VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Május 25.

Az európai alkotmánybíráskodás kezdeteitől napjainkig

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

Az európai alkotmánybíráskodás elméletét Hans Kelsen világhírű osztrák jogtudós dolgozta ki. Elméletének lényege, hogy a jogrendszer valamennyi szabályának forrása: a "hipotetikus alapnorma". Valamennyi norma érvényességi feltétele az alapnormának való megfelelés. Kelsen tehát hierarchiát - mai szakkifejezéssel, amely a magyar jogrendszert is jellemzi: jogforrási hierarchiát - állított fel a jogi normák között: egy alá- és fölérendeltségi viszonyt. A többféle "normaréteg" legtetején az alapnorma helyezkedik el. Könnyen belátható, hogy a kelseni gondolatmenetben megfogalmazott alapnorma az írott alkotmányt jelenti. Annak érdekében, hogy az alapnorma, az (alkotmány) jogrendszeren belüli ún. "első mozgató" szerepkörét betöltse, létrehozását, megváltoztatását tekintve is ki kell emelni a "közönséges" normák (törvények, rendeletek) köréből, továbbá meg kell akadályozni az alkotmánnyal ellentétes normák létrejöttét.

A kelseni gondolatmenet szükségszerűen vezetett az alkotmánybíráskodás igényéhez. Azt az alkotmányt lehet teljes mértékben kötelezőnek tekinteni, amely biztosítja a vele ellentétes jogszabályok megsemmisítését - állította Kelsen. A kérdés tehát az, hogy melyik állami szervet lehet ilyen - alkotmányvédő - feladattal felruházni?

A parlamentnek ilyen hatáskört adni kétséges megoldás: nem igazán hihető, hogy a törvényhozó az önmaga által hozott törvény megsemmisítését is felvállalja, s berendezkedik egy ilyen (speciális) szemléletet (önellenőrzést) kívánó eljárásra. A törvényhozó szerv szabad jogalkotónak tekinti magát - vélte Kelsen - s nem az alkotmány kötöttségei alatti jogalkalmazó szervnek. Ez indokolja, hogy az alkotmányvédelem (a hatékony alkotmányvédelem!) feladatára - az alkotmánysértő normák megsemmisítésére - a parlamenttől, s minden más állami szervtől független szervet kell alkotmányos felhatalmazással ellátni. Ez az alkotmányba emelt speciális alkotmányvédő szerv: az alkotmánybíróság.

Kelsen koncepciójával kapcsolatban több elvi fenntartást is megfogalmaztak. A két legjelentősebb: az alkotmánybíráskodás nem egyeztethető össze a parlamenti szuverenitással, illetőleg (általa) sérül a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elve.

Az első ellenvetésre Kelsen azzal válaszolt, hogy a szuverenitás nem azonos a parlament szuverenitásával, az az állami hatalom valamennyi ágában, az egész államrendben megtestesül. A fontosabb megjegyzése az volt, hogy a parlamenti szuverenitás nem emeli a parlamentet az alkotmány fölé: a törvényhozó eljárása ugyanúgy az alkotmánynak alávetett, ahogyan a törvényeknek alávetett a bíróság és a közigazgatás. Ez utóbbi állami szférában a törvényesség elve a követelmény, az előbbiben: az alkotmányosság.

Kimondja azt a legfontosabb mondatot, amely mind a mai napig a legjellemzőbben és a legplasztikusabban világít rá azokra, a lényegében politikai ellenvetésekre, amelyek az alkotmánybíróságok, pontosabban: az alkotmánybíráskodás ellenzőit igazán motiválták és motiválják mind a mai napig:

" Ha az alkotmánybíráskodást összeférhetetlennek tartjuk a törvényhozó szuverenitásával, ez csak arra szolgálhat, hogy elrejtse a törvényhozó szervben kifejezésre jutó politikai hatalom azon igényét, hogy - a pozitív joggal való nyilvánvaló ellentmondásban - ne korlátozzák az alkotmány normái."

A másik elvi ellenvetés szerint azáltal sérül a hatalommegosztás elve, hogy a törvényhozó hatalom lényegében megoszlik a parlament és az alkotmánybíróság között. Ez a megosztottság úgy keletkezik, hogy az alkotmánybíróság azáltal, hogy megsemmisíti az alkotmánysértő törvényt, szintén törvényhozóvá válik, nem pozitív, hanem negatív értelemben: az alkotmánybíróság tehát negatív törvényhozóként funkcionál.

