VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Április 10.

Depriváció, romák és "underclass"  II.

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

Létra és nem szakadék


Van-e esély arra, hogy Kelet-Európa mai roma népessége esetében megismétlõdhet a XIX. századi amerikai írek sorsa? Vannak, akik láthatóan pesszimistán tekintenek közvetlen kilátásaikra. A Kanadába emigrált több ezer magyar roma többsége ténylegesen maga sem hiszi, hogy politikai vagy bármilyen más üldöztetés miatt kellene elmenekülnie (Kováts, 2000), ugyanakkor végigjátssza a menekültszerepet, mert ez tûnik számára az egyetlen reális esélynek, ha életkörülményein javítani akar. Ugyanakkor az ezeknél a romáknál kevésbé mobilis szereplõk is új stratégiákat fejlesztenek ki. Az Ózdon élõ munkanélküli romák helyzetét már régóta különösen súlyosnak tartják. 1980-ban 35 ezer munkahely állt rendelkezésre a korábbi acélvárosban, ez a szám 1996-ra 15 ezerre csökkent. A munkanélküliek körében a romák aránya 50-60 százalék, ami a tartósan munkanélküliek esetében eléri a 80 százalékot is (Artemisszió, 2000).
A budapesti értelmiség körében támadhatatlan közhelynek számított, hogy az ózdi romáknak "végük van", mert mivel az acélipari szaktudáson és tapasztalaton kívül mással nem rendelkeznek, "semmi esélyük", hogy kilábaljanak szorult helyzetükbõl. De egy a romáknak szóló átképzési programokat szervezõ független alapítvány, illetve a roma kisebbségi önkormányzat innovatív vezetõje által nemrégiben közösen szervezett kutatás eredményei azt mutatják, hogy egyre többen találnak megoldást a helyzetükre saját erejükbõl. Százak ingáznak hetente az ország nyugati felébe - Székesfehérvárra és máshová -, ahol olcsó szállást illetve munkalehetõséget találnak a régió virágzó iparában. Ma még keveset tudunk ezeknek a hálózatoknak a gyökereirõl, de mindenesetre figyelmet érdemel a Világbank jelentése, mely szerint - a közkeletû vélekedéssel ellentétben - a munkanélküli romák nagyobb valószínûséggel keresnek munkát, mint nem roma sorstársaik (Ringold, 2000: 16. o.).
Persze nem minden roma képes ilyen ügyesen segíteni magán. Észak-írországi (Howe, 1990) és lengyelországi (Pine, 1996) adatok világosan bizonyítják, hogy egy csoport és az állam történelmi kapcsolatai jelentõsen befolyásolják a közösségnek a tartós munkanélküliség elleni harcban bevetett stratégiáit.
Egy bizonyos fokú, a hatóságokkal szembeni egészséges "távolságtartás" a hierarchia alján álló vállalkozók túlélésének sine qua non-ja. És valóban úgy tûnik, hogy éppen a - "nomádokként" és "csavargókként" legrégebben üldözéseknek kitett, a hatóságokkal és az állammal legkonzekvensebben szembehelyezkedõ - roma közösségek azok, amelyek a legtöbbet ki tudták hozni az õket körülvevõ új világból. Csakhogy Ózd esete még annyiban is különleges, hogy az érintettek itt romungrók, akik a szocializmus évtizedeiben megpróbáltak belemenni a "biztonságot szabadságért" nevû szocialista csereügyletbe, és akik alaposan profitáltak is ebbõl.
Abban a romániai faluban, ahol Ada Engebrigsten folytatta kutatásait, a romák számára nyitva álló gazdasági lehetõségek két irányban módosultak Ceausüescu halála után. Elõször is megszûnt minden hivatalos munkalehetõség - a szövetkezetben, a vasútnál, a környék gyáraiban. Ugyanakkor Skandináviából évente kétszer használtruha- és más használtcikk-adományok kezdtek érkezni. Ezeket a "nélkülözõ cigányoknak" szánták, akik elosztották azokat maguk között, hogy aztán nagyobbrészt eladják vagy elcseréljék a környékbeli parasztokkal, akikkel a romák kénytelenek voltak jó kapcsolatokat ápolni. Néhány család azonban nagyobb összegeket keresett ezen az üzleten - õk azoknak a "tiszteletre méltó szegényeknek" a hozzáállásából profitáltak, akik a maguk számára "megalázónak" tartottak egy olyan viselkedést, amely önmagában is elég ahhoz, hogy akár a többségi társadalom tagjait is romaként (tâigani) sorolják be. Ezen a ponton újra hangsúlyozni szeretném, hogy a romák rugalmassága nem csak rövid távú elõnyökkel kecsegtet. A külföldi használt árukkal folytatott kereskedelem a román kiskereskedelmi szektor jövedelmezõbb ágazataihoz tartozik, és ebben a szektorban a romáknak komoly részesedésük van. Engebrigsten falusi romái már felléptek egy hosszú létra legalsó fokára. Amikor fellépnek a létrára, rájönnek - mint sokan mások is a posztszocializmus világában -, hogy sokat segít, ha társadalmi környezetüket kettéosztják. "A bizalom és az erkölcs impliciten helyi szinten van jelen, de ez nem terjed ki a szélesebb társadalmi környezetre. A centrumot inkább a lehetõségek mezejének tekintik, ahova be lehet nyomulni egy vállalkozással, de itt már szó sincs erkölcsi kötelezettségekrõl, itt már nincs jelen semmifajta közös identitásérzés a centrumban elhelyezkedõkkel" (Pine, 1998: 121. o.). A centrumból nézve a periférián elhelyezkedõk módszerei persze hasonlíthatnak az "underclass" vagy a maffia módszereihez - ahogy a XIX. század folyamán a zsidókat is látták -, csakhogy alulról nézve a dolgok másképp néznek ki.11

