VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Április 8.

Húsvéti tojásjátékok

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokkal kapcsolatos játékok Közép-Európa minden népénél előfordultak. A magyarországi középkori latinságban dies concussionis ovorum (a tojások összeütésének napja) a húsvét utáni fehérvasárnapra következő hétfő elnevezése, amit már 1380-ból ismerünk (E. Hoffmann-Krayer - H. Bächtold-Stäubli 1929/30. 622-625; Bálint 1973, 304). Számos középkori eredetű szokást, így a piros tojások összeütésével, a csokkantással megpecsételt mátkaváltást, vésároskodást is, a moldvai csángómagyarok napjainkig megőrizték. A moldvai magyaroknál mátkaváltó vasárnap a fehérvasárnap neve. Gajcsána moldvai magyar faluban ezen a napon a fiatalok vésároskodnak, összevésároskodnak. A román eredetű szó unokatestvérré válást jelent. Két lány vagy két legény két piros tojást fog, közben ezt mondják egymásnak: "Vére, vére, hótig vére, hótunk után testvér." Azután összeütik a tojásokat, csokkantanak. Az összetört piros tojást közösen megeszik. Ezután unokatestvérnek tekintik egymást (Hegedűs, 1952, 259-260).

Moldvai kutatóutam során, 1994-ben a Bákó megyei Pusztinán adatközlőm, Bartos Margit (szül. 1941) beszélt a húsvéti csokkantásról és a fehérvasárnapi mátkálásról: "Húsvét ünnepi napja reggelén a mise után mind egy szálig leültek az asztalhoz, hogy egyenek. Az édesanya letette a tányért, és azt mondta, na egyetek, most vessetek keresztet, s csokkantsunk Jézus nevibe, s mindenki egyék meg egy tojást. Összeütötték egymással a tojást az összes családtag, utána besózták és megették. Fehérvasárnap is tojást festettek, s aki úgy akart, hogy mátkát váltson, barátnője legyen, akkor ők adtak egymásnak tojást. Ilonka ideadja nekem, s én odaadom az enyémet Ilonkának. Ajándékozták egymásnak. Csak a leányok csinálták, mátkát váltottak. Mátkának szólították egymást." A Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegyei bolgárok húsvéti tojásütéséről ezt írta Szőke Endre a fehértemplomi főgimnázium 1890. évi értesítőjében: "Dívik a tojásütés is a locsolás és korbácsolás helyett: a fiatalok t.i. tojást adnak egymásnak és azt összecsapdossák; az összetört tojás azé, a ki azt összetörte. Ha a leány vonzalommal viseltetik a legény iránt, akkor azon van, hogy az ő kezében levő tojás zúzódjék össze: ez a vonzalom elárulása, mit a legény megért; de mindketten mély titokban tartják az egymás iránti érdeklődést." (1890, 20).

Bod Péter, magyarigeni református prédikátor, a XVIII. századi haladó erdélyi művelődés egyik legkiválóbb képviselője a keresztények között előforduló ünnepekről szóló, Szent Heortokrátes című, 1757-ben megjelent művében olvashatjuk, hogy húsvétkor "a' gyermekek sok Tojásokat koldulnak egybe 's azokkal mulatják magokat." (1757, 76).

A tojásjátékokra: a tojások versenyszerű összeütésére, dobására, gurítására, ércpénzzel való dobálására Dunántúlon is húsvéthétfőn a locsolás vagy a korbácsolás után került sor. Húsvéthétfő reggelén a locsolással, korbácsolással a fiúk a lányos házaknál összegyűjtötték a játékokhoz szükséges piros tojást és a pénzt.

A burgenlandi magyarok a húsvéthétfői tojásütést még az 1960-as években is gyakorolták. Szombathelyhez közel, a csajtai majorban a mise után két fiú játszotta. Az egyik a tenyerében tartott vagy a földre tett egy piros tojást, amibe a másiknak egy pénzdarabot kellett bele-vágni. Ha a pénz első dobásra élével beleállt, akkor a dobó elnyerte a tojást (Gaál 1985, 53).

