VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Június 2.

Az amerikai alkotmányjog szabadság-fogalma II.

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

Szembetűnő, hogy a vitában egyre jelentősebb szerepet kapott az érvelésnek az a lépése, melyet a fenti sémában nem említettem, de amelyet ez a séma előfeltételez: legelőször azonosítani kell, hogy mi az a jog, amelynek alapvető mivoltára a vizsgálat rákérdez. Ez egyrészt egy fontos eljárási kérdéssel függ össze: az amerikai bíróságok kétféleképpen vizsgálhatják egy rendelkezés alkotmányosságát. Lehetséges, hogy magának a rendelkezésnek az alkotmányosságát vizsgálja a bíróság (facial challenge). Ebben az esetben az uralkodó joggyakorlat megfogalmazása szerint a rendelkezés minden lehetséges alkalmazásának alkotmányellenesnek kell ahhoz bizonyulnia, hogy annak megtámadása sikerre vezessen. [35] A másik esetben az indítvány arra irányul, hogy a rendelkezés abban a vonatkozásban alkotmányellenes, ahogyan ezt az indítványozóra alkalmazzák (as applied). Az első eljárás szükségképpen átfogóbban fogalmazza meg, hogy mi is a szóban forgó jog; s mivel az eljárás megválasztása meghatározza az eldöntendő kérdés megfogalmazását, s ez meghatározhatja a végeredményt, így gyakran ezen eljárási kérdés körül folyik a vita. E túlzottan technikainak tűnő megkülönböztetés valódi tétje könnyen bemutatható két illusztráció segítségével. A Bowers v. Hardwick ügyben a vizsgált törvény általában tiltotta a szodómiát, azaz az orális és anális szexet.

Michael Hardwick-ot, egy homoszexuális férfit azért állította elő a rendőrség, mert saját otthonában orális szexen érte tetten. Bár a vádemelés elmaradt, Hardwick azért fordult a bírósághoz, mert a szodómia-ellenes törvény megítélése szerint sértette alkotmányos jogait. A többségi véleményt írók a törvényt csak ebben az alkalmazásában látták indokoltnak vizsgálni, s éppen ezért úgy tették fel a kérdést, hogy a homoszexuálisoknak azon joga, hogy a törvény által tiltott szexuális aktusokat gyakorolják, alapvető jog-e. Az érvelés középpontjában ennek megfelelően mindvégig az állt, hogy a homoszexuális szodómia támogatásra talál-e a tradícióban. A többség megítélése szerint erre a kérdésre a válasz nemleges volt; így Hardwick elvesztette a pert. A különvéleményt írók ezzel szemben úgy gondolták, hogy magát a rendelkezést, nem csak annak bizonyos alkalmazását kell vizsgálni. Ebben az esetben viszont a kérdés az lett volna, hogy a szodómia mint olyan, akár heteroszexuálisok gyakorolják, akár homoszexuálisok, alkotmányos védelembe részesülhet-e. Abból az állításból (ha igaz is), hogy az amerikai törvények és a közvélemény hosszú időn keresztül elítélték a homoszexualitást, éppen ezért semmi nem következik a szodómiával kapcsolatos tradíciókra nézve általában. Ha az eldöntendő kérdést a többség is így definiálja, Hardwick esélyei sokkalta jobbak lettek volna. A Washington et al. v. Glucksberg et al. esetben az indítványozók gyógyíthatatlan betegségben szenvedő emberek, illetve ilyen betegeket kezelő orvosok voltak, akikhez csatlakozott a Compassion in Dying nevet viselő, gyógyíthatatlan betegeket segítő szervezet.

Az indítványozók azon állami törvényeket tartották alkotmányellenesnek, melyek büntetni rendelték az öngyilkosságban való segítségnyújtást. A kerületi bíróság magát a törvényt találta alkotmányellenesnek; érvelése szerint az öngyilkosságban való segítségnyújtás büntetendősége általában alkotmányellenes. A Fellebbezési Bíróság teljes ülése ugyancsak alkotmányellenesnek nyilvánította a rendelkezést, de csak abban a részében, ahogy ezt az indítványozókra kellett volna alkalmazni. Ebben az olvasatban csak a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőknek van joguk az öngyilkossághoz, illetve az orvosoknak ahhoz, hogy ilyen esetekben segítséget nyújtsanak a haldoklónak. A Legfelsőbb Bíróság különvélemény nélkül alkotmányosnak találta a törvényt, de a teljes egyetértést csak az magyarázza, hogy magát a rendelkezést vizsgálták, s ennek megfelelően azt kérdezték, hogy alapvető jog-e az öngyilkossághoz való jog, s ez kiterjed-e az abban való segítségnyújtásra. Erre a kérdésre egyértelműen nemmel válaszolt a bíróság. A többségi érvelés és az egyik párhuzamos vélemény ugyanakkor azt is világossá tette, hogy az indítványozók vonatkozásában is alkotmányosnak találták volna a törvényt, azaz nemcsak a kvalifikálatlan öngyilkossághoz való jog nem létezik, de a gyógyíthatatlan betegeket sem illeti meg ez a jog, s az orvosok az ilyen betegeket sem segíthetik a halálba. O’Connor bírónő és a hozzá csatlakozók csak a kvalifikálatlan öngyilkossághoz való jogot utasították el, míg nyitott kérdésnek tekintették, hogy a gyógyíthatatlan betegeket megilleti-e ez a jog. Stevens bíró viszont egyértelműen kiállt e szűkebben megfogalmazott jog mellett.