Faji rezsim, az állam és a "kizártság" definíciója


Mind a tudományos irodalom, mind a jogõrök gyakorlati segítsége szempontjából alternatívát látszik kínálni az "underclass"-hoz képest az emberi jogi modell. Míg az "underclass" teoretikusai a szociális, oktatási és jóléti politikára és gyakorlatra koncentrálnak, az emberi jogi perspektíva a jogi szabályzók változtatásában gondolkodik, mert a bevett jogi keretek megváltoztatása megnyithatja az utat a "felszabadulás" irányába. Ugyanakkor az "underclass"-hoz hasonlóan ez a modell is az Egyesült Államokból származik, ahogyan a romák emberi jogai mellett elkötelezett aktivisták egy része is. Egy az Egyesült Államok faji politikájának különleges vonásaival foglalkozó, nemrégiben megjelent tanulmány világossá teszi, hogy mekkora távolság van a kelet-európai romák és az amerikai feketék helyzete között, illetve hogy ennek következtében mennyire hibás stratégia az amerikai modellek kritikátlan átvétele.12
Anthony W. Marx politológus ambiciózus tanulmányban hasonlítja össze a faji rezsimet három posztkolonialista társadalomban, amelyek kivétel nélkül ismerték a feketék rabszolgaságának intézményét. Fejtegetéseiben elsõsorban az eliteknek és az államnak a faji kapcsolatok átalakításában vállalt szerepére koncentrál (1998). Marx professzor szerint az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában a rabszolgaság megszüntetése és a korábbi gyarmattartótól való függetlenség kiharcolása után a tartományok vagy a nemzetállamok olyan törvényeket hoztak, amelyek formálisan megõrizték a faji különbségeken alapuló dominanciaviszonyokat. Ezzel szemben Brazíliában sem a rasszista ideológiák, sem a faji dominancia politikája nem jelent meg, hogy elõsegítse egy "fekete-ellenes fehér" egységfront összekovácsolódását. A továbbiakban azt állítja, hogy "a faji alapú kizárás hivatalos politikája következtében megjelentek azok a korlátok, amelyek megszilárdították az alsóbbrendû faji identitást" (1998: 264. o.). Márpedig az Egyesült Államokat jellemzõ faji mintázatok nem is érthetõk ezen örökség figyelembevétele nélkül, és tulajdonképpen az "underclass" gondolatának megjelenése is csak ezekre a speciális elõzményekre adott válaszként érthetõ, amelyek aztán a Polgárjogi Mozgalom felvirágzásában csúcsosodtak ki.
Három alapvetõ különbség rajzolódik ki, ha az A. W. Marx által vázolt folyamatot párhuzamba állítjuk a kelet-európai tapasztalatokkal. Elõször is a romákat sehol sem sújtotta az amerikai feketékhez hasonló törvényes megkülönböztetés - ebben a tekintetben csak Románia jelent részleges kivételt, ahol számos cigány formálisan is rabszolgasorban élt a XIX. század közepéig.13 Természetesen léteztek a diszkrimináció különféle formái, a negatív és káros sztereotípiák, de ezeket nem kodifikálták. Bármennyire is elnyomó jellegûek és elítélendõk is ezek, illetve falusi környezetben ma is tovább élnek, anélkül azonban, hogy az állam intézményesen támogatná õket. Egyszóval a diszkrimináció Amerikával és Dél-Afrikával ellentétben Kelet-Európában nem jogi jelenség, ezért aztán egy olyan stratégia, amely elsõdlegesen a törvényi környezet megváltoztatására irányul, elhibázott.
Másodsorban az Egyesült Államokkal ellentétben a romaság meghatározásában nem érvényesült az "egy csepp"-szabály, amely szerint még az "egynyolcad" feketék is feketének számítanak - sõt, semmilyen ilyen jellegû szabály sincs érvényben.14 Más szóval - Brazíliához hasonlóan - itt is nagy a kevert lakosság aránya, akikkel szemben meglehetõsen változatos hozzáállásnak lehetünk tanúi. Achim (1998: 125. o.) azt állítja, hogy Romániában például sok egykori rabszolga asszimilálódott. Magyarország esetében szintén van arra már bizonyíték, hogy a cigányok és a magyarok éles szétválasztása új keletû fejlemény. Ladányi és Szelényi (2000) kimutatták, hogy voltak idõk, amikor a csenyétei cigányok nyíltan is magyarnak vallhatták magukat, és lakóhely szerint sem különültek el a falu szegénysorban élõ lakóitól. Az a lehetõség, hogy az érintettek akár a többségi társadalom tagjainak is "elmennek", jól jelzi ezeknek a társadalmi kategóriáknak a cseppfolyós voltát.
Ebben a tekintetben természetesen alapvetõ különbségek vannak az egyes országok között, mégpedig nem csak a fiziognómia - a legtöbb romát sokkal könnyebben nézik románnak, mint mondjuk csehnek -, hanem a Szelényi és Emigh (2000) értelmében vett "etnicitás fajizálása" függvényében is. Érdekes például, hogy amint a Budapest VIII. kerületében lakó roma nõk felbuszoznak a budai hegyekbe, ahol az exkluzív villákban dolgoznak mint takarítónõk, feltéve, hogy megfelelõen felöltöznek, és hazudnak a címükkel kapcsolatban, munkaadóik nem is gyanítják, hogy a "félelmetes, bûnözéssel átitatott gettóból" jönnek.15 Ez az élmény éles ellentétben áll a chicagói gettó lakóinak tapasztalataival (Wacquant, 1993).16

