VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Január 26.

A magyarországi szlovákok - Önazonosság és nyelv

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

A magyarországi szlovákok tudatának elemzésénél két fontos, történetileg meghatározott tényezőt szükséges figyelembe venni, olyan speciális vonást, amely a szlovákokat alapjában véve a többi hazai nemzetiségtől is megkülönbözteti. A magyarországi szlovákok ugyanis az egységes – teljes egészében a történeti Magyarországhoz tartozó – szlovák anyaetnikumból úgy szakadtak ki, hogy azzal továbbra is egy államkereten belül maradtak. Ez a tény két alapvető tényezőben határozta meg az egyes szlovák nyelvszigeteken végbemenő változásokat: a) Magyarország északi területeiről, annak déli területei felé vándorló szlovák jobbágyságot és elszegényedett kisnemesi rétegeket eredeti szülőföldjükön, évszázadokon keresztül nagyobbrészt ugyanazok, vagy hasonló társadalmi és kulturális hatások érték, mint a vele együtt élő magyarságot. Új földrajzi és gazdasági körülményeikhez jóval könnyebben és gyorsabban alkalmazkodtak, mint pl. a teljesen eltérő gazdasági és kulturális régióból elszármazott német népcsoportok. Már ekkor erős lehetett a szlovákokban a magyar államisághoz tartozás tudata. Ez még akkor is igaz, ha a feudális nemzettudat hordozóinak elsősorban a kiváltságos rétegeket, a nemességet és a városi polgárokat tekintik. Ez pedig a 19. század folyamán az egyes szlovák nyelvszigeteken – más okok mellett – a gyors asszimiláció feltételeit is könnyebben megteremtette. b) Másrészt viszont a szlovákok belső – országon belüli – migrációja az előző fejlődési-magatartásbeli folyamattal részben szembenálló, de ezzel részben össze is függő lehetőséget kínál a letelepedettek számára. A nyelvszigetek egy részének rövidebb-hosszabb időn át családi, kulturális s részben politikai kapcsolata volt az északi etnikai területtel, s ezek a kapcsolatok bizonyos értelemben tompították, szűkítették az asszimilálódás erőit, lehetőségeit.

Sajátos módon alakult az evangélikus szlovákság etnikai tudata. A bevándorló evangélikus szlovákok nagyobb részénél a 17. századi ellenreformáció támadásaival szemben, a vallási védelmi harc során, erős protestáns öntudat alakult ki, mely egyúttal egyfajta nyelvi tudattal is párosult. A magyarországi szlovák evangélikusság ugyanis a 16. század vége óta önálló egyházi – cseh liturgikus – nyelvet használt, s ez elkülönítette a vele több helyen együtt élő protestáns-luteránus németségtől is. Közösségi – s ezáltal etnikai – tudatát is, kohézióját tovább erősítette, hogy a 17. század folyamán, később a magyarországi szlovák nyelvszigetek lakosságának zömét adó közép-szlovák területeken a protestáns egyház olyan iskolarendszert épített ki, amely már az alsó néprétegek művelődését kívánta szolgálni. A már eredeti lakóhelyen kialakult művelődési és közösségerősítő-összetartó igényt látszik igazolni az a tény is, hogy az evangélikus szlovákok közvetlenül a letelepedés után, ahol elsősorban a lét alapjait kellett megteremteniük, megépítették első közintézményeiket: a templomot és az iskolát, hogy a legnagyobb létbizonytalanság közepette is biztosítsák gyermekeik elemi iskoláztatását. Ennek a – mélyen a múltba belenyúló – művelődési igénynek köszönhető részben az is, hogy elsősorban az evangélikus szlovák közösségeken belül épültek ki az anyanyelvi kultúrát közvetítő polgári intézmények a 19–20. század fordulóján, és – bár ez talán kissé történeti paradoxonnak tűnik – hogy 1945 után a kitágult művelődési igények éppen ezekről a településekről szívták el a fiatal generációt. Természetesen ezek a 17–18. századi, protestáns hitből, tudatból táplálkozó kohéziós erők később gyengülni, majd bomlani kezdtek. Okait az evangélikus szlovák lakosságban a 19. század folyamán végbement társadalmi tagolódásban, az evangélikus iskolarendszert többször elérő formai és tartalmi válságaiban, továbbá a magyarországi nemzetiségi politika magyarosító művelődési törekvéseiben (ez elsősorban az 1890–1914-re eső időszakra vonatkozik) stb. kell keresni. Ezek a válságok az etnikai – protestáns – tudati összetevőknél gyakran az etnikus tartalmat kezdték gyengíteni, s a közösségi kohéziót a legtöbbször már csak a protestáns – luteránus – tudat tartotta fenn.

