VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Március 17.

Az 1848-as forradalmak hatása a választójog alakulására

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

Az 1848. évi európai forradalmak a hatalom legitimációjának és ennek megfelelően a választójog történetének is új fejezetét nyitják meg. Az 1848-as franciaországi események, amelyek a júniusi véres felkeléshez, majd az aztán kiadott alkotmányhoz elvezettek, a francia alkotmányjogász szerint az első forradalmi alkotmány (1791) modelljét vették alapul. A bonapartizmus finomultabb kiadását jelentő második császárságot pedig szellemesen úgy jellemzi, hogy míg első Napóleon a parlamentarizmus felől közelítve diktatúrához jutott el, unokaöccse „a kis Napóleon” a diktatúrától a parlamentarizmus felé haladt. Az 1848-as alkotmány volt a kiindulási pont, amely lehetővé tette az államcsínyt éppen azáltal, hogy a törvényhozás és a végrehajtó hatalom pozícióit nem eléggé tisztázta. Így pl. a köztársasági elnök újraválasztásának lehetőségét sem tisztázta, s ezt ragadta meg III. Napóleon államcsínye, amely népszavazással juttatta az elnököt a monarchia státusához.

Az 1848-as alkotmány a megfogalmazása idején hatott a közép-európai alkotmányozásra. A „szabadság, egyenlőség és testvériség” proklamálása az individualista szabadságjogi koncepcióval szemben társadalmi elkötelezettséget jelentett. A kötelesség megfogalmazása, miként a társadalmi szolidaritásból folyó jogosítványok (a munkához és köztámogatáshoz való jog), a keresztény szolidaritás szellemében fogalmazódtak meg. A nagy forradalom hagyatékaként egykamarás törvényhozást hívott életre és a hatalmi ágak szétválasztását rögzítette. A képviselőház 750 tagját egyenlő, közvetlen és általános választójog alapján választják, miként a köztársaság elnökét is. A két egyenlő hatalom egymás mellett él, viszonyuk nincs rendezve, egyik sem hívhatja vissza a másikat. Az általános választójog alapján történő választás az elnök függőségét a nemzetgyűléssel szemben elfedte, amellyel az államcsíny veszélyét idézte fel. A referendum intézménye pedig III. Napóleont az 1852. decemberi alkotmányban rögzített módon „örökös király” rangjára emelte, a miniszterek csak tőle függtek és ő nevezte ki őket. A második császárság alkotmánya a nagy Napóleon mintájára újabb bonapartista államot hozott létre.

A fiatal Gottlieb Plancknak a bismarcki Németország későbbi nagy tudósának 1848. márciusában szüleihez írott levelét idézi a német jogtörténet kiváló művelője, a német 1848 jellemzésére: „Meg vagyok győződve, hogy jön olyan idő, amikor a francia forradalom választási jelszava: liberté, egalité, fraternité valóság lesz számunkra, németek szájára. Attól félek, ez az időpont még nagyon távoli, minthogy mi még az első francia forradalom gyümölcseit: a politikai szabadság viszonyait sem értük el”. A három jelszó közül az egyenlőség fogalmazható meg legkönnyebben, mert van egy szilárd vonatkozási pontja: a törvény előtti egyenlőség. A törvény előtti egyenlőség fontos közjogi következménnyel jár. Követelmény, hogy minden polgár részt vehessen a közügyek gyakorlásában, ezért az államhatalmat érintő liberális elvek közül elsődleges a népképviselet megvalósítása. A képviselet intézményének átalakulása a német államokban a 19. század felében lezajló alkotmányos változtatás képét mutatja. A szerteágazó folyamatot és annak produktumait a magyar tudományos irodalom beható vizsgálat tárgyává tette.

A Napóleon utáni korszak a német fejedelemségek restaurálásának időszakában felmerül a kérdés: milyen mértékben és milyen modell szerint alkossanak alkotmányos és jogi reformokat? A „jog megújítása” általános követelmény volt, de a patriotizmus, a napóleoni korszak eseményei (háborús veszteségek) ugyanakkor az a körülmény, hogy a délnémet államok erőteljes francia jogi befolyás alatt álltak, és így az egyes államokban az előző korszakban kialakított szervezeti formák határozták meg a reformok jellegét. A Deutscher Bund mint elsődlegesen védelmi szervezet a külső támadások és belső forradalmakkal szemben kívánt védelmet nyújtani, ahogyan ez a szövetség alapító okmányában is kifejezésre jutott. Az 1815. évi Bundesakte és az azt kiegészítő 1920. évi Wiener Schlussakte államszervezeti kérdésekben elfogadott határozatai közül a Bundesakte XIII. és Wiener Schlussakte LIV-LXI. szakasza a figyelemre méltó. Az előbbi szakasznak azt a megállapítását, hogy az egyes államokban „landständische Verfassungen” (rendi alkotmány) alkotandó, úgy is felfogható volt, hogy francia típusú, de úgy is, hogy régi típusú alkotmányokat kell létrehozni. Magyarázat mindkettőre akadt. A bécsi záróakta már nyíltabban szól, amikor az állami szuverént (uralkodót) arra kötelezi, hogy a „rendek” közreműködésével hozzanak törvényeket bizonyos témakörökben. A német alkotmányosságot elemző jogtörténész szerint ez a megállapítás nem a Rajnai Szövetség felújítása, hanem a „Das Heiligen Römischen Reich” (a Német-Római Szent Birodalom) átmentését jelentette.

