VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Március 23.

A választójog, a képviselet és a választási rendszer összefüggései

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

A politikai képviselet, vagy a népképviselet országonként és koronként eltérő tartalma többféle képviseleti felfogáson alapul. Ezek közül hármat emelünk ki, amelyek jelentősen hatottak a konkrétan megvalósult képviseleti formákra.

a) A képviselő küldött, vagy „ügynök” minőségben jár el, a megbízói nevében és érdekében cselekszik, azok kifejezett akarata szerint (kötött mandátum).

b) A képviselő-testület szabadon választott, „szabadon” képviselőkből áll, akik a választókerület instrukcióinak nincsenek alávetve (e koncepcióban a „közjó”, a nemzet érdekének képviselete jelenik meg, mint a politikai képviselet klasszikus formája).

c) A képviseletnek tükröznie kell a különböző csoportok, rétegek tényleges társadalmin súlyát, arányát. Ezen alapul a képviselet „képmás-teóriája”, illetve az arányos képviselet.

A képviselet három különböző felfogása egyfajta időrendiséget is jelen a képviseleti rendszerek alakulásában. A kötött mandátumos rendi képviselettel szemben, annak mintegy tagadásaként jött létre az állampolgárok politikai részvételére építő népképviselet, a képviselői szabad mandátummal. A múlt század végétől pedig, az „igazságos képviselet” jegyében megszületett az arányos képviseleti rendszer. A késő középkortól, a rendi gyűlésék kialakulásától az európai képviseleti rendszerekben a széttagoltság és az integrálódás ciklikussága fedezhető fel. A széttagoltságon alapuló rendi-korporatív, illetve területi képviselet, az integrált nemzet képviselete váltotta fel. Majd a differenciálódás az érdekképviseletek színrelépésével és megerősödésével újra bekövetkezett. A politikai integráló funkció ezután a pártok képviseletformáló szerepe, illetve a kormányzati hatalom irányába tolódott el. E folyamatok megvalósulásában a választójog, a választási rendszer szabályai alakító módon vesznek részt.

 

A választójog fogalma

 

A választójog általános fogalmának meghatározására nincs egységes definíció. Általánosan elfogadottnak tekinthető a választójog kettős természete. Egyrészt a választójog azon jogszabályok összessége, amelyek az állami hatalomgyakorlás centrumában elhelyezkedő képviseleti szervek létrehozásának módját határozzák meg; másrészt a választójog politikai alapjog, amely a hatalomban vagy a közügyek vitelében a részvétel jogát jelenti. Mindkét megközelítés közös gyökere a népképviselet elve, illetve a képviseletre épülő hatalomgyakorlás. Ez még akkor is így van, ha a népképviselet elve hosszú időn át alig jelentett mást, mint az államhatalom gyakorlásában való részvételnek a rendi képviselettől eltérő lehetőségét: a születési előjogok helyet az állampolgárok vagyoni helyzetén alapuló hatalomgyakorlását, illetve az abban való részvételt.

A választójog szűkebb értelemben a választójogosultságot jelenti. Az általános választójognak a polgári forradalmak idején felmerülő igénye és a tényleges elismerése közötti hosszú történelmi folyamatban a választójog úgy funkcionált, mint az „államfenntartó elemek”, a „politikai képességgel” rendelkezők jogosultsága, amelyet az állam mintegy engedélyez az állampolgárok meghatározott körének. A múlt századvég neves német és magyar közjogászai nem ismerték el a választójog alanyi jogi jellegét. Különbséget tettek a minden embert megillető természetes jogok és politikai jogok között, s ez utóbbit nem sorolták az emberi jogok közé.

