VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Január 31.

Nauru - Az édenkert kiárusítása

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

Bizony, egy nagyító is elkel ahhoz, hogy Naurut felleljük a világtérképen, hiszen ez az óceániai (egészen pontosan mikronéziai) sziget a maga huszonegy négyzetkilométerével a világ legkisebb államai közé tartozik. De vajon miért érdekes számunkra e kis földdarab? Úgyis annyi bajunk van, érdemes akkor még Nauruval is foglalkozni? Feltétlenül érdemes - állítja Az édenkert kiárusítása címû könyv szerzõpárosa, a biológus Carl McDaniel és a világ egyik legnevesebb ökológiai közgazdásza, John Gowdy. Aki elolvassa a könyvet, alighanem egyetért velük, Nauru története ugyanis messze túlmutat önmagán, és számunkra is rengeteg tanulsággal szolgál.

Mint annyi más esetben, a "fehér ember" érkezése a naurui társadalomra is bomlasztó hatással volt: gyakoribbak lettek a fegyveres konfliktusok, járványok jelentek meg, elterjedt az alkoholizmus. Nauru történetének azonban van egy különleges vonása: 1899-ben felfedezték, hogy a sziget bámulatosan gazdag foszfátban. Néhány évre rá meg is indult a kitermelés, és a naurui foszfát hamarosan Ausztrália földjeit tette termékenyebbé. Mire a kis szigetország 1968-ban nagy nehezen kivívta függetlenségét, területének több mint harmadát tönkretette a foszfátbányászat. Ám a függetlenség sem jelentett igazi gyógyírt, a kitermelés - és vele a természet és a társadalom egészségének romlása - tovább folytatódott. Manapság a nauruiak a fõ bevételi forrást jelentõ foszfátexportnak köszönhetõen ugyan anyagi bõségben élnek (modern technikai eszközök, például autók, motorkerékpárok, motorcsónakok, mosógépek, hi-fi berendezések és hasonlók sorát birtokolják), ám civilizációs betegségek keserítik életüket, és egykoron roppant gazdag természeti környezetüknek és kultúrájuknak szinte már csak az emléke létezik. A történet tragikumát tovább fokozza, hogy a foszfátbányászat már csak néhány évig hoz hasznot Naurun. Márpedig ha a bányákat bezárják, alighanem az embereknek is távozniuk kell, hiszen valószínûleg nem találnak más megélhetési forrást a kopárrá változtatott szigeten.

Nauru (és néhány más társadalom) példáján keresztül a szerzõk civilizációnk alapvetõ mítoszait, hiedelmeit kérdõjelezik meg. Számos izgalmas kultúrantropológiai kutatás eredményét is felhasználják annak bizonyítására, hogy a miénktõl gyökeresen eltérõ társadalmak is mûködhetnek kiválóan, sok szempontból akár a miénknél jobban, s civilizációnk korántsem a létezõ világok legjobbika. McDaniel és Gowdy hangsúlyozzák, hogy a különbözõ társadalmakban sokszor gyökeresen más arcait mutatja az emberi természet. Megtudhatjuk például, hogy míg az anyagi javak iránti vágyódás a mi kultúránkban természetesnek számít, kelet-kanadai indiánok ugyanezt betegségnek tartják, és az ebben szenvedõ egyéneket kezelik.

Az egyik megkérdõjelezett mítosz a bruttó hazai termék (GDP), illetve a gazdasági növekedés világszerte jellemzõ fetisizálása. Mióta a foszfátbányák megnyíltak, Nauru GDP-je hihetetlen gyorsan nõ, a társadalom és a természet viszont hasonlóan gyorsan pusztul. Vagyis a GDP legfeljebb a társadalom által birtokolt anyagi javak mennyiségét jelzi (úgy-ahogy), az emberek általános jóllétérõl azonban gyakorlatilag semmit sem mond. A jóllétet ugyanis az anyagiakon túl számtalan más tényezõ, például az emberi kapcsolatok minõsége vagy a természeti környezet épsége is befolyásolja.

Gowdyék a piaci fundamentalizmus (régebbi kifejezéssel a laissez faire) eszméjét is kétségbe vonják. A piaci fundamentalizmus ma is uralkodó nézet, noha tekintélye az utóbbi idõkben meggyengült, sokan kritizálják, köztük Soros György is. Hívei szerint a piacok mûködését nem kell befolyásolni, irányítsák a gazdaságot a piaci árak. Ám Nauru története is azt példázza, hogy ez a felfogás társadalmi és természeti katasztrófához vezet. A sziget természeti kincseit semmi sem védte a távoli piacok szívóhatásától, ráadásul az importõrök, kiváltképp a függetlenség kivívása elõtt, jócskán a piaci ár alatt vásárolták fel a foszfátot. Számtalan multinacionális cég, karöltve többek között a Kereskedelmi Világszervezettel, munkálkodik manapság is hasonlón: minél szabadabban kihasználni a bolygó természeti kincseit és a "fejlõdõ" országok olcsó munkaerejét, majd a készterméket a világ gazdagabbik felén értékesíteni, ahol van fizetõképes kereslet, illetve ahol képesek megteremteni ezt a keresletet.

