|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Támogatásod? |
Interjú Szőnyi Bartalos MáriávalA Változó Világ interjú-gyűjteménye | Életrajzok | Légy hős! | Pályázatok | Történelem | Életmód | Földrajz | Kultúra | Mesterségek | Tudományok
Egyéni keresés
|
Válj térképpé Változó Világ-interjú* |
|
|
VV: Mire büszke a leginkább? SZBM – Magánéletemben jól eső érzéssel tölt el, hogy van egy három esztendős kisfiú unokám. Szakmai területen a személyiségelemzéssel és személyiségkutatással foglalkozom. A pszichomatika elemző módszert dolgoztam ki és ezzel sok ember megoldandó problémájában tudok részt venni. E módszerhez többen hozzá jutottak tanfolyamaim keretében szlovákiai magyarok, vajdasági magyarok, de itthon Magyarországon is.Ezek közvetlenül hatnak rám úgy és akkor, amikor látom, hogy a hallgatóim megértik logikámat és már az első tanfolyami nap után képesek hasznosítani, alkalmazni a gyakorlatban, amit tanultak. Ráadásul a saját gondjaikra szintén megtalálják a megoldásokat. Ez, sikerélmény közvetlenül. A könyveim - Küldetés (1996), Döbbenet ( 2000 ), Szenvedés lángja ( 2003 ), és az Új Karma Egy gondolat hullámhosszán ( 2003 ) címmel jelentek meg. Nem vagyok elégedett, amikor először meghallom, hogy kapható a boltokban. Érdekes érzés tölt el ilyenkor. Ugyanis elszakadnak tőlem az írásaim és akkor fogom fel, hogy a saját életüket élik, tőlem függetlenül. Ez a felismerés, mint „derült égből a villámcsapás”, úgy ér engem. Mindenkinek más lesz a fontos belőlük, az olvasók saját magukra vonatkoztatnak bizonyos részleteket és "átértékelődnek" szavaim, amit már nem tudok követni. Ettől szenvedek ilyenkor, mert maximalista vagyok. Ez az "elszakadás" számomra nehezebb, mint a könyv "szülése". Aztán átesek a krízisen és megszokom, hogy mások kezébe, tudatába kerül, amit írtam. Elég sok időre visszahúzódom, ha megjelenésre kerül könyvem. Talán az egyik versemben írtam elég kifejezően erről:
KÉRDÉSZUHATAG
Ezt a verset a napokban írtam. A tavalyi két könyvem megjelenését talán ezzel „átvészeltem”. Most már semmi bajomat nem érzem a kiadás miatt. Tervezem a következő könyveim szerkesztését. Büszkeséget egyszer éreztem életemben. 2000-ben országos külön díjat kaptam az „Albert, hol vagy” című elbeszélésemért. Akkor nagyon büszke voltam Bartalos Albert nagyapámra, aki Szibériából gyalog jött haza a mai Vágfüzesre. Az érkezéséről szól az írásom. Még volt egyfajta elégedettség érzetem, amikor a KISÖCSI című pszichoképemmel bekerült a vers-és prózamondó országos döntőjébe egy szenci szlovákiai magyar diáklány. Persze, ez az ő sikere többnyire. Mégis örültem neki. VV: Mikor volt a legboldogabb? SZBM – Nagyon boldog voltam, amikor a fiam megszületett. Azok a pillanatok voltak a legboldogabbak számomra, amikor a kezembe vehettem először és megnézegettem, szerengettem, majd azután minden nap produkált valami újat, ami boldogsággal töltött el. A magánéletemben nagyon boldog tudok lenni azokban az órákban, amikor az unokám itt van nálam. Sokat mesélek neki, mert igényli. Szereti hallgatni a régi történeteket, de a jövőre vonatkozó terveket is. Dédnagyapámtól az unokámig nagyot fejlődött a gyermekek játékvilága. De megmaradt: a fakocka, melyből építeni lehet, a mese, melyből tanulni lehet, mert élénkíti a fantáziát, és erkölcsi magatartási mintát mutat. Megmaradt az ének, mely a léleknek