A magyarországi szlovákok nemzetiségi tudati állapota napjainkban is több megnyilvánulási-megjelenési formában él: ilyen a származástudat, a nyelvi viselkedés, s ilyenek az azonosságtudat elemei, az állampolgári magatartás és az etnikum összefüggései, ami pl. leginkább a népszámlálási, bevallási adatokban megnyilvánuló magatartásokban tükröződik.

A származástudat kettőstartalmú: egyrészt tartalmazza az etnikai származás tudatát (itt a szlovák származás tudatát), másrészt a földrajzi elszármazás tudatát, az ősök szülőföldjének számontartását. A magyarországi szlovákoknál még napjainkban is a szlovák származás tudata néhány zempléni (hegyközi) szlovák település kivételével minden településen, még a nyelvileg és kulturálisan elmagyarosodott generációk körében is él, s az etnikai identitás legerősebb láncszemét alkotja. a származástudatnak másik tartalmi része, tehát a geográfiai elem, az ősök hajdani szülőföldjének emléke, amelyben közvetlenül, vagy csak közvetve, az etnikai származás tudata is tükröződhet, az előzőnél jóval gyengébb, bizonytalanabb.

Annak okát, hogy a nyelvszigeteinken a lakosság származáshelyét illetően mind a korábbi kutatások során, mind pedig napjainkban csak kevés információt sikerült szerezni, abban kell keresnünk, hogy a lakosság nem az eredeti lakóhelyéről került végleges letelepedési helyére. Ugyanis a végleges letelepedést évtizedig tartó vándorlás előzte meg, hosszabb-rövidebb ideig tartó, ideiglenes megtelepedésekkel. Több településen azután a származásukat gyakran már csak ezekhez a köztes, ideiglenes letelepedési helyekhez kötik. Pl. néhány idős tótkomlósi emlékezetében származáshelyként már a múlt század végén is csak a tótkomlósi megtelepedést megelőző közvetlen letelepedési helyük, Békésszentandrás él, az egyes nyíregyházi családoknál pedig a szarvasi és a békéscsabai származás.

E tudati bizonytalanságok másik alapvető oka abban rejlik, hogy a mai szlovák nyelvszigetek lakóinak ősei maguk is igen különböző területekről érkeztek. Kinek a származáshelyét őrizze tehát az emlékezet, ha pl. a négy nagyszülő mindegyike más vidékről érkezett arra a vidékre, ahol utódai ma is élnek. Az eredeti származáshely konkrét emlékével ezért inkább csak ott találkozunk, ahol a közösség egy településről származott, ilyen falu azonban nyelvsszigeteinken kevés van. A földrajzi származástudat, az ősök eredeti szülőhelyének számon nem tartása azért is szembetűnő, mivel a magyarországi szlovákok családi neveinek nagy százaléka, illetve a családi névadás szokása a származás helyét, vagy táját is őrzi, vagy utal rá. Itt néhány példát mutatunk be a gazdag választékból. Az eredeti származáshelyet őrző földrajzi nevekből képzett családneveket két kategóriába oszthatjuk. Az elsőt – melybe a nevek többsége tartozik – azok a családi nevek képezik, melyek a település nevéből melléknévi vagy határozói formát öltöttek. Ilyen többek között: Babinszki, Bartos, Bartosovszki, Belan, Belanszki, Brezovszki, Bisztriczky, Bobrovszky, Bukovinszky, Cerovszki, Cselovszki, Domanovszki, Gyivicsan, Hipszky, Hrivnák, Chlebnyicki, Jeszenszky, Kralovanszky, Kulich, Lauko, Lestyan (Lestyán), Litavszky, Micsinszki, Mótyovszki, Moravszki, Medzihradszky, Novotny, Oszrolucky, Párnyiczky, Pribisan, Polareczky, Szászky, Szenohradszki, Szlavkovszki (Szlavko), Szuchánszky, Zászkaliczki, Záluszki. (A települések többsége Árva, Zólyom, Hont és Nógrád megyében van.)

