Változó Világ

Egy csepp jövő

2016. február 13. szombat. Három nap alatt a Marsra? A NASA javában készül az első marsi expedícióra, amely a jelenlegi forgatókönyvek szerint öt hónapig tartana. Érthető, hogy hatalmas érdeklődést és izgalmat váltott ki egy új javaslat, amely szerint ezt az utat akár három nap alatt meg lehetne tenni. Az új elképzelés szintén NASA-kutatóktól ered, akik óriás vitorlákkal és lézerrel gondolják felgyorsítani az űrhajót. A fotonikus meghajtásnak nevezett megoldás a fény hajtóerejét használná fel, de nem a Nap sugárzását, hanem hatalmas, Földről indított lézersugárét. A kutatók szerint már minden technológia rendelkezésre áll egy ilyen rendszer összehozására, és dolgoznak is ezen. A fotonikus hajtás óriási előnye az is, hogy az elérhető sebességnek gyakorlatilag nincs felső határa (elméletileg ez maga a fénysebesség), persze nagy kérdés, hogy az ember milyen sebességet bír el.

A történelem társadalma

3. Jövő

A tudatra és öntudatra szert tett embert két egyedülálló kérdés foglalkoztatja: az élet és a halál kérdése. Minden hangya, mindenélőlény elkeseredetten menekül az őt éppen pusztítani próbáló ellenség elől – amíg az el nem tűnik látóköréből. A strucc ezt röviden intézi el, bedugja fejét a homokba. Bizonyára a fejlettebb élőlény képes hordani magában valamilyen állandó halálfélelmet, de a halál elkerülhetetlenségének tudata az ember privilégiuma. Ugyanakkor ezt a terhet azzal a másik tudattal kompenzáljuk, hogy élünk, azaz, van jövőnk.
A jövővel minden pillanatban találkozunk. Amikor belekezdünk egy műveletbe (megsütni egy csirkét vagy felépíteni egy házat), a művelet elejét, mint egy zászló rúdját szorosan fogjuk a jelenben, de a művelet vége a jövőben lobog, mint szándékunk, tervünk lobogója. A jövőt elképzeljük, a jövőt tervezzük. Közben tapasztalatból tudjuk, hogy a jövő ritkán az, amit elképzeltünk, elterveztünk. Néha jobb, néha rosszabb. Többnyire árnyaltabb, bonyolultabb, tele kisebb-nagyobb meglepetésekkel, de rendszerint káprázatosabb, és főképpen azzal a varázzsal rendelkezik, hogy egy megvalósult – és nem mellesleg: megért – jövő.

A jövő kiszámíthatatlansága a létezés lényegéhez tartozik, és ez jogosan kelthet, és kelt is kisebb-nagyobb szorongást. Ezért még inkább biztosat szeretnénk tudni a jövőről. Az igény hamar kínálatot szült: a jóslás számos mestersége, sőt művészete alakult ki. Ezek között a legnagyobb pályát a sok ezeréves asztrológia futotta be. Legújabban a jövő tanulmányozásával kapcsolatban a futurológiát tartják számon, bár az egyelőre nem okozott nagy izgalmat a társadalomban. A hivatásos futurológusokon kívül igen kevés olvasója akad a futurológiai tanulmányoknak. Közben az emberek jó része szívesen bújja a „sci-fi”, vagyis „tudományos-fantasztikus” irodalmat. A szorosan vett sci-fi irodalom kétségtelenül Verne Gyula – csakugyan fantasztikus – munkásságával robbant be, de valójában a legtöbb, beleértve a legősibb mitológiai legenda is tartalmazott a világ teremtése mellett valamilyen tanítást a világ és a történelem menetéről, végéről is, még ha ez a vég adott esetben csupán egy kor vége. Így a bibliai hagyományok is számon tartottak, és tartanak ma is különféle jövendöléseket a Messiás visszatéréséről és ezeréves királyságáról. Az efféle le-gendák és híresztelések néhanapján fölöttébb komoly nyugtalan-ságot tudnak kelteni, mint például a maja naptár alapján 2012. december 21-re megjósolt világvége előtt.

A múlt-jelen-jövő az idő dimenziója. Megszoktuk azt a pszichofiziológiai tapasztalatot, hogy a térben léphetünk előre, aztán hátra, de ugyanez az időben lehetetlen. Valójában a térben sem (mindig) létezik a „vissza”, ami ugyan ritkán szúr szemet (talán éppen akkor, amikor egy mögöttünk omladozó hídon szaladunk), és amit jól fejez ki Hérakleitosz közismert intelme: „Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba.”

A jövő felelősség. Az emberi jövő az ember felelőssége. Ami volt, volt. Ahogy már Agathón is tudomásul vette: „A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni.” De a jövőt nekünk kell kialakítanunk. Felelősség felépíteni, de nem kisebb felelősség elképzelni, megtervezni. Hatalmas felelősség a jóslás. A hétköznapi gyakorlatban is jól ismerjük a jóslások beteljesülésének törvényét. Ha növekvő inflációt várunk, az bizonyosan megnő. Ha azt mondjuk magunkban: „Ez nem fog sikerülni nekem…”, a dolog nem is szokott sikerülni… Ha túlontúl félünk egy eseménytől, egy találkozástól, az hamar bekövetkezik. Könnyű és csábító lehetőség egy új Nostradamus szerepében tetszelegni. Szerencsére a világ nem így működik, nem fog kitörni egy újabb világháború, mert valaki ezt jósolgatja, de a jóslatok hatását alábecsülni sem szabad. Bizonyos események, tendenciák, konfliktusok stb. vizionálása elültetheti a víziót a közgondolkodásban, a közös gondolkodásban, és ez már befolyásoló tényezővé válhat, a legkülönfélébb mechanizmusokon keresztül.
A jövő esély. Esély arra, hogy ami tegnap nem sikerült, holnap sikerülni fog. Esély arra, hogy amit tegnap elmulasztottunk, hol-nap bepótoljuk. Esély arra, hogy amit tegnap elrontottunk, holnap kijavítjuk. Esély arra, hogy amit vétettünk, holnap jóvátesszük. Esély arra, hogy amit tegnap nem tudtunk, holnap megtudjuk. Esély arra, hogy ha vagyunk, holnap is legyünk.

Részlet A civilizáció című kötetből 

Múlt, jelen, jövő hírei

 

1848 1949 1980     2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018

Hírhinta

Kezdő oldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

Változó Világ, 2023