Mint fentebb jeleztem, korábban az érvelés először definiálta a jogot, s vizsgálta meg, hogy az alapvető-e, majd a következő lépésekben mérte össze azt a korlátozás indokaival. A “konzervatív stratégia” viszont az állam érdekeit gyakran a jog definiálásának részévé avatja. [36] Ennek a megközelítésnek az egyik jele a megváltozott terminológia. Míg a korábbi döntések a magánszférához való jogról (the right to privacy) beszéltek, addig az újabb döntések már a szabadsághoz fűződő érdekről (liberty interest). Míg a szabadság kifejezést a korábban kifejtett okoknál fogva előnyösebbnek gondolom a magánszféráénál, addíg az érdek kifejezést félrevezetőnek tartom. Az az állítás, miszerint A-nak joga van x-hez, nem azonos azzal, hogy A joga abszolút, s hogy az állam semmilyen érvre hivatkozhatva ne korlátozhatná x jogot; a fentebb leírt teszt második részében pontosan ezt teszi a vizsgálat tárgyává. Éppen ezért a jog kifejezés érdekre cserélése nem adja vissza jobban azt, hogy x jog még nem konklúzív érv arra nézve, hogy A-nak mit lehet vagy kell tennie. Ugyanakkor az az állítás, hogy A-nak joga van x-hez, maga után vonja, hogy az államnak viszonylag komoly érveket kell felvonultatnia x korlátozásának igazolásához. Az érdek fogalma azonban önmagában nem tükrözi ezt a követelményt. Még fontosabb azonban, hogy ez a megközelítés elold egymástól összetartozó jogokat, s némelyet ezek közül implauzibilissé tesz. [37]

A Casey ügyben a különvéleménynek igen lényeges érve volt, hogy az abortuszhoz való jog azért nem lehet alapvető, mert az abortusz az emberi élet szándékos kioltásával jár, s éppen ezért azt nem lehet a családdal, a fogamzásgátlással és az utódvállalással kapcsolatos korábbi döntésekben biztosított jogokhoz hasonlítani. [38] Éppen ezért, hangsúlyozta a különvélemény, az abortusz-döntésnek sui generisnek kell lennie, mert az minőségében különbözik a magánszférának és az autonómiának a korábbi döntések által védett más eseteitől. Ha igaz is, hogy az abortusz-probléma sui generis, ebből nem következik, hogy a nő joga ebben az esetben lényegesen különbözne a többi esetben biztosított jogától. Ezzel az állítással nem foglaltunk állást az abortusz tartalmi kérdésében. A hagyományos “kétlépcsős” eljárás azt mondaná, hogy (1) ha a korábbi esetek megalapozzák azt, hogy a nőt az utódvállalás kérdésében megilleti az önrendelkezés, akkor ez a joga kiterjed az abortuszra is, sőt több érv szól amellett, hogy ez a joga erősebb az abortusz, mint a fogamzásgátlás esetében, hiszen ilyenkor a testi integritáshoz fűződő érdek is erősíti azt. Ugyanakkor (2) ez a jog nem abszolút, s amennyiben a magzat élete súlyosabb szempont a nő önrendelkezésénél, úgy a jog korlátozható. Ezzel szemben a különvélemény stratégiája azt mondja, hogy mivel a szembenálló érdek túl súlyos, ezért a nő joga nem alapvető, s nem hasonlítható az utódvállalásra vonatkozó más jogához.