E kategóriába tartozó családnevek másik típusát alkotják azok, amelyek egy-egy földrajzi táj, s egyúttal középkori közigazgatási (megyei) tagolódás jelzői: Oravecz (Árvai); Lipták (Liptói); Turčan (Túróci); Szpisjak ~ Szpisák (Szepességi) stb. A Duna–Tisza közén és az Alföld délkeleti részén, a volt békési–csanádi tájon a családneveknek jelentős százaléka arra utal, hogy a név viselője nem közvetlenül északi szlovák területekről érkezett, hanem közben egyszer (vagy többször) Nógrádban, Pest megyében már megtelepedett, csak végül mégis tovább költözött. A családnevek jelentős százaléka erre az első vagy esetleg már sokadik letelepedési helyre utal. Pl. Acsai, Boldoczki, (Boldog), Bánszki (Bánk), Botyánszki (Őrbottyán), Csúvárszky (Csővár – Čúvár), Gutyan (Galgaguta), Irsan (Irsa, ma: Albertirsa), Legénszki (Legénd), Sirácky (Szirák), Tószecki (Tószeg), Venyercsan (Vanyarc – Veňarec) stb.

A "tót" és a "szlovák" népnévről

A magyarországi szlovákok történeti identitásának részét képezi a tót–szlovák népnév is, amely valamennyi magyarországi szlovák nyelvszigeten elterjedt. Magyarul a magyarországi szlovák tótnak nevezi magát, de szlovákul mindenhol szlováknak (Slovák, Slováci), sehol sem használják "my sme Tóti" (mi tótok vagyunk). A magyarországi szlovákok körében a tót népnévnek egyetlen településen sincs pejoratív értelme.

A hazai szlovákok körében nagyon erős lokális, településhez kötött identitás alakult ki, s napjainkban is elsősorban ez a származás s részben az etnikai hovatartozás kifejezője: csabai, komlósi, szarvasi vagyok, s ez egyúttal a tótkomlósi, a csabai, a szarvasi szlovákot is jelentette. Viszont a kiskőrösiek magukat is, de a környezetük is "kiskőrösi tót"-ként emlegették. Erős regionális, kisebb táji tudat fejeződik ki a "Pilíšania" (pilisiek) elnevezésben, amely sokáig elsősorban a pilisszentkeresztieket jelentette, de később valamennyi pilisi szlovák településre kiterjedt. Ez az etnikai összetartozás tudat fejeződik ki abban is, hogy a pilisi szlovák települések 1990-ben létrehozták a pilisi szlovák települések társulását.

A nyíregyházi szlovákságra vonatkozó tirpák népnév-forma, amely már a letelepedés után keletkezett, más nyelvszigeteken vagy településeken nem alakult ki.

Az alföldi szlovák – dolnozemský Slovák fogalma

Van a nyelvszigetek szlovák lakosságának egy olyan megkülönböztető, földrajzi kategóriával jellemzett elnevezése is, amely a szlovák tömbből kiszakadt s délre került népcsoport másságának kifejezője, a "dolnozemský Slovák" (alföldi szlovák), illetve a "Dolnozemčan" (alföldi) elnevezés. Ezt a két fogalmat szlovák értelmiségi körök már a 18. század végétől használják, s a Békés és Csanád megyében, valamint a Bácskában és a Bánátban élő szlovákokra vonatkoztatják. Ezt az elnevezést a dél-alföldi megyékben is szűkebb értelmiségi és iparos rétegek körében fogadták be, s szívesen használták megkülönböztető jegyként is, mint a felföldi szlovák ellenpárját (Horniaci–Dolniaci, felföldi–alföldi).

Az alföldi szlovákságnak a múlt század végén megjelenő újságja már a Slovák dolnozemský címet viselte, napjaink hazai, Tótkomlóson élő szlovák költője pedig "Dolnozemský" választott írói név alatt jelenteti meg költeményeit, s ezzel a névvel vált a hazai szlovák költészet ismert alakjává. Napjainkban a "dolnozemský Slovák", "dolnozemskí Slováci" fogalmak elsősorban a szlovákiai társadalom- és irodalomtudomány szóhasználatában jelentésváltozáson ment át, s kissé parttalanul mindazokat a szlovákokat foglalják magukba, akik a mai Magyarország egész területén, valamint Romániában és a délszláv államok területén élnek.

 

Nyelvi értékek, nyelvi magatartás

 

Az egykori Észak-Magyarország különböző részeiről elszármazott szlovák lakosság – miként eredeti lakhelyén is – egymástól erősen eltérő nyelvjárásokkal beszélt, s a kétségtelenül közös kulturális elemek mellett egymástól eltérő, táji jegyeket hordozó kultúrát hozott magával. E nyelvi és kulturális különbségek mindmáig fennmaradtak.

