VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Május 2.

Az izolacionizmustól az internacionalizmusig

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

 Mint ahogy a XX. század első két évtizedében az amerikai külpolitika eljutott a realizmustól (nyers erőpolitika) az idealizmusig (világpolitikai küldetéstudat), a második két évtizedben hasonló elmozdulás következett be az izolacionista doktrínától (befelé fordulás) az internacionalizmusig (nemzetközi orientáció). A külpolitikai paradigmaváltás ezúttal is a republikánusoktól a demokraták felé történő belpolitikai elmozdulással párosult. A megelőző időszaknál is világosabb volt azonban, hogy a politikai mozgások mögött a gazdaság- és társadalomszerkezet átalakulása következett be. Ez az átrendeződés a ”történelmi blokk” fogalmával közelíthető meg leginkább, értve ezalatt a gazdasági szerkezet, a pártpolitikai struktúra és a közpolitika rendszerének egyidejű, konzisztens átalakulását és megszilárdulását.

A húszas években kormányzó Republikánus Párt mint a nemzeti tőke képviseleti szerve épült fel. Hozzá kapcsolódtak a vezető iparágak (acél-, textil-, szénipar) teljes egészében, de például a cipőipar nagy része is. A felsorolt iparágak vállalkozóinak közös jellemzője volt, hogy a munkaintenzív termelés automatikusan szembeállította őket a munkások érdekeivel. Emiatt az állami szabályozástól mentes, laissez-faire szociálpolitikát támogatták, és kevés kivétellel – vagyis a nemzetközi piacokon kulcspozíciókat elfoglalók kivételével – a magas vámok fenntartását igényelték. E nemzeti kapitalista blokkhoz szervesen hozzánőtt a befektetési és kereskedelmi bankszektor, amely az 1890-es években fordult szembe a demokratákkal, akik a bimetallizmus és a populizmus szószólóinak befolyása alá kerültek.

Az első világháború kikezdte az amerikai ipar és pénzvilág szoros kapcsolatát. Az USA egyik napról a másikra a világ nettó adósából nettó hitelezővé vált, így az amerikai pénztőke egyre jelentősebb részének prosperitása a tengerentúli partnerországok konjunktúrájától vált függővé. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a háború befejeződése után mély recesszió alakult ki. A háború alatti fellendülés során kiépült ipari kapacitás a béke beköszöntével szembekerült a tengerentúli konkurensek versenyével, ami a nemzeti tőke képviselőit még erőteljesebben a gazdasági nacionalizmus felé terelte. Mind magasabb vámokért, illetve az exportot támogató állami beavatkozásért kezdtek lobbizni. A munkaintenzív termelés szükségletei követelték meg azt is, hogy kellő határozottsággal lépjenek föl az 1919–20 folyamán kibontakozó sztrájkmozgalommal szemben is. A ”zárt műhely” (kötelező szakszervezeti tagság) elleni fellépés is hozzájárult, hogy az évtized hátralevő részében a szakszervezetek erőtlenek és harcképtelenek maradjanak.

A tőkeintenzív iparágak másképp viszonyultak a világháború utáni problémákhoz. Noha nem voltak kifejezetten szakszervezet-pártiak, sokkal inkább a megegyezések és kompromisszumok irányában keresték a megoldásokat. A világkereskedelem élénkítése és piacaik bővítése érdekében szorgalmazták a szabadabb kereskedelmet, a vámok lebontását otthon és más országokban. Támogatták, hogy az USA vállaljon főszerepet a sokuk (például Standard Oil, General Electric) számára fontos piacot jelentő európai gazdaság újjáépítésében.

Az exportorientált iparágakéval egyezett meg a nemzetközi bankok érdeke. A háború alatt nemzetközi hitelezővé váló pénzügyi intézmények megbontották a korábbi republikánus blokk egységét. Ahhoz ugyanis, hogy az európai gazdaságok talpra álljanak és törleszteni tudják adósságaikat, kereskedelmi többletet kellett produkálniuk. Növelniük kellett külföldi eladásaikat, és vagy nekik, vagy más kereskedelmi partnereiknek dollárhoz kellett jutniuk az Egyesült Államok piacán való eladások útján. Ennek következtében az európaiak elkerülhetetlenül érdekeltté váltak abban, hogy az amerikai vámfalakon rések nyíljanak.

A két tábor közötti viták végigvonultak a húszas évek minden jelentősebb külpolitikai konfliktusán (a Népszövetség, a nemzetközi bíróság, valamint a vámok körüli vitán). A kezdeti időszakot a protekcionisták győzelmei jellemezték: kívül tartották az Egyesült Államokat a Népszövetségen és a nemzetközi bíróságon, és magasra emelték az importvámokat. A húszas évek főbb gazdasági trendjei azonban a nemzeti tőke érdekei ellen hatottak, és a többségében keleti-parti internacionalista blokkot erősítették. Mivel azonban a Fehér Házat a republikánusok birtokolták, az internacionalisták kénytelenek voltak – a Kongresszusra, a végrehajtó ág kulcsfontosságú hivatalaira, illetve a központi bankra irányuló – informális nyomáson keresztül előmozdítani külpolitikai törekvéseiket. Az internacionalisták rendelkeztek erősebb befolyással a közvéleményt és egyre inkább a közpolitikát is formáló jelentősebb alapítványokban, az olyan hangadó liberális sajtótermékekben, mint a New York Times vagy a Newsweek, és ők uralták a kibontakozóban levő, tőkeintenzív rádióhálózatokat is.