Kelsen ellenérve: a hatalmi ágak (törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom) elválasztásának lényege nem a hierarchikus elválasztás, hanem a kölcsönös (külső) ellenőrzéssel, az egyetlen szervben összpontosulható hatalom elhárítása.

A hatalommegosztás elvére épülő, alkotmányt védő alkotmánybíróság éppen erre az elválasztásra ügyel. Az alkotmánybíróság tehát garanciája az "Elv" érvényesülésének. Ami a negatív törvényhozást illeti, Kelsen azzal érvel, hogy itt lényegében a pozitív, aktív törvényhozás érdemi befolyásolásáról (megállításáról, irányszabásról) és nem norma-teremtésről van szó. Az alkotmánybíróság eljárása teljes egészében kötött, ehhez képest a parlament eljárás-kötöttsége csak néhány tartalmi (alkotmányos) szabálytól függ.

Erősítsük meg Kelsen érvelését egy kiemelkedő magyar tudós, Bibó István gondolatával: A hatalmi ágak elválasztásának elve azt a "politikai-etikai gondolatot" fogalmazza meg, hogy "... a hatalomgyakorlást belső szervi tagozásával kell arra kényszeríteni, hogy a maga helyessége feletti ítélkezésnek tényleg alávesse magát."5

A hatalom "helyességét", az alkotmánynak való megfelelését az alkotmánybírósági ítélet mondja ki. Ez a hatalommegosztásra épülő (alkotmányos) hatalomgyakorlás legfontosabb garanciája.

Az alkotmánybíráskodás kelseni felfogása 1920-ban az osztrák alkotmánybíróság felállításával győzedelmeskedett. Megkezdődött az európai alkotmánybíráskodás története...

A 20-as, 30-as évek az osztrák minta követésének inkább sikertelennek mondható története volt: nem működő (Csehszlovákia 1920) és említésre méltó eredmény nélkül fölszámolásra ítéltetett (Spanyolország 1931.) alkotmánybíróságokról.

A diktatórikus egyeduralmi rendszerek ugyanis nem fogadták el az alkotmánybíráskodást: ideológiájukkal nem volt összeegyeztethető. (Zárójelben jegyzem meg, s erre a magyar alkotmánybíráskodás történetével foglalkozva kitérek, a fenti megállapítás a proletárdiktatúra rendszereire is nyilvánvalóan igaz.)

Az "Anschluss" az első alkotmánybíróságot is "leradírozta". Az alkotmánybíráskodás igazi történetét Európában ezért a második világháborút követő évektől számíthatjuk.

Az alkotmánybíráskodásnak két szervezeti modellje alakult ki:

      - az ún. "rendes" bíróság (azon belül kizárólagosan a Legfelsőbb Bíróság) által ellátott alkotmányossági felügyelet, tehát az amerikai modell és

      - külön - e feladatra létrehozott - speciális szervezeti forma (alkotmánybíróság), vagyis az osztrák modell.

Az európai alkotmánybíráskodási modellről a továbbiakban részletesen szó lesz, itt szükséges, a már többször jelzett "amerikai modell" néhány sajátos vonásának ismertetése.

A jogszabály alkotmányosságának bírói megítélése mindig konkrét polgári vagy büntető perhez kapcsolódik. Amennyiben a bíróság alkotmányellenesnek minősít egy jogszabályt (szemben az európai megoldással), nem semmisítheti meg, csupán azt teheti, hogy mellőzi alkalmazását a konkrét ügyben. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróságnak az alkotmánybíráskodásban - mint "feltalálónak" - nem maradt monopolhelyzete. Ezt a feladatot - hatáskörük keretei között, illetékességi területükön - a szövetségi és tagállami bíróságok is jogosultak ellátni.

Európa tehát jellemzően az osztrák modellt követte. Ausztriában 1946-ban visszaállították az alkotmánybíróságot. Ezt a szervezeti formát alkotmányozta Olaszország (1947), a Német Szövetségi Köztársaság (1949), Törökország (1961), majd a 70-es és 80-as években Spanyolország és Portugália.

Az amerikai modell európai országai jellemzően a skandináv államok; továbbá Svájc, Belgium és Görögország. A görögországi modell annyiban speciális, hogy a törvények alkotmányosságát vizsgáló rendes bíróságok mellett felállítottak egy különleges felsőbíróságot, amely végső soron dönt a vitás alkotmányossági kérdésekben. Emiatt Görögország inkább az osztrák modellel mutat rokonságot.