A választójog általánosság válása, valamint a II. világháború után kialakult polgári demokratikus államok alkotmányos elvei alapvető fordulatot hoztak a választójog megítélésében, alanyi jogként való elismerésében. Ezt a tendenciát erősítették a nemzetközi jogi dokumentumok, különösen az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, amely saját hazájában mindenkit megillető jogként deklarálja a választójogot. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (1948) 21. cikke kimondja, hogy minden személyt megillet hazájában:

– a közügyek igazgatásban a közvetlen, vagy a szabadon választott képviselők útján való részvétel;

– egyenlő feltételek mellett közszolgálati állasokra való alkalmazás;

– a közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata: ez az akarat egyenlő szavazati jog és titkos szavazás, vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékűen biztosító eljárás alapján időszakonként tartandó tisztességes választáson kell, hogy kifejezésre jusson.

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966) önálló jogként nevesíti a választójogot, melynek alapján minden állampolgárnak megkülönböztetések, illetőleg ésszerűtlen korlátozások nélkül joga és lehetősége van arra, hogy valódi és rendszeres választásokon szavazzon és megválaszthassák, valamint hogy a közügyek vitelében közvetlenül vagy szabadon választott képviselői útján részt vegyen. Ez utóbbi a közvetlen és képviseleti demokrácia általános szabálya. Más oldalról a választójog a képviseleti szervek létrehozásának eszköze, lényegében „átmenet”-et képez a közvetlen és a képviseleti demokrácia intézményei között. A választójog léte éppen azt bizonyítja, hogy folyamatosan, közvetlen részvételi formákkal nem gyakorolható a „nép hatalma”, viszont a meghatározott időszakonként rendszeresen tartott választások működőképes képviseleti testületeket hozhatnak létre. Ugyanakkor a közvetlen demokrácia intézményei fontos kiegészítői lehetnek a képviseleteknek.

 

A választójog alkotmányos szabályozása

 

A választójog politikai relevanciája és a képviseletre irányuló konstitutív funkciója miatt egyaránt kapcsolódik az alkotmány két fő szabályozási tárgyköréhez: az alapjogokhoz, valamint az államszervezet felépítésének és működésének alkotmányos szabályozásához. Egyik oldalról a választójog participációs jogként a közügyek vitelében való részvétel jogaként szabályozható, más oldalról, mint a képviseleti-törvényhozó szerv létrehozásának eszköze és a képviseleti legitimáció biztosítéka, a parlament alkotmányos szabályozásához köthető. A vázolt szabályozási sajátosság, a választójog kettős minőségben történő szerepeltetése, önálló politikai alapjogként való megfogalmazása nem idegen az újabb európai alkotmányoktól. A választójognak az alapvető jogok körében történő szabályozása a nemzetközi dokumentumok, különösen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának hatását tükrözi a modern alkotmányokra. A hagyományos, nagy múltú nyugat-európai demokráciák alkotmányaiban a választójog és a választási rendszer szabályai a képviseleti szervekhez kapcsolódva, a parlamentről, a kamarákról rendelkező fejezetekben szerepelnek. Az alkotmányok az általános választójog kritériumainak (ismérveinek) megfelelően szabályozzák az aktív és passzív választójog feltételeit (a részleteket a törvényhozásra bízva), valamint tartalmazzák a demokratikus választások elveit. Miközben a választási levek: az általános, szabad, közvetlen, egyenlő választójog és a titkos szavazás meglehetősen egybecsengenek, a választójog feltételeiben lényeges eltérések mutatkozzanak. A különbségek nem akkorák, hogy az e körbe tartozó államok bármelyikénél is felmerülhetne a választójog általánosságának kétségbevonása. Mindazonáltal néhány ország alkotmánya a szorosan vett kizáró okokon túl (a cselekvőképesség hiányához vagy bűncselekmény elkövetéséhez kapcsolódó, bírói ítéleten alapuló kizáró okok), egyéb korlátozásokat is tartalmaz. Az általános kritériumokon kívül – ami az állampolgárságot, a korhatárt és többnyire az ország területén élést foglalja magába – további feltételeket kívánnak meg: pl. 5 évig az ország területén éles, feddhetetlen jellem, pénzügyi cselekvőképesség, vagy passzív választójognál, pl. magasabb korhatár (Görögország); csak világi állást betöltő állampolgár választható (Svájc) stb. A nyugat-európai alkotmányok többsége nemcsak a választójogról és a választási alapelvekről, hanem a választási rendszer legfontosabb elemiről, a választókerületekről és a választási formuláról is rendelkezik. Ennek azért van jelentősége, mert a képviseleti elvről való döntés – vagyis arra a kérdésre adandó válasz, hogy arányos, vagy mennyire arányos képviseletet kívánnak megvalósítani egy országban – sokkal inkább alkotmányos, mintsem törvényhozási szintre tartozik. Ez még akkor is van, ha a választójogi törvény „magas fokú konszenzus-igényét” méltánylandó minősített többség szükséges a törvény elfogadásához.