A választói jog körüli harc a Paulskirchében, a Frankfurti Birodalmi Gyűlés 1849. február 15-i ülésén bontakozott ki. A német egység megvalósításának ez az első nagy kísérlete a közép-európai alkotmányozás folyamataiban tanulságul szolgált az általános választójog történetében is. A választójogi javaslat megfogalmazására kiküldött bizottság két javaslatot nyújtott be a „Birodalmi törvény az alsóházi küldöttek választójoga tárgyában”. Az egyik tervezet, amely a bizottság többségi vótumát nyerte el, a választójogot korlátozott formában fogalmazta meg. Eszerint „választó minden önálló, jó hírű német, aki betöltötte a 25. életévét”. A női választójogot e korban csak egy szűk elit igényelte, így a megfogalmazás csak a férfiakra vonatkozott. A javaslat 13. szakasz pedig a titkos szavazás lehetőségét biztosította: „A választójogot személyesen, választó cédulával aláírás nélkül kell gyakorolni”. A kisebbségi véleményt benyújtók szerint a választójog olyan szabadságjog, amely minden polgárt megillet. A Paulskirche honatyái végül a kisebbségi véleményt fogadták el. Az indokok jól mutatják 1849. tavaszának német valóságát. A kisebbségi véleményt előadó Wilhelm Löwe (1814–1886) véleményének legfontosabb mozzanata, hogy a tőke és munka ellentétét jogi formába kell önteni és ezzel elmérgesedését megakadályozni: „Ne zárják ki a munkásokat az államból, az államban állammá tennénk, ha megtagadjuk a választójogot”. August Emmanuel Pfeiffer (1812–1854) a választójog megtagadásának nagy veszélyére mutat rá, hogy ti. „a túlnyomó többsége azoknak, akik életüket, vérüket a forradalomért, a szabadság ügyéért, a nép jogaiért bevetették, éppen ez iparossegédek, gyári munkások, napszámosok. A jogot, amiért a barikádokon harcoltak, egyetlen paragrafussal ismét elvenni nem lehet, s ha ezt önök teszik, az államot újabb forradalomba viszik”. Végül az a felfogás erősödött meg, hogy a tulajdonosok és proletárok, ha egy államban kívánnak élni, minden polgárt részesíteni kell a politikai akarat formálásában. A Paulskirchében ülésező küldöttek azt ismerték fel, hogy a tőke és munka közötti különbség nem a marxista tanítás szerinti antagonisztikus formában van meg. A munka az a közösségi tőke, amelyet az államnak gondoznia kell. A felfogás a jövőbe mutató megállapítás, a „jóléti állam” megvalósítása felé.

Az 1848-as magyar országgyűlésnek a népképviseleti törvényről szóló vitája két általánosabb kérdést, a nemesi régi jogot és az általános választójogot éppen csak érintve, a vagyoni cenzusok körül bontakozott ki. A általános választójogot pedig egyedül a karzatról megéljenezett, már ekkor radikális nézeteket valló Madarász László pártolta, aki szerint „cenzus mellett nem lehet egyenlőség”. A magyar országgyűlés a liberálisok által egész Európában elismert két cenzust: a vagyoni és értelmiségi cenzust alkalmazta az alsóházi választás során. A felsőház összetételét a törvény nem érintette. A régi jogon szerzett választójogot (nemesek, sőt nemesi nők küldöttei) meghagyta. Az aktív választójogot (azaz a szavazati jogot) a gyámi és gazdai hatalom alatt nem álló, és meghatározott súlyos bűncselekmény miatt büntetés alatt állók kivételével a következő módon rendezte: választójoguk van azoknak, akik maguk vagy családtagjaikkal együtt városokban 300 ezüstforint értékű házzal vagy földdel, falvakban egynegyed (volt) úrbéri telekkel rendelkeznek. Másodszor: bizonyos feltételek mellett a kereskedők, iparosok, illetve gyárosok. Harmadszor: a nem nemes értelmiségiek (egyetemet és főiskolát végzettek, továbbá tanítók, lelkészek és jegyzők). Passzív választójoggal (vagyis a választhatóság jogával) rendelkeztek, akik a választójogi feltételek mellett a 24. életévüket betöltötték (az aktív választójog gyakorlásának a betöltött 20. életév volt a feltétele). A választhatósághoz szükséges volt továbbá a törvényhozás nyelvének (1844 óta a magyar) ismerete. E törvény eredményeképpen a lakosságnak mintegy 6,5%-a nyert választójogot. Ez európai viszonylatban igen jó arány volt. Az alkotmányosan mintaállamnak tekintett Belgium (az 1830. évi alkotmánya alapján) polgárainak 1,9%-a, a Vormärz (1815–1848) idején kiadott német alkotmányok közül az ugyancsak mintaállamnak tekintett Badenben és Württenbergben 15-16%, Szászországban 10% volt ez az arány. Az általános férfi választójogot biztosító 1848. évi francia alkotmány szerint pedig 24%. – A képviselőválasztás minden kerületben közvetlenül történt, ami a magyar választójog egyik sajátossága volt, csak a Tanácsköztársaság vezette be az orosz minta szerinti közvetett választást. Az 1848. V. törvény a választási eljárás nyilvánosságát írta elő. Ezen általában a nyílt szavazást értették, ámbár az ellenzéki kerületekben a titkosságot is biztosították. Ezt a rendszert csak az 1874. évi XXXIII. tv. változtatta meg és vezette be általánosan a nyílt szavazást. Figyelemre méltó, hogy a későbbi választójogi szabályokban felmerülő azt a megoldást, hogy az egy jelölt esetén „egyhangú szavazás” érvényesüljön (és ezáltal nem is kell az urnák elé járulni) ennek ősét az 1848-as szabályozásban lelte fel.

 

Nagyné Szegvári Katalin [Változó Világ 50.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 50.

A választójog

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019