(Az összkép teljessége érdekében említem meg, hogy az alkotmánybíráskodás intézményét illetően ez ideig negatív álláspontot képvisel: Nagy Britannia, Hollandia és a skandináv országok közül: Finnország)

Egy tekintélyes európai állam nem szerepel egyik csoportban sem: sem az osztrák modellt, sem az amerikai modellt választó államok, sem a szervezett alkotmányellenőrzést elvető országok között. Franciaországról van szó.

Franciaország a szervezett alkotmányellenőrzést alkalmazó államok közé tartozik, de ennek jogi (szervezeti) megoldását a két ismertetett modelltől eltérő módon oldotta meg. Az 1958. évi alkotmány állította fel az Alkotmánytanácsot (Conseil Constitutionnel) a törvénytervezetek ellenőrzésére.

A történeti tényekhez tartozik, hogy az alkotmányozás évszáma, tehát az alkotmánybíróságnak az adott ország alkotmányos berendezkedésébe történő "beemelése" nem minden esetben jelentette az alkotmánybíróság felállítását, s egyben működésének megkezdését is.

Néhány példa:

      - Olaszországban az alkotmány elfogadásától és a kihirdetésétől (1947. december 27.) nyolc év telt el az alkotmánybíróság felállításáig: csak 1955. november 30-ára sikerült a bírákra javaslatot tenni. A testület első határozatát 1956. július 14-én hozta meg;

      - A Német Szövetségi Köztársaságban 1949. május 8-án kelt alaptörvény által bevezetett alkotmánybíróságot az 1951. március 21-i törvény állította fel. A testület szeptemberben kezdte meg működését;

      - Spanyolország 1978-as alkotmánya által felállított alkotmánybíróság ténylegesen (az első tagok 1980. február 15-én történő kinevezését követően) 1980. július 12-én állt fel és 15-étol kezdte meg működését.

4. Az alkotmánybírósági modellben megvalósuló alkotmánybíráskodás szervezeti, tartalmi jellemzői

Indokolt néhány szót szólni az alkotmánybíróságok által gyakorolt alkotmánybíráskodás lényegi vonásairól: vagyis azoknak az elveknek, elvi alapoknak a megemlítéséről, amelyekre az alkotmánybíráskodás filozófiája épül. Ezek részben tartalmi (ún. joguralmi kritériumok) részben formai (a testületi közjogi pozícióhoz kötődő) feltételek, ismérvek:

a/ joguralmi (tartalmi alkotmányossági) kritériumok elfogadása, illetőleg annak írott alkotmányban rögzítése, nevezetesen:

      - az államhatalmi ágak elválasztásának elvét elfogadó alkotmányban valamennyi hatalmi ág, ezen belül a törvényhozás alárendelése a jog uralmának;

      - az írott alkotmány formai és tartalmi értelemben "első normaként" kezelése, azaz a törvények és minden más jogszabályok felett állásának rögzítése;

      - az emberi és állampolgári jogok alkotmányba foglalása;

b/ az alkotmánybíróságok közjogi pozícióját meghatározó konkrét szabályozási jellemzők:

      - az alkotmánybíróság előtt törvényben meghatározott személyek - közjogi tisztségviselők, szervezetek - a jogszabály alkotmányossági felülvizsgálatát kérhetik, azaz eljárást indíthatnak;

      - az alkotmánybíróság, amennyiben megállapítja az adott jogszabály alkotmánysértő voltát, jogosult azt megsemmisíteni;

      - a "rendes" bírói eljárás és az alkotmánybírósági eljárás összefüggése: ha a bíró egy általa alkalmazandó jogszabályt alkotmányellenesnek tart, a peres eljárás felfüggesztésével egy időben alkotmánybírósági eljárást kér az adott norma alkotmányossági felülvizsgálata tárgyában.

Az alkotmánybíráskodás jellemzően a jogalkotás alkotmányosságának felülvizsgálatát jelenti: törvények, kormányrendeletek, egyéb jogszabályok (pl. önkormányzati rendeletek) felülvizsgálatát.

Kiemelkedő jelentősége a törvényhozás ellenőrzésének van. A törvényhozás kontrollja elsősorban a kihirdetett normák tekintetében valósul meg, ez az ún. utólagos, absztrakt normakontroll. Az "utólagos" jelző az ellentét-párjával lesz érthető: az "előzetes"-sel. Van ugyanis előzetes kontroll is: ez a parlament által még el nem fogadott (illetőleg elfogadott, de még ki nem hirdetett) törvénytervezetekre vonatkozik. (Kizárólagosan előzetes törvénykontrollt lát el a francia Alkotmánytanács; a magyar Alkotmánybíróság mindkettőt.)