 

A választási rendszer normativitása

 

A választási rendszerek – amelyek felölelik a választójog anyagi jogi és eljárási szabályait – több tényező által determináltak (meghatározóak). Egyrészt az alkotmányon, az alkotmányos normákon keresztül meghatározó módon érvényesülnek mindazok az elemek – tradíciók, kultúra, társadalmi-politikai megosztottság, a civil szféra intézményei stb. –, amelyekre az adott ország alkotmányos berendezkedése épül. Másrészt a konkrét társadalmi-politikai környezet határozza meg az alkalmazott választási rendszer működési feltételeinek, érvényesülésének közegét. A választási rendszert – e kettős meghatározottsága miatt – nem lehet önmagában, a politikai és intézményi kölcsönhatásokat figyelmen kívül hagyva értelmezni. A választási rendszer komplex fogalma három dimenzióban ragadható meg. Először a demokratikus képviseleti elvekkel való összefüggés adja az értelmezési keretet. A választási rendszer típusát alapvetően az határozza meg, hogy milyen képviseleti elven alapul a kormányzati hatalomgyakorlás. Attól függően, hogy az adott ország alkotmányos berendezkedésében a funkcionális (döntésorientált) politikai képviselet elve, vagy pedig az arányos (társadalmi-politikai megosztottságot kifejező) képviseleti elv vált elfogadottá, a választási rendszerek két alaptípusa jött létre. A funkcionális képviseleti elvnek a többségi választási rendszerek, az arányos képviselet elvének az arányos választási rendszerek különböző formái felelnek meg.

Azonban a politikai döntés a választási rendszerek típusáról még az új alkotmány elfogadásakor sem alakítható tetszőlegesen. Az egész alkotmányos berendezkedésre, a hatalommegosztás konkrét intézményi elrendezettségére, az intézmények egymás közötti kölcsönhatására tekintettel határozható meg a választási rendszer. Ezért a demokratikus államok többségében a képviseleti elv, illetve a választási rendszer típusára vonatkozó politikai döntés általában alkotmányos szinten jelenik meg. A második dimenziót a választójog anyagi jogi szabályai jelentik. Külön törvények – gyakran speciális jogforrások: alkotmányos, organikus (rendezett) kétharmados stb. választójogi törvények – határozzák meg a választás, illetve a megválaszthatóság feltételeit, az aktív és a passzív választójog kritériumait. Általában itt szabályozzák az összeférhetetlenség kérdéseit, mint a jelöltállítás és a képviselői státus törvényes feltételeit. Az általános választójog elismerése után az aktív és a passzív választójog közötti különbségek, főként a képviselői minőséggel összeférhetetlen tisztségek – közjogi, közigazgatási funkciók, illetve az állami szférához kapcsolódó gazdasági tevékenység – területén érvényesülnek.