A Nauru-történet az egyik leglátványosabb példa arra is, hogy a gyenge fenntarthatóság manapság jó néhány közgazdász által favorizált elmélete tarthatatlan. Pedig a koncepció elsõ pillantásra rokonszenves lehet, mivel kimondja: az utánunk következõ nemzedékek számára legalább annyi tõkét kell hagynunk, mint amennyivel mi magunk sáfárkodhattunk. Csakhogy a gyenge fenntarthatóság szószólói nem tagadják a neoklasszikus közgazdaságtan egyik központi elõfeltevését, a gazdasági javak korlátlan helyettesíthetõségét. A szerzõk szerint a gyenge fenntarthatóság értelmében "a természeti tõke csökkenhet mindaddig, amíg azt kiegyensúlyozza valamelyik másik tõkefajta növekedése. A gyenge fenntarthatóság keretei között megengedhetõ a természet részbeni elpusztítása, ha annak gazdasági értéke egy másik tõkefajtába alakul át. Tarra vághatjuk az esõerdõt, és eladhatjuk faanyagát, ha azt a pénzösszeget, ami megfelel az elpusztított erdõ gazdasági javakat termelõ képességének, befektetjük valami másba - például egy láncfûrészgyárba" (134-135. o.).

A gyenge fenntarthatóság elmélete alapján Nauru gazdasága is fenntartható, mivel a helyi tõke nem veszett el, csupán átalakult: eltûnt a szigetrõl az õshonos fajok és a hagyományok zöme, ám anyagi szempontból látványosan meggazdagodtak a szigetlakók. Nauru szintjén mindennek egyelõre csak annyi a következménye, hogy a lakosság egyre inkább más területektõl függ. Csakhogy az egész Földet tekintve már nem létezhetnek "más területek", vagyis a bolygó szintjén a gyenge fenntarthatóság a katasztrófa receptje. Fényévekre vagyunk ugyanis attól, hogy technológiával pótolhassunk létfontosságú "természeti szolgáltatásokat" (például a légkör összetételének stabilitását vagy a talajok termékenységét). McDaniel és Gowdy éppen ezért az erõs fenntarthatóság elmélete mellett tesz hitet, amely tagadja, hogy a természeti erõforrások és az ember alkotta tõke helyettesíthetik egymást. (A fenntarthatóság fokozatairól és az egyes tõketípusokról további részletekért lásd Goodland, R. - Daly, H. E.: Environmental sustainability: universal and non-negotiable; Ecological Applications 6(4), 1996, 1002-1017. o.)

A gyenge fenntarthatóság koncepciója talán még védhetõ volna, ha a természeti létezõk értékét maradéktalanul ki tudnánk fejezni pénzben, a javakat ugyanis csak akkor helyettesíthetjük egymással, ha ugyanabba a dimenzióba tudjuk hozni õket. Ez a közös dimenzió lehetne elvileg a pénz. Ámde beárazható-e a természet? A szerzõk szerint ez két okból is lehetetlen. Egyrészt az ökológusok mind a mai napig keveset tudnak arról, hogy a bioszféra milyen "ingyenes szolgáltatásokat" nyújt nekünk, azaz miként biztosítja létünk alapvetõ feltételeit. Másrészt a természet esztétikai értékének "pénzesítése" is problematikus. Vajon hány forintot ér egy õzgida látványa? És mennyi pénzért volnánk hajlandók eltûrni az összes õz elpusztítását, mindörökre megfosztva magunkat és embertársainkat a látványuktól? Az emberek jelentõs része számára értelmezhetetlen kérdések ezek, ugyanis ösztönösen tiltakozunk a természet piacosítása, illetve az élõlények szeretetre méltó sokféleségének csökkentése ellen. Noha esetenként, látszólag, hasznosnak bizonyulhat, ha árcédulákat aggatunk a természeti létezõkre (a Costa Rica-i kormány például 1997 óta fizet a földtulajdonosoknak bizonyos "természeti szolgáltatásokért", miáltal sikerült elõsegítenie az erdõk megõrzését, illetve revitalizációját), a módszer hosszabb távon életveszélyes lehet, mivel a természetet még inkább a piacgazdaság logikájába kényszeríti, pedig inkább ki kellene szabadítanunk onnan.

Az édenkert kiárusítása nem szakkönyv, hanem ismeretterjesztõ mû, méghozzá a legjobb fajtából: nem csupán informatív, hanem az elsõ lapjától az utolsóig érdekes olvasmány, tudományos korrektséggel. Bár a témák többségét a szerzõk inkább csak felvillantják, s nem mélyednek el bennük, részletes irodalomjegyzékük megfelelõ kiindulópont a további tájékozódáshoz. Illendõ még szólnunk a magyar kiadás igényességérõl is, ami a fordításra és a kötet külalakjára egyaránt érvényes.

Bár Nauru példája korántsem szívderítõ, McDaniel és Gowdy mûve nem a reménytelenség könyve. Épp ellenkezõleg. Naurun megtörtént ugyan a katasztrófa, mondják a szerzõk, mi viszont tanulhatunk belõle, s így elkerülhetjük, hogy a szabályozatlan piacgazdaság az egész világot Nauruhoz hasonlóan tönkretegye. És a könyvbõl nem hiányzik a pozitív példa sem: olvashatunk egy Naurunál is kisebb óceániai szigetrõl, Tikopiáról, ahol az emberek kezdetben komolyan károsították a természetet, a problémák láttán azonban sikerült egy ökológiailag fenntartható társadalmat kialakítaniuk.

A szerzõk szerint azonban csupán aprócska reformok révén nem sok esélyünk van arra, hogy a mi történetünk is hasonlóan kedvezõ fordulatot vegyen. Ahhoz ugyanis többre van szükség: alapvetõ értékeink újragondolására és társadalmi-gazdasági intézményrendszerünk gyökeres átalakítására. Bátor és kreatív embereknek való feladat. Nekik szól ez a kitûnõ könyv is. (Paradise for sale: A parable of nature; University of California Press, Berkeley, 1999, magyar kiadás: Typotex kiadó, Budapest, 2002)

 

Carl N. McDaniel - John M. Gowdy: Az édenkert kiárusítása - Példázat a természet tönkretételérõl - Könyvismertetés, írta: Takács-Sánta András [Kovász 2002./1-4.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 59.

A madarak

 K     R     M 

 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019