A szembenálló szempontok különbözősége azonban nem bizonyítja sem azt, hogy az abortusz-kérdésben nem a nőnek az utódvállalással kapcsolatos döntési szabadsága lenne érintve (s ezért az ne hasonlítana a fogamzásgátlás kérdésére), sem azt, hogy az abortusz esetében ez a joga gyengébb lenne mint a fogamzásgátlás esetében. Mivel a nő érdekei változatlanok, ezért okkal beszélünk ugyanarról a jogról; ami változik, az a korlátozás indoka. A fentebb elmondottak miatt lehetséges, hogy egy gyenge jog konklúzív érv lesz egy cselekedet megengedhetősége mellett, ha nincs egy nálánál erősebb, s vele konkuráló érv (lásd fogamzásgátlás), míg egy erős jog sem konklúzív érv, ha alulmarad egy nálánál még erősebb konkuráló érvvel szemben (lásd bizonyos esetekben az abortuszt). Mivel egy joggal szembenálló érdekek igen sokfélék lehetnek, így ha minden szembenálló érdeket külön beépítenénk a jog fogalmába, úgy “dekonstruálnunk” kellene az olyan kifejezéseket, mint szólásszabdság, vallásszabadság, vagy önrendelkezési jog, s tagadnunk kellene e jogok konceptuális egységét. A Glucksberg eset során a Fellebbezési Bíróság okkal jegyezte meg, hogy ha így járnánk el, úgy a bíróságnak nem azt kellett volna például egy  korábbi abortusz-ügyben kérdeznie, hogy lehet-e korlátozni a nő önrendelkezési jogát azáltal, hogy férjét köteles az abortuszról tájékoztatni, hanem azt, hogy megilleti-e a nőt a férj értesítésétől mentes abortusz joga.

Miután a bíróság definiálta a szóban forgó jogot, arra keresi a választ, hogy a jog alapvető-e. Ennek eldöntéséhez részben a korábbi döntések adnak útmutatást. A konzervatív stratégiának két eszköze van a korábbi döntésektől való eltérésre. Egyrészt van ahol egyértelműen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a korábbi ítélet rossz volt, s ezért azt felül kell vizsgálni (overruling). A Casey döntés azért volt különösen kiélezett, mert négy bíró, köztük a testület elnöke, Rehnquist és a legmarkánsabb konzervatív álláspontot képviselő Scalia a korábbi abortusz-döntés felülvizsgálata mellett érvelt, álláspontjukat arra alapozva, hogy ebben az esetben a nőt nem illeti meg az önrendelkezési jog. A szintén konzervatív nézeteket valló O’Connor és Kennedy, bár sok vonatkozásban nem értettek egyet a korábbi döntéssel, úgy gondolták, hogy a kiinduló kérdésben - alapvető-e a terhes nő döntési joga - köti őket a korábbi döntés, s ezért követniük kell azt. Így ők egy platformra kerültek a korábbi döntést helyesnek tartó liberálisokkal, s ez éppen elég volt a többséghez.

Gyakoribb azonban, hogy a bírók a megkülönböztetés (distinguishing) eszközét alkalmazzák, azaz megpróbálják szűkíteni a korábbi döntésben lefektetett elv hatókörét. Különösen jól illusztrálja ezt a technikát a Hardwick eset, ahol a többség azt állította, hogy ez az ügy semmilyen hasonlóságot nem mutat a korábbi privacy-döntésekkel. A többség olvasatában a korábbi döntések kizárólag a házasság, a család és a gyermekvállalás szabadságára terjedtek ki. Megítélésem szerint azonban Hardwick pozíciója meglehetősen erős volt: nemcsak hogy nem kell különösebb fantázia, hogy észrevegyük, mennyire hasonlított ez az ügy a korábbi esetekhez, de a többség által alkalmazott megkülönböztetések egy része igen kevéssé volt meggyőző. A bíróság korábban több esetben is hangsúlyozta, hogy a privacy joga bizonyos fontos döntéseket véd, s ezáltal általánosabban fogalmazott, mintha ezt a döntési szabadságot csak az utódvállalásra gondolta volna alkalmazandónak. De ha kétséges is, hogy a Griswold-ot alátámasztó négy elv közül a (4)-nek valóban lehet ilyen széles olvasatot adni, a (3) alatti elv, az intim kapcsolatok védelme már meggyőzőbbnek tűnik, hiszen az Eisenstadt ügy világossá tette, hogy az alkotmányos védelem nemcsak a családot és a házasságot illeti meg, hanem más intim kapcsolatokat is. Hardwick ügye azonban ennél is szilárdabb alapokon állt: mivel saját otthonában követte el a bűncselekményt, ezért mind az (1), mind a (2) pont alatti elvek minden kiterjesztés nélkül alkalmazhatók voltak rá.