Végezetül - Anthony W. Marx érveire utalva - láthatjuk, hogy a faji konfliktusok formái szisztematikusan különböznek Kelet-Európa és az Egyesült Államok esetében. Mivel hiányzik az a fajta jól azonosítható cél, amelyet a faji diszkriminációs törvények eltörlése jelent, a romák (máig) képtelenek hatékonyan fellépni kollektív rehabilitációjukért. Ebben a szocialista idõkben megakadályozta õket az etnikai alapú romapolitika betiltása is, ám mára már vannak arra mutató jelek, hogy a változás megindult. Például azzal, hogy roma csoportok tömegesen emigrálnak olyan helyekre, ahol a nemzetközi közvélemény figyelmét hatékonyan felhívhatják helyzetükre.17 Az Egyesült Államokat jellemzõ reaktív faji politika sem jelent meg szisztematikusan Kelet-Európában - az egyetlen részleges kivétel Csehország, ahol a skinhead-támadások mutatnak ilyen elemeket.18
Szembeötlõ, hogy a "verés" az etnikai dominancia fenntartásának standard módja az általam ismert romániai falvakban. A Déli-Kárpátokban található Barsana nevû falu kapcsán Dumitriu Budrala és Kató Csilla (é. n.) számolnak be olyan incidensekrõl, amelyek látványosan demonstrálják a helyi interetnikus kapcsolatok néhány vonását. A 2000 júniusában megtartott helyhatósági választásokon egy románul beszélõ baÿiesi (vagyis beás) is jelöltette magát a polgármesteri posztra egy olyan faluban, ahol a lakosság nagy többségét rideg birkatartásból élõ emberek alkotják. Ez akkor példa nélkül álló eset volt, és a néprajzkutatókkal a helyiek közölték is: a roma férfit bizonyosan meglincselték volna, ha megnyeri a választásokat. Valójában a háromezer választóból mindössze 16 szavazott rá, és még saját családja sem rá adta a voksát, miután egy a cigány nyelvet beszélõ romák érdekeit képviselõ párt színeiben indult.
Ugyanez a választás a roma-juhász konfliktus más aspektusaira is rávilágított. Az egyik polgármesterjelölt, megszerezve a baÿiesi szavazatok nagy részét, második fordulóra kényszerítette a birkapásztorok jelöltjét, Ion B.-t, aki a nyolcvanas években, amikor központilag határozták meg a hivatalos kenyéradagokat, a falu pékje volt. Akkoriban a pék órákig várakoztatta a bolt ajtaja elõtt hosszú sorokban álló, hetente kétszer esedékes kenyérfejadagjukra váró tiganiókat, miközben maga a hátsó ajtónál szolgálta ki a juhászokat - igény szerinti mennyiségben. A helyzet elmérgesedéséhez járult még, hogy a kampányidõszakban a roma szavazatokra apelláló másik jelölt - együttmûködve a még pozíciójában lévõ elõzõ polgármesterrel - egy közmunkaprogramot is beindított a falu elszeparált, romák lakta részében - tette ezt mindjárt az elsõ alkalommal, amikor erre központi támogatást lehetett szerezni. Budraláék beszámolója szerint a második forduló éjszakáján mintegy hatszáz fiatal juhász gyûlt össze a falu fõterén, ahol gúnyverseket kezdett skandálni:

"Ion B., álld keményen a sarat,
nehogy egy szemét vezessen minket.
Õ nem más, mint egy rohadt cigány,
aki leszar minket!"

Budrala és Kató mindehhez hozzáteszi, hogy amennyiben a birkapásztorok nem érték volna el, amit akartak, félõ, hogy vérengzésbe torkolhatott volna a demonstráció. A barsanai birkapásztorok szemében egy baÿiesi nem tartozhat az "omi" (a férfiak) körébe. Elsõ látásra nem különbözik ez attól a faji megkülönböztetéstõl, amely az amerikai feketék és fehérek viszonyát is jellemezte. De a néprajzi kontextusból világos, hogy a birkapásztorok nem úgy gondoltak a cigányokra, mint akik nem is emberi lények - ahogy például a nácik -, vagy ahogy egyfajta alsóbbrendû lényként néhány rasszista gondol a feketékre. A birkapásztorok szemében a beás cigányok (baÿiesi) legnagyobb baja, hogy nem lehetnek férfiak, hiszen nem értenek a ridegtartáshoz, és képtelenek igazi gospodaÿróként (gazdaként) viselkedni. Egy korábbi választáson magam is tanúja lehettem annak, amikor a pásztorok nem voltak hajlandók az elismerten minden szempontból legalkalmasabb jelöltre szavazni, mert Románia egy szegényebb részébõl származott, amelynek nagyon rossz a híre. Nem akarták, hogy egy moldovan kormányozza õket. Nekem úgy tûnik, hogy ebben a faluban a cigányok egyszerûen lejjebb helyezkednek el a humanitási skálán - de azért rajta vannak. Ez pedig nem azonos a modern faji diszkrimináció megközelítésével, amelyben valaki, aki nem "közülünk való", nem ér semmit. Az etnikai konfliktusok megértéséhez a jelenségre erõltetett külsõ megfeleltetéseknek éppen az a legnagyobb veszélyük, hogy szándékolatlanul is eredményezhetnek egy efféle eltolódást.

Van egy megrázó magyar példa is: a Rádió utcában lakó romák kitelepítésére a prosperáló Székesfehérvár által 1999-ben tett kísérlet, amikor mindenfelõl visszhangozták a rasszizmus és a faji diszkrimináció vádját. Mások azonban amellett érveltek, hogy az ügynek gazdasági meg társadalmi gyökerei vannak, és azért helytelenítették különösen a gazdag város eljárását, mert problémáit megpróbálja a környezõ, forrásszegény falvakba exportálni. Azzal, hogy a tiltakozók és az érdekeltek elkerülték a kulturális különbségekre, az etnikai ellentétekre és a rasszizmusra való utalgatást, sikerült ütõképes, helyi többséget összekovácsolniuk. Egy olyan kampány, amely az "állampolgári jogok" vagy a "faji diszkrimináció" retorikáját használja, azzal a veszéllyel járt volna, hogy egyesíti a helyi szervezeteket és hivatalokat egy olyan kisebbség ellenében, amely nagyon is rászorult arra, hogy mindenkit, akit lehetett, maga mellé állítson.

 