Az "absztrakt" jelző azt hivatott kifejezésre juttatni, hogy az indítvány nem konkrét ügyben alkalmazott törvény alkotmányossági felülvizsgálatát kéri, hanem - konkrét "alkalmazási élmény" nélkül - közvetlenül magát a törvényi tételt indítványozza összevetni az alkotmány megfelelő szabályával. Az absztrakt kontrollhoz képest ismeretes a "konkrét" alkotmányossági kontroll. Ebben az esetben egy adott jogi (bírósági) eljárásban alkalmazott törvény vagy más jogszabály alkotmányossági felülvizsgálatáról van szó (lásd: a magyar alkotmánybíróság hatásköri szabályairól - nevezetesen: az "alkotmányjogi panaszról" - később kifejtetteket!).

Itt kell szólni a német alkotmánybírósági eljárásban szabályozott alkotmányossági panaszról (Verfassungsbeschwerde). Ez az intézmény két funkciót tölt be: egyrészt határesetekben lehetővé teszi a természetes személyek számára, hogy valamely törvény alkotmányossági vizsgálatát elindítsák (eddig konkrét utólagos kontrollról van szó, lásd az előbb kifejtetteket), másrészt - és ez a meghatározó ebben az intézményben - a felső bírósági ítéletek, konkrét jogalkalmazói döntések alkotmányossági felülvizsgálatát. A panaszok többsége a szövetségi bíróságok ítéletei ellen irányulnak, ezáltal az alkotmánybíróság a rendes bíróságok legfőbb fórumává válik azzal a feladattal, hogy az összes felső bíróságok számára - konkrét eljárásban adott jogértelmezést felülvizsgálva - egységes alkotmányossági szempontok szerinti jogértelmezést adjon. E jogintézmény "honosításának" igénye a magyar alkotmánybírósági törvény reformjával foglalkozó alkotmánybírósági (testületi) álláspontban is megjelent, amely ellen - a bírói függetlenség alkotmányos elvére hivatkozva - a Legfelsőbb Bíróság határozottan fellépett. Az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság az elvi megoldás szintjén konszenzusra jutott.

A föderatív államszerkezetekben a hatáskörök védelme; például a szövetségi-tagállami (tartományi) szintű törvényhozási hatáskörök összeütközése, e hatásköri vita elbírálása jelent alkotmánybírósági hatáskört.

      Például: a Német Szövetségi Köztársaságban mind a szövetségi kormány, mind a tartományok kormányai intézhetnek ilyen tartalmú indítványt az alkotmánybírósághoz. 1951. és 1990. között e tárgyban összesen 37 határozat született.

      - Ausztriában is alkotmánybírósághoz lehet fordulni az államszövetség és a tartományok közötti, vagy egyes tartományok közötti hatásköri összeütközések miatt.

Pozitív hatásköri összeütközés, ha egyidejűleg többen követelnek bizonyos ügyekben eljárási (hatásköri) jogosultságot; negatív hatásköri összeütközés nyilván ennek az ellenkezője: egyik sem akarja megállapítani, magára nézve kötelezőnek elfogadni az adott ügy intézését.

Az alkotmánybíróság lehet választási bíróság is. A német alkotmánybíróság fellebbezési fokon látja el ezt a hatáskört. A Bundestag - tagjai mandátumának ellenőrzése tárgyában hozott, illetőleg a mandátum megszűnését kimondó - határozata egy hónapon belül megtámadható az alkotmánybíróság előtt. Az eljárást az a személy indíthatja, akinek megválasztását vitatják, illetőleg az az állampolgár, akinek kérelmét a Bundestag elutasította (ha több mint 100 választópolgár csatlakozik hozzá). Eljárást indíthat továbbá a parlamenti frakció, illetőleg a Bundestag tagjainak több mint egytizede.

Az alkotmánybíróság ellát ún. speciális állambírósági, vagy különleges büntetőbírósági feladatot a legmagasabb közjogi méltóságok (pl. államfő) felelősségre vonása tárgyában.

      Például: az olasz alkotmánybíróság és a német alkotmánybíróság az alaptörvény (szövetségi törvény) szándékos megsértése miatt benyújtott (parlamenti) vádindítvány esetén jogosult eljárni. (Ilyen hatásköre a magyar Alkotmánybíróságnak is van.)

Speciális hatáskör az országos népszavazási eljárás alkotmányossági revíziója.