Erre nézve jó precedens volt a Stanley ügy, melyben a bíróság alkotmányos védelemben részesítette az obszcén újságok otthoni olvasását. A többség úgy érvelt, hogy a két eset között az a releváns különbség, hogy a Stanley ügy, ellentétben a Hardwick esettel, a szólásszabadság kérdését vetette fel. Ugyanakkor a bíróság egy korábbi ügyben világossá tette, hogy a Stanley döntés esetében perdöntő volt a helyszín, s a szólásszabadság védelme különben sem terjed ki az obszcén képekre. [39] Ugyancsak tetten érhető a megkülönböztetés technikája a Glucksberg esetben. A Casey döntés többségi véleménye a következőképpen fogalmazott: “Az a jog, hogy az ember saját maga határozza meg a létezésére, a küldetésére, a világegyetemre és az emberi élet rejtélyére vonatkozó felfogását, a szabadság középpontjában áll. Ha az egyén az állam nyomására alakítaná ki az e kérdésekre vonatkozó nézeteit, akkor e nézetek nem lehetnének a személyiségét meghatározó attribútumok.” [40] A Glucksberg ügyben eljáró kerületi és fellebezési bíróságok úgy gondolták, hogy ez az irányadó elv esetükben is, s mivel ez teljesen ráillik az eutanázia kérdésére, ezért az egyént megilleti az a jog, hogy méltósággal haljon meg. A Legfelsőbb Bíróság többségi véleménye szerint ugyanakkor ez a leírás csak összefoglalja, hogy mi az amit az amerikai tradíciók támogatnak, s így nem alkalmazható az eutanáziára. Másrészt a passzív eutanáziát vizsgáló Cruzan ügyben született döntést sem tartotta alkalmazhatónak a Legfelsőbb Bíróság többsége. Ha jó érvek is vannak arra nézve, hogy az aktív és passzív eutanázia kérdése lényegesen különbözik egymástól, ez még önmagában nem bizonyítja, hogy a beteg joga is lényegesen különbözne a két esetben. Éppen ezért azok, akik szét akarták választani a két esetet, úgy érveltek, hogy a Cruzan ügyben a beteg testi integritásához való joga az irányadó, aminek része az orvosi beavatkozás visszautasításának joga, s ez kiterjedhet az életmentő orvosi beavatkozás megszüntetéséhez való jogra is. [41] A másik álláspont képviselői viszont úgy érveltek, hogy a szóban forgó jog mindkét esetben ugyanaz, nevezetesen az, hogy a beteg méltósággal halhasson meg, s megválaszthassa halálának módját. Ha ez így van, akkor viszont a Cruzan ügynek irányadónak kellett volna lennie erre az esetre is.

Ha egy jog nem vonható egy korábbi döntés hatálya alá, akkor a bíróság a tradíciót hívja segítségül annak megválaszolásához, hogy a szóban forgó jog alapvető-e. Bár a tradíció ilyenfajta felhasználása a Griswold előtti esetekre nyúlik vissza, a privacy jogát megalapozó jelentős döntésekben kis szerepet játszott, csupán a Hardwick-kal kezdődő joggyakorlat helyezte azt ismét előtérbe, illetve ez a gyakorlat tulajdonít neki majdnem konklúzív erőt. A tradíció vonzereje nyilvánvaló: mivel az alapvető jogok listája nem korlátozódik a Bill of Rights-ban tételesen felsorolt jogokra, kell lennie valamilyen kiválasztási elvnek, mely “objektív”, azaz független a bíró személyes értékítéletétől, mind időben, mind logikailag elsődleges ahhoz képest. Az alkotmányelméletek története részben az arra vonatkozó doktrínák története, hogy minek kell korlátoznia a bírók szabad értékválasztását, s honnan kell meríteniük a bíróknak azokat az értékeket, melyek kitöltik tartalommal az alkotmányok “nyitott szövedékeit”. A jelenlegi amerikai joggyakorlat a tradícióban látja azt a forrást, ahonnan a bírónak az értékeket merítenie kell. Így, ha a bíróság intézménye és a döntéshozás eljárása nem is tekinthető demokratikusan legitimáltnak, a döntés tartalma azonban igen. A tradícióra támaszkodó doktrína azonban konceptuálisan inkoherens, súlyos alkalmazási nehézségeket vet fel, s normatív szempontokból is kételyeket támaszt. A következőkben a tradíció-központú elmélettel szemben megfogalmazott néhány ellenvetést vizsgálok meg a teljesség igénye nélkül. [42]