Záró megjegyzések
 

Tekintettel az Európai Unió protekcionista munkaerõ-piaci politikájára, kevéssé valószínû, hogy a posztszocializmus depriváltjai olyan jól fognak járni, mint a londoni szegények az elsõ világháborút követõ évek gazdasági fellendülése idején. Ladányi János amellett érvel, hogy a teljesen "elcigányosodott" falvak válsága mögött mindenekelõtt az áll, hogy az ott élõ romák el vannak vágva a gazdagabb és jobb kapcsolatokkal rendelkezõ szomszédokkal fenntartott érintkezés által gerjesztett szociális inspirációtól (2000). A zenész cigányok, akik a múltban a legmesszebb jutottak, abból kovácsoltak tõkét, hogy miközben figyelték saját közösségüket, észrevették a világban megnyíló lehetõségeket is. Valóban nem könnyû ma elképzelni, hogy a Csenyétéhez hasonlóan periferiális falvakban lakók miképpen zárkózhatnának föl anélkül, hogy tömegesen költöznének át az ország gazdagabb régióiba. De szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a romáknak maguknak is vannak tartalékaik, tehát nem kell teljes egészében külsõ segítségre támaszkodniuk, ha változtatni akarnak a sorsukon. És az is igaz, hogy nem minden roma él olyan rossz körülmények között, mint a csenyéteiek: azok számára, akik már megvetették a lábukat a városokban, példaként szolgálhatnak más szegények, akik képesek voltak kihasználni a piacon megnyíló lehetõségeket.
A húszas és harmincas évek Londonjával foglalkozó történelmi dolgozatok tanúsága szerint a "számkivetettek" felemelkedésének motorja az iparosodás volt, amelynek következtében aránytalanul megnõtt az ipari munkahelyek száma, illetve az itt megszerezhetõ jövedelem. Csakhogy e kép kialakulásában a források hiányának is szerepe van. Nagyobbrészt bizonyíthatatlan, hogy ebben a felemelkedésben mekkora szerepe volt a "kivetettek" saját tartalékai mozgósításának, azon képességüknek, hogy meglovagolják a "jó idõk" hullámát (pedig akkor nem is volt igazi robbanásszerû növekedés) - véleményem szerint ez is döntõ tényezõ volt.
Manapság ahhoz, hogy a depriváció hasonlóképpen felszámolódjon Kelet- és Délkelet-Európában, nem csak (újra)iparosításra van szükség. Impulzusoknak kell érkezniük a szolgáltat-szektor, illetve a gazdasági tevékenységek rugalmasabb, a fejlett kapitalista világban az elmúlt évtizedekben kialakult formái felõl is. Jóllehet vitathatatlan, hogy a piacgazdaság jellege az elmúlt száz évben alaposan megváltozott, a kapitalista világpiacon a vállalkozói kezdeményezések elõtt megnyíló, történelmileg példátlan lehetõségek, az a kilátás, hogy bárki felemelkedhet, származásra és társadalmi státusára való tekintet nélkül - mindezek inkább tovább szélesedtek a londoni kivetettek felemelkedése óta. Másutt már érveltem amellett, hogy azok közül, akik különösen alkalmasnak látszanak arra, hogy rájuk húzzák az "underclass" kényszerzubbonyát, már rácáfoltak az "osztályozókra", és bebizonyították, hogy képesek helytállni az új világban. Mások is követni fogják a példájukat.
Végezetül pedig fontosnak tartom, hogy emlékeztessek Richard Evans megfigyelésére, miszerint Karl Marxnak a lumpenproletariátusról adott definícióját éppen a német szociáldemokrata párt használta fel elõször arra, hogy kizárja a nem tiszteletreméltó szegényeket saját érdeklõdési körébõl, és kijelölje a "kívánatos" munkásosztályt (1997). Száz évvel késõbb - ahogy azzal a magyar olvasók is tisztában vannak - a lumpenproletariátusnak ez a felfogása határozta meg a kommunisták cigányokra vonatkozó politikáját (Stewart, 1994, 1997, 2001) - szinte teljes egészében negatív irányban. Ezért aztán szégyen lenne, ha ennek a felfogásnak az életét szükségtelenül meghosszabbítanánk - miközben ma már legfeljebb csak a történelemkönyvekben van helye.

Fordította Rádai Gábor

A tanulmány hosszabb, angol nyelvû változata idén decemberben a Routledge kiadónál megjelenõ Postsocialism: ideals, ideologies and practices in Eurasia címû tanulmánykötetben (szerk.: Chriss Hann lesz olvasható.


Irodalom

 

