, korszerű szemlélete okozta, s az a tény, hogy az ország fővárosa és a megye székhelye ugyanaz a város, Pest volt. A pesti polgárság ekkor még nem volt elég erős, de maga mögött érezte a megye közjogi tekintélyét, az viszont szószékre lelt a városban, amely ekkorra az ország gazdasági, kulturális életének centrumává fejlődött. Mindezek következtében azok az intézmények, amelyek létrehozását a megye kezdeményezte és sürgette, megvalósulásuk után országos jellegűvé váltak (vakok intézete, első hazai takarékpénztár, Nemzeti Színház, műegyetem). 1846-ban Pest és Vác között 1847-ben Pest és Szolnok között megindult a vasúti forgalom. Széchenyi István 1831-ben azért választatta meg magát Pest megye táblabírájának, hogy személyesen vehessen részt a megyegyűlések munkájában. Mellette Fáy András, Ráday Gedeon, Nyáry Pál, később Kossuth Lajos és társaik voltak a vezéralakok. 1836-ban, amikor a Törvényhatósági Tudósításokat be akarták tiltani, védnökséget felette a megye vállalt. A reformkori országgyűlésekre a megye rendre meghatározott és kezdeményező programmal küldte követeit: közteherviselés, örökváltság, népképviselet, felelős nemzeti kormány bevezetése, illetve követelése. 1847. október 18-án Pest vármegye Kossuth Lajost választotta meg országgyűlési követévé.

Az 1848-1849. évi szabadságharcban jelentős részt vállalt a megye. Kossuth első toborzó beszéde Cegléden hangzott el. A megyeiek a honvédség részére jelentős összegű külön adót és 6200 újoncot szavaztak meg. A magyar honvédség híres tavaszi hadjárata legnagyobb sikereit a megye területén aratta (Tápióbicske, Isaszeg, Vác). A szabadságharc bukása után a Habsburg abszolutizmus - azért, hogy megszüntesse a vármegyét, amelyik a nemzeti kibontakozás és önvédelem alkotmányos bázisa volt - a bevezetett kerületi rendszerben két részre szakította a megyét, egy Pest-Pilis és egy Pest-Solt területre. Az 1867-es magyar-osztrák kiegyezés nyomán a megyerendszer is helyreállt. Pest-Pilis-Solt vármegyéhez 1876-ban a vármegye-reform keretében hozzácsatolták a Kiskunságot. A kiegyezés után a megyében, illetve annak egy részén a polgári fejlődés hatalmas lendületet vett. A világvárossá növekvő Budapest egy időre elszívta és befogadta az agrárnépesség munkaerő feleslegét. A főváros és közvetlen környékének ipara, nagyipara ezekben az évtizedekben épült ki. Pestet, Budát, Óbudát a Margit-szigettel Budapest fővárossá 1873-ban egyesítették - az utóbbi kettőt a - a megye kebeléből kiszakítva. A lakosság száma a fővárosban és környékén rohamosan nőtt. Pesten és Budán 1880-ban 370 ezren laktak, 1910-ben már 881 ezer ember élt itt.

Az erőteljes és igen gyors ipari fejlődés, ezzel párhuzamosan az ipari munkásság létszámának növekedése, mellette egyfelől a mezőgazdaság átalakulása (a főváros és környéke ellátása, a filoxéra utáni nagyarányú homoki szőlőtelepítések), másfelől - elsősorban a fővárostól távol eső részeken - annak stagnálása felerősítette a társadalomban meglévő feszültséget. Az 1905-ös kormányzati válság idején - amikor Pest megye vezetésével a vármegyék sorra megtagadták a kormányrendeletek végrehajtását - a munkásság is egyre nagyobb számban szervezte sztrájkjait, tüntetett az általános és titkos választójogért. A falvakban pedig újra fellángoltak az aratósztrájkok. Az első világháború megpróbáltatásai még nehezebbé tették az emberek tízezreinek helyzetét, sokukat a nyomorba is taszítva. A vesztes háború, és az azt követő durva országcsonkítás csak növelte a gondokat és az elkeseredést. Az őszirózsás forradalom után a hatalmat átvevő Tanácsköztársaság főváros melletti legerősebb bázisa - ahogy a kortársak nevezték - a Vörös Pest Megye lett. A bevezetett proletárdiktatúra, mint elgondolt egyetlen megoldás a felhalmozott bajok orvoslására bel-, s külpolitikai téren egyaránt bukásra volt ítélve a Vörös Hadsereg - sikeres, majd sikertelen - honvédő harcaival együtt.

A második világháború alatt és különösen a végén Pest megye sok kárt szenvedett. A főváros hosszan tartó ostroma fokozta az addigi veszteségeket. 1945 elején megalakult Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Nemzeti Bizottsága. A testület kezébe vette a földreform végrehajtását és az újjáépítés szervezését. 1945 nyarán változott a vármegye területe. Fejér megyéből átcsatolták Érd, Diósd, Tárnok, Sóskút, Pusztazámor és Százhalombatta településeket, Nógrád megyéből a szobi járást, Nógrádverőcét és a penci körjegyzőséget. Bács-Kiskun megyéhez került Érsekcsanád, Nemesnádudvar, Sükösd, Heves megyéhez Boldog község, Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez pedig Tószeg, Újszász és Zagyvarékas. 1950. január 1-vel a megye területéből a fővároshoz csatoltak 7 várost (Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest) és 16 községet (Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom, Soroksár). A megyében 1950 októberében alakultak meg a helyi tanácsok, ezzel a közel több mint félezer éves községbírói szervezetek megszűntek. Ekkor Pest megye 181 községe és 4 városa 11 járásba osztva élte életét. Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elsősorban a megye városaiban, a Budapesthez közeli településeken lakók és a fővárosba dolgozni járók vettek részt. Az intervenció gyorsan leverte a forradalmat mielőtt eredményei bárhol megszilárdultak volna. 1971. január elsejével a járási tanácsok megszűntek, szerepüket a kialakuló körzetközpontok vették át. Az 1990. március 25-én és április 8-án lezajló, és rendszerváltást hozó országgyűlési választások után a szeptemberben megtartott helyhatósági választások eredményeként megalakult december 14-én Pest Megye Önkormányzatának Közgyűlése. Ma Pest megye lakossága 15 kistérségben 186 településen amelyek közül 31 város - éli mindennapjait.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 27.

Megtorlás...

 K     R     M 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 60.

Kossuth Lajos

 K     R     M 

 
   

Somogy megye

 

 

Somogy megye által érintett eurorégiók:

 

Alpok-Adria Munkaközösség
Somogy megye 1989 óta tagja az 1978-ban megalakult munkaközösségnek, mely a kezdetektől fogva, határokon átnyúlva, a régiók közti politikai, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködést szolgálja.

Mura-Dráva Eurorégió
A kezdeményezést Zala, Somogy és Muraköz megye a hármas határ menti együttműködés céljából hívta életre 2004-ben.

EU-Jövőrégió
2002-ben Ausztria, Magyarország, Olaszország, Szlovénia és Horvátország 11 egymással határos megyéje hívta életre az együttműködést, melynek célja a szociális és gazdasági feltételek fejlesztése, a versenyhelyzet, az infrastruktúra és a turizmus javítása (pl. "Matriosca" projekt).

 

Zselica

 

 

 

Az analfabétizmus aránya a megyében 1900-ban 38 %-os volt. Még 1930-ban is a népesség 9 %-a nem végzett semmilyen iskolát, s a 6. osztályt is csupán valamivel több mint a fele fejezte be. A közép- és felsőfokú végzettek együttes aránya ugyanakkor 2 % alatt mozgott. A vármegye lakosságának iskolázottsági szintje 1948 után fokozatosan emelkedett. Míg 1949-ben a 15 év felettieknek csupán 17 %-a végzett a 8 osztályosnak megfelelő iskolát, addig ez az arány 1980-as évekre megötszöröződött. 1990-re azonban e tekintetben 20 %-os visszaesést regisztráltak a statisztikák. Ekkor a lakosság 13 % a rendelkezett közép- és 6 %-a felsőfokú végzettséggel.