A tradíció-központú elmélet egyik nehézsége, hogy a tradíció különböző absztrakciós szinten fogalmazható meg. Ha általánosítunk, óhatatlanul kiemeljük egy partikuláris jelenség valamely tulajdonságát, míg eltekintünk annak más, az általánosítás szempontjából nem fontos tulajdonságaitól. Kategóriáink, melyekbe az egyedi jelenségeket elhelyezzük, nem minden esetben különülnek el egymástól élesen, nem minden esetben zárják ki, hanem részben átfedik egymást, és összefonódnak egymással. Éppen ezért a partikuláris jelenségeket nem lehet mechanikusan egy kategóriába helyezni: egy-egy jelenséget több kategóriába vagy osztályba is elhelyezhetünk anélkül, hogy bármelyik megoldás logikai elsőbbséget élvezne a többivel szemben. A különböző általánosítások között éppen ezért nem lehetséges értéksemleges választás; ez a választás maga is értékítéleten nyugszik, s ezért a tradíció nem bírja el azt a terhet, amit az anti-aktivista bírók rá kívánnak rakni. Ezt érezve jutott Scalia bíró egy híres lábjegyzetben arra a következtetésre, [43] hogy elvi választást kell tenni a tradíciók közötti döntés során, s a bírónak az a kötelessége, hogy a legkevésbé általános szinten, az „eset tényeihez legközelebb” vizsgálja a tradíció meglétét. Megítélésem szerint ezt az állítást kétféleképpen lehet értelmezni. Az első értelmezéshez tartsuk szem előtt, hogy mit is kell itt a bírónak tennie. Van egy állítólagos jog, s a bírónak azt kell megvizsgálnia, hogy a tradíció támogatja-e ezt a jogot. Fontos látni, hogy a jog meghatározásának logikailag meg kell előznie azt a kérdést, hogy a tradíció támogatja-e az állítólagos jog által védett magatartást. Egy jog meghatározásakor viszont egyszerűen értelmetlen az „eset tényeihez legközelebb álló jogot” keresnünk. Az eset minden absztrakt leírását mindig közelebb lehet vinni a konkrét esethez, egészen addig, amíg valamennyi partikuláris tényt fel nem soroltuk. Egy jog azonban a jogi érvelés része, s mint minden igazolásnak, ennek is lényegénél fogva az adott ügyön túlmutatónak, univerzalizáltnak kell lenni. A jog meghatározása azon múlik, hogy normatív szempontból mit tartunk az ügy tényei közül relevánsnak. Abból, hogy az eset egy kevésbé általános leírása alátámasztható/nem támasztható alá a tradícióval, még nem jelenti azt, hogy a szóban forgó jogot éppen azon az absztrakciós szinten kellene leírnunk, hiszen mint azt fentebb állítottam, először kell az állítólagos jog mibenlétét illetően állást foglalnunk, s ez az állásfoglalás maga is normatív szempontokon nyugszik.

A másik értelmezés szerint Scalia állításának lényege, hogy ha egyetértünk abban, hogy mi is az a jog, aminek létezéséről vitatkozunk, de éppen ebben a kérdésben nem igazít el minket a tradíció, akkor a jogot ugyan el kell helyeznünk egy átfogóbb kategóriában, de ilyenkor is arra kell törekednünk, hogy ez a lehető legkevésbé általános legyen. Ám e megközelítésnek így is megvannak a maga gyenge pontjai. Talán legplasztikusabb példája ennek a problémának a Cruzan ügy. Ekkor Scalia bíró úgy érvelt, hogy (1) az amerikai tradíciók mindig is elítélték az öngyilkosságot, (2) a passzív eutanázia esete az öngyilkosságnak, (3) következésképpen Nancy Cruzan szabadsághoz fűződő érdeke alkotmányos értelemben nem lehet alapvető. Ha ez így van, akkor (4) a minimális racionalitás tesztjét kell alkalmazni, s (5) mivel a szabályozás ezt a követelményt kétségkívül kielégíti, így az állam érdeke erősebb Nancy Cruzanénál. Brennan bíró érvelése viszont a következőképpen haladt: (1) az amerikai tradíciók mindig is tiszteletben tartották az ember azon szabadságát, hogy teste fölött rendelkezzen, s visszautasítsa a nem kívánt orvosi beavatkozást. (2) A passzív eutanázia esete az orvosi kezelés visszautasításának, (3) következésképpen Nancy Cruzan szabadsághoz fűződő érdekét támogatja a tradíció, tehát az alkotmányos értelemben alapvető. Ha ez így van, akkor (4) a szigorú vizsgálatot kell alkalmazni, s (5) mivel a szabályozás ezt a követelményt nem elégíti ki, így Nancy Cruzan érdeke erősebb az államénál. Egyik bíró sem próbálta cáfolni a másik érvelésének első lépését, s fogadjuk el, hogy mindkét érvelési lánc utolsó három lépése is helyes. A második lépések helyességét illetően azonban a tradíció-orientált érvelés keretein belül aligha tehetünk igazságot. Logikailag mindkét általánosítás helyes lehet, de a két bíró által választott két osztály esetében nem mondhatjuk el, hogy az egyik osztály a másik részhalmazát képezné, ugyanis az általánosításuk a partikuláris eset más-más vonását emeli ki, s használja csoportképző ismérvnek. Scalia érvének tehát csak olyan esetekben van értelme, amikor a két általánosítás a partikuláris eset ugyanazon vonását használva jut eltérő, az általánosítás különböző szintjein álló osztályokhoz.