Abu-Lughod, J. 1997. The Specificity of the Chicago Ghetto: Comment on Wacquantís íThree Pernicious Premisesí, Int. J. of Urban & Regional Research, 357-362. o.
Achim, V. 1998. T,iganii "n istoria Romaÿniei. Bucuresüti: Editura Enciclopedicaÿ. (Magyarul: Cigányok a román történelemben. Osiris, Bp., 2001.)
Ambrus P. 1988. A Dzsumbuj: egy telep élete. Budapest: Magvetõ, Gyorsuló Idõ.
Artemisszio Foundation 2000. The Ózd micro-region, a background report, kézirat.
Budrala, D.-Kató Cs. é. n. Mockery and Luxury Houses: reconsidering Roma (Baÿiesi) Identity in Romania. kézirat.
Durst J. é. n. The formation of a Romanian Rural Ghetto. Working Paper in the Ford Foundation Study on racialisation and feminisation of poverty in eastern Europe.
Eiber, L. 1993. "Ich wusste es wird schlimm": Die Verfolgung der Sinti und Roma in München, 1933-45. München: Buchendorfer.
Emigh, R.-Szelényi I. 2000. Poverty, Ethnicity and Gender in Eastern Europe during the Market Transition, Greeenwood.
Emigh, R.-Fodor É.-Szelényi I. The Racialization and Feminization of Poverty?, in Emigh et al. 2000.
Engebrigsten, A. 2001. Exploring Gypsiness: power, exchange and interdependence in a Transylvanian Village. PhD Thesis, University of Oslo, November 2000.
Evans, R 1997. Rethinking German History: From Unification to Re-unification 1800-1996. London: Routledge.
Gans, H. 1997. Uses and Misuses of  Concepts in Americal Social Science Research: Variations on Loic Wacquantís íTheme of Three pernicious Premises in the Study of the American Ghettoí, in Int. J. Urban and Regional Research, vol. 20. 504-507. o.
Hajnal L. 2000. Budapesti oláh cigányok migrációs stratégiái. Mozgó Világ, 10. 105-108. o.
Hannerz, U. 1969. Soulside: Enquiries into Ghetto Culture and Community. New York and London: Columbia University Press.
Horváth Á.-Landau E.-Szalai J. 2000. Cigánynak születni. Tanulmányok, dokumentumok. Budapest: Új Mandátum.
Howe, L. 1990. Being Unemployed in Northern Ireland: An Ethnographic Study. Cambridge: Cambridge University Press.
Ignatiev, N. 1995. How the Irish Became White. Duke University Press.
Kemény I. 1999. A magyarországi cigányság szerkezete. Régió, 1. 3-15. o.
Kemény I. 2001. A romák és az iskola. Beszélõ, 1. sz. 62-68. o.
Kereszty Zs.-Pólya Z. 1998. Csenyéte Antológia. Csenyéte-
Bp.-Szombathely: Bárkönyvek.
Kovalcsik K.-Pubínyi Zs. 2000. A csenyétei daloskert. Pécs: Gandhi Közalapítvány, Gimnázium és Kollégium.
Kováts A. 2000. Magyarországon élõ romák migrációja. Mozgó Világ, 10. 77-95. o.
Kusmer, K. 1997. Ghettos Real and Imagined: A Historical comment on Loic Wacquantís íThree Pernicious Premises in the Study of the American Ghettoí, in Int. J. of Urban & Regional Research, 706-711. o.
Ladányi J. 1992. Középsõ-Józsefváros északi területére készülõ rendezési terv programja. Tér és Társadalom, 3-4. o., 89-162. o.
Ladányi J. 1993. Patterns of residential segregation and the Gypsy minority in Budapest. Int. J. of Urban & Regional Research. Vol. 17. No. 1.
Ladányi J. 2000. The Hungarian Neoliberal State, Ethnic Classification and the Creation of a Roma Underclass, in Emigh et al. 2000.
Ladányi J.-Szelényi I. 2000. Adalékok a csenyétei cigányság történetéhez, in Horvath A. et. al. szerk.: Cigánynak Születni: Tanulmányok, dokumentumok, Budapest: Új Mandátum.
Lewis, O. 1966. The culture of poverty. Scientific American, 210, Oct. 10-25. o.
Lucassen, L. 1996 Die Zigeuner: Die Geschichte eines polizeilichen Ordnungsbegriffes in Deutschland 1700-1945. Köln: Böhlau.
Matras, Y. 1998. Para-Romani revisited. In: Matras, Y. szerk. The Romani element in non-standard speech. Wiesbaden: Harrassowitz. 1-27. o.