Végül, a harmadik dimenzióban a választási eljárás garanciális és technikai szabályai jelennek meg, amelyek a választójog érvényesülésének jogi feltételeit tartalmazzák. E körben kerül szabályozásra számos, a választás kimenetelét, eredményét befolyásoló kérdés> a választók regisztrálása, a névjegyzékek elkészítése, a jelöltállítás mechanizmusa, a kampány jogi korlátai, a szavazás lebonyolítsa, a szavazatok összeszámlálása, a választási szervek rendszere, összetétele és funkciói, a nyilvánosság biztosítása, a jogorvoslati rendszer. A választási rendszer típusának megfelelően itt szabályozzák a szavazati struktúrát, a szavazás módját, a választókerületi beosztást (a választókerületenként szerezhető mandátumok száma), valamint általában e körben szabályozzák a szavaztok mandátummá alakításának formáját, az úgynevezett választási formulát. Ez utóbbi, anyagi jogi elemeket is tartalmazó normacsoporthoz köthető a választási rendszer szűkebb fogalma. A választási rendszer szabályai mindig konkrét társadalmi, politikai viszonyok között érvényesülnek, amelyek meghatározó módon hatnak a választások jellegére, kimenetelére. Viszont a választási rendszer normatív ereje hosszabb távon maga is alakítja azt a politikai feltételrendszert(pártviszonyok, kormányzati hatalom, konszenzus-orientált döntési mechanizmus stb.), amely érvényesülése közegét adja. A választójog és a politikai képviselet alapvető összefüggése ily módon többdimenziós kapcsolatrendszerré szélesedik, amely a választási rendszer és a politikai struktúra, a választások és a kormányzati hatalom, valamint a normatív és a politikai feltételek kölcsönhatásain keresztül integrálódik az alkotmányos rendbe.

 

A választási rendszerek történeti típusai

 

A választási rendszerek két alaptípusa alakult ki a polgári államokban: előbb a jelöltek rivalizálására épülő többségi rendszerek, majd a megváltozott feltételekre reagálva, a pártok – mandátumokért folytatott – versengésén alapuló arányos választási rendszerek jöttek létre.

 

A relatív és az abszolút többségi rendszerek

 

Amikor – a múlt század második felében – Nyugat- és Közép-Európa államainak többségében kialakult és megszilárdult a népképviseleti rendszer, lényegében a választási rendszereknek két változatát ismerték: az angolszász relatív többségi és a francia mintájú abszolút-többségi választási rendszert. Mindkettő egyéni választókerületi rendszer. A lényegi eltérés abban mutatkozik, hogy a képviselő megválasztásához milyen többséget igényelnek. A kontinentális Európa legtöbb országában kipróbált francia rendszerben a képviselőket két fordulóban, abszolút többséggel választották meg. Az angolszász választási rendszerben (amely változtatásokkal ugyan, de az angolul beszélő világ nagy részében ma is érvényben van) az a jelölt lesz képviselő, aki a választókerületben leadott szavazatok közül a legtöbbet kapja, függetlenül attól, hogy eléri-e az abszolút többséget. Ezzel szemben a francia rendszer lényegesnek tartja, hogy a jelölt megszerezze a szavazatok több mint felét, ami az első fordulóban a jelöltek nagy száma miatt csak ritkán fordul elő; így az első forduló – gyakorlatilag – egyfajta előzetes kiválasztás szerepét tölti be.

 

Küzdelem az arányos választási rendszerért

 