A tradíció természetesen felvet egy sor fontos módszertani kérdést is. Nem világos, hogy kinek a tradíciójáról van szó, mennyi ideig kell annak fennállnia, s hogyan kell azt bizonyítani. Jól illusztrálja ezt a kérdést a Hardwick ügy, ahol a többség magabiztosan állította, hogy az amerikai jogi hagyomány egyértelműen elítéli a homoszexualitás szodómiát. A történeti elemzés azonban kimutatta, hogy amikor a Bill of Rights-ot elfogadták, három tagállam büntette a homoszexuális szodómiát, míg további nyolc tagállamban létezett ugyan tiltó törvény, de azok nem tettek említést a felek neméről. A 14. kiegészítés ratifikációja idején is csak három állam létezett, mely külön büntette a homoszexuális szodómiát, többen eltörölték a tilalmat, illetve voltak olyan tagállamok, ahol a szodómia kifejezést a „természet elleni bűncselekmény” fogalma váltotta fel, aminek a jogi definíciója nem terjedt ki az orális szexre, amiért Hardwick-ot megbüntették [44] . E történet is jól illusztrálja, hogy a tradíció megállapítása olykor alapos történeti elemzést igényel, s nem valószínű, hogy a bíróságok alkalmasak lennének erre a feladatra.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a fenti döntések fényében a privacy-ra, vagy a szabadság-érdekre vonatkozó joggyakorlat meglehetősen kaotikus állapotokat mutat. A többség, ha a tradíciót illetően nem is osztja Scalia bíró elvi álláspontját, törekszik arra, hogy a korábbi precedensek mögött álló elveket leszűkítse, s azok „kisugárzó hatását” mindinkább korlátozza. Egy, az aktivizmust elutasító bíró, vagy jogfilozófus valószínűleg örömmel üdvözli ezeket a törekvéseket. Ugyanakkor látni kell e törekvések veszélyeit is. A korábbi elvek szűkítése önmagában lehet üdvös, de ha a szűkítések nem releváns szempontok szerint, hanem többé-kevésbé önkényesen, ad-hoc módon történnek, akkor ez – vagyis a releváns szempontokból hasonló esetek eltérő kezelése - komoly morális aggályokat vet fel. Emellett a korábbi elvek szűkítése nagyban használhatatlanná tette a joggyakorlat által kidolgozott – nem túl precíz, de mégiscsak létező - fogalmi apparátust. Könnyen belátható, hogy a tradíció pusztán egy kiválasztási elv, mely a legkülönfélébb magatartástípusokat támogathatja, s nem szükséges, hogy a szabadság védett megnyilvánulásai között ezen túl bármi közös vonás legyen. A korábbi gyakorlat viszont a privacy fogalmával konceptualizálta a szabadság speciális jogok által nem védett, de a bíróság által védelemre érdemesnek tartott szeletét. E megkülönböztetésnek dogmatikai-doktrinális szempontból van jelentősége: amennyiben a kiválasztott esetek egy közös fogalom alá vonhatók, úgy a bíróság gyakorlatilag egy új, a speciális szabadságokhoz hasonlóan kezelhető jogot ad hozzá a már meglévőkhöz; ellenkező esetben viszont csak konceptuális egységet nem alkotó, egymáshoz nem kapcsolódó jogok véletlenszerű halmazával állunk szemben. Mindez talán védhető lenne, ha a kiválasztási módszer precízen és kiszámíthatóan működne. A tradícióról azonban ez a legjobb indulattal sem mondható el.

 

Jegyzetek

[1] Planned Parenthood of Southeastern PA. v. Casey, 505 U.S. 833, 943 (1992)

[2]   8/1990. (IV. 23.) AB határozat

[3] “A 18. századi természetjogban szokásos volt a természetes jogokat néhány ős-, vagy alapjogra visszavezetni. Ilyen kiindulópont volt az élethez való jog. Ma hasonló alapnorma-szerepet játszik az emberi méltóság, alkotmányokban és nemzetközi egyezményekben egyaránt. E funkciójában a természetjogi "természetes szabadság" örököse. Az emberi méltósághoz való jog a német, az amerikai és a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban kifejezetten "anyajog"; a bíróság a cselekvési szabadság és az önmeghatározás védelmére új és új szabadságjogokat vezet le belőle." 23/1990. (X. 31.) AB határozat, Sólyom László párhuzamos véleménye.