Mayhew, H. 1851 London labour and the London poor: a cyclopaedia of the condition and earnings of those that will work, those that cannot work, and those that will not work. London: G. Newbold.
Marx, A. W. 1988. Making Race and Nation: A Comparison of the United States, South Africa and Brazil, Cambridge: Cambridge University Press.
Myrdal, G. 1964. Challenge to affluence. London: V. Gollancz.
Pardo, I. 1996 Managing Existence in Naples: Morality, action and structure. Cambridge: Cambridge University Press.
Peukert, D. 1989. Inside Nazi Germany: Conformity, Opposition and Racism in Everyday Life. Harmondsworth, Penguin.
Piasere, L. 1982 Mare Roma: Catégories Humaines et Structure Sociale. Une Contribution a Líethnologie Tsigane. Th?se pour le Doctorat du 3.?me Cycle. Universtité de Paris. Published in Études et documents balkaniques, no. 6.
Pine, F. 1996 Redefining Womenís Work in Poland, 115-132. o., in R. Abrahams szerk. After Socialism: Land Reform and Social Change in Eastern Europe, Providence and Oxford: Berghahn Books.
Pine, F. 1998. "Dealing with fragmentation: the consequences of privatisation for rural women in central and southern Poland." In S. Bridger and F. Pine (eds.), Surviving Post-socialism: Local Strategies and Regional Responses in Post-socialist Eastern Europe and the former Soviet Union. London: Routledge.
Ringold, D. 2000. Roma and the Transition in Central and Eastern Europe: Trends and Challenges, http://www.worldbank.org/research/transition/pdf/BrankoEd3.pdf
Solt, O. 1976 (1998). A hetvenes évek budapesti szegényei. Profil (szamizdat, 1976), megjelent még: Méltóságot mindenkinek, Összegyûjtött írások, I. kötet, Beszélõ, 242-288. o.
Stedman-Jones, G. 1984 (1971) Outcast London: A study in the relationshiop between classes in Victorian society, Harmondsworth: Penguin.
Stewart, M. 1994. Daltestvérek: Az oláhcigány identitás és közösség továbbélése a szocialista Magyarországon. Budapest. T-Twins Kiadó.
Stewart, M. 1997. The Time of the Gypsies. Boulder, Co.: Westview.
Stewart, M. 2000. Spectres of the Underclass, in, Poverty, Ethnicity, and Gender in Eastern Europe During the Market Transition szerk. Szelényi, I. és R. Emigh, Greenwood Press.
Stewart, M. 2001 The Development of Communist Policy towards Gypsies and Roma, 1945-1989. A Case Study, in W. Guy szerk. Between past and future: the Roma of Central and Eastern Europe, Hertfordshire University Press.
Tauber, E. é. n. Die Andere geht mangel: Zur symbolischen Bedeutung des mangel bei den Sinti Estraixaria.
Vajda I.-Prónai Cs. 2000. Románia romák Magyarországon. Mozgó Világ, 10. sz. 101-104. o.
Vasÿecÿkaka, M. 2001 Roma, in Slovakia 2000 - A Global Report on the State of Society. Bratislava: Institute for Public Affairs.
Wacquant, L. J. D. 1993. Urban Outcasts: stigma and division in the black American ghetto and the French urban periphery, in International Journal of Urban and Regional Research, 17, no. 3., 366-383. o.
Wacquant, L. J. D. 1997. Three Pernicious Premises in the Study of the American Ghetto, in Int. J. of Urban & Regional Research, 341-353. o.
Weindling, P. 1989. Health, Race and German Politics between national Unification and Nazism, 1870-1945. Cambridge: Cambridge University Press.
Wilson, W. J. et al. 2001. íThe Underclassí, Abstract, IEBSS, http://www.iebss.com.
Zoon, I. 2001. On the Margins: Roma and Public Services in Romania, Bulgaria and Macedonia, with a supplement on housing in the Czech Republic. New York: Open Society Institute.


