VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

Február 10.

A kriminalisztika mint tudományág és mint egyetemi tantárgy

 

 

 

 

1. A kriminalisztika fogalmi meghatározása nemzetközi kitekintésben

Úgy tűnik, a kontinentális és angolszász jogrendszerek különbsége a főleg természettudományra alapozódó kriminalisztika esetében is fennáll. Katona Géza nemrégiben mutatott rá, hogy "az Egyesült Királyságban a kriminalisztika mint tudományos fogalom nem terjedt el. A bűnügyi tudományok (forensic science) fogalmát részben a kontinentális krimináltechnikával azonosították. Szakirodalmi források a "forenzikus" (bírósági, bűnügyi) jelzővel, azonos tartalommal használták a "scientific" (tudományos) jelölést. A bűncselekmények felderítése és bizonyítása során alkalmazható ismereteket nem tekintették a "bűnügyi tudományok" részének. A bűncselekmények tudományos vizsgálata vagy nyomozása alatt az angol szakirodalomban egészen az utóbbi időkig rendszerint a természettudományos módszerek alkalmazását értették." (Katona, 2002, 39. p.)

A klasszikusnak számító forenzikus biológia, kémia, ballisztika, fényképezés mellé újdonságként felsorakozott a forenzikus számítástechnika (benne például az emberi hang és a hanghordozók komputerizált vizsgálata), az antropológia (az archeológiai vonatkozások hangsúlyozásával), a bizonyíték-elemzés, a bűnügyi ügyintézés (forensic nursing), az tervezési-építési balesetek (engineering failures), tűzesetek (fire science), robbantások (explosions) nyomozása, a szakértők jogi felelőssége.1

Az Egyesült Államokban szintén a "forensic science" (bűnügyi tudományok) elnevezéssel, megfogalmazással találkozhattunk sok évtizeden keresztül. "A "bűnügyi tudományok"2 fogalma alatt rendszerint a tárgyi bizonyítékok felkutatására, vizsgálatára, értékelésére alkalmazott tudományos ismeretanyagot értik. Fő ágazatai a kriminalisztika és a bűnügyi (forenzikus) orvostan." (Katona, 2002, 41. p.)

Napjainkra azonban azt látjuk, hogy - az 1960-as évektől kezdődően, közelítve a kontinentális megjelöléshez - egyre több kötet jelenik meg kriminalisztika (Criminalistics) címszó alatt.3 Ennek egyik ékes példánya a 2001-ben megjelent Lab Manual kötet. Alcímeként még a régi terminológiának megfelelő kifejezés szerepel: An Introduction to Forensic Science, ugyanakkor a főcím már: Criminalistics (Meloan, James, Saferstein, 2001).4

Itt is találunk esetlegesen számunkra is hasznosítható (módszertanilag kidolgozható) speciális kriminalisztikai ágazatokat. Ezek közé tartozik a személyiségprofil-készítés, a molekuláris genetika és biológia, a biztonsági menedzsment.5

A kontinentális országok közül Franciaországban (Belgiumban, lásd: Goddefroy, 1931; Louwage, 1948) a bűnüldözés egyes területeinek műveléséhez a Police scientifique (tudományos rendőrség) vagy Locard nyomán a Manuel de technique policiere (rendőrségi technika) (Locard, 1923; továbbá: Gayet, 1965) elnevezésű ismeretanyagot kapcsolták, ám ezzel párhuzamosan napjainkra megjelent a kriminalisztika megjelölés is (Ceccaldi, 1962; Chevet, Marand. 1981; Fombonne, 1996). Egy 2001-ben Párizsban kiadott monográfia már Manuel de criminalistique moderne (A modern kriminalisztika kézikönyve) főcímmel és La science et la recherche de la preuve (A bizonyítékok és kutatásának tudománya) (Buquet, 2001) alcímmel jelent meg.6