Az 1770-1774-es népiskolai összeírásokban szereplő másfélszáz iskola jelentős része a XX. századot is megérte. A megyében 1910-ben 436 népiskola működött. Az államosítások során, 1948-ban a megye a korábbi felekezeti népiskoláit megszüntették, illetve összevonták. Az 1980-as évekig a külterületi általános iskolák nagy része is bezárta kapuit. 1994-ben 181 általános iskolában tanítottak. Az általános iskolák körzetesítésének mértékét jól érzékelteti, hogy míg az 1960-as évtized végén 326 intézményben folyt az oktatás, addig 1975-ig 254-re, az 1980-as évekre pedig 176-ra csökkent az iskolák száma. Ez folyamat azonban nem állt meg, s az ún. rendszerváltozást követően további iskolákat zártak be. Somogy megyében 1995-ben hat ipari, két mezőgazdasági és egy erdészeti önálló szakmunkásképző iskola működött. Mellettük még Balatonboglár, Barcs, Kaposvár és Siófok több szakközépiskolájában szintén folyt a szakmunkásképzés. Somogy megyében egyébként Balatonbogláron kertészeti és mezőgazdasági, Barcson erdészeti és vízügyi, Siófokon kereskedelmi, Kaposváron pedig egészségügyi, építőipari, iparművészeti, kereskedelemi, közlekedési, közgazdasági, mezőgazdasági, élelmiszeripari, valamint gépészeti szakközépiskolában oktattak. A megye 13 gimnáziumának némelyikében szintén működött szakközépiskola. Csurgón 1869 és 1933 között állami tanítóképző intézet gondoskodott a pedagógus-utánpótlásról. Kaposváron a tanítóképző és az egészségügyi főiskola, illetve a Pannon Agrártudományi Egyetem képviseli a felsőoktatást.

A két világháború közti két legjelentősebb megyei napilap, az Új-Somogy és a Somogyi Újság adott napi tájékoztatást. A világháborút követően több párt is létrehozta a saját sajtóorgánumát. 1951-1990 egyedül maradt a Somogyi Néplap, mely utóbb átalakult közéleti napilappá. A megye kulturális irodalmi folyóirata előbb Somogyi Írás, majd Somogyi Szemle, utóbb Somogy címet viselte. 1989-1991 között egy kísérlet történt egy újabb megyei, immár független lap megteremtésére. Ez volt a Somogyország, illetve később az Új-Somogyország. A múlt század végétől kezdve 1944-ig a járási székhelyeken is többször kísérleteztek az adott régióra kiterjedő lap alapításával.

Bár már 1956-ban kétszáznál is több művelődési otthon volt a megyében, a hálózathoz tartozó intézmények nagy része a hatvanas években épültek fel. 1990 után a közművelődési hálózat is pontosan ugyanarra a sorsra, mint az általános iskolai. Kis falvak maradtak kultúrotthonok és könyvtárak nélkül. 1994-ben már csak 118 művelődési ház, illetve otthon, faluház és 278 önkormányzati könyvtár működött. Az 1990 óta megújult TIT viszont szélesedő profilt mutatott. A Moziüzemi Vállalat a hetvenes évek második felétől kezdte bővítette és modernizálta filmszínházait. Kaposváron létrehozták az ország első mozimúzeumát. 1955. augusztus 1-én tartotta alakuló ülését a Csiky Gergely Színház, mely az 1970-80-as években Magyarország egyik legsikeresebb műhelye lett. A megye közgyűjteményei is az 1960-as évektől erősödtek meg. A megyei könyvtár új épületet kapott, a levéltár tudományos kutatóhely lett. A múzeum elhelyezési feltételei is jelentősen javultak. A megyei hálózatának kiállítóhelyei 1977-1983 között megduplázódtak. 1975-től lettek ismertté a Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep és a Balaton-parti tárlatok. Az ötvenes évektől Somogy megye az amatőr művészeti mozgalom egyik centruma volt. Az 1980-as években már több mint 350 csoport dolgozott itt (pl. a Somogy Táncegyüttes, Vikár Kórus). Az 1980-as évek végétől több művelődési kör, egyesület és népfőiskola jött létre (pl. Balatonszabadi, Siómaros, Iharosberény). 1990-es években 218 egyesület működött a megyében.

 

A megyében található borvidékek:

Dél-Balatoni (Balatonboglári) borvidék

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 23.

A magyarországi németek

 K     R     M 

   

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye

 

 

Sóstói Múzeumfalu

 

 

Dolgos, barátságos, vendégszerető, tehetséges emberek laknak errefelé, akik tárt karokkal fogadják az utazót. A megye geopolitikai szempontból is igen izgalmas térség. Szlovákiával csak egy kis szakaszon, de Ukrajnával és Romániával meglehetősen nagy sávban határos. Itt vezet át az V. páneurópai korridor (Milanó-Moszkva), ami jelentősen felértékeli Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét.

A megye területe 5937 négyzetkilométer. 600 ezer ember lakja. Magyarország harmadik legnépesebb megyéje. Településeinek száma 229. A népesség 40 százaléka városokban él. Több mezőgazdasági növény termeléséhez különlegesen ideálisak a klimatikus viszonyok. A megyében termelik az ország almatermésének felét és a dohány mintegy 70 százalékát. Magyar, román, sváb, szlovák, ruszin kultúra ötvöződött itt eggyé és teremtett sokszínű, páratlan szellemi-kulturális kincset. Látható-hallható Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében olyan örökség, melyet az Európai Unióba büszke hozományként vittünk.

A felszíni és felszín alatti vizek minősége itt jobb az országos átlagnál. A termál és gyógyvíz kincset a befektetők is számba veszik. A megye legnagyobb folyója a Tisza, de több jelentős vízfolyás és csatorna is változatossá teszi a tájat és alkalmat kínál a turizmus különböző formái iránt hódolóknak. A megye gazdag olyan területekben, ahol a természeti környezet megőrizte jellegzetes arculatát, igen ritka állat-és növényfajok is gyönyörködtetnek. 12 országos jelentőségű, benne 17 erdőt magába foglaló tájvédelmi körzet és 25 helyi jelentőségű természetvédelmi és tájkörzet, ősláp található a megyében. Több ponton indulhatunk romantikus túrára, felfedezőútra kerékpárral, csónakkal. A lovaglás és a horgászás szerelmesei is hódolhatnak itt szenvedélyüknek.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 31.

A magyarországi romák

 K     R     M 

 
   

Tolna Megye

 

 

Paksi Atomerőmű

 

 

A Dunántúl délkeleti területének 3704 km2-ét kitöltő Tolna megye közel negyedmillió lakosával hazánk legkisebb megyéi közé tartozik. A megye centrális részét a Tolnai-dombság (Völgység, Hegyhát, Szekszárdi-dombság) adja, amely a Dél-Mezőfölddel, Sárközzel, a Kapos-Koppány menti dombvidékkel kiegészülve egy természetes szépségekben gazdag, szemet gyönyörködtető táj képét mutatja. A környezetére igényes ember sok évszázados jelenlétét sugallják a dombtetők erdői, a völgyek gazdag rétjei, a meredek oldalakra felfutó szőlősorok, az enyhébb lejtőkön, domboldalakon, síkokon gazdagon termő szántó. E tolnai táj ihlette meg Illyés Gyulát is:

"Hű nevelőim, dunántúli dombok,
ti úgy karoltok, hogy nem korlátoltok,
nem fogtok rabul, amikor öleltek,
ti úgy öveztek, hogy égig emeltek!"

A terület régészeti emlékei az itt élők több ezer éves múltjáról vallanak. A jégkorszak végétől e területen előbb a kelták, majd az őket leigázó rómaiak éltek. A népvándorlás korában a hunok, gótok, gepidák, avarok dúlásait szenvedték el a táj lakói. A honfoglaláskor Árpád népének, a fejedelmi törzsnek szállásterülete lett ez a vidék. A Szent István kori államszervezet egységeihez hasonlóan Tolna vármegye is várcentrumú ispánságból alakult ki, a 44 királyi vármegye egyikeként. A máig is vitatott neve először a tihanyi apátság alapító levelében szerepel. Egyházszervezetileg Tolna megye területe a pécsi püspökség része lett. Az évszázadokon át a királyi tulajdonban álló területen az önálló bencés apátságot 1061-ben Szekszárdon I. Béla, a bátait 1093-ban Szent László, a földvárit 1135 körül II. Béla, a cikádori cisztercita monostort 1142-ben II. Géza királyunk alapította. Az Árpád-kor jelentős nemzetségei is alapítottak monostorokat, majd elsősorban a tatárjárást követően megkezdték a menedékhelyül szolgáló várak építését.

