VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Január 13.

A postaoktatás története I.

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

Szakmai tanfolyamok és vizsgák

 

Attól az időtől, hogy a posta állami kezelésbe került, mind a kincstári, mind a postamesteri hivatalok tisztségviselőitől a Helytartótanács – amely alá a magyarországi posták tartoztak – megkövetelte, hogy a dolgozók postai helyük elfoglalása előtt eskü- és próbatétel, vagyis szakmai vizsga letétele végett felettes postaigazgatóságuknál megjelenjenek. Postai kinevezésüket csak abban az esetben kapták meg a jelentkezők, ha a postai feladataik ellátásához szükséges szakmai ismeretekkel rendelkeztek. Mind elméletben, mind gyakorlatban tudniuk kellett a posták indításánál és érkezésénél szükséges intézkedéseket, a belföldre és külföldre küldött levelek és egyéb küldemények után fizetendő postadíjakat, és a Bécsbe küldendő havi elszámoláshoz szükséges számadási tételeket.

A szabadságharc másfél éve alatt hozott változtatásokról a körlevelekből értesültek a postamesterek, de ezekből külön vizsgázniuk nem kellett. A postai szakismeretek megszerzésének mikéntjéről nem adtak ki külön rendelkezést ebben az időben. Fordulatot csak az 1850-es, Magyarországra vonatkozó új postatörvény hozott. Az osztrák postaigazgatás a magyarországi postákon több új rendelkezést vezetett be, mint például a 18. életév betöltése, a középiskolai végzettség. Mindezek a postai szakmai ismeretek megszerzésére is hatással voltak. A posta és a távírda egyesítése előtti időkben a két ágazat külön-külön vezetés alá tartozott, ezért mindkettő a saját szükségleteihez igazította alkalmazottjainak képzését. A postai alkalmazás feltételéül a fentebb ismertetett követelményeken és a német nyelv ismeretén kívül, a szolgálati helyükön – az adott településen – használatos nyelv ismeretét is kötelezővé tették.

Az alkalmazásban lévő tisztviselők szakképesítésüket egy év gyakornokjelölti vagy gyakornoki minőségben eltöltött idő után akkor szerezhették meg, ha a postaigazgatóságoknál előre meghatározott időpontban létrehozott vizsgáló bizottság előtt postatiszti vizsgát tettek. Ezt követően pedig a Budapesten időnként összehívott postai bizottság előtt államszámviteli vizsgát kellett tenniük. A távírdánál az egyesítést megelőző években, a munkakörhöz kapcsolódóan háromféle – tiszti, főtiszti és állomásfőnöki – vizsgát kellett letenni. Amikor 1887-ben a postát és a távírdát egyesítették, postai részről az államszámviteli, távírdai részről pedig az állomásfőnöki vizsgák letételét eltörölték. A postai tisztviselők a távírdatiszti vizsgának, a távírdai tisztviselők pedig a postatiszti vizsgának voltak kötelesek magukat alávetni, s ily módon a megfelelő rokon szolgálati ágban a megfelelő szakképesítést megszerezni. Baross Gábor, akkori kereskedelemügyi miniszter megpróbálta magasabb színvonalra emelni a postai és távírda tisztviselők szakképzettségét. A kor kívánalmainak megfelelő tanfolyamot létesített, ahol kiváló tanerők oktattak. A szakirányú ismeretek megszerzéséhez pedig célszerű oktatási berendezéseket szereltek fel. Az addigi tiszti, főtiszti vizsgák megszűntek. Az új szabályozás értelmében 1890-től kezdve a posta és távírdai közigazgatási, számviteli, pénztári és kezelési, valamint a postatakarékpénztári szolgálatnál gyakornoki illetve tisztviselői állásokra csak olyan személyeket lehetett kinevezni, akik az új tanfolyamot szabályszerűen elvégezték s a vizsgák sikeres letételéről képesítő bizonyítványt kaptak.

 

Posta- és távírdatiszt-képzés

Baross Gábor 1888-ban létrehozott egy posta- és távírdatiszt-képző tanfolyamot is, amely a vasúti tisztképző tanfolyamhoz hasonlóan működött. Alapját Ferenc József 1888. évi legfelsőbb elhatározásával jóváhagyott szabályzata képezte. Az első tanfolyamokon vizsgakötelezettség nélkül részt vehettek olyanok is, akik már ténylegesen a posta- vagy távírda-szolgálatnál voltak alkalmazásban, de ismereteik gyarapítása végett egyes tantárgyakat meg szerettek volna hallgatni. A tanfolyam rendes hallgatói azok lehettek, akik jogi egyetemi, akadémiai, műegyetemi, katonai akadémiai, főgimnáziumi iskolai végzettséggel rendelkeztek. A tiszti tanfolyam 10 hónapig tartott és vizsgával zárult. A sikeres elméleti vizsga után a hallgatókat „posta- és távírda-gyakornokká” nevezték ki, s posta- és távírdai szolgálatra osztották be. Egy év gyakorlat után nyerhették el postatiszti kinevezésüket. A különböző postai munkakörök betöltéséhez a postatiszti tanfolyam elvégzése mellett meghatározott iskolai végzettségre volt szükség. A közigazgatási szolgálatban (postafőigazgató, postaigazgató, postafőtanácsos, postatanácsos, postatitkár, postasegédtitkár, postafogalmazó) az alkalmazás előfeltétele jogi egyetemi végzettség. A kezelési, a számviteli és a pénztári alkalmazottaknak (postafőfelügyelő, postafelügyelő, postafőtiszt, postatiszt) középiskolai végzettséggel és érettségi vizsgával kellett rendelkezniük.