Európában, a német nyelvterületeken és attól keletre mindenhol a kriminalisztika elnevezés volt honos, és jelenleg is ez az elfogadott. (Lásd az 1. számú mellékletet) Németországban a kriminalisztikai kutatásokat elsősorban a rendőrség tudományos intézményei végzik, mindenekelőtt a Wiesbadenben székelő BKA, a Szövetségi Bűnügyi Hivatal (Bundeskriminalamt) útmutatásai, kutatási célirányai alapján.7

 

2. Krimináltechnikai és krimináltaktikai újdonságok

Azon újdonságokat értem az alcím alatt, amelyek megjelenése, bemutatása kívánatos a kriminalisztika egyetemi oktatásában, a kriminalisztikai tárgyú tankönyvekben: amelyek mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni, amelyeknek ma már a korszerű egyetemi kriminalisztika oktatásban, legalább előadás keretében meg kell jelenniük. A krimináltechnika illetve -taktika körébe tartozónak vélem - külön részletezés nélkül, hiszen arra pont a tankönyvi leírás hivatott - csak felsorolásszerűen az alábbiakat.

a) a spektoroszkópos eljárás szélesedő alkalmazása, különös tekintettel a hangazonosításra (hangspektrogram használata, az emberi hang és hanghordozók komputerizált vizsgálata),

b) a DNS vizsgálatok elterjedése, a genetikai azonosítás rendszeressé, mindennapossá válása,

c) a számítógépes személyazonosítási módszerek megjelenése és bővülése,

d) a matematikai alapú Bayes-analízis alkalmazása az azonosítási vizsgálatok körében,

e) a kriminalisztikai ("crime analysis", bizonyíték-, bűn-, adat-, térkép-)elemzés módszereinek bővülése,

f) a specifikus profilalkotás módszertanának megjelenése,

g) a számítógépírás illetve számítógép nyomtatójának azonosítása,

h) igazságügyi tűzszerészet, azon belül a robbantások (robbanások) felderítése, vizsgálata.

 

3. A kriminalisztika tankönyvek továbbfejlesztésének lehetséges irányai

Az előző pontban felsorolt újdonságok megjelenítése, leírása, kidolgozása - értelemszerűen - minden tankönyvírónak feladata. Mindezen aktualizáló (updating) program mellett azonban elgondolkodtató, hogy a jelenlegi, főleg általános tematikájú (technikai-taktikai összeállítású) egyetemi kriminalisztika tankönyveket, köztük a Kriminalisztika tankönyv és atlaszt (Tremmel, Fenyvesi, 2002)8 célszerű kibővíteni a legfontosabb (leggyakoribb illetve kiemelt) bűncselekmények (összefoglaló jellegű, nem túl részletező) kriminálmetodikai leírásával. Ezek közé tartozónak vélem:

a) az élet elleni bűncselekményeket, kiemelten az emberölést,

b) a vagyon elleni bűncselekmények közül a betöréses lopást,

c) a rablást,

d) a nemi bűncselekményeket, kiemelten közülük az erőszakos jellegűeket,

f) a "speciális nyomozások" összefoglaló címszó alatt pedig a

- a gazdasággal,

- a számítógéppel (beleértve a számítógépírás azonosítást is)

- a gyújtogatással, robbantással (robbanással),

- szervezett bűnözéssel,

- terrorizmussal kapcsolatos bűncselekményeket.

 