A gazdag vármegyét az elmúlt 1100 esztendő alatt többször feldúlták. Torzsalkodó birtokosai gyakran váltották egymást. 1400-as években először Tolna, majd Szekszárd szerzett mezővárosi rangot. Ozora felemelkedése, ferences kolostor működése Zsigmond király nagyhatalmú kegyencének, az országos hírű temesi ispánnak, Pipónak a nevéhez fűződik.  A mohácsi csata idején 13 várat 21 mezővárost és további 540 települést számláló virágzó megye a törökkorban (szekszárdi, simontornyai, töröktropányi szandzsák irányítása alá tartozott) és a felszabadító háborúk időszakában óriási vérveszteséget szenvedett. Az elnéptelenedést mutatja, hogy a XVIII. század elején mindössze 23 településen alig 1000 lakos élt. Ezt követően spontán betelepülések, bevándorlások, majd a több hullámban végrehajtott szervezett betelepítések eredményeként a II. József-féle népszámlálás időszakában már 157 lakott település 130.000 embernek adott otthont. Ekkor alakultak ki a völgységi, a gyönki, a szekszárdi járás többségében német ajkú települései. Közben a megye kiterjedése járásnyi területének Baranyához csatolása miatt jelentősen csökkent. A megye címerét I. Lipót királytól 1699-ben kapta. A Rákóczi-szabadságharc színes lapjait jelentették Bottyán János sikerei, és az 1708-ban Kölesdnél aratott győzelem Béri Balog Ádám vezetésével. A XVII-XIX. században Földvár, Szekszárd, Tolna, Bátaszék, Kölesd, Paks, Ozora vásártartási jogot szerezve jelentős fejlődésnek indult. A siralmas úthelyzet ellenére a megyéből a dohány, gabona és a borszállítmányok Triesztig, s onnan tengeren messzire jutottak.

A XIX. század nemzetformáló személyiségei között ott találjuk megyénk konzervatív és reformer történelmi nemesi családjait: a Bezerédj, Perczel, Sztankovánszky, Csapó, Dőry, Bartal, Augusz famíliákat. Köztük az önként, elsőként adózó Bezerédj Istvánt, a magyar nyelv ügyében, majd a szabadságharcban jeleskedő Perczel Mórt, de ott vannak a hazát fegyverrel védő, Ozorán példát mutató tolnai nemzetőrök vezetői is. A dualizmus időszakában kiépült a vasúthálózat. A simontornyai bőrüzem után a megyében konzerv-, cipő-, textil- és zománcüzem kezdte meg működését. Tolna megye azonban később sem lett ipari centrum, ettől csak az mutat eltérést, hogy napjainkban megyénkben üzemel az ország egyetlen atomerőműve. Jól sáfárkodva a természeti adottságokkal, az itt élők szorgalmának és szaktudásának eredményeként a mezőgazdaság területén - végig a XX. században - országosan az élvonalban található megyénk. 1905-ben szerzett városi rangot a megyeszékhely Szekszárd, majd az utolsó negyedszázadban emelkedett a városok közé Bátaszék, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Paks, Simontornya, Tamási és Tolna. Rajtuk kívül a megyének további 99 településén működik önkormányzat. Tolna sokszínű környezetének legdíszesebb ékeit a különböző tájegységek sajátos kultúrái, Kapos, Koppány mente, Sárköz népművészete jelenti. Ezt kiegészítve teszi teljessé megyénk arculatát a századok óta itt élő németek, szlávok és a II. világháború után telepített székelyek, felvidékiek gazdag néphagyománya.

 

A megyében található borvidékek:

Szekszárdi borvidék

Tolnai borvidék

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 23.

A magyarországi németek

 K     R     M 

 
   

Vas Megye

 

 

Vasi történelmi arcképcsarnok

 

Életrajzok

 

 

 

A megyében a gazdaság szerkezeti átalakítása megtörtént. Az elmúlt 10 évben a kezdeti évek jelentős termeléscsökkenését követőben, a külföldi befektetések és az exportra termelés következtében konszolidálódott a munkaerőpiac, jelentősen lecsökkent a munkanélküliség, növekedett a tercier ágazatok részaránya a szabad határmentiségből következő kereskedelmi és szolgáltatási, turisztikai tevékenységek bővülésével és a nagyarányú import-export miatt. A gazdasági aktivitás a vizsgált 9 kistérség között ma még jelentős különbségeket jelez. A dinamikusan fejlődő kistérségekhez képest, a “fejlődő” 3-4 kistérség a megye keleti és déli részén a termelőágak növelésére, feltételeinek megteremtésére törekszik mind az iparban, mind a mezőgazdasági termelő és feldolgozó szférában. A megye gazdaságának húzóereje az ipar. Ma Vas megye az ország egyik "legiparosodottabb" megyéje: országos listavezető az ipar GDP-n belüli részarányát, az egy főre eső ipari hozzáadott értéket, az iparban foglalkoztatottak ezer lakosra jutó számát és az export-arányt illetően, míg az értékesítések és beruházások tekintetében harmadik.

Csökken a mezőgazdaság súlya a megye gazdaságában, teljesítménymutatói is szerények. Nyolc százalékos hozzájárulása a megyei GDP-hez az országos átlagot meghaladja ugyan, de a vidéki átlag alatt van, míg egy lakosra eső kibocsátása mértékét tekintve majdnem eléri ez utóbbi szintjét. A mezőgazdaság jelentősége azonban ennél lényegesen nagyobb: egyrészt a családok nagy része ma is kötődik valamilyen módon az ágazathoz, egyes falvakban ma is az egyetlen foglalkoztató, a hozzá kapcsolódó ágazatokra (élelmiszeripar, turizmus) való kihatása evidens. Másrészt a mező és erdőgazdaság meghatározó jelentőségű a tájhasználat fenntartásában. Erősségnek Vas megyében ma leginkább az erdőgazdálkodás tekinthető, a klimatikus és talajadottságokkal összefüggő magas erdősültség az országos átlagot jelentősen felülmúlja.

Bár a Nyugat-Dunántúl adatai mind a jövedelmeket, mind a fogyasztási kiadásokat tekintve a főváros után országosan a legmagasabbak, mely keresletet még fokoz a bevásárló turizmus is, a kereskedelem mutatói mégsem magasak a megyében országos összehasonlításban. Az ágazat súlya a gazdaságban jóval vidéki átlag alatti, s az itt keletkezett GDP népességszámra vetített mutatója sem éri el az országostól jócskán elmaradó vidéki adatot. A kiskereskedelmi boltok lakosságarányos száma ugyancsak vidéki átlag alatti csupán az élelmiszer- és a ruházati üzletek mutatója jobb annál. Az utóbbi évek markáns tendenciája a multinacionális kiskereskedelmi hálózatok letelepedése, mely folyamat egyfelől lehetetlenné teszi a forgalom területi összehasonlítását, másfelől javítja a helyi ellátottságot.

A vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás ágazat országos átlagot némileg meghaladó összesített mutatóihoz a két terület különböző mértékben járul hozzá: lényegében az utóbbi emeli azt (elsősorban a gyógy turizmusnak köszönhetően) átlag fölé országosan magas teljesítményével, mivel a vendéglátással foglalkozók száma a megyében jelentősen átlag alatti. A vendéglátóhelyek, mint turizmushoz erősen kötődő tevékenységek jelentős megyei koncentrációja (vendéglők kétharmada a hat legnagyobb vendégforgalmat bonyolító településen található) az idegenforgalom belső arányait tükrözi. Itt az országostól elmaradó megyei mennyiségi jellemzőkben erőteljesen tükröződik az e téren - a szálláshelyekhez hasonlóan - közepes mutatókkal bíró megyeszékhely hatása.

A szolgáltató szektor, azon belül is az üzleti szolgáltatások szférája a statisztikai adatok szerint Vas megye gazdaságának egyik gyenge pontját jelentik, mind a szervezetek számát, mind az ágazatban képződő hozzáadott érték tekintetében. Az ezekkel szembeni - jelenlétüket motiváló - kereslet erősödése érzékelhető ugyan, de a kívánatosnál kisebb mértékben.

A megye páratlanul gazdag kastélyokban, kúriákban, amelyek egy része műemléki védelem alatt áll, egyre többet alakítanak át szolgáltatások egész sorát nyújtó, külföldi pénzesebb vendégek számára is vonzó szálláshelyekké. Egyedülálló az Őrségi falvak múltban gyökerező sajátos szeres településszerkezete, amely az Őrség egyik fő látnivalója. Kőszeg, Szombathely, Sárvár történelmi városmagja, műemlékei szintén sok látogatót vonzanak. Vas megye mélyszerkezeti, geotermikus adottságai következtében a megye területén a felszín alatt páratlan hévízkincs húzódik. A fúrások által feltárt termál- és ásványvizek több településen is fürdők kiépítését tették lehetővé, s mára a megye idegenforgalmi vonzerei sorában a termál- és gyógyfürdők kiemelt szerepet töltenek be, Bük és Sárvár fürdője országos jelentőségű, és a külföldről hazánkba irányuló, gyógy-idegenforgalom elsődleges célpontjai közé tartoznak. A megyében Bük, Sárvár, Szombathely, Borgáta, Mesteri és Vasvár rendelkezik gyógy- vagy termálfürdővel. Gyógyfürdővé Bük és Sárvár fürdőjét nyilvánították és a szombathelyi fürdő vize is gyógyvíz minősítésű. Bükfürdő a Bük település közelében kiépült gyógyfürdőkomplexum az ország egyik legfontosabb, gyógy-idegenforgalmi központja. Vendégkörét tekintve itt a legmagasabb a külföldiről érkezők aránya.

