A Gordiuszi csomó

Egyéni keresés

Nincsen új a Nap alatt, csak a változó világ...

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

A világ bölcsessége :: A népek bölcsessége :: A világ bölcselői

A Gordiuszi csomó

Valamikor régen a phrügiaiaknak nem volt királyuk, ezért Phrügia ősi fővárosának, Telmisszosznak a jósa úgy döntött, hogy az első olyan ember legyen a király, aki egy ökrösszekérrel érkezik a városba. Egy Gordiasz nevű parasztembert ért ez a szerencse, akinek sorsát korábban egy Zeusztól kapott isteni jel, egy a szekerére szálló sas is megjövendölte.

Amint belépett a városba, a papok megválasztották királynak. Hálája jeléül Gordiasz fia, Midasz, a szekeret Szabaziosz phrügiai istennek ajánlotta fel (akit a görögök Zeusszal azonosítottak), a szekér jármát pedig egy tekervényes, somfaháncsból font csomóval illesztette a rúdhoz úgy, hogy a kötél végeit a csomó belsejébe rejtette. Amikor Nagy Sándor i. e. 334-ben hódító hadjáratában megérkezett Gordionba, Phrügia már csupán a Perzsa Birodalom egyik szatrapiája volt, azonban a szekér még mindig a királyi palotában állt.

A legenda szerint, aki ki tudja bontani a csomót, az lesz Ázsia ura. Lehetséges azonban, hogy ezt Nagy Sándor támogatói találták ki, hogy a makedón királynak kedvezzenek. Ebben az időben "Ázsia" alatt azonban csupán Kis-Ázsiát értették, tehát még Nagy Sándor sem sejthette, hogy egészen a Hindukusig terjedő birodalom ura lesz. A leginkább elterjedt verzió szerint, miután Sándor egy ideig tanácstalanul nézte a csomót, végül egyszerűen elvágta azt. Arisztobulosz szerint azonban egyszerűen kihúzta a hesztórnak (ereszték) nevezett szeget, amely a jármot és a rudat összetartotta, így vágás nélkül szét tudta bontani a csomót. Ezt a verziót mondja el Plutarkhosz és Arrianosz is. A még aznap éjjeli mennydörgést és villámlást a próféták Zeusz elégedettségének jeleként értelmezték.

Nagy Sándor végül az Indus és Óxosz folyókig meghódította Ázsiát, ezzel beteljesítve a jóslatot.