4. A kriminalisztikai laboratórium oktatásban betöltött helye

A kriminalisztika "kakukktojás" jellegét a hazai jogi kari oktatásban több érv is alátámasztja. Elsőként azt említeném meg, hogy a kriminalisztika nem jogág: határozottan ténytudomány, amelynek nincsenek jogi kódexei, tételes joga, legfeljebb jogi kerete, amelyet legfőképpen a büntetőeljárásról szóló törvény alkot. Másodikként azt, hogy főképp természettudományos ismeretekre épül, szemben a jog erősen társadalomtudományi jellegével. Végül is egy praktikus tudományterületről van szó, vagyis a megtanult ismeret nagyon gyorsan "készpénzre váltható", és át is kell váltani, csak így hozhatja meg a kellő eredményt, sikert. Ezen utolsó érvet, annak létjogosultságát és megvalósítását szolgálja a Pécsi Tudományegyetem jogi karán, a büntetőeljárási tanszéken belül, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitánysággal közösen felállított és berendezett Kriminalisztikai Laboratórium. Itt - mint a latin eredetű elnevezésből is látható - kriminalisztikai munkáról, gyakorlásról van, illetve lehet szó. Az ideális az lenne, ha a demonstráció mellett minden hallgató valóban maga is elvégezhetné legalább a legalapvetőbb kriminalisztikai, főleg technikai feladatokat (például a nyomkutatást, előhívást és rögzítést; az anyagmaradványok felkutatását, rögzítését; az egyszerűbb azonosítási vizsgálatokat, a bűnügyi fényképezést, a személyleírások számítógépes elkészítését, stb.). Ezen ideális állapot eléréséhez további fejlesztések szükségesek, jelenleg be kell érnünk azzal, hogy a helyszíni tevékenység kiemelt mozzanatait, tárgyi segédeszközeit tudjuk bemutatni, illetve képekkel, tárgyakkal és videofelvételekkel életszerűvé tudjuk tenni az összes kriminalisztikai ágazatot.

 

5. A "Pécsi Bűnügyi Műhely" tervezett oktatási és kutatási irodalma

A fentebb vázolt Kriminalisztika tankönyv és atlasz valamint a laboratórium bővítésén túlmenően az oktatási segédanyagok körében az elkövetkezendő tízéves periódusban az alábbi kiadványokat tervezzük megjelentetni.

a) kriminalisztikai lexikon9

b) kriminalisztikai bibliográfia10

c) kriminalisztikai esettanulmányok11

d) egy évente megjelenő periodikát, amely a "Pécsi Bűnügyi Műhely" munkatársainak írásait tartalmazza, köztük a kriminalisztikai témájúakat is.12

Ez utóbbira annál inkább szükség van és lenne, mivel az utóbbi években szűkült a kriminalisztikai jellegű publikációk száma. Legjobb tudomásom szerint, - sajnálatos módon - megszűnt az ilyen profilú RTF Figyelő, a Magyar Rendészet, nem találkozunk a hajdanvolt Technikai Közleményekkel sem. A Belügyi Szemle szerkesztőségébe is alig küldenek a szerzők kriminalisztikáról szóló cikket, ha elvétve valaki ilyenre vállalkozik, az is inkább a taktikát, a metodikát helyezi előtérbe, mintsem a technikát. Sajna, a neves tudományos műhely - az Országos Kriminológiai Intézet is kiejtette már feliratából a "kriminalisztikai" jelzőt, a kutatások, a publikációk már csak a megmaradt profilhoz igazodnak.

 

Zárógondolat

A kriminalisztika egyetemi oktatása terén biztatónak tűnik az a szemléleti változás, hogy - a Rendőrtiszti Főiskolán kívül - egyre több jogi kar vezetője, szakapparátusa ismeri fel, a nemzetközi tendenciáknak megfelelően - és ezt a két évvel ezelőtt végzett felmérésünk is bizonyította -, hogy a kriminalisztika olyan ténytudomány, amely nem kizárólag a legfőbb nyomozószervek munkatársainak, nem csak a rendőröknek szóló "rendőrtudomány", hanem módszertana miatt az összes, bizonyítással foglalkozó jogág művelésében szerepet játszó tudományterület. Így helye és szerepe van és kell is lennie a joghallgatók, a későbbi jogalkotók és jogalkalmazók oktatásában, az egyes jogi karok tantárgyi struktúrájában. Ez egyúttal tisztes és közös kötelezettséget is ró a kriminalisztikával most és majdan foglalkozó oktatókra, kutatókra; megújulásra képes, korszerű szemléletű oktatási segédanyagokat és eszközöket kell alkotni. És ez nem kevés!