A külpolitikához hasonló volt az üzleti világ megosztottsága a munkaügyi kérdésekben. Az 1918–19-es sztrájkhullámnak a Wilson elnök által a Fehér Házba összehívott tanácskozás vetett véget. Ekkor John D. Rockefeller, valamint a General Electric képviselői egyeztető eljárásokat, munkavállalói képviseletek kiépítését javasolták (a tulajdonosok által ellenőrzött, ágazati sajátosságoknak megfelelő munkaügyi tanácsokat). Az acélipar és más munkaintenzív iparág képviselői azonban elutasították az ilyen kezdeményezéseket, és Elbert Gary, a U.S. Steel elnökének vezetésével leverték az 1919-es sztrájkot.

Rockefeller, aki ezután megszakította személyes kapcsolatait Garyvel, olyan civil szervezeteken keresztül igyekezett hatást kifejteni, mint az Egyházközi Világmozgalom (Inter-Church World Movement), vagy a Munkaügyi Tanácsadók (Industrial Relations Counsellors, IRC) nevű vállalkozás. Az utóbbihoz kapcsolódva jött létre azután a Különleges Konferencia Bizottság (Special Conference Committee), amely a General Electric, a Standard Oil és több Morgan-partner részvételével a munkaügyi viszonyokat javító programokat igyekezett kidolgozni. Az IRC együttműködött a Taylor Társasággal (Taylor Society) is, amely az új, munkaerőt megtakarító menedzsment technikákat igyekezett elterjeszteni. Ennek fő bázisát azok az észak-keleti termelők jelentették, akik az új megoldások segítségével előnyre kívántak szert tenni az olcsó munkaerőre építő déli riválisokkal szemben. E körből került ki később a New Deal néhány jellegzetes személyisége, mint például Rexford Tugwell vagy Felix Frankfurter.

Az IRC-hez kapcsolódott a húszas évek szinte minden munkaügyi fejleménye. Ilyen volt például az a kampány, amely a nyolcórás munkanap elfogadására kényszerítette az acélipart, továbbá a mérföldkőnek számító Vasúti Munka Törvény, valamint az, hogy egyre erőteljesebb kritika érte a munkaügyi viták bírói végzéssel történő lezárását (ez a megelőző húsz év republikánus politikájának egyik pillére volt) – ez vezetett aztán el a Norris-LaGuardia-féle törvény elfogadásához. Az IRC egyik munkatársa, Beardsley Ruml állt a Spelman Alapítvány élén, amely a Rockefeller-birodalom részeként létrehozta az első egyetemi szintű munkaügyi kutatóközpontot.

A húszas évek során kibontakozó munkaügyi és külpolitikai viták aláásták a Republikánus Párt egységét. Ehhez hozzáadódott az is, hogy az évtized konjunktúrája megerősítette az olajipar és más tőkeintenzív ágazatok pozícióját. Ennek nyomán megosztottság alakult ki a befektetési bankok világában, ahol a feltörekvő cégek körében egy új, demokrata irányultságú generáció jutott főszerephez, olyan nevekkel, mint James Forrestal (Dillon, Read), Sidney Weinberg (Goldman, Sachs), John Milton Hancock és Herbert Lehman (Lehman Brothers). A kereskedelmi bankszférában a kibontakozó konfliktus egyik (republikánus) oldalán a Morgan-ház, a másikon pedig többek közt a világ legnagyobb bankjává kinövő Bank of America, illetve a Joseph Kennedyhez hasonló pénzügyi hatalmasságok álltak.

A húszas években bekövetkező átrendeződés sokat sejtető eseményeket hozott az 1928-as választások előtt, amikor is a pénzügyi szféra számos kiemelkedő képviselője sorakozott fel a Demokrata Párt mögött. Így tett például Averell Harrimann, az ismert befektetési bankár (Brown Brothers Harriman), és ezt tették Melvin Taylor (First National) vezetésével azok a chicagoi bankárok is, akiket felbőszített az, ahogyan a Morgan bankház a saját külgazdasági elképzeléseinek megfelelően gyakorolt nyomást a new yorki központi bank kamatpolitikájára.

Mindezek jelentős fejlemények voltak, noha egyidejűleg fennállt a veszélye annak is, hogy az erősen protekcionista vegyipar képviselői, egészen pontosan a DuPont család tagjai vonják ellenőrzésük alá a Demokrata Pártot. Mivel pedig az 1928-as demokrata jelölt, Al Smith a magas vámokkal szimpatizáló kijelentéseket is tett, a multinacionális blokk többsége a republikánusoknál maradt. Herbert Hoover ugyanis annak ellenére, hogy kitartott a republikánusok protekcionizmusa mellett, jelezte készségét bizonyos, a multinacionálisok számára kedvező intézkedés meghozatalára (támogatta a német és más külföldi befektetéseket Amerikában, az amerikaiakat külföldön, valamint a ”nemhivatalos” beavatkozásokat az európai ügyekbe).

Közgazdasági és pénzügyi értelemben Hoover konzervatív volt, de a 30-as évek elején még demokrata kihívója, Franklin Roosevelt sem szakított a világgazdasági válság megoldására alkalmatlan ortodox megoldásokkal. Hoover következetesen ellenezte a deficitfinanszírozást és a monetáris szigor enyhítését; 1932-ben azonban még Roosevelt is azért bírálta őt, mert túl nagy deficitet állított elő. Roosevelt pénzügyminisztere, Henry Morgenthau is a kiegyensúlyozott költségvetés híve volt. A kormányon belül az agrártárca vált a belső, a külügyminisztérium pedig a nemzetközi viszonyokhoz kapcsolódó reformok bázisává. Roosevelttől távol állt mindenfajta ideológiai fordulat; nyitott volt azonban az új javaslatokra, és elszánta magát az elesettek sorsának jobbra fordítására.

 

Andor László [Változó Világ 21.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 21.

Amerikai politika a XX. században

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019