Amíg a választók köre a helyi előkelőségek szűk csoportját foglalta magában, és a politikai párt alig volt több, mint egyfajta laza politikai klub, ahol a politikusok megbeszélték teendőiket, az egyéni választókerületi rendszer megfelelt a politika kívánalmainak, hiszen abban a személyes kapcsolatok rendkívül lényegesek voltak. Azonban a múlt század végétől kezdve legalább két, egymásra kölcsönösen ható tényező ingatta meg a korabeli választási rendszer alapjait. Egyrészt az általános választójogért folytatott több évtizedes küzdelem, másfelől a modern politikai pártok alakulása, és az általuk képviselt politikai erőviszonyok parlamenti mandátumban megnyilvánuló igénye alapvető kétségeket ébresztett az egyéni választókerületi rendszerek politikai legitimitása iránt. A választójogi reformtörekvések középpontjába az arányos képviselet kérdése került. Valóságos politikai mozgalom indult az arányos választási rendszer bevezetéséért, amelynek alapgondolata és acélja az volt, hogy a politika főformálóivá váló pártök a leadott szavazatok arányában részesülnek a képviselői mandátumokból. Az 1864. és 1885. közötti időszakot mérföldkőnek lehet tekinteni az európai választási rendszerek történetében. Lényegében e két évtized volt az arányos választási rendszer elméleti megalapozásának és széles körű elfogadásának körszaka. Az európai országokban egymás után alakultak a választási reformegyesületek és -szövetségek. Angol, belga, francia, svájci választási reformerek és matematikusok az arányos képviseletre különböző variációkat, mandátumelosztási módszereket dolgoztak ki. Összegyűjtötték az arányos képviselet mellett szóló érveket és publikálták azokat. Az arányos rendszer – a fair képviselet szimbóluma – egyre inkább a többségi választási rendszerek alternatívájaként jelent meg a reformjavaslatokban, s híveinek tábora feltartóztathatatlanul növekedett. Először 1899-ben, Belgiumban vezették be az arányos választási rendszert, majd a következő két évtizedben Nyugat-Európa országai egymás után tértek át az arányos képviseletre.

 

Az arányos választási rendszer

 

A többségi rendszerekhez hasonlóan az arányos választási rendszereknek is két alaptípusa (és számos kombinációja) jött létre.

 

Személyek közötti választás

 

Az egyik a – legkorábban keletkezett és ritkán alkalmazott – „szavazatátruházó” rendszer (STV: Single Transferable Vote), amelynek lényege, hogy személyek közötti választással valósítja meg az arányos képviseletet. Ez úgy történik, hogy az egy szavazattal rendelkező választópolgár kiválasztja azt a jelöltet, akit képviselőjenek szeretne tudni. Azonban arra az eshetőségre számítva, ha mégsem az általa kiválasztott személy lenne a képviselő, megjelöli, hogy másod-, harmad-, vagy negyedsorban (addig folytatva a sort, ahány mandátum a választókerületben van) kit fogadna el szívesebben képviselőnek. Innen kezdve főszerep a matematikáé – különösen, ha a jelöltek nem érik el a megválasztásukhoz szükséges kvótát –, rendkívül bonyolult számítások alapján történik a mandátumok arányos elosztása (Droop-formula alkalmazásával). Bár e rendszer a személyek közötti választásra épül, a gyakorlatban ezek a személyek a különböző pártok jelöltjei. Tehát alapvetően a pártok közötti választást szolgálja; sőt, a pártok gyakran instrukciókat is adnak a választóknak, hogy – a leendő koalíciós partnereikre tekintettel – milyen sorrendet alakítsanak ki a jelöltek között. Ma Írországban alkalmazzák e választási rendszert.

 

A listás szavazás

 

A másik – Európában sokkal inkább elterjedt – típusa az arányos rendszereknek a listás választás. Eredeti formájában hangsúlyozottan kifejezésre jutott, hogy nem a jelöltek, hanem a pártok közötti választásra szolgál. Az ún. zártlistás rendszerben a pártok választják ki a jelölteket, a listán meghatározzák a jelöltek sorrendjét, amely egyben a mandátumszerzés esélysorrendje is, mert a választók nem módosíthatják azt. A jelöltek a mandátumot kizárólag a pártok számára ez biztosítja vezetőik biztos bejutását a parlamentbe. Ma az európai választási rendszerekben legkevésbé találkozunk a két alaptípus alkalmazásával. A széles körben elterjedt listás rendszert a személyekre való szavazás különböző formái teszik változatossá. A két alaptípus kombinációi azt mutatják, hogy az arányos választási rendszerben domináló pártok a listák összeállításával nem sajátíthatják ki a képviselők személyének meghatározását. A történelmi fejlődés vonalát követve annak lehetünk tanúi, hogy a perszonalitás újra fokozott jelentőséggel bír a modern plurális társadalmakban. Valaha csak személyek közötti választás zajlott, amelyet a múlt század végétől a pártok mandátumokért folytatott versengése váltott fel. A tendencia ma is tart, azonban a II. világháború után a személyiség felértékelődése – összefüggésben a polgári és politikai jogok nemzetközi mértékű kiteljesedésének folyamatával – a választójogban is éreztette hatását. Nemcsak az általános választójog teljessé tételével (a nőkre történő kiterjesztésével), hanem a politikai részvétel intézményesítésének következményével is. E vonulatba illeszkedik a pártok „képviselő-kisajátító” szerepének visszaszorítása, zárt listák „szabaddá” – a választópolgárok által módosíthatóvá – tétele.