 

Irodalom

Burghard, Waldemar - Hamacher, Hans Werner - Herold, Horst - Schreiber, Manfred - Stümper, Alfred - Vorbeck, A. (1986): Kriminalistik Lexikon. Kriminalistik Verlag, Heidelberg

Buquet, Alain (2001): Manuel de criminalistique moderne. (La science et la recherche de la preuve). Presses Universitaires de France, Paris

Ceccaldi Pierre Fernand (1962): La criminalistique. "Que sais-je?" PUF, Paris

Chevet, G. - Marand, Ph. (1981): Cours de criminalistique. Préfecture de police, Paris

Fenyvesi Csaba - Herke Csongor (szerk.) (2001): Minúciák. Tanulmányok Tremmel Flórián professzor 60. születésnapjának tiszteletére. Pécs

Fenyvesi Csaba - Herke Csongor (szerk.) (2002): Tanulmányok Erdősy Emil professzor tiszteletére. PTE ÁJK, Pécs

Fombonne, Jacques (1996): La criminalistique. Presses universitaires de France, Paris

Gayet, Jean (1965): Manuel de police scientifique. Payot, Paris

Goddefroy, E. (1931): Manuel élémentaire de police technique. Larcier, Bruxelles

Gross, Hans (1900): A kriminalisztika enciklopédiája. Graz

Katona Géza (2002): A kriminalisztika és a bűnügyi tudományok. BM Kiadó, Budapest

Locard, Edmond (1923): Manuel de technique policiére. Payot, Paris

Louwage, Florent E. (1948): Technique et tactique de la police criminelle. Ninove, Belgique

Meloan, Clifton E - James, Richard E. - Saferstein, Richard (2001): Criminalistics. An Introduction to Forensic Science. Prentice-Hall, New Jersey

Modly, Duško (1998): Priručni kriminalistički leksikon. Fakultet kriminalističkih nauka, Sarajevo

Modly, Duško - Korajlic Nedzad: Kriminalisticki rjecnik. 2002

O'Hara, Charles E. - O'Hara Gregory L. (1994): Fundamentals of Criminal Investigation. 6th edition, Springfield

O'Hara, Charles E. - Osterburg, James W. (1960): An Introduction to Criminalistics. New York

Ottolenghi, Salvatore (1910): Polizia scientifica. Roma

Tremmel Flórián - Fenyvesi Csaba (2002): Kriminalisztika tankönyv és atlasz. 3. kiadás. Dialóg-Campus, Budapest-Pécs

 

Melléklet

A kriminalisztika kifejezés használata Kelet-Európában (nem kimerítő jelleggel):

Bosznia-Hercegovinában:

Wilhelm, J. G. (1965): Uvod u prakticnu kriminalistiku. Sarajevo

Vodinelić, Vladimir V. (1985): Kriminalistika Otkrivánije i dokazivanije. Skopje

Csehországban:

Musil, Jan (1994): Kriminalistika. Naše vojsko, Praha

Horvátországban:

Kobovać, I. (1960): Kriminalistika. Zagreb

Papeš, D. (1988): Privredna kriminalistika, , RSUP SR Hrvatske, Zagreb

Vodinelić, Vladimir V. - Aleksić, Živojin L. (1991): Kriminalistika. Zagreb

Pavišić, Berislav - Modly, Duško (1999): Kriminalistika. Rijeka

Pavišić, Berislav (2002): Uvod u kriminalistiku, Zagreb

Jugoszláviában (jelenleg: Szerbia és Montenegroban)

Akcimović, M. (1979): Kriminalistika. Privredna stampa, Beograd

Krivokapić, Vladimir (1982): Kriminalisticka taktika. VSUP, Beograd

Vodinelić, Vladimir V. (1984): Kriminalistika. Savremena administracija. Beograd

Mitrović, V. (1986): Kriminalisticka technika. Beograd

Lengyelországban:

Kryminalistyka, lásd: Adamczak, S. - Hanausek, Tadeusz - Jarosz, J. (1971): Kryminalistyka, zagednienia wybrane. Krakow

Czeczot, Z.- Czubalski, M. (1972): Zarys kryminalistyki. Warsawa

Crecrot, Z. - Tomasrewski, T. (1996): Kryminalistyka ogolna. Torun, Warsawa

Hołyst, Brunon (1996): Kryminalistyka. Warsawa

Fischer, Bogdan (1998): Kazusy z kryminalistyki. Zakamycze

Litvániában:

Palskys Eugenijus - Kazlauskas M. - Danisevičius P. (1985): Kriminalistika. (vadovelis). V. Mintis, Vilnius

Németországban:

Walder, Hans (1975): Kriminalistisches Denken. Kriminalistik Verlag, Hamburg

Geerds, Friedrich (1980): Kriminalistik. Scmidt-Rhömhild, Lübeck

Kube, Edwin - Störzer, Hans U. - Timm, Klaus J. (Hrsg) (1992-94): Kriminalistik. Handbuch für Praxis und Wisschenschaft. (Band 1-2.) Boorberg

Verlag, Stuttgart - München

Brodag, Wolf-Dietrich (1995): Kriminalistik: Grundlagen der Verbrechensbekämpfung. Ricard Boorberg Verlag, Stuttgart - München

Burghard, Waldemar et al.(1996): Kriminalistik-lexikon. Kriminalistik Verlag, Hüthig GmbH, Heidelberg

Clages, Horst (1997): Kriminalistik: Lehrbuch für Ausbildung und Praxis. Richard Boorberg Verlag, Stuttgart - München

Oroszországban:

Belkin, Rafail Szamojlovics - Winberg, Abram Iljics (1969): Kriminalistika i dokazivanje. Moszkva

Szlovéniában:

Hepp, R. (1979): Kriminalistika med znanostjo in ideologijo. RKK, Ljubljana

Zerjav, C. (1994): Kriminalistika. MNZ RS Ic, Ljubljana

Maver, Darko (1997): Kriminalistika. Ljubljana

 

bűnügyi tudományok (forensic science), forenzikus, krimináltechnika-krimináltaktika, rendőrségi technika (rendőrtudomány), kriminalisztika, kriminalisztika (tankönyv) és atlasz, kriminalisztikai laboratórium, Pécsi Bűnügyi Műhely, kriminalisztikai lexikon, kriminalisztikai bibliográfia

 

1 Ami az egyetemi kriminalisztikai oktatást illeti, az angol egyetemeken nagy számban szervezett jogi illetve büntető igazságszolgáltatási (Criminal Justice) szakokon a bűnügyi tudományok művelését és oktatását folyamatosan - gyakran nemzetközi szintű - kutatások egészítik ki. Katona, (2002) 55. p.

2 "Az USA jogrendszerének egyik sajátossága, hogy nem határolja el élesen a büntető és polgári eljárásban alkalmazott szakértői bizonyítást. A Bizonyítás Szövetségi Szabályai (Federal Rules of Evidence) mindkét jogi területre érvényesek, és útmutatást adnak a szakértői nyilatkozat tárgyának és módszerének meghatározásához is. Ebből a célból a "Szövetségi Igazságügyi Központ" mint kormányszerv a bírák és az igazságszolgáltatási tisztviselők tájékoztatásra, szakismereteinek bővítésére tematikus szakkönyveket ad ki." Katona, (2002) 40. p.

3 Ami a kriminalisztika egyesült államokbeli egyetemi oktatását illeti, számos egyetem önálló kutatóintézet fenntartásával (például a Floridai Nemzetközi Egyetem - Florida International University) vagy a "bűnügyi" forenzikus fakultás, tanszék keretében szervezett kutatóhelyek (John Jay Egyetem, New York; Georg Washington Egyetem, Washington D. C.) létrehozásával mozdítja elő a bűnügyi tudományok súlyponti területein a kutatások szervezését, amelyeket hasznosítanak az oktatás során is. Gyakori a több diszciplína együttes oktatása, például forenzikus tudomány és kriminológia, vagy kémia forenzikus tudománnyal, és toxikológia vagy analitika és forenzikus tudományok. A tárgyak komplex oktatására utal a büntető igazságszolgáltatás vagy a kriminalisztika és jogi ismeretek összekapcsolása. (Katona, 2002, 55-57. p.)

