A bolygó zsidó

A bolygó zsidót évszázadokon át hol itt, hol ott látták felbukkanni. Festők örökítették meg alakját, regények és költemények születtek róla. Kétezer éves legendája Jézus kínszenvedéséhez kötődik.

Az egyik változat szerint Kartaphilosnak hívták, és Pilátus ajtónállója volt. Amikor a katonák mellette vezették el a halálra ítélt Jézust, hátba ütötte, és gúnyosan rászólt: „Menj már, te csábító, mit késlekedsz?” Az elítélt ránézett, és így válaszolt: „Én megyek, de te várni fogsz rám mindaddig, amíg vissza nem jövök.”

A másik változat egy Ahasvérus nevű jeruzsálemi vargáról szól, aki durván elkergette Jézust, amikor a kereszttel a vállán a Golgota felé haladva leroskadt házának küszöbére. Ezért Jézus átokkal sújtotta: ne pihenhessen meg sehol, és addig bolyongjon, amíg ő vissza nem tér.

Kartaphilos legendája nem a Közel-Keleten, az Újtestamentum keletkezésének idején, hanem jóval később, a középkori Nyugat-Európában bukkant fel mint tipikusan keresztény történet. Először 1223-ban Itáliában, egy névtelen cisztercita szerzetesek írta krónikában, majd 1235-ben Angliában, a Saint Albans-i bencés kolostorban működő Roger de Wendover Flores Historiarum című munkájában. Az ő krónikaíró tevékenységét folytatta a kolostor másik lakója, a sokoldalú Matthieu Paris (1200–1259), aki illuminátor, festő, szobrász és költő volt egy személyben. 1259-ben Chronica Maiora című művében leírta, hogy kolostorukba látogatott egy örmény püspök, és közölte, hogy Kartaphilos Örményföldön tartózkodik, ő is beszélt vele. (A középkorban Örményföldön a Közel-Keletet értették.) Ez a bizonyos főpap legalább annyit bolyonghatott, mint kedvenc elbeszélésének hőse, mert Itáliában és Németalföldön is több helyen megfordult, legalábbis a kolostori krónikák tanúsága szerint.

Jézus különös sorsú kortársát Guido Bonatti, a 13. századi hírneves csillagász is megemlítette egyik munkájában, Giovanni Buttadeo néven (az olasz név Istenverő Jánosnak fordítható). Bonatti szerint 1267-ben Forlìban látták. A 14. és a 15. században is fel-felbukkan az itáliai krónikákban. Innen tudjuk, hogy többször kémkedéssel gyanúsították, ám mindig tisztázta magát, bevallva, hogy sokkal nagyobb bűn terheli a lelkét. Mugellóban bebörtönözték, de a celláját másnap üresen találták, pedig a zárak sértetlenek voltak. Sok helyen akkora tömeg verődött össze a látására, hogy valósággal menekülnie kellett.

Így beszélik a sok évszázados krónikák, de olasz lapokban még a múlt századfordulón is jelentek meg írások, amelyekben szemtanúk vagy leszármazottaik mondták el a bolygó zsidóval való találkozásukat. Nem szélhámosok voltak a nyilatkozók, szilárd meggyőződésük volt, hogy Buttadeót vagy ahogy szintén emlegették, Suifrant látták. Itáliában „ötpénzes ember”-nek is nevezték, mert úgy, ahogy ő maga százévenként megfiatalodott, harmincévessé változott – olyan korúvá, mint akkor volt, mikor a Golgotára menő Jézussal találkozott –, az iszákjába rejtett pénz is „újratermelődött”, de mindig csak öt garas erejéig. Egyes szerzők azt is tudni vélték, hogy visszafiatalodását mindig súlyos betegség előzte meg.