A Celldömölkhöz tartozó Alsóságon a fiúk a pénzdarabbal való tojásbavágást, a lányok a tojásdobálást játszották húsvéthétfőn. A réten két lány megegyezés szerinti távolságban szemben állt egymással. Számolásra, háromra a két dobónak el kellett dobni a tojást, de úgy, hogy a másik legfeljebb egyet lépve, elkaphassa. Arra is ügyelni kellett, hogy a két repülő tojás a levegőben össze ne ütközzön. Aki nem tudta elkapni a másik tojását, az vámot fizetett. Ez lehetett cukorka vagy egy másik festett tojás. Öt fordulóig játszották (Zongor 1979, 27). Zalában az ifjúság húsvéti vagy fehérvasárnapi tojáscserével történő komálásával egy időben a gyerekek hímestojásokat gurítottak. Galambokon a két domb közötti rétet Banyának hívják. Húsvétkor mondták: Gyerünk tojást gurítani a Banyába! (Lévainé 1963, 239).

Vászolyban (Veszprém m.) adatközlőm, Márádi Károly (szül. 1926) emlékezett a tojásgurításra: "Húsvéthétfőn a Dombról, a Fősőkeresztnél gurították a tojást. A kataszteri térkép szerint ez az Akódomb, de nem használják ezt a nevet. Gurigázásnak, gurításnak ne-vezték. Ami összetört, megették. A levegőbe is feldobták, de versengés egyik esetben sem volt, legfeljebb elismerték az ügyességét annak, aki elkapta a tojást. A szülők közben beszélgettek, találkozási alkalomnak számított. Az 1980-as években még gurították, ma már nem."

Somogyszobról 1892-ben Trencsény Lajos küldte be a húsvéti tojásjátékok figyelemre méltó leírását a Magyarországi Néprajzi Társaság Ethnographia folyóiratának: "A falu közelében van egy nagy rét, Kerékarasz, mely húsvétkor a délutáni istenitisztelet után csakhamar megélénkül s kezdetét veszi a játék. A leányok himös tojásaikat magasra felhajigálják, nagyokat tapsolnak hozzá s ügyesen elkapják. Más helyen a legények lapdáznak s ugyancsak járja a kifutós, sintéres, várbaállós vagy sugós, némelyek a leányokkal dévajkodnak s el-elkapdossák előlük a felhajított tojást. A gyermekek széltében kókányónak, összeütik tojásaikat, hogy kié erősebb s marad épen. A ravaszabbak fatojással kókányónak s ha a turpisság kitudódik, egy kis birkózással hamar kiegyenlítik a dolgot s az eltört tojásokat közösen elfogyasztják. Szobban reformátusok és katholikusok feles számmal vannak s megosztoznak a Kerékarasz két felében; egyik helyről nem mennek át a másikra, hanem megvan mindenki a maga helyén békességben s nincs rá eset, hogy egymással bárminemű viszályba elegyednének." (1892, 128).

Budán a Gellért-hegyen, a Citadella környékén az 1850-es években minden húsvéthétfőn búcsút, népünnepélyt rendeztek, ahol narancs- és tojáshajítást is játszottak. (Hunfalvy 1859, 117).

Martonvásáron (Fejér m.) a két világháború közötti időszakban húsvéthétfő délutánján a fiúk még kétféle tojásjátékot is játszottak. A sejberolás (tojásgurítás) a 6-10 éves gyerekek játéka volt. Hat-tíz fiú játszotta. Egy szál deszkát kövekkel támasztottak fel vagy az utcán az árokpartra fektették. A lejtős deszkán egymás után gurították le a piros tojásokat. Ha valamelyiknek sikerült eltalálni a másik legurított tojását, akkor az eltalált tojást elnyerte. Ércpénzzel dobáltak a tojásokra a nagyobb, 10-12 éves fiúk. Egy fal mellé egy-egy piros tojást tettek le a játékban résztvevők. A faltól mintegy 2 méter távolságban vonalat húztak. Erről a vonalról réz kétfilléressel egymás után dobáltak a tojásokra. A pénznek élével keltett beleállnia a főtt tojásba. Akinek ez nem sikerült, annak a pénze a földön maradt. Aki eltalálta a tojást, azé lett az eltalált tojás és a földön lévő összes pénz is. Ha a fal mellől elfogytak a tojások, akkor újra tettek le egyet-egyet.