Jegyzetek

1 Már akkor is visszaéltem Szelényi professzor nagyvonalúságával és türelmével, amikor egy éppen általa szerkesztett kötetben hívtam fel a figyelmet ennek a terminológiának a veszélyeire (Stewart, 2000). Csakhogy látván az elsõ aggodalmaim kifejtését követõ reagálásokat, kételyeim tovább erõsödtek.
2 Köszönöm Ulf Hannerznek, hogy errõl felvilágosított. Már Myrdal elsõ, 1944-ben megjelent Egy amerikai dilemma címû könyve is mutatja, hogy a szerzõt érdekelte a szegénységnek "a kumulatív folyamatot eredményezõ körbenforgó okozatok" hatására történõ reprodukciója. Valószínûnek tûnik, hogy ez a modell hatással volt Oscar Lewisra, aki a hatvanas években explicitebb formában hasonló gondolatokat fejtett ki a "kulturális szegénységrõl".
3 Mindez része egy átfogóbb tâigani-reprezentációnak, amely szerint õk idegenek a faluban, emberek, akiknek nincsenek gyökereik ebben a földben. Ez aztán radikálisan félrereprezentálja mind a lokális munkamegosztásban vállalt szerepüket, mind a köztük és a falusiak között zajló interakciók intenzitását.
4 Vessük össze ezt az adatot azzal, hogy a chicagói feketék 86 százaléka a South Side negyedben él, ami a lakóhelyi szegregáció legsúlyosabb dokumentált esete az Egyesült Államokban (Abu-Lughod, 1997).
5 Érdekes párhuzam a korabeli Nápoly esete, ahol Italo Pardo kutatásai szerint a popolino - az a népcsoport, amelyet a kor újságírói, politikusai és szociális reformerei egyaránt misera plebsnek, "underclassnak, harácsoló és elmaradott lumpenproletariátusnak" láttak, "amelyet kultúrája és hite húz a mélybe, amely menthetetlenül beleragadt a negatív reciprocitásba, a marginalitásba és a deprivációba" (1996: 2. o.) - annak ellenére is sikeresen elkerülte, hogy belezuhanjon az erkölcstelenség szakadékába, hogy a hivatalos diskurzus folyamatosan ezt a jövõt sulykolta.
6 A Szabad Európa Rádió 2000. augusztus 7-i tudósítása szerint Moric a következõket mondta: "A romák rezervátumokba zárása teljesen normális lépés, hiszen Amerikában is vannak indiánrezervátumok (É) amennyiben Szlovákia nem zárja most rezervátumokba az alkalmazkodásra képtelen romákat, úgy húsz év múlva õk zárnak majd oda minket (É) statisztikailag bizonyított tény, hogy a retardáltak nagy hányada a romák közül kerül ki. (É) Hol van abban a humánum, ha engedjük, hogy elmebetegek újabb elmebetegeket szüljenek, és ezzel növekedjen az elmebetegek és az õrültek aránya a népességen belül?" SZER/RL Hírek, Vol. 4, No. 150, II. rész, 2000. augusztus 7. Moric képviselõi mentelmi jogát 2000. szeptember 21-én felfüggesztették, hogy lefolytathassák ellene az eljárást faji és etnikai türelmetlenségre való felbujtás miatt.
7 1999-ben és 2000-ben Szelényi Iván és Ladányi János vezetésével számos országban - köztük Magyarországon is - lebonyolított Közép-kelet-európai szegénység/etnicitás elnevezésû reprezentatív kutatás. (A szerk.)
8 Járóka Lívia jelenleg Budapesten folytatott terepmunkája azt mutatja, hogy a romungrók nyelvében egyre erõsebben megjelennek, visszatérnek a roma nyelvi elemek, ami elsõsorban az oláhcigányok hegemóniájának következménye. L. továbbá Matras (1998) a para-roma kapcsán.
9 A fõtt étel az elérhetõ legolcsóbb élelmiszer, a fenti listában egyedül a tea az, amiért kénytelenek pénzt kiadni.
10 Sok kiemelkedõ, a szegénység kultúrájával foglalkozó magyar szerzõ is beleesett a túlzott funkcionalizmus csapdájába. L. pl. Solt, 1976 (1998).
11 Érdekes lenne azon elgondolkodni, hogy a romák által használt gazo (mások) kategóriájából, akikkel szemben a romáknak semmiféle erkölcsi kötelességük nincs, megkonstruálható-e a sikeres vállalkozáshoz szükséges személytelen kapcsolatok templátuma - éppúgy ahogyan a goyim fogalma is instrumentális volt a zsidók számára.
12 Ebben tulajdonképpen Szelényi és Emigh egyik javaslatát követem, akik szerint a kutatóknak jobban oda kellene figyelniük a fajiság körüli küzdelmekre, a diskurzív térben folytatott különféle összecsapásokra.
13 Úgy tûnik, hogy Romániában az intézmény utolsó hetven évében - bizonyos területek kivételével - a rabszolgaság "házi" és nem a "termelõ" vagy az "ültetvényes" típusa terjedt el, amely látszólag nagyobb szabadságot jelentett az érintettek számára (Achim, 1998). A rabszolgaság eltörlésének intézménye viszonylag békésen ment végbe, és ezután nem is iktattak törvénybe semmifajta jogi megkülönböztetést.
14 Meglepõ, hogy Kelet-Európában nyomát sem találjuk az olyan, elsõsorban a német rendõri szervezeteket foglalkoztató vitáknak, hogy ki számítson a Zigeuner-nek (l. Lucassen, 1996).
15 Járóka Lívia személyes közlése.
16 De lásd Abu-Lughod (1997) figyelmeztetõ megjegyzését Wacquant adataival kapcsolatban.
17 L. például ahogy több zámolyi roma család politikai menedékjogot kapott Franciaországban.
18 Románia esete külön említést érdemel. Egyrészt a második világháború évei miatt, amikor az Antonescu-rezsim mintegy 30-40 ezer romát deportált, másrészt a Ceausüescu-rendszer bukását követõ idõszak miatt, amikor rendszeressé vált a romák házainak felgyújtása. Lehetséges, hogy ennek köze van a rabszolgaság történelmi örökségéhez, de ennek tisztázásához további kutatásokra van szükség.

 

Michael S. Stewart [Beszélő 2001./1.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 31.

A magyarországi romák

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019