[4] A magyar gyakorlat részletes elemzésére lásd Győrfi Tamás: Amit szabad és amit nem. Az önrendelkezési jog értelmezésének alternatívái. Fundamentum, 1999. 4. szám

[5] Calder v. Bull, 3 U.S. (3 Dall.) 386

[6] “Az államok nem alkothatnak és nem hajthatnak végre olyan törvényt, mely csorbítja az Egyesült Államok polgárainak kiváltságait vagy mentességeit.”

[7] “Az államok személyeket életüktől, szabadságuktól és vagyonuktól csak a törvénynek megfelelő eljárás alapján foszthatnak meg.”

[8] 198 U.S. 45 (1905)

[9] 300 U.S. 379 (1937)

[10] 32 U.S. (7 Pet.) 243 (1833)

[11] Black részben történeti érvekre hivatkozott, mondván, hogy a klauzula célja egyértelműen a Barron v. Baltimore eset felülbírálata volt. Másrészt azt hangsúlyozta, hogy a rivális értelmezés teljesen szabad teret ad a bírók személyes preferenciáinak arra vonatkozóan, hogy egy szabadság alapvető-e vagy sem.

[12] Frankfurter érvei részint rendszertaniak, részint történetiek voltak. A Bill of Rights több helyen igen részletekbemenő szabályokat állapít meg. Frankfurter szerint nem valószínű, hogy a 14. kiegészítés megfogalmazói ilyen körülményesen és homályosan akarták volna a Bill of Rights-ban található részletszabályokat a tagállamokra kiterjeszteni. Ez már azért sem valószínű, mert a ratifikáláskor még a tagállamok felének jogrendszere nem felelt meg a Bill of Rights előírásainak. Ha a 14. kiegészítés csak egy utaló szabály lenne, akkor ez azt jelentené, hogy ezen tagállamok a ratifikációval implicit módon kötelezettséget vállaltak volna arra, hogy megreformálják eljárási rendszerüket. Lásd: Adamson v. People of State of California, 332 U.S. 46, 63-64 (1947)

[13] Snyder v. Massachusetts, 291 U.S. 97, 105 (1934)

[14] 381 U.S. 479 (1965)

[15] “Az alkotmányban felsorolt bizonyos jogokat nem lehet úgy értelmezni, hogy azok elvonják, vagy csökkentsék a nép által élvezett más jogokat.”

[16] 381 U.S. 479, 484 (1965)

[17] Uo. 485. Nem ez az érvelés tűnik azonban a legmeggyőzőbbnek, több okból sem. Először is, nem a törvény végrehajtása, hanem a fogamzásgátló szerek használatának alkotmányossága volt az elsődleges kérdés. Másrészt, még kevésbé lehet az információs privacy-hez tartozónak tekinteni azokat a cselekedeteket, melyeket az ügyben Douglas által autoritásként idézett Pierce v. Society of Sisters és Meyer v. Nebraska esetekben védelemben részesített a bíróság. Az egyik esetben egy olyan törvényt semmisített meg a bíróság, mely szerint az iskolaköteles gyerekeknek kötelező állami iskolába járniuk, míg a másik egy, a német nyelv oktatását tiltó jogszabály alkotmányellenességét deklarálta. Lásd: Pierce v. Society of Sisters, 268 U.S. 510 (1925); Meyer v. Nebraska, 262 U.S. 390 (1923).

[18] A privacy információs vonatkozására nézve lásd: Whalen v. Roe, 429 U.S. 589 (1977); az otthon védelmére nézve: Stanley v. Georgia, 394 U.S. 557 (1969); az intim emberi kapcsolatokra vonatkozóan: Loving v. Virginia, 388 U.S. 1 (1967), Eisenstadt v. Baird, 405 U.S. 438 (1972), vagy későbbről Moore v. City of East Cleveland, 431 U.S. 494 (1977); az egyén utódvállalással kapcsolatos döntési jogát is hangsúlyozza: Eisenstadt v. Baird, 405 U.S. 438 (1972).

