VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Március 22.

... az egek és tengerek minden jelensége...

(HUYGENS, NEWTON)

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

A 17. század második felében a szaktudományok kutatóinak végleg nem kellett törődniük semmiféle ideológiával, sem az arisztotelizmussal, sem a – szerzője szándéka szerint azt felváltani hivatott – dékartizmussal. Ez utóbbit lassan-lassan éppen olyan pejoratív mellékzöngével kezdték emlegetni, mint korábban az arisztotelizmust. Pozitív hatása azonban észrevétlenül is érvényesült: felébresztette az emberekben az igényt a tiszta fogalmak, a tiszta fogalmakat használó világos okfejtés iránt: a clare et distincte követelmény szinte szlogenné vált. De descartes-i örökség a fizikában az igény a mechanikai világmagyarázat iránt. Ezt az irányzatot Newton később még kihangsúlyozza: a világ jelenségei az anyagi testek között ható erők és ezek hatására létrejövő mozgások összessége. Még a 19. század végén is olyan nagy tudós, mint Kelvin kijelentette, hogy csak akkor ért meg egy jelenséget, ha arról mechanikai modellt tud készíteni. Az elektromágneses térről nem tudok ilyen modellt készíteni, így nem is értem – hangoztatta.

Az arisztotelizmus és a dékartizmus természetesen nem halt ki egészen; visszavonult az egyetemek falai közé, és ott elsősorban a dékartizmus volt sokáig az uralkodó eszmerendszer. Így pl. egy 1676-ban kifejezetten az egyetemi ifjúság számára – in usum juventutis academicae – írt könyv ezzel a descartes-i mottóval indul: Semmit sem állítok, semmit sem akarok elhitetni senkivel, hacsak világosan és megcáfolhatatlanul az ész meg nem győzött annak igaz voltáról.

Tagadhatatlan, hogy a szerző azon igyekezete, hogy a logikával kezdje a metafizikán, teológián át egészen az ütközési törvényekig, sőt a mágneses jelenségekig, minden ismeretet 1200 oldalon, egységes keretbe foglalva tárgyaljon, nagyon imponáló. Eltűnődhetünk azonban azon, hogy a tudós professzor hogyan tudta összeegyeztetni a könyv mottójával azon állítását, amely a De Angelis et Daemonibus fejezetben található, hogy ti. az angyalok teljes létszáma, 9 értékes jegyre megadva, éppen 301 655 172 fő.

Amíg a középkorban az egyetemek a pezsgő tudományos élet központjai voltak, az eljövendő 2–3 évszázadra kiestek ebből a szerepből. Ezt a szerepet a tudományos társaságok, folyóiratok vették át. Itáliában már korábban működtek tudós társaságok: így többek között az 1603-ban Rómában megalakult Accademia dei Lincei, vagy a Firenzében 1657-ben alapított Accademia del Cimento. 1660-ban megalakult az angol Royal Society, 1666-ban az Academie des Sciences. 1665-ben megindult a Philosophical Transactions folyóirat, ugyanebben az évben a Journal des Savants és végül 1682-ben Leibniz folyóirata, az Acta Eruditorum. A tudományos élet nagyon hasonlított a maihoz: a tudósok cikkeket küldtek be a folyóiratokhoz, leveleztek egymással, feladatokat tűztek ki, prioritási harcokba bonyolódtak, intrikáltak, lobbiztak, legtöbbször nemzeti alapon.

A tudós társaságok rendszerint jól körülhatárolták tevékenységük körét, hogy elkerüljék az általuk terméketlennek tartott vitákat, mintegy felosztva ezzel a szellemi tevékenységeket az egyetemek és a tudós társaságok között. Hooke – a szilárdságtan Hooke-törvényének megalkotója – így határozza meg a Royal Society feladatát:

A Royal Society hivatása és célja, hogy előmozdítsa a természet dolgainak, valamint a kézművességnek, iparnak, mechanikai ügyességeknek, mérnöki munkának, úgyszintén a találmányoknak jobb megismerését kísérletek útján (nem keverve bele teológiát, metafizikát, erkölcsöt, politikát, grammatikát, retorikát vagy logikát). Továbbá: hogy megvizsgáljon a természetre, matematikára vagy mechanikára vonatkozó minden rendszert, elméletet, elvet, hipotézist – amelyet bármely jelentős szerző, legyen az régi vagy modern, kitalált, feljegyzett vagy gyakorolt.

De a szintézis vágya nyíltan vagy titokban a szűk látókörű szaktudósban is él:

És mindezt abból a célból, hogy így össze lehessen állítani egy megbízható filozófia teljes rendszerét, amely meg tud magyarázni a természettel és a mesterségekkel kapcsolatos minden jelenséget és ésszerűen számot tud adni a dolgok okairól.