 

Postamérnöki tanfolyam

A posta műszaki tisztviselői munkakör (postafőmérnök, postamérnök) betöltésének alapvető feltétele a műszaki egyetemi végzettséget igazoló oklevél volt. A diplomával rendelkező mérnökök postai felvételüket követően órabéres vagy napidíjas alkalmazottként dolgoztak a számukra kijelölt munkahelyen. A mérnökök feladata az általános műszaki kérdések szakszerű megoldásán kívül a távíró és távbeszélő, majd később a rádió fejlődésének figyelemmel kísérése és a tapasztalatok minél előbbi hasznosítása volt. Ehhez a szakirányú mérnöki munkakörhöz tartozó ismereteket hosszú ideig nem oktatták az egyetemen. Ezért szükségessé vált, hogy a posta mérnökei kinevezésük előtt a műszaki berendezéseket, azok működését megismerjék és némileg elsajátítsák. Kezdetben önképzéssel igyekeztek ismereteket szerezni. Később éppen a posta első mérnökei által írt tankönyvekből tanulhattak a jelöltek, akiknek véglegesítéséhez – postamérnökké történő kinevezéséhez – vizsgát kellett tenni. A mérnököktől nem kívánták meg tanfolyam hallgatását, csak a vizsga letételét.

 

Üzemi postatisztviselői, segédtiszti tanfolyam

A postamesteri állások betöltését a polgári iskola elvégzéséhez kötötték. A postamesterek szakképzéséről a postatisztképző tanfolyamok mellett, azzal szinte azonos időben beindított segédtiszti tanfolyamok gondoskodtak. Ezeket a tanfolyamokat az egyes postaigazgatóságok székhelyén és Budapesten szervezték. Hallgatóit a posta vezérigazgatóság a postatisztviselői kar kiegészítésére a postakezelők és díjnokok közül jelölte ki. A tanfolyamon csak azok vehettek részt, akik a középiskola 4 alsó osztályát vagy ezzel egyenrangú tanintézeti tanulmányaikat sikerrel elvégezték, illetve ennél magasabb képesítéssel rendelkeztek. A jelölteknek minden esetben felvételi vizsgát kellett tenniük. A tanfolyamon résztvevőknek jogi ismeretekből, postakezelésből, távíró és távbeszélő gép- és kapcsolástanból, posta-, távíró-, távbeszélő- és rádióüzleti szabályzatból, postaföldrajzból és postatakarékpénztári kezelésből kellett vizsgázniuk. A már postai alkalmazásban lévő postakezelők és díjnokok, akik nem az igazgatóság székhelyén laktak, a tanfolyam meghallgatása nélkül, a többi hallgatóval azonos időben – külön engedéllyel – vizsgázhattak.

 

Postakiadói tanfolyam

Fontos feladat volt az üzemi tiszti személyzet oktatása és foglalkoztatása mellett a postahivatalokban dolgozó postakiadók szakmai oktatása. A 12 hetes, napi négy órás tanfolyamokat az igazgatóságok mindig az igazgatósági kerületek székhelyén rendezték meg. Az időszakonként megtartott postakiadói szaktanfolyam célja a postamesteri hivatalok személyzetének kiegészítése volt. A tanfolyamokon csak azok a postakisegítők vehettek részt, akik a tanfolyam megkezdése előtt már legalább 6 hónap postahivatali szolgálati idővel rendelkeztek. A jó, közvetlen közönségkapcsolat biztosítása végett a kiadói munkakör betöltésének – és ezért a tanfolyamon való részvételnek is – alapkövetelménye volt, hogy a jelentkező kitűnő emlékezőtehetséggel és kellemes megjelenéssel rendelkezzen. Jó legyen a helyesírása, tudjon számolni, értelmesen beszélni, és meglegyen a megfelelő általános – ahogy abban az időben mondták – alapműveltsége. Azok a hallgatók, akik a postakiadói vizsgát sikerrel letették, vizsgabizonyítványt kaptak. Ennek kézhezvétele után esküt tettek a postára és megkezdhették tényleges postai szolgálatukat.

