|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Támogatásod? |
Érted-e?Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok
Egyéni keresés
|
ÉRTED-E? |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Támogatásod? |
Érted-e?Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok
Egyéni keresés
|
ÉRTED-E? |
|
|
A világ és a kérdések |
||||||
|
|
Professzor – Nem az a kérdés, hogy változik-e a világ, hanem az, hogy mi emberek képesek vagyunk-e megérteni azt! Doktor – Valóban nem az a kérdés, hogy változik-e a világ, a legfőbb kérdés az, hogy mi emberek képesek vagyunk-e azt megváltoztatni! Kapitány – Régen csak értelmezték a világot, most az a feladat, hogy azt megváltoztassuk! Professzor – Csak bízni tudom, kedves barátom, hogy nem a hírhedt ifjú hegeliánus téziseit fogod újra felfedezni, hanem eljutsz a híres középkori fohászhoz: "Adj, Uram, erőt, hogy elviseljem a megváltoztathatatlant, és adj, Uram, bátorságot, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót, és adj, Uram, bölcsességet, hogy megkülönböztessem a kettőt!" Mester – Barátaim, nem kérdés, hogy az ember ma már - ha akarom képes, ha akarom bátor - megváltoztatni a világot. A kérdés az, hogy van-e elegendő tudásunk, alkotó erőnk és erkölcsi szilárdságunk ahhoz, hogy jobbá tegyük a világot! És erre talán mi is lehetünk válasz!
|
|||||
|
Fahrenheit 451 |
|
|||||
|
|
– Arra gondolok, milyen ostoba voltam, amikor a magam szakállára akartam működni, amikor elhatároztam, hogy könyveket dugok el a tűzőrök házában, és feljelentem őket. – Azt tette, amit tennie kellett. Országos viszonylatban talán nagy hatása lehetett volna. De a mi módszerünk egyszerűbb, és úgy vélem: jobb. Csak annyit akarunk elérni, hogy érintetlenül, biztonságban őrizzük azt a tudást, amelyre később szükség lehet. Egyelőre nem törekszünk arra, hogy felbujtsuk, fellázítsuk az embereket. Mert ha megsemmisítenek minket, a tudomány meghalt, talán örökre. A magunk sajátos módján mintapolgárok vagyunk; elhagyott utakon járunk, éjszakánként a hegyekben alszunk, s a városiak nem törődnek velünk. Néha feltartóztatnak, megmotoznak, de nincs nálunk semmi, ami gyanúba keverhet. A szervezet rugalmas, laza és szétszórt. Közülünk néhányan plasztikai műtéttel megváltoztatták arcukat és ujjlenyomatukat. Most szörnyű feladatunk van: várjuk, hogy a háború megkezdődjék, és mielőbb véget érjen. Nem valami derűs feladat, de mit tehetünk, nem szólhatunk bele. Fölösleges kisebbség, pusztába kiáltó szó vagyunk. Ha a háború véget ért, talán hasznára lehetünk a világnak. – Valóban azt gondolják, hogy akkor hallgatni fognak magukra? – Ha nem: tovább várunk. Átadjuk a fejünkben őrzött könyveket gyermekeinknek, s majd ők várnak tovább, amíg át nem adhatják tudásukat a világnak. A tudás egy része természetesen így elvész. De nem kényszeríthetjük az embereket arra, hogy meghallgassanak. Maguknak kell rájönniük, ha majd egyszer elkezdenek gondolkodni, s kérdéseket tesznek fel: miért is robbant fel a világ alattuk? Egyszer csak eljön az ideje.
|
Virágzó település egy jobb világban
|
||||
|
A tudás hatalom – Egy kompetens világért Változó Világ könyvírási pályázat Az én napom a Változó Világban Az én helyem a Változó Világban Az én lapom a Változó Világban Olvasni öröm – Egy olvasó világért Tudni, tenni, emberhittel – Egy jobb világért Új Kert – Egy boldogabb világért |
|
|
X |
|
Hirdetés X |
CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА
|
|
|
|
|
|
|
1995 óta
|
|
2001 óta |
|
1991 óta |
|
1992 óta |
|
Az idők kezdete óta |
|
Az idők kezdete óta |
|
© Változó Világ, 2024 |