4 Hasonló folyamat látható még egy-egy szerző esetében is, példaként említem meg Charles E. O'Hara, esetét. Két alapművében mindkét irányvonal szerepel, lásd: O'Hara, Osterburg (1960), valamint O'Hara, O'Hara (1994).

5 Csakúgy, mint az Egyesült Királyságban és az USA-ban is jelen van a bűnügyi ügyintézés (forensic nursing), valamint a tűzismeret.

6 A cím egyúttal utal arra a fontos tényre, hogy a bizonyítás és a kriminalisztika között nagyon szoros kapcsolat van és ez a kapcsolat - nézetem szerint - nem pusztán a büntetőeljárásbeli bizonyításban igaz, hanem mindazokban a jogágakban, jogalkalmazási területeken, ahol bizonyítás folyik. (például államigazgatási, munkajogi, civiljogi ügyekben)

7 Ezzel magyarázható, hogy Németországban egyedül az ulmi egyetemen található meg az oktatott tantárgyak között a kriminalisztika. Németország újraegyesítését megelőzően az NDK-ban több egyetem is, különösen a Humboldton oktattak kriminalisztikát, azonban a fúziót követően ezeket is megszüntették, a fenti struktúrával összhangban. Itt jelzem, hogy a németországi Freiburg im Breisgrauban található Max-Planck-Institut für ausländisches und internationales Strafrecht könyvtárában a világ egyik leggazdagabb kriminalisztikai gyűjteménye, amely minden e témában kutatónak hasznára válhat. Svájcban a lausanne-i egyetem az egyik bázisa a bűnügyi tudományok oktatásának. Az intézmény "Rendőrtudományi és Kriminológiai Intézete" széleskörű kriminalisztikai kutatásokat végez. A (múlt) századelőn Olaszországban is jelent meg "rendőrtudományú" összefoglaló mű: Ottolenghi, (1910)

8 E műnek a jól bevált, hasznos szemléltető részét tartalmazó "atlaszát" is bővíteni kell a felsorolt bűncselekmények metodikájának illusztrálásával, képi megjelenítésével.

9 Ilyen jellegű művet alkotott (például) Hans Gross: A kriminalisztika enciklopédiája címmel 1900-ban, Burghard - Hamacher - Herold-Schreiber - Stümper - Vorbeck: Kriminalistik Lexikon címmel 1986-ban, Modly Priručni kriminalistički leksikon címmel 1998-ban, és Modly - Korajlic: Kriminalisticki rjecnik címmel 2002-ben.

10 Magyarországon utoljára ilyet az Állam- és Jogtudományi Intézet Kriminalisztikai Munkaközössége szerkesztett 1956-ban "A magyarnyelvű kriminalisztikai szakirodalom bibliográfiája" címmel.

11 Ilyen jellegű, nagyobb lélegzetű, szisztematikusan összeállított, a kriminalisztika tudományos eredményeire épülő egyetemi oktatási segédanyag - legjobb tudomásom szerint - nem jelent meg.

12 Ezen sorozatot jelzi már két megjelent ünnepi tanulmánykötet: Fenyvesi, Herke, (2001) illetve Fenyvesi, Herke (2002). A periodika - terveink szerint - a továbbiakban (is) a PTE ÁJK által kiadott Studia Iuridica Auctoritatae Universitatis Pécs Publicata keretében jelenik meg.

 

Fenyvesi Csaba [Magyar Tudomány, 2003./2 .]

 

 

 

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

 

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Impresszum

 

Változó Világ, 2019