[19] 410 U.S. 113 (1973)

[20] Az abortusz morális megítélésében ez szinte magától értetődőnek tűnik. Még az is, aki végső soron a jog korlátozására irányuló szempontokat - akár elfogadja, hogy a magzatot megilleti az élethez való jog, akár nem - erősebbnek tartja a nő önrendelkezési jogánál, leggyakrabban feltételezi, hogy a nőt prima facie megilleti az önrendelkezési jog. Az alkotmányjog szempontjából viszont szinte problémamentes volt annak megállapítása, hogy a magzat normatív értelemben nem személy, s nem rendelkezik a fogantatástól kezdve az élethez való joggal.

[21] Ezzel az állítással szemben azt az ellenvetést lehet tenni, hogy mindez elmondható már az Eisenstadt döntésről is, ahol Brennan bíró hangsúlyozta, hogy az utódvállaláshoz kötődő döntés az egyén joga. Ebben az esetben azonban a jogszabály végrehajtása a Griswold ügyhöz hasonlóan lehetővé teszi az első két elvre való hivatkozást, noha mint hangsúlyoztam, ezeket magam sem tekintem a legerősebb érveknek.

[22] Egy ezzel ellenkező felfogás brilliáns kifejtését lásd: Judith Jarvis Thomson: The Right to Privacy. Philosophy and Public Affairs, 4 (1975).

[23] Az érvelés eme hiányosságára nézve lásd különösen: J.H. Ely: The Wages of Crying Wolf: A Comment on Roe v. Wade. 82 Yale Law Journal, 920, 931-932 (1973)

[24] 429 U.S. 589, 598-600 (1977)

[25] Bowers v. Hardwick, 478 U.S. 186, 203-204 (1986) (Blackmun bíró különvéleménye)

[26] 505 U.S. 833 (1992)

[27] E módszert javasolja a vallás alkotmányjogi fogalmának “definiálásához” például Kent Greenwalt, vagy Eduardo Penalver. Lásd: Greenvalt, Kent: Religion as a Concept in Constitutional Law. 72 California Law Review 753 (1984); Penalver, Eduardo: The Concept of Religion. 107 Yale Law Journal 791 (1997). A magyar irodalomból: Blutman László: A vallásszabadság az Egyesült Államok alkotmányjogában: mi a vallás? Jogtudományi Közlöny, 1992. 2. szám.

[28] Lásd: Stanley v. Georgia, 394 U.S. 557 (1969)

[29] A bíróság a Cruzan v. Director, MDH, 497 U.S. 261 (1990) esetben feltételezte ezt a jogot.

[30] Az obszcén újságok birtoklásának a joga a magánszféra védelmén alapul, ez köti össze a  Stanley esetet a Griswold üggyel, a Griswold ügy racionalizálható a reprodukcióra vonatkozó döntés szabadságával, s ez köti össze az abortuszhoz való joggal, míg az abortuszhoz való jog része a testi integritáshoz való átfogóbb jognak, ami viszont egyben indokolhatja a lélegeztetőgép kikapcsolására vonatkozó igényünket.

[31] 478 U.S. 186 (1986)

[32] 497 U.S. 261 (1990)

[33] 505 U.S. 833 (1992)

[34] No. 96-110.

[35] United States v. Salerno, 481 U.S. 739 (1987)

[36] E stratégiának explicit megfogalmazását adja Scalia bíró egy híressé vált lábjegyzete: Michael H. v. Gerald D. 491 U.S. 110 (1989) 4. Lábjegyzet.

[37] Lásd: Tribe, L. H. - Dorf, M.C. : On Reading the Constitution. Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1991. 107.

[38] 505 U.S. 833, 952 (1992)

[39] Paris Adult Theatre I. v. Slaton 413 U.S. 49, 66 (1973)

[40]  505 U.S. 833, 852 (1992)

[41] A Cruzan bíróság nem állította, csak az érv kedvéért feltételezte, hogy létezik ez a jog.

[42] Mivel a tradíció egy múltbeli, illetve egy hosszabb időtartamra vonatkozó konszenzus, így a konszenzus-központú elmélettel szemben megfogalmazott ellenvetések a tradíció-központú elméletre is vonatkoznak. A konszenzus-központú elméletekre vonatkozóan lásd: Győrfi Tamás: Az Alkotmánybíróság politikai szerepe. Gondolatok a bírói aktivizmus fogalmának hasznosságáról. Politikatudományi Szemle, 1996. 4. szám.

[43] Michael H. v. Gerald D., 491 U.S. 110 (1989) 6. lábjegyzet.

[44] A történeti körülményekre vonatkozóan lásd: Goldstein, Anne B.: History, Homosexuality, and Political Values: Searching for the Hidden Detreminants of Bowers v. Hardwick. 97 Yale Law Journal 1073 (1988)

 

Győrfi Tamás  [Jogelméleti Szemle 2000/4.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 21.

Amerikai politika a XX. században

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019