Magyarország egyik természeti kincse a termálvíz, amelynek kedvező kitermelési lehetősége van Vas megyében is. Jelenleg 15 üzemelő, hasznosított termálkút van a megyében. Borgátán 1, Bükben 3, Mesteriben 2, Sárváron 3, Sárvár- Rábasömjénben 1, Szombathelyen 3, Vasváron 1, és Szentgotthárdon 1 termálvízkút üzemel, a Rábasömjénit kivéve valamennyit fürdési célra használnak. A Rábasömjénit só-kinyerésre hasznosított. Bükben és Vasváron fürdőn kívül fűtési célra is használják. A jelenleg üzemelő kutak közül ténylegesen termálvíz kinyerés érdekében nyolc kutat fúrtak (Bük 2, Mesteri 1, Sárvár 2, Szombathely 2 és Szentgotthárd 1), egyet só-kinyerésre (Sárvár-Rábasömjén), kettőt pedig földtani kutatófúrásként (Sárvár és Vasvár). A többi kutat olajkutató fúrás során tárták fel.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 56.

A magyarországi szlovének

 K     R     M 

 

   

Veszprém megye

 

 

Veszprém megyei életrajzi lexikon

 

  

Életrajzok

 

 

 

Megyénk központi fekvése és természeti gazdagsága történelmi, kulturális és gazdasági jelentőségét is megalapozta. A magyarság 1100 évvel ezelőtti honfoglalását követően kiemelkedő szerepet játszott az új államszervezet létrehozásában. Veszprémben alakult meg az első magyar keresztény püspökség, a város azóta már érseki székhely. Az államalapító Szent István király és különösen felesége, Gizella királyné gyakran tartózkodott itt, ezért megyénk székhelye ma is büszkén viseli a „királynék városa” elnevezést. A megye más településeinek is történelmi szerepük volt Magyarország életében, például Pápa református iskolái, kollégiumai, élénk szellemi élete külön is kiemelhető. Rendkívül gazdag a megye műemlékekben is, az országban Budapest után itt tartják nyilván a legtöbb, mintegy ezeregyszáz műemléket és közel harmincezer hektárnyi a megye országos jelentőségű védett természeti területe. Megyénk különleges természeti adottságokkal rendelkezik: a Balaton-part, a Bakony vidékei, a Tapolcai és a Káli medence tájai, a Pápa környéki Kisalföld peremvidéke. Műemlékekben gazdag városok és falvak, történelmi borvidékek, irodalomtörténeti, egyházi, helytörténeti, régészeti, muzeális gyűjtemények, emlékhelyek, üveg-, kerámia-és porcelánművességek hívogatják a vendéget. Ahogy mondani szoktuk: más mint másutt.

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 17.

Az elő Árpádok

 K     R     M 

 

   

Zala megye

 

 

Zalai életrajzi kislexikon

 

 

Életrajzok

 

 

 

Az érintetlen természet, a végtelennek tűnő erdők, a romantikus göcseji táj, az élő népművészet, a kedves falusi vendéglátás, a Balaton, a gyógyfürdők, a kirándulási, pihenési lehetőségek egyre több turistát vonzanak Zala megyébe. Az 1930-as években beindult olajiparnak köszönhetően sokat fejlődött ez a vidék, kiépültek az utak, az elektromos hálózat. A kőolajkutatás nyomán több száz meddő szénhidrogénkút található a megyében, ezek többsége alkalmas a termálvíz kitermelésére. Így jöhetett létre a termálfürdő Zalakaroson, Lentiben, Kehidakustányban. Az 1979-es területátcsatolással visszakerült a megyéhez az egykori keszthelyi járás, ezzel együtt a Balaton 30 kilométeres partszakasza és a világhírű hévízi termáltó is, és így vált Zala meghatározó idegenforgalmi területté.

A 3784 km2-es Zala Vas és Somogy megyével határos. Déli szomszédja az országhatár túloldalán Horvátország és Szlovénia, és a megyeszékhelytől mindössze 50 km távolságra van Ausztria. Legforgalmasabb határátkelőhelye Szlovénia irányába Rédics, Horvátország felé Letenye.

Zala megye székhelye Zalaegerszeg, ahol a - jellemzően aprófalvas - megye 301 ezres lakosságából 63 ezren élnek. További városok: Nagykanizsa, Hévíz, Keszthely, Lenti, Letenye, Zalakaros, Zalalövő, Zalaszentgrót. Különböző tájegységek találkoznak itt, de a szomszédos tájak sehol sem különülnek el élesen egymástól, mindenütt fokozatos az átmenet. Legnagyobb része a Zalai-dombsághoz tartozik, a megye északi sávja azonban átnyúlik a Vasi-hegyhátra. Keszthely környékének magasabb része a Bakony hegyvonulatához tartozik.

Bár a megye természeti adottságai nem a legjobbak a mezőgazdasági termeléshez, hosszú ideig mégis ez volt a lakosság elsődleges megélhetési forrása. Ma is jelentős az állattenyésztés, a gyümölcs- és szőlőtermesztés. Az 1970-es években kiépült feldolgozóipar elsősorban a térség mezőgazdaságára, az állattenyésztésre, gyümölcs- és szőlőtermesztésre támaszkodik.

A II. világháború után Zala megye, földrajzi helyzete miatt - az olajbányászat fellendülését leszámítva - kimaradt a fejlesztések fő vonalából. Az 1990-es rendszerváltás után a korábbi kedvezőtlen fekvés ezúttal a megye előnyére vált. Nyugat-Európa közelsége miatt jelentős nagyságú tőke áramlott ide. Zala Magyarország második legerdősültebb megyéje. Az itteni 173 ezer hektárnyi erdőkből kerül a megye és az ország különböző feldolgozó cégeihez a legjobb minőségű erdei fenyő, bükk és a tölgyfa.

A zalai erdők vadállománya a tudatos vadgazdálkodásnak köszönhetően kiváló genetikai tulajdonságokkal rendelkezik. Az őz- és vaddisznóállomány gazdasági szempontból is számottevő, a zalai szarvasállomány pedig világhírű. Innen származik a világ legtöbb világrekorder gím agancsa. Előfordulnak 15 kg körüli trófeák. Gazdasági szempontból is jelentős a balatoni halászat, és exportáru a kis-balatoni nád.

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 22.

A MAORT

 K     R     M 

 

   

Budapest

 

 

Az országház

 

 

1848-ban a forradalom idején Pest Magyarország központja lett. Az 1848-ban született törvények kimondták, hogy évente Pesten kell összehívni az Országgyűlést, és Buda-Pesten lesz a magyar kormány székhelye is. Pesten összpontosult a függetlenségi mozgalom is: ott alakult meg a szabadságharc vezetésére a Honvédelmi Bizottmány, és Kossuth Lajos is ott kezdte el toborozni a honvédsereget. Összesen két hónapig volt Pest és Buda a szabadságharc vezetésének a kezén. 1849. június 24-én Szemere Bertalan miniszterelnök rendeletet adott ki Pest, Buda és Óbuda egyesítéséről. Ekkorra azonban a császári csapatok már Pest felé nyomultak. A pesti polgárok közül több mint harmincezren elmenekültek, és július 8-án Kossuth és a magyar kormány is eltávozott Pestről. 1849. július 19-én Haynau táborszernagy, Magyarország katonai parancsnoka kiáltványban hirdette ki a rendkívüli állapotot. A katonai parancsnokság pedig hozzálátott Pest-Buda erődítménnyé való kiépítéséhez. Ekkor készült el a Gellért-hegyen a Citadella és megerősítették a Budai vár támfalait is.
A bécsi politikának azonban nem sikerült tartósan csökkenteni Pest befolyását. A város tovább gyarapodott és növekedett. A 1867-ben, a kiegyezés után, amikor I. Ferenc József magyar király is lett Pesten hozzákezdtek a nagy urbanizációs feladatok végrehajtásához. 1872-ben pedig az országgyűlés megszavazta az egyesített Budapestről szóló törvénycikkelyt. Az új városi választások után 1873. november 17-én, az ünnepi közgyűlést követően az új testületek átvették a város irányítását. A város első főpolgármestere Ráth Károly lett, polgármesterré pedig Kammermayer Károlyt választották. Ebben az időben került a város fejlesztését irányító Fővárosi Közmunkák Tanácsának élére báró Podmaniczky Frigyes. Vezetése alatt a tanács olyan programot hozott létre, amely felölelte a Duna budapesti szakaszának szabályozását, rakpartok, közraktárak, hidak, bulvárok, egy központi pályaudvar és egy vasúti híd építését, valamint a főbb útvonalak szabályozását. A városrendezésre 1870-ben írtak ki pályázatot, amit Lechner Lajos építész nyert meg. Ot a főváros középítési igazgatójának nevezték ki. Ettől kezdve állandó építkezési területté vált a város. Nekifogtak a pesti utcák tömeges kiszélesítésének, meghosszabbításának, rendezésének. 1871-ben elkezdték építeni az Andrássy utat, és még ugyanebben az évben törvény született a Nagykörút építéséről. Elkészült a második Duna-híd, a Margit-híd is.