 

Preferenciális (előnyt nyújtó) szavazatok

 

A választók befolyásának növelésére a leggyakrabban alkalmazott módszer az ún. preferenciális szavazatok lehetővé tétele. Ez a kötött pártlisták „felszabadítását” jelenti. Lényege, hogy a választó nem csak a pártra szavaz, hanem személyekre is; vagyis a pártok által összeállított listákon módosításokat hajthat végre. Számos variáció alakult ki attól kezdve, hogy csak egy kedvezményezett személy jelölhető meg a listán egészen addig, hogy a választó egy jelöltnek több szavazatott is adhat, sőt, a különböző pártlistákon szereplő jelöltek között is megoszthatja szavazatait (pl.: Svájcban). Néhány országban preferenciális szavazatok aránya igen magas (pl.: Belgiumban), ami ellensúlyozhatja a koalíciós rendszerből adódó távolságot a szavazók és a parlamenti pártok működése között. Mára Nyugat-Európában nincs olyan ország, ahol ne tennék lehetővé a preferenciális szavazatok valamilyen formáját, bár a gyakorlatban ezek jelentősége igen különböző; inkább csak enyhíti, de nem szünteti meg a pártok döntő szerepést a képviselők kiválasztásában. Ebből a szempontból határesetként fogható fel Németország, ahol a képviselők felét egyéni választókerületekben választják meg, a mandátumok másik felét pedig a pártokra leadott szavazatok arányában osztják szét. A magyar rendszerhez hasonlóan minden választópolgárnak két szavazata van: az egyikkel képviselőt választ az egymandátumos választókerületben (az angol relatív többségi elv mintájára), a másik szavazatát pedig az általa preferált párt listájára adja le. Végeredményben ez a rendszer az arányos szisztémához közelít jobban (vagy annak egy speciális válfaja), mivel az egyéni választókerületben – a mandátumok elosztásánál – figyelembe veszik a párt által már megszerzett képviselő helyeket.

 

A parlamenti küszöb

 

Az arányos választási rendszer szembetűnő sajátossága, hogy nem állít korlátot a kis pártok szaporodásának, sőt, a pártok osztódásának, és ezzel mintegy kikényszeríti a koalíciós kormányzást, amely viszont csak bizonyos feltételekkel biztosít politikai stabilitást. A pártok túlzott szaporodása és főként a kis pártok „döntőbírói” szerepének megakadályozására a legtöbb országba bevezették azt a szabályt, amely a pártoktól megköveteli a szavazatok egy meghatározott (leggyakrabban 3–5) százalékának elérését ahhoz, hogy a képviselői helyek elosztásában a pártok egyáltalán részt vehessenek. A választási küszöb bevezetésével – és más kifinomultabb szavazatelosztási módszerekkel – a legkisebb pártokat kizárják a politikai döntésekből, illetve egyesülésre kényszerítik őket. Az arányos választási rendszerek – a különböző korrekciós mechanizmusok beépítésével – lényegében Nyugat-Európa legtöbb országában alkalmas formát jelentenek a stabil kormányzáshoz. Pontosabban, az arányos rendszer önmagában nem destabilizáló, „pártosztó” tényező, sőt, ahol hagyományos, stabil pártok működnek, inkább megőrző, konzerváló hatású.

 

Dezső Márta [Változó Világ 50.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 50.

A választójog

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019