tesz jót. Megmaradt a nevetés, a huncutkodás és az ima. Ahogyan engem tanított nagyanyám imát mondani, úgy tanítom én is az unokámat. Amikor nálam alszik, elalvás előtt mindig elmondjuk: „Istenem, Istenem, lecsukódik már a szemem. Vigyázz az én anyukámra, apukámra, mamikákra, papikákra, kis Balázsra, meg a sok-sok jó barátra.” Aztán elmondjuk közösen a "miatyánkot" is. Majd jóéjtpuszit adunk egymásnak, és amíg el nem alszik, mesélek neki szépapái és szépanyái, ükapái és ükanyái, dédapái és dédanyái, nagyapái és nagyanyái, apukája és anyukája játékairól, gyerekkoráról. VV: Mi a kedvenc virága, színe, állata. Mi más jut arról eszébe, hogy „kedvenc”? SZBM – Persze, boldog érzéssel tölt el, ha a kertemben kinyílik a kedvenc bordó, bársonyos szirmú, finom illatú rózsám. Vagy éppen a kutyusomnak kiskutyái születnek. Szeretem a színeket, mert hangulatuk van. A pasztell színek kedvelője vagyok, amelyek nyugalmat, békességet árasztanak ebben a zajos világban. Kedvenceim közé tartoznak a postagalambok. Férjem 50 éve galambász és a versenyszezon éppen most van, ami eltart augusztusig. Nyáron, hétvégeken lessük a versenyről érkező galambokat és nagy izgalommal várjuk a végeredményt, hogy melyik galamb, milyen helyezést ér el az egyéni listán és a csapatban. Kedvenc helyemen - a barackfa alatt - szoktam nyáron írni. Kedvenc fáim a környezetemben vannak: diófa, almafa, meggyfa, barackfa, körtefa. VV: Mi a jó és mi a rossz? SZBM – Szeretem a vidéki életformát. A konyhakertemben szépen nőnek a vetemények: zöldség, sárgarépa, paradicsom, paprika, hagymák zeller, karalábé, borsó, bab, tök, uborka, ribizli, eper, málna. Mindenből egy kicsi. A maradékot befőzőm vagy lefagyasztom télre. Ez, jó érzéssel tölt el. Rosszból volt elég. Rossz volt az, hogy külön nevelkedtünk nővéremmel. Rossz volt látni szüleim fájdalmát emiatt. Ugyanis a Benes-dekrétumok következménye lett, hogy szüleim átkerültek Magyarországra. Szenvedés lángja című verses kötetemben írok erről "Presszió" címmel. Soha nem tudták feldolgozni és gyökértelennek érezték magukat. Már Magyarországon születtem 1951-ben. Láttam szenvedésüket, ami megmérgezte mindennapjaikat. Már nem élnek. Pedig jó lett volna, ha megélik a határok megszűnését, az Európai Unioba való belépést. VV: Mit vár a 21. századtól? SZBM – Remélek fejlődést minden szinten a jövőtől. Elvárom minden ország vezető politikusaitól, hogy a nyugalomra, békességre törekedjenek, és valósítsák is meg. Amely politikus nem erre törekszik, az biztos, hogy nem méltó az én bizalmamra, legyen bárhol a földön. Az emberek nem azért születnek a földre, hogy egymásnak ugrasszák őket. Első sorban a harmóniát fontos megvalósítani, amit nem harcok, háborúk árán kell elérni, mert akkor abból harmónia nem lesz. Remélem, hogy a humánus kutatóknak, a tudós embereknek is nagyobb lehetőség adatik a jövőben. Bár, a poláris világunkban tudom, hogy a kutatási eredményekkel vissza lehet élni, ha olyan elmékbe kerül, amelyek visszaélésre hajlamosak. Itt, ezen a területen, a kutatóknak kell észnél lenni és előre gondolkodni az emberiség fennmaradása érdekében. A jövő nemzedék várható tulajdonságainak kutatásával foglalkozom, mint elemző-és személyiségkutató. Bízom a jövő nemzedékben, hogy meglátják a földi életforma olyan lehetőségeit, amellyel békés úton is gazdagodhatnak, jólétben élhetnek