A nyelvi sokszínűség Európa számára kulturális gazdagság, ám ezzel együtt nagyon jelentős probléma is, éspedig nem elsősorban technikai vagy takarékossági probléma – bár kétségtelenül ebben a megjelenésében sem elhanyagolható gond.

Az európai egység mint demokratikus integráció példa nélkül álló vállalkozás. A most formálódó sok pólusú világban Európa az egyik legjelentősebb világtényező lehet. Ugyanakkor az egyetlen, amely nyelvileg nem képvisel egységet. Kulturális értelemben ez semmiképpen nem hátrány, de minden más szempontból, mindenek előtt olyan döntő szempontokból mint geopolitikai, katonai, gazdasági, kommunikációs és közigazgatási vonatkozásban ez bizony jelentős hátrány. Európa vezető szerepe az új világban nem egyszerűen bármelyik versenyzőt megillető természetes törekvés. Európa sikere a sok ezer éves demokrácia, a szolidaritás és a tolerancia, a sokszínűség, beleértve a nyelvi és kulturális sokszínűség győzelme lenne. Így tehát most Európa ügye a haladás záloga, az egész világ ügye.

De mit tehet ma a bővülő soknyelvű Európa saját sikere érdekében? A soknyelvűség összeegyeztetése a demokratikus integrációval valóságos kihívás, olyan összetett probléma, amelynek megoldásához egy összetett, hosszú távú program szükséges.

Ugyanakkor van ebben a komplexumban egy kulcselem, amely távolról sem annyira összetett és amelyre kínálkozik egy egyszerű, nem annyira szellemes mint elvi jelentőségű megoldás. Ez a kulcselem az integráció intézményeinek működésével kapcsolatos kommunikációs probléma: hogyan működjön egy olyan szerv, illetve fórum, ahol az összes résztvevő tagállam képviselője jelen van és ahol biztosítani kell egyszerre két alapvető jogot:

- mindenki használhassa saját nyelvét

- az unió minden nyelve egyenrangú.

A működés megkerülhetetlen előfeltétele a megnyilatkozások fordítása, tolmácsolása az éppen megnyilatkozó nyelvéről az összes többi nyelvre. Matematikailag a legegyszerűbb és minden szempontból a leghatékonyabb, nem mellesleg a legolcsóbb megoldás az, ha minden megnyilatkozást először lefordítanak egy közös nyelvre, egy második lépésben pedig ezen közös nyelvről lefordítják a megnyilatkozást az összes többi nyelvre. Mivel egy fordítóról általánosan is elvárható az oda-vissza fordítás két nyelv között, 20 hivatalos nyelv (azaz egy közös és 19 más nyelv) esetében ilyen munkamódszer mellett pontosan 19 fordítóra lenne szükség. Ez a módszer viszont a közfelfogás szerint sérti a nyelvek egyenjogúságának elvét. Megoldásként kínálkozik a másik munkamódszer, amikor ilyen áthidaló közös nyelv közbeiktatása nélkül a fordítás minden nyelvről minden nyelvre történik. Ebben az esetben viszont pontosan 380 fordítóra lenne szükség. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a megoldás sem technikai, sem gazdasági szempontból nem tekinthető ésszerűnek és hosszabb távon vagy szélesebb körben alkalmazhatónak. Ennek ellenére ez az Európai Unió gyakorlata.

A nyelvek egyenjogúságának elvetése természetesen nem vállalhatónak, mert akkor éppen az európai integráció egyedülálló demokratikus és értékőrző jellege sérülne. A különféle kompromisszumos megoldások (pl. több munkanyelv alkalmazása) sem látszanak megfelelő kiútnak, mert technikai és gazdasági értelemben alig nyertünk valamit a legrosszabb megoldáshoz képes, a nyelvek egyenjogúságának tényleges megőrzése nélkül.

Látszólag tehát a problémának nem lenne megoldása. Csakhogy lenne egy egyszerű és maradéktalanul megfelelő megoldás. Pusztán azt kellene észre venni, hogy a nyelvek egyenjogúsága akkor és csak akkor sérül, ha egy nyelvet általános uniós szinten emelünk ki. Mihelyt viszont azt mondjuk: egy nyelv csak hazájában tölti be a közös munkanyelv szerepét, akkor egyrészt tökéletesen megőrződik a nyelvek egyenrangúsága, másrészt minden egyes szerv, értekezlet, fórum részére mindig és mindenhol rendelkezésre áll egy közös munkanyelv, amelynek segítségével a fordítás szakmai, technikai és gazdasági terhe a lehetőleg legkisebbre csökken. Ez utóbbi pedig Európa versenyképességének döntő feltétele.

Ennek a megoldásnak van egy másik, nem elhanyagolható előnye. Ez pedig az, hogy az bizonyos értelemben és bizonyos mértékben felértékeli az összes európai nyelvet, mindegyik számára biztosítja annak lehetőségét, hogy ismerje meg, tapasztalja meg a közös nyelv szerepét, bizonyítson ilyenként, fejlődjék. Az európai nyelveknek ez az általános felértékelődése és egy közös tengely körüli fejlődése jelentős és történelmi ellensúlyt képezhet majd azzal a tendenciával szemben, amely egy-néhány nyelv dominanciáját építi és amelyet ugyan realista módon tudomásul kell venni, de amelynek további alakulásához a jövő Európájának lesz még szava.

Budapest, 2003. november

Változó Világ Mozgalom

VÁLTOZÓ VILÁG 31.

A magyarországi romák

K R M

VÁLTOZÓ VILÁG 55.

Az EU és az oktatás

K R M

Petíció

Ajánlott irodalom

A VÁLTOZÓ VILÁG

köteteinek nagy része megvásárolható az ország két legnagyobb könyvkereskedőjénél online, ingyenes átvétellel az általad kiválasztott könyvesboltban vagy házhozszállítással.

Libri

Líra

A kiadónál az összes cím is megrendelhető, akár személyre szabott változatban. Hála a digitális nyomtatásnak, az éppen elfogyott címek is kaphatók rövid határidővel.

Kiadó

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Angyal Pál: Felségsértés. Királysértés. Hűtlenség. Lázadás. Hatóságok büntetőjogi védelme, 1937

Balog Iván ea: A hatalom humanizálása (Tanulmányok Bibó István életművéről), 1993

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül, 1983

Gyapay Dénes: Olaszország, 2006

Huotari Juhari: Finnország, 2005.

Pintér Attila: Görögország, 2005.

Szűcs R. Gábor: Dánia, 2003.

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...