Ma is él a tojásgurítás és a tojásba dobálás szokása a mezőföldi Lajoskomáromban, ahol a tojásjátékokat 1985 húsvétján tanulmányoztam. Húsvéthétfő délutánján a gyerekek szüleikkel, nagyszüleikkel együtt kimennek a temető mellé, a régi vásártér lejtős, füves oldalához. A gyerekek - fiúk és lányok is, kettőtől tizennégy éves korig - kis kosárban 8-10 piros tojást hoznak magukkal. Egymás után gurítják le a tojásokat a füves lejtőn. Az a cél, hogy a tojás minél messzebb guruljon, és ne törjön el. Az épen maradt tojást újra guríthatják. Az eltörött tojások közül az elsőket a gyerekek megeszik, a szülők sót is hoznak magukkal, besózzák. A később összetört tojásokat a szülők, nagyszülők összeszedik, és a kosárkában hazaviszik a kiscsibéknek. A tojásba dobálással az 1960-as évekig a 10-12 év körüli fiúk nyerészkedtek. Egy fiú letett a földre egy piros tojást. Aki dobni akart rá, az fizetett a tojás tulajdonosának 10 vagy 20 fillért. A tojástól 8-10 lábfej távolságra vonalat húztak. Erről a vonalról lehetett dobni a tojásra réz húszfilléressel vagy telefonérmével, esetleg kétforintossal. Aki a súlyosabb és nagyobb kétforintossal dobott, annak vagy többet kellett fizetni egy dobásért vagy messzebbről dobott. Ha nyolc lábfej távolságról dobtak, akkor nem volt szabad előrehajolni, ha tízről, akkor előrehajolhattak. A pénznek itt is élével kellett a főtt tojásba beleállnia. Akinek ez első dobásra sikerült, azé lett a tojás. Ha nem állt bele, akkor újra fizetett, ismét dobhatott. A tojásba dobálást ma is gyakorolják: réz kétforintossal dobál minden fiú a saját piros tojásába, a cél csupán az ügyesség bemutatása a többi gyerek, a szülők, nagyszülők előtt.

Él a húsvéthétfői tojásgurítás szokása Bakonykútiban is. Az iskoláskorú fiúk és lányok a falu melletti, játszásra alkalmas területen, a Nagyhegy oldalán gurítják le a piros tojásokat. A verseny annak eldöntéséért folyik, hogy kié bírja tovább, kié törik össze később. Figyelik, megjegyzik egymás eredményét. Sikeres gurítás után a lejtő aljából kiabálják egymásnak: "Nem törött el!" A sikeres gurítás titka, abban rejlik, hogy a tojást a tenyérből a hegyével lefelé kell elindítani, az oldala ugyanis hamarabb bereped. Szüleik a régi szokásnak megfelelően fentről figyelik a játékot. Ők említették, hogy korábban 40-50 gyerek is részt vett a Baglyas hegy oldalában folyó versenyzésben. Győztesnek akkor az számított, akinek a piros tojása nem törött el, és a legmesszebbre gurult. A tojásgurítás szokását a Bakonykútival szomszédos Isztiméren is gyakorolják (Gelencsér 1986, 8).