népek, nemzetek. VV: Jól ismerik Önt a barátai, kollégái? Mi lenne fontos Önnek, hogy jól ismerjék Önben? SZBM – Nem ismernek jól a környezetemben. Csupán azt tudják rólam, hogy türelmes és segítőkész ember vagyok. Nagyon meglepődtek, amikor könyveim jelentek meg. Főleg az utóbbi kettőnél. Nem gondolták, hogy költészettel, irodalommal is foglalkozom. Igaz, hogy a közelmúltban is szereztem meglepetést számukra, mert elvégeztem egy média-tanfolyamot Budapesten, és rádiós-, televíziós riporter, szerkesztő lettem. A számítógépes tanfolyamot és a távmunka tanfolyamot is elvégeztem. Érdekel a digitális technika. A vizsgafilmemet „Viktória tánclépései” címmel készítettem a tehetséges komáromi Kőhalmi Viktóriáról, aki a Magyar Táncművészeti Főiskola harmadik éves tanulója. Ezt a rövidfilmemet bemutatták március 19-én a Független Média Központban, Budapesten. Persze, segítség nélkül nem ment volna, de ez jó érzés volt. VV: Mit gondol az elmúlt hét legfontosabb eseményéről? SZBM – Közvetlenül nem veszek részt a politikai életben. Civil emberként érzem jól magam. Ennek ellenére természetesen figyelem a politikusokat, gazdasági szakembereket. Első sorban mindig a személyiségük érdekel. A rendszerváltás utáni magyarországi miniszterelnökökről a véleményemet lehet olvasni a neten. A világ vezető embereit is szoktam figyelni. Egyszer róluk is fogok írni véleményt. Tervezem az Európai Unió vezetőinek is az elemzését. Mostanában - az elmúlt héten is - az uniós választások foglalkoztatják az embereket. Így lesz ez június 13-ig. Az Európai Uniótól egy olyan Alkotmányt várok, amely nem teszi lehetővé azt, hogy még egyszer előforduljon a Benes-dekrétumokhoz hasonló esemény legalább ezen a földrészen. Ennek megfelelően a elvárom a Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését mindazok megnyugvására, akiket közvetlenül, vagy közvetve érint. Mottóm a Döbbenet című könyvem sorai között olvasható: "Válj térképpé! Életednek minden perce rajta legyen! Válj úttá, azért, hogy aki megnézi belső életed térképét, az látva a Te utadat, rá merjen lépni saját útjára!"
|
| ||||
X |
Hirdetés X |
– ...Ha a háború véget ért, talán hasznára lehetünk a világnak. – Valóban azt gondolják, hogy akkor hallgatni fognak magukra? – Ha nem: tovább várunk. Átadjuk a fejünkben őrzött könyveket gyermekeinknek, s majd ők várnak tovább... De nem kényszeríthetjük az embereket arra, hogy meghallgassanak. Maguknak kell rájönniük, ha majd egyszer elkezdenek gondolkodni, s kérdéseket tesznek fel: miért is robbant fel a világ alattuk? Egyszer csak eljön az ideje. – Hányan vannak maguk? – Sok ezren az elhagyott utak és sínek mentén.... Figyeld a Változó Világ Mozgalom blogját ! |
Kapitány – Szomorúan figyelem, hogy a demokrácia Európában válságban van. Professzor – Inkább a demokrácia Európában honos modellje van válságban, éspedig mélyülő válságban. Doktor – Láttunk mi már valóságos és mondva csinált válságok szűnni nem akaró mélyülését. Mester – Az igazi probléma, kedves barátaim, az, hogy ez a modell akkor is rossz, ha éppen nincs válságban. Doktor – De mit kell érteni európai modell alatt? Kövesd a négy barát beszélgetéseit ! |
|
X |
CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА
|
|
|
1995 óta
|
|
2001 óta |
|
1991 óta |
|
1992 óta |
|
Az idők kezdete óta |
|
Az idők kezdete óta |
© Változó Világ, 2023 |