A kiegyezés után indult meg a tömegközlekedés kiépítése is. A Kálvin tér és Újpest, valamint a Lánchíd és Óbuda között sínen közlekedő kocsik szállították az utasokat. 1887-ben pedig forgalomba állították a mai villamos ősét a Nagykörúton. 1870-ben megindult a Várhegyre a Sikló, négy évvel később pedig a Szabadság-hegyre a Fogaskerekű. Az 1880-as évek második felében kiépült a Cinkota és Soroksár közötti, valamint szentendrei HÉV. A korszak másik két vívmánya a távirda és a telefon. 1874-ben nyílt meg a Központi Távirda, öt évvel később pedig megkezdődött a telefonhálózat kiépítése. A városban megjelent a sajtó, mint intézmény. Felépült a József körút sarkán a Budapesti Hírlap újságpalotája, ami egy épületben egyesítette a szerkesztőséget, a kiadót és a nyomdát. Sorra nyíltak a polgári lét fontos helyszínei a kávéházak és mulatók: a New York kávéház, a Centrál, a Japán Kávéház, vagy a Somossy Orfeum. 1884-ben pedig elkészült az Ybl Miklós tervezte Operaház is. A korszak csúcspontja a millennium éve, 1896. volt. Ebből az alkalomból országos kiállítást rendeztek. A budapesti kiállítás épületei a Városligetben kaptak helyet. Az itt megépült új épületekben mutatták be Magyarország mezőgazdaságát, iparát, kereskedelmét, kultúráját, tájait, városait. Erre az alkalomra kiépült Európa első földalatti vasútja, a Kisföldalatti is. A lipótvárosi Duna-parton ekkor már olyan előrehaladott állapotban volt az Országház építése, hogy ünnepi ülését már az új kupolacsarnokban tarthatta meg a Tisztelt Ház. A gótikát visszaálmodó épület felavatására 1902-ben került sor. A város belterülete ekkor már egészen a mai Szent István körútig terjedt, ott épült fel a pesti polgárság színháza, a Vígszínház. A körút másik végéhez közel pedig elkészült az Iparművészeti Múzeum szecessziós épülete.
A XX. század elejének meghatározó fővárosi személyisége Bárczy István polgármester, aki muködése során a magyar városok szervezetének felállításán keresztül kísérletet tett a városi polgárság megszervezésére is; s míg Budapesten nemcsak az ország gazdasági és szellemi, hanem politikai életének a túlsúlya is érvényesült - s ez éreztette hatását a mindenkori városvezetésben - addig Bárczy polgármestert a budapesti várospolitika erőteljes képviselete jellemezte.

Az első világháború szenvedéseire a főváros népe 1918-ban az őszirózsás forradalommal válaszolt, 1919. márciusától pedig a négy hónapig tartó proletárdiktatúra hagyott mély nyomot polgárainak életén és világnézetén. A trianoni határokkal megkisebbedett ország fővárosának politikai súlya és szerepe még tovább növekedett, jóllehet a főváros és a kormány kapcsolatára a "bűnös város" koncepció nyomta rá bélyegét, s utóbbi úgy próbálta csökkenteni Budapest súlyát az ország életében, hogy törvény által korlátozta belső önkormányzatát (1930:XVIII.; 1934:XII. tc.). Minden adminisztratív korlátozás ellenére azonban a főváros rendelkezett saját vagyona felett, önálló gazdálkodást folytatott, a városi adók bizonyos hányadával számolhatott bevételei között - s vezetői igyekeztek a világvárosi szerepkörnek megfelelni. A főváros körül kialakult egy agglomerációs gyűrű, melynek falvai, községei ezer szállal kötődtek a fővároshoz. Nagy-Budapest létrehozására azonban a 2. világháború előtti városatyák nem vállalkoztak. A jelentősen megcsonkított autonómia birtokában a városvezetés cselekvésképtelennek bizonyult az 1940-es évek eseményeivel szemben, tehetetlenül szenvedte el a nyilas rémuralmat, lakossága egy részének elhurcolását - s végül egy esztelen háború pusztítását, amelynek eredményeképpen Budapest az egyik legtöbbet szenvedett, leginkább lebombázott, elpusztított városa lett Európának.

1945-ben az országgal együtt romokban heverő főváros ismét az országos politika színtere lett elsősorban. Az újjáépítés heroikus munkájára, az élet újraindítására a fővárosban a Budapesti Nemzeti Bizottság vállalkozott. A Bizottság azonban nem válhatott a többpárti várospolitika demokratikus fórumává. Az 1948-ban hatalomra került Magyar Dolgozók Pártja által 1950-ben bevezetett szovjet típusú tanácsrendszer ugyanis a demokratikus fejlődés hagyományaival való végleges szakítást jelentette. A centralizált vezetés semmiféle helyi - történeti - érdek érvényesülésének nem adott lehetőséget. Bár a fővárosban élt az ország lakosságának egyötöde, az ipari termelés 60 %-a innen került ki, s a tudományos élet képviselőinek 80 %-a a fővárost választotta lakhelyül, Budapest csupán a 20. megye volt az ország 19 megyéje mellett. Az egyesítéskor létrehozott 10 kerület 1930-ban 14-re bővült, s most 1950-ben, a peremvárosok és községek bevonásával - azaz Nagy-Budapest létrehozásával - 22-re nőtt. A főváros - új - képviseleti testülete a Fővárosi Tanács volt, élén a Végrehajtó Bizottsággal. Az 1954:IX. és X. tc. - a tanácsokról és a tanácstagok választásáról - a túlszabályozott állami irányításon próbált enyhíteni - csekély eredménnyel. 1956 őszén Budapest ismét a forradalom városa lett. Az ötvenes évek politikai elnyomása, az idegen - szovjet - megszállás elleni tiltakozás elsőként a magyar fővárosban robbantott ki fegyveres harcot. A forradalom október 23-án diáktüntetéssel kezdődött, és még aznap éjjel a Rádió épületénél lövöldözésbe torkollott. Hamarosan a hadsereg segítségével a néhány napig győztes forradalom Nagy Imre miniszterelnök vezetésével megkísérelte az "emberarcú szocializmus" megvalósítását. A forradalmat azonban a szovjet katonai túlerő leverte, s alig több mint tíz évvel a világháború befejezése után másodszor is szétbombázták Budapest belterületét.

Az ország új vezetésének a feszültségek oldása érdekében többet kellett foglalkoznia az emberek életviszonyaival. A lakásgondok megoldására elindult a lakótelep-építési program, csökkentek a lakosság megélhetési gondjai. A szocializmus kirakat-városa lettünk. Kádár János hosszú uralma a korlátozott jogok mellett a keleti blokk leginkább nyitott országát, viszonylagos jólétet és biztonságot hozott. Az irányítás központja továbbra is Budapest maradt, az állam és a párt szervei mind a fővárosban helyezkedtek el. Megkezdődött a város újjáépítés is, aminek azonban rengeteg hiányossága is volt.

1990. őszén a parlamenti választásokat követően megtörténtek az önkormányzati választások is. A város élére nagyrészt a szamizdatok kiadásáról ismert fiatal, ellenzéki politikusokat választották. A városvezetés pártjait a rendszerváltás óta nem váltotta le a főváros lakossága, így Budapest újjáépítése, modern világvárossá fejlesztése egy határozott elképzelés szerint tíz éve töretlenül halad. Azóta új híd épült a Dunán, megújult az Andrássy út, a Nagykörút a budai és a pesti oldalon is, és az ezredfordulóra a Hungária körutat is felújítják. A külső negyedek ipartelepei megszűntek, helyükön bevásárlóközpontok emelkedtek. A fővárost egykor elcsúfító foghíjtelkeken pedig irodaházak és bankok épültek. A főváros támogatási rendszert hozott létre az értékes lakóépületek rekonstrukciójára, és egyre fontosabb lett a műemlékvédelem is. Az újjászületési hullám nem kerüli el a színházakat, fürdőket, múzeumokat, könyvtárakat, parkokat, utakat, felüljárókat, közlekedési eszközöket, valamint az egészségügyi és szociális intézményeket sem. A város újra méltó központja lett az országnak, s Európához való csatlakozásunkkal könnyen a régió központjává is válhat.

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 25.

Budapest az egyesítéstől...

 K     R     M 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 60.