      Például: az olasz alkotmánybíróság a törvényt hatályon kívül helyező (abrogatív) népszavazás megengedhetőségéről való döntés tárgyában, valamint abban a kérdésben dönthet, hogy lehet-e népszavazást szervezni, ha valamely kezdeményezés mellett 500 000 aláírás összegyűlt. (Az országos és helyi népszavazás eljárásának lebonyolítása fölött a magyar Alkotmánybíróság is rendelkezik hatáskörrel.)

A pártok alkotmányos működése feletti alkotmánybírósági hatáskör, mint egyedi, kényes hatáskör, az érdekesség kedvéért említhető. Ezzel a hatáskörrel csak a német alkotmánybíróság rendelkezik. (A magyar Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat első kormányelőterjesztésében is szerepelt ilyen hatáskör...!)

A német törvény szerint a Bundestag, a Bundesrat, vagy a szövetségi kormány kérelmére az alkotmánybíróság határozatot hozhat politikai párt betiltásáról, ha megállapította, hogy a párt megsértette az alaptörvényben (Grundgesetz) foglalt elveket.

A német alkotmánybíróság két esetben hozott ilyen határozatot: 1952. október 23-án alkotmányellenesnek nyilvánította a Német Szocialista Pártot, 1956. augusztus 17-én a Német Kommunista Pártot.

Az alkotmánybíróságok hatáskörüket jellemzően testületben, valamennyi bíró részvételével, teljes ülésben és kisebb létszámú tanácsokban gyakorolják. Az alkotmánybíróságok, mint ítélkező testületek (tanácsok) - szakmai, szervezeti háttértől elvonatkoztatva - viszonylag kis létszámmal működnek. A legnagyobb létszámmal a német alkotmánybíróság működik. Az alkotmánybíróság 16 fos testülete nem együttesen, hanem két "szenátusban" ülésezik és ítélkezik. Az osztrák alkotmánybíróság 12 tagú, emellett 6 póttaggal rendelkezik. A spanyol testület 12, a portugál 13 tagú. (A magyar alkotmánybíróság 11 tagú testület.)

Az alkotmánybíróság tagjai jellemzően elméleti jogászok, egyetemi tanárok és gyakorló jogászok: bírák és ügyvédek köréből kerülnek a testületekbe. (Van olyan ország, ahol a bírói képesítést kifejezetten előírják, mint például Németországban.) Az arányok - az elméleti és gyakorlati jogászok aránya - országonként és az adott országban a választások alkalmával is változik. (A magyar Alkotmánybíróság jellemzően "professzori testület": a jelenlegi kilenc tagból hét egyetemi tanár, egy egyetemi docens).

Az alkotmánybírák megválasztása és kinevezése megoszlik a parlament a kormány és a köztársasági elnök (király) között. Van ahol csak a parlament választ alkotmánybírákat: például Németországban az alkotmánybírák egyik felét a Bundestag, a másik felét pedig a Bundesrat választja. (Magyarországon is a parlament választja az alkotmánybírákat.) Olaszországban a parlament és a köztársasági elnök mellett a "rendes és közigazgatási legfelsőbb bíróságok" is szerepet kapnak: az alkotmánybírák egyharmadát ugyanis ezek a testületek választják.

Az alkotmánybírák megválasztásának ideje jellemzően közel 10, illetőleg 12 év; több esetben a felső életkor-határ meghatározásával (68-70 év) kombinálva.

A német alkotmánybírák 12 évre kapnak megbízást, felső életkorhatár 68 év; a spanyol és az olasz testület tagjai 9 évre kapják a megbízásukat.

Az európai alkotmánybíráskodás történetének első szakasza tehát a nyugati demokráciákat felölelő történet. A közép- és kelet-európai régió szocialista államai - két kivétellel - nem mutattak fel szervezett alkotmányvédelmet. Jugoszláviában 1963-ban állítottak fel az alkotmánybíróságot, ahol a törvényhozás alkotmányellenőrzését tekintve igen korlátozott hatáskörrel rendelkezett. Ez a korlátozott hatáskör jellemezte az 1989-ben felállított - a politikai rendszer liberalizálódásának folyamatába illeszkedő - lengyel alkotmánybíróságot is.

Magyarországon 1984-ben - egy speciális parlamenti bizottságként - felállított Alkotmányjogi Tanács látott el alkotmányellenőrzést. (Erről a későbbiekben még részletesen szó lesz).

Az 1980-as évek vége és a 90-es évek eleje jelenti az európai alkotmánybíráskodás új korszakát: a korábbi szocialista országokban bekövetkező politikai rendszerváltozás, a jogállami struktúrák alkotmányozása megalapozta az alkotmánybíróságok kiépítését.

 

Holló András [Változó Világ 15.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 15.

Az Alkotmánybíróság

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019