A 17. század harmadik negyedében a nemzetközi tudományos élet legismertebb és legelismertebb alakja a holland Huygens.

Tehetségéről, műveiről, jelentőségéről szuperlatívuszokban kellene beszélnünk, de vigyázni kell a jelzőkkel. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a 17. század a géniuszok százada, amelyben valamilyen nézőpontból jó néhány tudóst megillet a legmagasabb értékítélet:

Kepler,a legcsapongóbb fantáziájú, de legpontosabb és legfegyelmezettebb megfigyelő;
Galilei, a józan, határozott célkitűzésű, azon belül a legmodernebb metódusú kutató;
Descartes, a saját elméletének foglya, de a legátfogóbb, a legnagyobb hatású;
Pascal, akiben az elméleti, a kísérleti adottság és az írói készség a legharmonikusabb; és végül még hátravan a század óriása, az összehasonlíthatatlan, a legnagyobb: Newton.

Hol van köztük Huygens helye? Először is le kell szögeznünk, hogy Huygens nem filozófus, nem irodalmár, szaktudós: fizikus és matematikus, akárcsak Arkhimédész, akihez módszerét és szerepét hasonlítani szokták.

Huygensszel lett a fizika mai értelemben vett egyetemi szintű: megállapításai – fényelméletének kvalitatív vonatkozásaitól eltekintve – túlmennek a középiskolai anyagon és az egyetemen oktatott mechanika szerves részeivé váltak; és vele vált a fizika olyan szaktudománnyá, amelynek művelése és előre vitele egy ember teljes energiáját leköti. A filozófiatörténetben talán az egy kortárs, Leibniz kivételével a fizikusok csak mellékalakok, és fordítva, a filozófiatörténet hőseinek kevés eredményét tudják a fizikusok felhasználni.

Nem általános filozófiai elvekből indul ki. Egyszerű, szemléletes, számszerűen is megfogalmazott fizikai elveket állít gondolatmenetei élére. Eredményei kivétel nélkül ma is helytállók, a gyakorlatba átvihetők, és Huygens igen sokat át is vitt. Elődeire, elsősorban Galileire épített, és – bármennyire is tiltakozott ellene – igen nagy hatással volt rá Descartes. Kutatási irányukat egyenes vonalban vitte a betetőzés, a newtoni mechanika felé. Ahol vizsgálatai nem torkollottak közvetlenül ide, mint amilyen a kinetikus és .potenciális energia egymásba alakulásának felismerése, ott a newtoni mechanikából később levezetett eredményeket anticipálta.

Most már megadhatjuk Huygensnek is a jelzők szuperlatívuszát: a század legfegyelmezettebb, legkritikusabb szellemű és legtöbb konkrét eredményt felmutató fizikusa – az egyetlen Newtont kivéve.

Hogy mennyire modern filozófiai beállítottságú volt, azt a Traité de la Lumière,vagyis Értekezés a fényről című munkájának előszava bizonyítja. Ez az előszó helyet kaphatna bármely mai fizikakönyvben. A humán értelmiségiek számára ennél világosabban nem lehet megforgalmazni a fizika módszerét. Ez a módszer elkerüli a baconi "gyűjtögessük a tényeket" és a descartes-i "elefántcsonttoronyba zárkózva gondolkodjunk" tanácsok buktatóit. Egyben rámutat arra, hogy a fizikus a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem tartja megállapításait abszolút igaznak, csak valószínűnek. Hogy ez a valószínűséggel kifejezett bizonytalanság mit jelent a gyakorlatban, azt egy Holdraszállás–visszatérés manőver realizálása szemléltetheti. Íme az előszó:

Amíg a geométerek állításaikat biztos és megtámadhatatlan elvekből vezetik le, addig itt az elveket azok a következtetések bizonyítják, amelyeket belőlük le lehet vonni; ezen dolgok természete nem engedi; hogy másképp lehessen csinálni. Ilyen módon mindig el lehet érni a valószínűség olyan fokát, amely gyakran alig kevesebb, mint a teljes bizonyítás. Ez a helyzet például akkor, ha a dolgok, amelyeket levezettünk a feltételezett elvek segítségével, tökéletesen megfelelnek azon jelenségeknek, melyeket a megfigyelés szemünk elé tárt; különösen, ha ezek igen nagy számúak, továbbá és főleg, ha el tudunk képzelni és meg tudunk jósolni olyan új jelenségeket, amelyeknek az alkalmazott hipotézisekből kell következniök és ha úgy találjuk, hogy a tények megfelelnek jóslásunknak.