Kossuth Lajos

 K     R     M 

 

 
   

A magyar megyerendszer története

 

 

Régiós Útmutató és Címtár

 
 

 

A magyar közigazgatás (és megyerendszer ) történeti fejlődése többféle szempontból felosztható. Az egyik a gazdasági-társadalmi változásokhoz kötött – feudalizmus, kapitalizmus, szocializmus), a másik pedig az állam határaihoz, területi szerkezetéhez köthető – a független magyar feudális állam a XV sz. közepéig, a három részre szakadt ország (1686-ig), a Habsburg befolyáshoz igazodó közigazgatási rendszer (1918-ig), majd a független magyar államfejlődés időszaka.

A királyi vármegye

A magyar államalapítás és államszervezés tudatos döntéseken alapult. Az állam- és egyházszervezés párhuzamos folyamatként játszódott le. A Szent István-kori megyével és megyerendszerrel kapcsolatos ismeretek meglehetősen hiányosak, így a megyék és a megyerendszer eredetére, kialakulására, szerepére, belső struktúrájára, számára és pontos határaira csak következtetni lehet.

A megyék számát a hagyomány 38-45-re teszi, de az újabb kutatások csak 25-30-at tudnak azonosítani (Hajdú Z. 1996.), területi kiterjedésük bizonytalan. A XI. századtól a kezdve fokozatosan közigazgatási, védelmi és igazságszolgáltatási szerepet kapott a megye, és vezetője, az ispán. A királyi vármegye mellett már a korai feudalizmusban megjelent a határvármegye is. Ezek a határvármegyék az ország külső határainak védelmére szerveződtek, elsősorban székely lakossággal.

A megyék száma a XII. sz. során stabilizálódik – 1158-ban 70, 1184-ben 72 megyéről történik említés, továbbá a megyehatárok megszilárdulása is ekkorra tehető.

 

A nemesi megye

A királyi vármegyéből kialakuló nemesi megye története során maga is többször változott: átalakult államszervezeti helye, súlya, szerepe. A közigazgatásban betöltött funkciója folyamatosan erősödött, és az államhatárok mozgása következtében változott a megyék száma, határa és belső területi tagolása. Az 1222-es Aranybulla már megjelenítette a nemesség súlyát, majd a megyénként szerveződő nemesség kialakította a maga területi önkormányzatát, hatalmát. A megyei autonómia elsősorban a törvénykezéssel, az igazságszolgáltatással indult fejlődésnek. 1232-ben kelt a Kehidai Oklevél, amelyben a Zala megyei serviensek (közvetlenül a király szolgálatában állók, később részben belőlük alakult ki a nemesség) írásba foglalták: a királytól engedélyt kaptak arra, hogy a „hatalmasoktól igaztalan elnyomást” szenvedők ügyeiben maguk bíráskodjanak (Agg Zoltán, 2000).

A kunok és a jászok befogadásával az ország belső területén etnikumhoz kötött kiváltságos területek jöttek létre, amit a megyei nemesség nem nézett jó szemmel, és ez később számos vita tárgyának az alapját képezte. A megyén belüli területi szerveződésben új elemként jelentkeztek a járások. A járási felosztás a XIII. század végétől jelent meg, és elsősorban a megyei igazságszolgáltatásban kapott szerepet. Általában minden megye 4 járásra tagolódott. A Mohács előtti Magyarország területi struktúrája és közigazgatási beosztása magán viselte az állam addigi fejlődésének minden jegyét. Megjelentek a regionális közigazgatás fejlődésének elemei Erdély, Szlavónia, és Horvátország, valamint a bánságok esetében. A megyék között jelentős méretbeli különbségek alakultak ki: Pest és Pozsony közötti országrész elaprózott, míg az Alföld nagy kiterjedésű megyehálózattal rendelkezett.

Az ország három részre szakadása után új történeti helyzetet teremtett: az ország középső területein a török hatalom felszámolta a megyerendszert. A királyi Magyarország a megyei rendszer szempontjából viszonylagos jogfolytonosságot biztosított, de a magyar nemzeti hagyományok folytatója az Erdélyi fejedelemség volt. Az elmenekült nemesek fenntartották a megyei szervezetet: több megye más megyével egyesülve tartotta gyűléseit. Ez is mutatja, hogy a nemesi megyének nem a területisége volt az elsődleges lényege, hanem a nemesi, személyhez kötött jogok és kiváltságok gyakorlása.

Az 1686-os háború révén az ország nagy része felszabadult török uralom alól, és a bécsi udvar az újraalakuló megyerendszerből jelentős területeket vont ki a határőrvidék felállításával. A XVIII. századtól a megyék fokozatosan az osztrák központosító törekvésekkel szembeni ellenállás, a magyar nemzeti gondolat és törekvések letéteményeseivé válnak. Különösen II. József felvilágosult abszolutizmusa, és az általa elképzelt, felülről vezérelt modernizáció érdekében megszüntette a nemesi vármegyék autonómiáját. Magyarországot 10, Erdélyt 3 kerületre osztotta fel, de racionalizálta a megyei területbeosztást is: egyesítette Mosont Győrrel, Komáromot Esztergommal, Abaújt Tornával, Bereget Ugocsával, továbbá Békést, Csanádot és Csongrádot. A korszak koncentráltan vetette fel az ország teljes problematikáját, benne a közigazgatás helyzetét: modernizáció – történeti hagyományok; soknemzetiségű állam – magyar államnyelv követelése, racionális területszervezés – történeti megyerendszer, stb.

A XIX. század közepén a nemesi vármegyék a területi közigazgatás alapvető egységei, az általános közigazgatás hatóságai. A nemesi megye közgyűlése választotta a megye képviselőit az alsótáblába, látta el utasítással, döntött esetleges visszahívásukról. A megyei közgyűlés így államépítő és törvényhozó befolyással is rendelkezett. A nemesi megye a nemesség önkormányzataként rendkívül magas szintű volt, a megyei nemesség ügyeit a maga választotta tisztségviselők intézték, a megyei gyűlést még az uralkodónak sem volt joga felfüggeszteni. A megyei gyűlés a részére küldött végrehajtandó rendeleteket a törvényesség szempontjából megvizsgálta, a törvénytelennek minősítetteket nem hajtotta végre – ez volt a passzív ellenállás. A feudalizmus utolsó időszakának területi felosztása rendkívül tarka és térbelileg aránytalan struktúrát mutatott.

 

A modern polgári közigazgatás kialakulása (1848 -1918)

Az 1848. márciusi-áprilisi törvények szinte minden tekintetben megrendítették a régi nemesi vármegye alapjait. A népképviseleti alapon létrejövő Országgyűléssel megszűnt a megyék régi joga: az országgyűlési követküldés, felhatalmazás és visszahívás. A megye megszűnt a törvényhozás részese lenni. A forradalom és szabadságharc idején csak a megyék funkcionális reformjára került sor.

A szabadságharc leverése után berendezkedő osztrák önkényuralom egyaránt lesújtott a központi és a megyei közigazgatás képviselőire, szervezeteire. A történeti Magyarországot az 1854-es reform keretében 5 kormánykerületre osztották, megyei- és járási reformot hajtottak végre, szabályozták a községi igazgatást.

A kiegyezés után a bíráskodást elválasztották a közigazgatástól, s rendezték a törvényhatóságok helyzetét, jogállását, feladatait és intézményrendszerét. A törvényhatóságok területrendezésére az 1876. évi 33. tc.-ben került sor. A rendezés egyik legfontosabb összetevője, hogy megszüntette a feudális eredetű területi önkormányzatokat, az ország történetében először (a katonai határőrvidék maradványainak kivételével) egyetemlegessé tette a megyebeosztást. A területrendezés során több megye egyesítésére került sor – létrehozták Hajdú és Jász-Nagykun-Szolnok megyét, Pest Pilis-Solt megyét összevonták a Kiskunsággal, más esetekben pedig az enklávék és exklávék megszüntetésére került sor. 1886-ra befejeződtek a kisebb területi korrekciók is.

 

A közigazgatás 1918 és 1944 között

Az elvesztett I. világháború megpecsételte az Osztrák-magyar Monarchia sorsát. A királyság bukása után a rövid ideig (133 napig) fennálló Tanácsköztársaság is szembekerült – erre néha ma teljesen furcsának tekinthető válaszokat találtak (pl. Zala megye kettéosztása Észak- és Dél-Zalára). A területrendezés átfogó reformjára azonban nem került sor. Az 1920-as trianoni békeszerződés következtében alapvetően átrendeződött az ország térszerkezete, megváltozott a közigazgatási térbeosztás rendszere, kiéleződtek a korábban is meglévő aránytalanságok.

Az 1923. évi 35. tc. második fejezete rögzítette a megyei közigazgatás új területi rendjét. Az ideiglenesség és a területi revíziós igények fenntartása jegyében csak az új államhatár által kettévágott csonka megyéket egyesítették. A megyék száma így 34-ről 25-re csökkent. A II. világháború előtt (1938) és alatt (1939, 1940, 1941) sor került az államhatárok változására (ld. 1sz. ábra), s a négyszeri területgyarapodás következtében folyton változott a közigazgatási beosztás is.