 

Műszerész tanonciskola és műszerészsegéd továbbképző tanfolyama

A posta központi anyagraktárában és készülékjavító üzeménél alkalmazott műszerésztanoncok 1912 szeptemberétől az ugyanott rendszeresített postaműszerész tanonciskolába voltak kötelesek járni. A három éves tanoncidő alatt a diákoknak az általános műveltséget adó magyar, történelem, földrajz tantárgyakon kívül természettant és vegytant, anyagismerettant, elektrotechnikát, távíró- és távbeszélőgéptant oktattak. A tanuláshoz szükséges tankönyveket és rajzeszközöket a diákok a postától ingyen kapták. Az iskola sikeres elvégzése után a tanoncok műszerészsegédekként szabadultak fel. A legjobbak a magasabb képzettséget biztosító egy éves műszerészsegédi tanfolyam hallgatói lehettek. A műszaki üzemi tisztviselői állások betöltéséhez segédképző tanfolyam elvégzésére volt szükség. A kezdettől magas színvonalú szakképzést adó tanonciskola közel négy évtizedes működése alatt hírnevet vívott ki magának. Mérnöktanárai között országos hírű postamérnökök voltak, szakoktatói a postaműszerészek generációit nevelték fel. Az 1912-ben alapított és 1950-ig működő tanonciskola a postától a Munkaerő-tartalékok Hivatalához került, majd 1951 nyarán a posta visszakapta a Gyáli úti iskolaépületét, ahol ősszel megkezdődött a középfokú technikumi – a műszerész tanonciskola hagyományaira és eredményeire épülő, s azt továbbfejlesztő – oktatás az akkori Villamosipari Technikumban, a későbbi Puskás Tivadar Távközlési Technikumban, majd szakközépiskolában, amely 1990-ben, a Magyar Posta szétválásakor, a postától a távközlési ágazathoz került.

 

Gépkocsiipari tanonciskola

A posta önálló gépkocsiállományának karbantartására 1838-ban – az akkor nemrég átadott modern eszközökkel felszerelt központi járműtelepen – indult meg a szakirányú képzés. A járműtelepen működő gépkocsiipari tanonciskola hallgatói választhattak a lemezlakatosi (karosszérialakatosi) és az autószerelői szakma között. A hároméves tanoncidő eltelte és a tanonciskola sikeres elvégzése után a tanoncok segédekként szabadultak fel. A posta gépjárműiskolájában szerzett segédlevelet – a magas szintű képzésnek köszönhetően – más intézmények is örömmel fogadták, és előszeretettel alkalmaztak olyan szakembereket, akik itt, az Egressy úti járműtelepén szerezték meg az elméleti és gyakorlati ismereteiket.

 

Szakaltiszti tanfolyamok

A három hónapos szakaltiszti tanfolyamra a posta vezérigazgatóság csak a kiváló minősítéssel rendelkező altiszteket jelölte. A kincstári hivatalokban és a postamesterek mellett dolgozó I. osztályú altisztek ezen a tanfolyamon tanulták meg a hivatalos jelentések és kérvények megírásának formáját, a levelek postai irányítását és a postakezelés alapjait. A részvétel alól – indokolt esetben – felmentést kaptak azok a hallgatók, akik a tanfolyam anyagát magánúton megtanulták és a tanfolyam részvevőivel azonos időpontban a tanfolyam székhelyén vizsgát tettek.

 

Egyéb postai, úgynevezett „Házi kezelésű” tanfolyamok

A postaigazgatóságok a területükön lévő postahivataloknál már alkalmazásban lévő, de megfelelő végzettséggel nem rendelkező dolgozóik részére rendszeresen szaktanfolyamokat tartottak. Ilyen típusú volt a Budapesten létesített 6 hónapos vonalfelvigyázói tanfolyam is, amelynek elvégzésére azokat a távíró és távbeszélő szakaszfelvigyázókat, illetve vonalfelvigyázókat jelölték ki, akik megfelelő képesítéssel nem rendelkeztek. A tanfolyam a műszaki segédszemélyzet, a főgépész, a főművezető, a garázsmester, a kocsimester, a kábelmester, a vonalmester és szakmester, valamint a gépkezelők, távírda-szerelők, vonalfelvigyázók, anyagkezelők, gépészek, gépkocsivezetők, kábelszerelők, lovászmesterek, kazánfűtők, kocsikezelők és a főkocsisok részére rendszeresített állásokra adott képesítést.

A távírda-hivataloknál a helyben lévő morsegépeken házi tanfolyamokon tanították az újonnan belépőket a Morse jelek vételére és hallás útján való továbbítására. Ugyancsak a távírda-hivataloknál tartották a morzegépeknél korszerűbb Hughes-gépkezelői és kopogó tanfolyamokat. Ezek az adott munkahelyen lévő távírószolgálat ellátására adtak képesítést. A távíróhálózat modernizálásával, a Hughes- és morsegépek megszűntével ezek a tanfolyamok is már csak múlt emlékei.

Házi tanfolyamok voltak továbbá az egyes hivataloknál időnként megtartott irányítási, rádiókezelési tanfolyamok. Ide sorolhatjuk még a kincstári postahivataloknál rendszeresen megrendezett, a kezelési ismeretek felújítását, elmélyítését célzó tanfolyamokat is, amelyeket a posta vezérigazgatóságának utasítására a hivatalvezetők voltak kötelesek megtartani. E házi kezelési tanfolyamok záróvizsgáin a kerületi igazgatóság, esetleg a vezérigazgatóság képviseltette magát.

Rákóczi Margit [Változó Világ 43.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 43.

A posta

 K     R     M 

 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019