A szlovák nyelv mindhárom alapnyelvjárásának, a nyugat-, a közép- és a keletszlovák nyelvjárásnak a változatai megtalálhatók a hazai szlovák nyelvszigeteken is. E nyelvjárások több szlovák közösség körében még napjainkban is a kommunikációs nyelv szerepét töltik be. Annak ellenére is, hogy a szlovák nyelvszigetek közel három évszázados történetében e nyelvjárások fokozatosan elveszítették társadalmi értéküket, hiszen a 19. század második felétől a lassan kibontakozó polgárosodással együtt a társadalmi nyelv szerepét, főként az intézményekben a magyar nyelv vette át. Ennek következményeként elsősorban a 19–20 század fordulójától a magyarországi szlovák közösségek kétnyelvűekké váltak.

A magyarországi szlovákok nyelvéről, nyelvi viselkedéséről több 18. és 19. századi forrás is tudósít, amelyek szerzői, hol dicsérik, hol pedig "elmarasztalják" a szlovákok nyelvét. A bakonycsernyei szlovák evangélikusok nyelvéről lelkészük Fárnek Jonathán az 1820-as években azt írta, hogy ők beszélnek "a világon" legszebben szlovákul, s nyelvük – szerinte – igen közel áll a szép melódiájú cseh nyelvhez. Eötvös Károly: A Bakony című 1909-ben megjelent művében egy bírósági per kapcsán azt írja a súri szlovák asszonyokról, hogy nagyon öntudatosan, magabiztosan beszélik nyelvüket még a hivatalos helyeken is. Ugyanilyen kedvezően írnak a Borsod megyei szlovákok nyelvéről a századfordulón megjelent Borovszky Sámuel féle megyetörténeti sorozatban.

Emellett azonban már a 19. század derekán negatív nyelvi értékelésekkel is találkozhatunk – elsősorban helytörténeti irodalomban. Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy a szerzők sohasem negatív alapállásból jellemezték az egyes szlovák települések nyelvét (nyelvjárásait); ők csupán arra törekedtek, hogy közösségük szlovák nyelvének, nyelvhasználatának a magyar nyelvhez való viszonyát is érzékeltessék, s bemutassák azt is, hogy az itt beszélt szlovák nyelv miként változott a magyar nyelv hatására. Ezt szemléltetni kívánván, szívesen közöltek modellértékűnek tartott példamondatot is. Ilyen – általánosabban ismert, és gyakran éppen a nyelvi értékeket illusztráló, szinte szólásmondássá vált jellemzéseket tartalmaz Haan Lajos Békéscsabáról és Zsilinszky Mihály Szarvasról írt munkája. Úgy tűnik azonban, Haan Lajos példája, a "Tájd'eme na kergát vízállás megtekintovať" (Megyünk a körgátra a vízállást megtekinteni), illetve Zsilinszkyé is: "Páni válasmáni po obede budeme diléš fojtatovat" (Választmányi urak, délután folytatni fogjuk a gyűlést) nem annyira az akkori beszélt nyelvre jellemző frazeológiát, szókincstartalmat idézi fel, hanem inkább a kivételnek számító, s inkább az új technikai–környezeti változásokra (vízszabályozás, körgátépítés), illetve a közigazgatási–hivatali közügyekre vonatkozó formákat, s emelik általános megjelenési szintre. S hogy a 19. század második felében nem ilyen volt az alföldi szlovákok beszélt nyelve, elegendő bizonyítékot nyújtanak nemcsak az egykorú népi írásos emlékek, levelek, gazdasági bejegyzések, családi események följegyzése stb., hanem napjainkban a legidősebb generációktól gyűjtött, spontán beszélgetéseket rögzítő nyelvi anyag is.

Mind a beszélgetések, mind pedig a hasonlóképpen spontán módon keletkezett írásos anyag csak ritkán tartalmaz olyan, a magyar szókincs fölényét igazoló mondatfelépítést, mint Haan és Zsilinszky példamondata, s így e tárgykörben főként az ő közlésükre hivatkozó szerzők vélekedése sem helytálló. E negatív nyelvi értékelések feltehetően a szlovák nyelv társadalmi szerepében bekövetkezett változásokat jelzik, mintsem a valós nyelvi helyzetet, azt az állapotot, amikor a magyar nyelv társadalmi térhódítása, intézményi szerepe felerősödött, s a szlovák közösségekben is fokozatosan csökkenni kezdett a társadalmilag meg nem becsült nyelv értéke.

 

Gyivicsán Anna és Krupa András [Változó Világ 16.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 16.

A magyarországi szlovákok

 K     R     M 

 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019