 

A II. világháború után

1945-ben az ideiglenes Nemzeti Kormány hatályon kívülre helyezte az országhatár-változásokat érintő törvényeket, illetve rendeleteket. Az 1945/4330 rendelet az újonnan tudomásul vett államhatárokhoz igazította az ország közigazgatási beosztását. Egyesítette Komárom és Esztergom, Nógrád és Hon, Borsod, Gömör és Kishont, Szatmár, Bereg és Ugocsa megyék Magyarország határai között maradt részét. 1946-ban a Nemzeti Parasztpárt a járások és a megyék megszüntetésével a feudális gyökerű Magyarországot kívánta megszüntetni az Erdei-Bibó-féle koncepcióval (ld. még a Magyarország közigazgatása 1989 után c. fejezetnél). Az 1949-es alkotmány már alapjaiban meghatározta az állam új struktúráját, benne a közigazgatás, és azon belül a megyék új helyzetét és szerepét. Az új struktúra legfontosabb összetevője, hogy tudatosan felszámolta az önkormányzati jellegű igazgatást, totálisan államosította a közigazgatást. Az állami és közigazgatási struktúra reformja után került sor a területbeosztás átalakítására. Megyei szinten az átalakítás tudatosan mérsékelt jelentőségű volt, hiszen kimondták, hogy csak a legszükségesebb esetekben kell a megyék határait változtatni, a korábbi struktúrát az új hatalom érdekében kell felhasználni. Az átszervezés eredményeként a megyék száma 25-ről 19-re csökkent, a járásoké 150-ről 140-re, a községeké 3250-ről 3169-re, és létrehozták Nagy-Budapestet. A megyebeosztás radikális reformjára 1953-ban és 1956-ban tervek születtek, de végül is nem került sor alapvető reformra. Az 1954-es II. tanácstörvény a nagyvárosokat kivette a megyei tanácsok igazgatása alól, és megyei jogú várossá alakította őket, a többi város pedig járási jogú várossá alakult át. 1955-56-ban Rákosi Mátyás hívei tettek kísérletet a megyerendszer radikális reformjára – tulajdonképpen szétverésére (Agg Zoltán, 2000). Ez a tervezet azonban az erős ellenállás miatt még a forradalom előtt lekerült a napirendről. Az 1971-es tanácstörvény újrafogalmazta a tanácsok szerepét – a járás mint közigazgatási területegység megmaradt, de a járási tanácsszint megszűnt, 1984-től pedig teljes mértékben átvette a járás szerepét az ún. városkörnyéki beosztás.

 

A magyar közigazgatás 1989 után

Az államszocialista rendszer válsága időszakában megjelenő régi és új politikai erők, mozgalmak, pártok programjaikban szinte kivétel nélkül elutasították a korábbi tanácsrendszert, és hitet tettek az önkormányzati közigazgatás megteremtése mellett. 1988-1990 között számos olyan elképzelés látott napvilágot, amely a magyar megyerendszert úgynevezett alulról felépülő város körzeti beosztásra kívánta felváltani, s ezeket a városkörnyékeket vagy városmegyéket 7-8 régióba kívánta szervezni. Ennek az elgondolásnak az alapja a Nemzeti Parasztpárt által 1946-ban hirdetett Erdei-Bibó-féle, 70-80 egységet tartalmazó úgynevezett város-megyei koncepció. Ebből a koncepcióból származott az SZDSZ által az önkormányzati törvény vitájakor meghirdetett társulásos megye gondolata, amely teljesen az önkormányzatokra bízta volna közigazgatásuk középszintű megszervezését. Az SZDSZ 1990-es ellen-törvénytervezetében a megyékre még csak nem is utal, de a régiók meghirdetésétől is tartózkodik. Később az SZDSZ a megyék megszüntetésére vonatkozó radikális javaslatait már nem hangoztatta, egyedül Pest megye megszüntetését vetették fel.

A megújított alkotmány IX. fejezete a helyi önkormányzatokról szólva egyformán önkormányzati jogokkal ruházta fel a községek, a városok, a főváros és kerületei, valamint a megyék választópolgárainak közösségeit, s megfogalmazta, hogy a helyi önkormányzatok alapjogai egyenlőek, de az önkormányzatok kötelességei eltérőek lehetnek.

Az alaptörvény megfogalmazása az alkotmányos megyerendszerről meglehetősen szűkszavú:

„A Magyar Köztársaság területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik” (Comitatus, 2000. szeptember). Ezek szerint az ország területét a főváros és a megyék lefedik, hiszen, ha a megyei jogú városok kimaradnak, akkor „lyukak keletkeznek a térképen” (Agg Z., 2000.). Van olyan nézet is, hogy az ország területét a főváros, a városok és a községek fedik le, a megye csak egy elvi, közigazgatási konstrukció, mert a határai is mesterségesek (ilyen alapon a települések határai is mesterségesek, még akkor is, ha természeti tárgyhoz kapcsolódik). Habár a megyei önkormányzat nem a települési önkormányzatok szövetségeként működő középszintű önkormányzat, hanem a többi önkormányzattal egyenrangú, azok működését esetleg kisegítő, elsősorban intézményfenntartó (pl. megyei múzeumhálózat) kormányzatként létezik. A helyi önkormányzatok definíciója szerint a megyei önkormányzat mégis a megyében élő választópolgárok közössége.

A rendszerváltást követő évtizedben újra és újra megfogalmazódott egy átfogó közigazgatási reform igénye. A legélénkebb politikai és szakmai viták a középszintű közigazgatás, illetve a területfejlesztés regionális egységeiről, az egyes szintek szerepéről, súlyáról folynak. Ezeket a vitákat tovább táplálja az EU-csatlakozás folyamata. A megyék területfejlesztési funkcióit, sőt az egész ezeréves gyökerű közigazgatási rendszert is jelentősen módosíthatja a területfejlesztési, illetve közigazgatási régiók kialakítására irányuló, jelenleg is napirenden lévő politikai törekvések megvalósulása. Az 1996-os Alkotmány-koncepcióban például nehogy erősítenék a megyék pozícióját, hanem a megye kategória megszűnését vázolják fel. A megyei hatáskörök növekedése azóta is csekély mértékű, és sokszor nem megfelelő irányultságú. Számos szakértő véli úgy, hogy a mai megyeszerkezet alkalmatlan a szélesebb jogkörök gyakorlására, ugyanis a mai kicsi megyéknek kevés a gazdasági ereje ehhez.

 

Megyeméret, megyehatárok

A megyék mérete problémaként vetődik fel ismétlődően. Az Európai Unió szakértői szerint túl kicsi és emiatt túl sok a megye Magyarországon. Ugyanakkor ismételten felvetődik a megyénél kisebb közigazgatási egység (járás, városmegye, kistérség) újjászervezésének ötlete. Ez minden esetben a megyei önkormányzatiság megszüntetésével járna együtt (az 1994. január 1. hatállyal bevezetett statisztikai kistérségek közigazgatási funkcióval nem bírnak).

Habár a közigazgatási térfelosztás elsődlegesen politikai-hatalmi kérdés, a magyar térszerkezet vizsgálatánál tanulságos lehet az a vizsgálat, amit Bajmócy Péter végzett a magyar megyék és központjaik viszonyáról (központ elérhetősége, gravitációs vonzás – Comitatus, 1999/1-2). Az ezek alapján felállított modellek szerint rajzolták meg az elméleti megyehatárokat. Az első modell, amit vizsgáltak, az a legközelebbi megyeszékhely modellje. A megyeszékhelyek és a többi település távolságát figyelembe véve kétféle területi beosztás szerkeszthető: az egyik szerint minden település ahhoz a megyeszékhelyhez tartozik, amelyikhez légvonalban a legközelebb fekszik. A gyakorlatban azonban ennél fontosabb a közúti távolság, mivel ma ennek a közlekedési fajtának van elsődleges szerepe. A megyeszékhely és az egyéb települések közötti távolságok (légvonalbeli és közúti) alapján megrajzolt megyehatárok jelentősen eltérnek a valóságos határoktól.

Ennek legfontosabb oka az, hogy megyeszékhelyeink többsége excentrikusan helyezkedik el megyéje területén. Közvetlenül érintkezik a megyehatárral Nyíregyháza, Miskolc, Eger, Salgótarján, Szolnok, Kecskemét, Szeged és Tatabánya, így e megyeszékhelyek megközelítése saját megyéjük egyes részeiről igen időigényes. A legkirívóbb Bács-Kiskun megye esete, ahol a legtávolabbi falu több mint 140 km-re található Kecskeméttől, de 100 km feletti távolságok a megyeszékhelytől Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg, 80-100 km közötti értékek pedig Győr-Moson-Sopron, Pest és Somogy megyében is előfordulnak. A településállomány ötödrésze (566 település) számára nem a saját megyéjének székhelye érhető el a legkönnyebben – a népességet tekintve is hasonló arány mutatkozik. A jelenlegi megyebeosztás a megyeszékhelyek igazgatási funkcióinak elérhetősége szempontjából tehát korántsem tekinthető ideálisnak.