Arra a természetszerű kérdésre, hogy a mindent megbocsátó isteni kegyelem miért nem érvényesül a bolygó zsidó esetében, az egyház válasza kézenfekvő volt: isteni szolgálatot teljesít, léte az isteni csoda élő tanúbizonysága. Ez volt a lényeg, hisz a bolygó zsidó az egész zsidóságnak a keresztény világban betöltött szerepét jelképezte. Eszerint a zsidók fennmaradása az isteni irgalom jele, ezért a keresztényeknek meg kell őket tűrniük maguk mellett. Mint az örök vándor, ők is a második eljövetelt várják, amikor mindnyájan kereszténnyé lesznek.

A bolygó zsidó legendája a következő évszázadok során jelentős változáson ment keresztül. Kartaphilost aszkétaéletű, másokon segítő, jámbor, mindig szomorú embernek írták le, aki keresztény hitre tért, felvette a József nevet, gyakran beszélt az őt tömegesen felkereső zarándokoknak Jézus kínszenvedéséről, és szilárdan hitte, hogy tudatlanságból fakadó vétke egyszer bocsánatot nyer. Vele szemben Ahasvérból hiányoztak ezek a pozitív vonások. Megtestesítője lett mindannak a rossznak, amit az idegenkedő keresztény környezet a zsidóknak, „Jézus Krisztus keresztre feszítőinek” tulajdonított.

Az első Ahasvérusról szóló kiadvány Németországban jelent meg, 1602-ben, és akkora sikere volt, hogy még ugyanabban az évben további nyolc kiadást ért meg. A röpirat névtelen szerzője Paul von Eitzennel mesélteti el találkozását a bolygó zsidóval 1542 telén Hamburgban, egy vasárnapi istentiszteleten. Paul von Eitzen a lutheránus egyház neves teológusa volt. Szerepeltetése arra vall, hogy a kiadvány protestáns propaganda céljából készült, és ehhez egy ismert, hiteles személyre volt szükség.

A protestáns szemléletmódot Luther zsidókkal szembeni álláspontja határozta meg. Eleinte – főleg az általa fordított héber Biblia csodálatából fakadóan – rendkívül toleránsnak mutatkozott, ezt 1523-ban kiadott Jézus Krisztus, aki zsidónak született c. munkája is bizonyítja. Húsz évvel később viszont már A zsidókról és hazugságaikról címmel jelentetett meg szenvedélyes hangú röpiratot, mivel csak a „pápista pogányságot” elutasító zsidó magatartást tudta tolerálni, a református térítési kísérleteknek is ellenálló „ördögi megátalkodottságot” már nem. A röpiratban felszólította a fejedelmeket, hogy a megtérni nem akaró zsidókat űzzék el tartományaikból.

A bolygó zsidó témája a 19. században, a zsidó emancipáció korszakában valóságos reneszánszát élte, jelentős művészeket ihletett meg, a leghíresebb Eugene Sue Le juif errant (A bolygó zsidó) című regénye. Az évszázadok során több hírességet azonosítottak a bolygó zsidóval. A legismertebb a kalandos életű Saint-Germain gróf és a híres párizsi középkori alkimista, Nicolas Flamel.

A bolygó zsidóról szóló egyik legutolsó hír 1948-ból való. A beszámoló szerint a New York-i Public Library férfi mosdójában bukkant fel.

Az év könyve

HirdetésX

Ajánlott irodalom

A VÁLTOZÓ VILÁG

köteteinek nagy része megvásárolható az ország két legnagyobb könyvkereskedőjénél online, ingyenes átvétellel az általad kiválasztott könyvesboltban vagy házhozszállítással.

Libri

Líra

A kiadónál az összes cím is megrendelhető, akár személyre szabott változatban. Hála a digitális nyomtatásnak, az éppen elfogyott címek is kaphatók rövid határidővel.

Kiadó

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Bárczy Barnabás: Számtan, 1962

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mérey Gyula: Számtan, 1914

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

Topper, Uwe: A nagy naptárhamisítás, 2003

Az olvasás