Erdélyben is előfordulnak a húsvéti tojásjátékok. Horváth István Magyarózdi toronyalja című írói falurajzában olvashatjuk: "Az öntöződésért piros tojás járt az öntöző gyermeknek, aki a tojás gyűjtése után törekezni kezdett valamelyik társával, vagyis összecsapták a két tojás végét, s akinek a tojása eltörte a másikét, az elnyerte és megette az eltörött tojást." (1980, 139). A Küküllő vidékéről Molnár István írta: "A gyermekek, s néhol a legények is a húsvéti tojással - leginkább ügyeskedő versengésként, mint nyerészkedésért -, különböző játékokat űznek. Legáltalánosabb a tojások összeütése, amit az unitáriusok által is lakott vidéken türkölésnek, csakkozásnak (Kükülőszéplap), nyerős csakkozásnak, koccantásnak, ütésnek, nyerősdinek neveznek." (1994, 126). A Nyárád menti húsvéti tojásjátékokról Zilahy József közleménye tájékoztat: "Először csak türkeltünk a piros tojásokkal s akié eltörte a másikét, az volt a nyertes. Hanem egyszer azt mondta az egyik, hogy menjünk, dobjunk napot! Aztán kukba hajítottuk mindnyájan a tojást, hogy nap legyen belőle. Nap ugyan nem lett belőle, hanem a ki nem tudta elkapni, annak bizony összetört a földön a tojása s a többiek nagyon nevettek rajta." (1909, 363). Nagyenyeden Szilády Zoltán adatközlése szerint húsvétkor: "A legények összeütik a kapott tojásokat s a melyiké épen marad, az a nyertes fél, azé lesz a másik is. A csalafintaság oda vezetett, hogy kemény anyagokból próbáltak tojást faragni s ha elég hű volt az utánzat, sikerült is a tréfa." (1905, 111).

A Dunántúlról, Erdélyből és Moldvából bemutatott adataink jelzik, hogy a húsvéti tojásjátékok néhány fő típusáról (összeütés, gurítás, feldobás, ércpénzzel való dobálás) beszélhetünk. Közülük az összeütés mindhárom területen, a feldobás a Dunántúlon és Erdélyben elterjedt. A tojásgurítást a bukovinai ukránok gyakorlatából is ismerjük, ezért meggyőződésem, hogy eredményesen nyomozhatjuk Erdélyben és talán Moldvában is, úgy a néprajzi irodalomban, mint a még élő népszokások között.

 

IRODALOM

 

Bálint Sándor: 1973 Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából. Budapest.; Bod Péter: 1757 Szent Heortokrátes. Avagy A' Keresztyének között elö-forduló innepeknek és a' rendes Kalendáriomban fel-jegyeztetett szenteknek rövid historiájok. Oppenheim.; Gaál Károly: 1985 Kire marad a kisködmön? Adatok a burgenlandi uradalmi béresek elbeszélő kultúrájához. Szombathely.; Gelencsér József: 1986 Húsvéti szokások. Fejér Megyei Hírlap XLII. 75. 1986. március 29. 8. Székesfehérvár.; Hegedűs Lajos: 1952 Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. Budapest.; Hoffmann-Krayer, E. - Bächtold-Stäubli, H.: 1929/30 Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens. II. Berlin.; Horváth István: 1980 Magyarózdi toronyalja. Írói falurajz egy erdélyi magyar faluról. Budapest.; Hunfalvy János: 1859 Budapest és környéke. Pest.; Lévainé Gábor Judit: 1963 Komatál. Ethnographia LXXV. 230-260.; Molnár István: 1994 Tavaszi ünnepkör az erdélyi unitáriusoknál. Vallási Néprajz 6. 103-138. Debrecen.; Szilády Zoltán: 1905 Néprajzi forgácsok Nagyenyedről. Néprajzi Értesítő VI. 110-112.; Szőke Endre: 1890 Vonások a volt Temesi bánság népéletéből. A Fehértemplomi M. Kir. Állami Főgymnasium Értesítője az 1889-90. tanévről. Közzéteszi Gerevics Gusztáv. 3-35. Fehértemplom.; Trencsény Lajos: 1892 Szobi húsvéti népmulatság. Ethnographia III. 128.; Zilahy József: 1909 Nyárádmenti teremtésmondák. Ethnographia XX. 363-364.; Zongor Ferenc: 1973 Húsvéti népszokások Alsóságról. Honismeret VII. 2. 27-28.

 

  Lukács László [Ethnica 2001./3.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 38.

Református kollégiumi irodalom

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019