A települések elhelyezkedése mellett a központok eltérő nagyságának figyelembevételére is lehetőséget nyújtanak a gravitációs modellek. Ezzel a módszerrel közvetlenül modellezhetők a valóságban létező igazgatási-ellátó funkciók által kiváltott térbeli áramlások irányai. Ezeket nemcsak a szóba jöhető centrumok elérhetősége befolyásolja, hanem a legtöbb esetben a szolgáltatási kínálatuk, választékuk, valamint számos egyéb, gyakran véletlenszerű tényező is. A gravitációs modell alapján előállított ábra alapján (2. sz. ábra) megállapítható, hogy a megyeszékhelyek által vonzott területek eltérése a megyék területétől ismét jelentős – ez alapján mintegy 700 település kerülne más megyeszékhelyhez. Szembeötlő Budapest túlsúlya a Duna mentén, aminek az az oka, hogy Szekszárd kivételével a Duna vonalának 50 km-es körzetében nincs megyeszékhely. Érdekes megvizsgálni a gravitációs vonzásközpontjukból az egyes településekre ható vonzóerők nagyságát. A legkisebb intenzitással vonzott települések nem szétszórtan, hanem nagyobb, összefüggő csoportokban helyezkednek el. Három területre jellemző ez a helyzet: a legnagyobb a Dunántúl közepén végighúzódó Sopron – Pápa - Fonyód - Lenti, illetve Paks – Kiskunhalas – Hercegszántó sáv, de ilyen a Közép-Tiszavidék és az északkelet-magyarországi határvidék. Ezeken a területeken található négy olyan középvárosunk (Sopron, Nagykanizsa, Dunaújváros, Baja) is, amely több egyszerű kistérségi centrumnál, és funkcionális értelemben megyei alközpontnak, részleges felsőfokú centrumnak tekinthető.

A legintenzívebben vonzott területek a megyeszékhelyek potenciális agglomerációs zónái. Ezek a zónák gyakran összeérnek, ami annak köszönhető, hogy a megyeszékhelyek elrendeződése az ország területén inkább véletlenszerűnek, mint szabályosnak mondható.

A három – közúti elérhetőségi, légvonal-, gravitációs – modell eredményét egymással, illetve a jelenlegi megyerendszer alkotta területi képpel összevetve számos következtetés vonható le (3. sz. ábra). Azonban meg kell jegyezni, hogy ezek az eredmények közvetlen közigazgatási célú felhasználásra nem alkalmasak, mivel nem veszi figyelembe a táji-történeti hagyományokat, közös identitás jelentőségét, stb. Tehát ha a három modell által megrajzolható megyehatárokat vizsgáljuk, megállapítható, hogy az létező megyehatárokhoz képest kicsi eltérést mutat Komárom-Esztergom, Békés, Baranya, Jász-Nagykun-Szolnok és Somogy megyét illetően. A modellek szerinti beosztásban megyéje területénél jelentősen nagyobb Zalaegerszeg, Nyíregyháza, Szeged és Szekszárd vonzásterülete.

Lényegesen kisebb viszont megyéjénél a Miskolchoz, Veszprémhez és különösen a Kecskeméthez tartozó terület. Kiemelendő, hogy Kecskemét vonzásterülete egyik modellben sem terjed ki Bács-Kiskun megye 60%-ra sem. Több megyeszékhely elméleti vonzásterülete – habár nagyságrendileg akkora, mint megyéjének területe – erősen eltér közigazgatási területétől. Így megyéjéhez képest északabbra tolódik Szombathely, délre és keletre Győr, Salgótarján és Eger, nyugatra Székesfehérvár és északnyugatra Budapest körzete. Néhány esetben egész kistérségnyi területek kerültek a modellek szerint más megyéhez: Sopron és térsége Vashoz, Nagykőrös-Cegléd körzete Budapest helyett inkább Kecskeméthez, míg Siófok és környéke Kaposvár helyett Székesfehérvárhoz kapcsolódik intenzívebben a modellek szerint.

Az előbb leírt módszerek más területi egységek jellemzésére is alkalmasak, így például a hét területfejlesztési-statisztikai régió elemzésére is. Ezen elemzések alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a jelenlegi megyékből különösen nehéz jól elérhető központokkal rendelkező régiókat összerakni. Az ebből származó problémákat az sem oldaná meg teljesen, ha megosztanák az adminisztratív központi szerepeket a régiók megyeszékhelyei között.

Tanulságul annyi leszűrhető: a közigazgatási térfelosztás nem feltétlenül igazodik a tájegységekhez, a gazdasági, ellátási vonzáskörzetekhez, sokszor a közigazgatási racionalitásokhoz sem. A közigazgatási területek átrajzolása a magyar és a nemzetközi tapasztalatok szerint könnyen csak nagy társadalmi átalakulások idején valósult meg. Ma már csak nagyon lassú, fokozatos változásokra van lehetőség ezen a téren.

Tóth András

 

   
   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

     

 

   
         

  

Bács-Kiskun

Baranya

Békés

Borsod-Abaúj-Zemplén

Csongrád

Fejér

Győr-Moson-Sopron

Hajdú-Bihar

Heves

Jász-Nagykun-Szolnok

Komárom-Esztergom

Nógrád

Pest

Somogy

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Tolna

Vas

Veszprém

Zala

 

 

A 20 éves VÁLTOZÓ VILÁG könyvsorozatban eddig 77 magyar és 8 idegen nyelvű kötet jelent meg.

A könyv világában ez hosszú időszak, hosszú címlista, figyelemre méltó, szép eredmény! Igen, a könyv világában ez szép eredmény, de jellemző hátránya a hasonló sorozatoknak, hogy régebbi kötetei egyre nehezebben beszerezhetők...

A VÁLTOZÓ VILÁG esetében ettől többé ne tartsunk, mert a sorozat minden kötete kapható, vagy rövid határidővel megrendelhető, most már nem csak könyv alakban, hanem elektronikusan is!

Könyvrendelés

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Közkönyvtárak

Iskolakönyvtárak

Könyvesboltok

Szabad könyvpolc

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Egyedülálló:

egyedi, személyre szabott változat!

A sorozat kötetei igényelhetők egyedi, személyre szabott változatban. Erre számtalan megoldás lehetséges. Az egyik legegyszerűbb - szinte költségmentes - megoldás az, amikor az igénylő biztosítja a belső (B2) borító anyagát.

A személyre szabás csodás módon növeli a kötet érzelmi hatását és értékét, rendhagyó és időtálló ajándékká is teszi.

Érdemes tájékozódni!

 

 

 

X

Hirdet? X

 

Tedd intelligenssé budapesti címedet!

 Ha saját weboldaladon feltünteted címedet, tedd az utca (út, tér stb.) nevét linkké, amely az utca weboldalára mutat*.

Íme egy példa:

Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.

Budapest, Pozsonyi út 56.

Ingyenes lehetőség!

Ezzel előzékenyen megkönnyíthetjük partnereink tájékozódását. Ha utcádnak még nincs saját weboldala, igényedet jelezd a szerkesztőségnek, és az pár napon belül elkészül!

Budapesti Útmutató és Címtár

Megrendelhető céges kivitelben

* A budapesti utcák jegyzéke

Lexikonok a Változó Világban

Változó Világ Enciklopédia

A Tudás 365+1 Napja

Az Év 361+1 napja

Élvezetek Lexikonja

Életrajzok

Görög istenek

Interjúk

A Számok Enciklopédiája

Az Új Szavak Lexikonja

Facebook Enciklopédia

Hasznos tudnivalók

Üzleti Enciklopédia

Cégmutató

Tudásterek a Változó Világban

Innovációs Tér + Lexikon

Európai Tér + Enciklopédia

Gasztronómiai Tér + Lexikon

Budapesti Tér + Lexikon

Idős Tér + Lexikon

Fogyasztói Tér + Enciklopédia

Kisebbségi Tér

 

Rövidítés-kereső:

 

Ki mit tud?

Oszd meg a Változó Világon, mit tudsz, mihez értesz!

 

 

 

X

Hirdet? X

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori iskola

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

Emberhit

Változó Világ Mozgalom

Az Élet Útmutatója

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

Kezdőoldal | Parvis | Olvasószolgálat | Például teszteld internetkapcsolatod sebességét! | Médiaajánlat | Impresszum

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Az oldal tartalma a Változó Világ Internet Portál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 2017

 

2015. június 29-én telepítve.

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

2002. május 15-én telepítve.