Azok a tudósok, akikről eddig már beszéltünk, minden bizonnyal nagyon megsértődnének azon, hogy jelentőségüket azzal mérjük, hogy mennyire készítették elő a Newtonhoz vezető utat, tehát hogy mennyire voltak Keresztelő Jánosai a századvég Messiásának, Newtonnak. Vonatkozik ez különösen Descartes-ra, pedig az ő ütközési törvényei még a maguk hibás voltukban is jelentőséget éppen azzal nyertek, hogy előkészítették ezt az utat:

Galilei kinematikai megállapításait ma is úgy tanuljuk – tanítjuk, ahogy nála szerepelnek. Azok nem voltak hibásak. Miért nem lehetett közvetlenül csatlakozni hozzájuk?! Ha előrehozzuk a végeredményt, Newton mozgástörvényét, amely szerint nagy erő nagy gyorsulást hoz létre, akkor felmerül a kérdés, hogy a nagyobb súly, amely kétségkívül nagyobb erőt jelent, miért nem okoz nagyobb gyorsulást? Miért esik minden test egyforma gyorsulással – és így természetesen egyforma végsebességgel. Ennek a ténynek leszögezése Galilei idejében forradalmi gondolat volt, mert hozzájárult az arisztotelizmus megdöntéséhez, viszont nem mutatta meg a kibontakozáshoz vezető utat. Galilei kortársai közül már többen észrevették, hogy itt a tömegnek kettős szerepe van: egyrészt valami aktív, ható erő jellegű és valami passzív, ami ennek az erőnek ellenszegül. Ma az aktív szereplőről azt mondjuk, az a gravitáló tömeg, a passzívról pedig, hogy a tehetetlen tömeg. Közvetlen szemléletünk számára a különbség így mutatható meg. Ha egy súlyos golyót kezünkben tartunk, akkor az erő, amit ilyenkor izmainkban érzünk, a súlyos tömeggel arányos. Ha a golyót egy vízszintes síklapra helyezzük, akkor kiküszöböltük a gravitációs vonzás hatását. Ha most a golyónak sebességet akarunk adni és gyorsítjuk, amit ilyenkor érzünk izmainkban, az a tehetetlen tömeggel arányos. Még szemléletesebb, de itt ismereteinkből még többet kell előrehoznunk, a következő kísérlet. Forgó zsámolyon ülünk, mindkét kezünkben súlyzót tartunk. Ezek gravitáló tömege húzza kezünket függőlegesen lefelé, ha a zsámoly áll. Meghatározott forgássebesség mellett a golyók távolabb kerülnek a forgáscentrumtól; kissé felemelkednek úgy, hogy karunk meghatározott szöget zár be a forgástengellyel. A karunkat kifelé húzó erő a tehetetlen tömeggel arányos. Sietve megjegyezzük, hogy Newton ilyen jellegű kísérlettel mutatta ki a tehetetlen tömeg és a gravitáló tömeg azonos voltát: adott forgássebesség mellett a kitérés szöge, függetlenül a felfüggesztett testek minőségétől, súlyától, azonosnak adódik, és ebből a két tömeg azonossága következik. Még messzebb, egészen a huszadik századig előrenyúlva: ezt az azonosságot legpontosabban Eötvös Loránd mérte meg és ez az azonosság szolgál az általános relativitás alapgondolatául.

A ma mindennapjainak látványos tudományos vonzatú eseményeinél, az űrhajózásnál a súlytalanság állapotában fellépő jelenségek megértéséhez is a tömeg ezen kétféle aspektusának tisztázása vezet.

De visszatérve a 17. század közepe tájára: A Galilei által tárgyalt mozgások kinematikájából a tömeg bújtatott kéttős szerepe miatt nem lehetett a dinamikát kifejleszteni. Az ütközésnél viszont csak a tehetetlen tömeg játszik szerepet. Ugyanakkor a mozgásállapotot leíró fogalmak közül – mint amilyenek a pálya, a sebesség, a sebességváltozás, vagyis gyorsulás – a már mintegy ősidők óta kikristályosodott fogalmak, mint az egyenes vonalú pálya és az állandó sebesség szerepelnek. Így a sebesség változása is, amely egy ütközésnél a fellépő rugalmas erők hatására létrejön, kvantitatív jelentést kap. Még Newton is a mozgástörvény felállításához vezető első meggondolásaiban a görbe vonalú pályán való mozgást is rövid időközökben egymás után következő ütközések eredőjeképpen fogta fel.

  

Simonyi Károly [Természet Világa, 1996./1.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 59.

A madarak

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019