VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Június 13.

A palesztin menekültügy története

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

A palesztin menekültügy - a kurdoké mellett - a mai Közel-Kelet egyik legégetőbb problémája. 1947 és 1949 között körülbelül félmillió arab hagyta el az akkori Palesztina, a mai Izrael területét (a palesztinok minimum hétszázezerről beszélnek) Az idő előrehaladtával a menekültek száma, családtagjaik születésével, több millióra szaporodott.

Az arab-zsidó konfliktus története egyidős a cionista mozgalom történetével. Israel Zangwill nem mondott igazat akkor, amikor állította: egy "földnélküli nép" tér vissza egy "nép nélküli földre". A cionista vezetők - a zsidó nemzeti otthon megteremtése érdekében - törekedtek arra, hogy minél több földet szerezzenek meg Palesztinában. A földeket gyakran Damaszkuszban vagy Bejrutban élő arab földbirtokosoktól vásárolták meg. A tiltakozás nem sokáig váratott magára: 1891-ben már arab előkelők tiltakoztak az ellen, hogy zsidók földet szerezhessenek Palesztinában, és követelték, hogy vessenek véget a zsidó bevándorlásnak.

A cionista földvásárlásokat intéző Zsidó Nemzeti Alap (KKL) viszont folytatta politikáját. Az 1908-as esztendő Purim ünnepét már komoly arab-zsidó villongások kisérték. 1914-ben hozzávetőlegesen félmillió arab és kilencvenezer zsidó élt az országban.

Az elso világháború után a Népszövetség Nagy-Britanniára bízta Palesztina igazgatását. Az új gazda szabályozni kívánta a földeladásokat. Az 1920-ban meghozott Land Transfer Ordinance szerint hozzájárulás kell a föld eladásához, és a vevő csak palesztinai lakos lehet. Az arab parasztok, a fellahok nem adhatják el a földet, amíg nem kapták meg a teljes vételárat.

1939-ben már 450 ezer zsidó élt Palesztinában, de az arabok létszáma még mindig ennek kétszerese volt. Bár a cionisták pénzért vették a földet, arab szemszögből a bevándorlók nem jó szándékú civilizatőrök, hanem az "arab földet" kisajátító, azt eltulajdonító telepesek voltak.

Az arab többség nyomasztotta a cionista vezérkart, és a cionista mozgalmon belül több transzfer-elképzelés is felmerült: eszerint az arab lakosságot át kell telepíteni egy másik országba, a helyükre pedig zsidókat kell telepíteni. Ben-Gurion környezetében is hangoztattak efféléket, de ő visszautasította ezeket az elképzeléseket.

A második világháború, a holocaust után százezrek keltek útra, Palesztinába. Számukra az ENSZ menekülttáborokat hozott létre, melyeket a cionisták láttak el élelemmel. A Jewish Agency, mely a zsidó nép politikai képviselőjének tartotta magát, rögtön megkezdte a harcot a zsidó állam létrehozásáért. 1945 május 27.-én petícióban fordult a brit kormányhoz: nyilvánítsa Palesztinát zsidó állammá, s 100 ezer embert azonnal engedjen be az országba. Churchill elhárította a kérést, érezvén, hogy az idő nem neki dolgozik, mivel a brit koalíciós kormány szétesőben volt. Az új munkáspárti kabinet, mely július végén lépett hivatalába szintén hamar kiábrándította a cionista vezérkart.

Az angol-amerikai vizsgálóbizottság 1946-ban végiglátogatta Csehszlovákiát, Lengyelországot, Németországot és Ausztriát, ahol a túlélő zsidóság képviselői sokszor keményvonalasabb álláspontot képviseltek, mint maga a Jewish Agency. Ezután a vizsgálóbizottság Kairóba utazott, ahol az arab vezetők egyöntetűen elutasító véleményét hallgathatta meg. A bizottság tízpontos javaslata 1946 május 1.-én jelent meg. Gyakorlatilag a mandátumpolitika folytatására szólított fel, de az engedélyezhető certifikátok számát 100.000-re emelte fel. A jelentést mindkét fél ingerülten fogadta: a zsidók kevesellték, az arabok sokallták a számot s általános sztrájkra szólítottak fel.

Az ENSZ közgyűlése november 29.-i, 181.számú határozatában végül Palesztina felosztása mellett döntött. A határozat végrehajtását 1948 május 14.-re tűzték ki. Ekkor az arabok létszáma kilencszáznyolcvanezer volt, miközben a zsidóké időközben hatszázötvenezerre nőtt.

Közben az Arab Liga sem pihent: 1947 márciusa és decembere között legalább öt találkozót tartottak, s minden kompromisszumos javaslattól elzárkóztak. November 30-án arab támadások indultak a jisuv falvai és városai ellen. Az arab világ több zsidó közössége (Damaszkusz, Bagdad, Bejrut stb.) pogromokat volt kénytelen elszenvedni: csak a jemeni Ádenben 76 zsidót öltek meg. Ezzel kezdetét vette az arab országok zsidó lakosságának kivándorlása, amely később, az észak-afrikai (főleg marokkói) zsidóság kivándorlásával az ötvenes-hatvanas években érte el csúcspontját. 1950. július 5-én törvénybe iktatták a Visszatérési Törvényt (Huk-hasvut), mely a világ bármely részén élő zsidónak felajánlja az izraeli állampolgárságot.

Palesztina közben hadszíntérré változott. A hadüzenet nélküli háború akkor kezdődött, amikor egy Naharijából Jeruzsálembe tartó buszra rálőttek arabok: öt zsidó meghalt. Az Egyiptomban élő, korábban a balkáni SS-hadtest megteremtésében segédkező jeruzsálemi mufti is uszított a zsidók ellen. 1947 december 1-én az arab Legfelső Bizottság háromnapos sztrájkfelhívása nyomán arab fiatalok felgyújtották a jeruzsálemi városközpontban lévő zsidó üzleteket. Tel-Aviv déli részében jaffói arabok támadták meg a Hatikva-negyedet.

Bár a jisuv ekkor még nem fejtette ki maximális erejét, Ben-Gurion az "agresszív védekezés" technikáját javasolta: "Minden egyes támadásra döntő csapással kell tudnunk válaszolni, le kell rombolnunk a falut vagy ki kell űznünk a lakosságot, és el kell foglalni a helyét." Leszögezte, hogy a Negevet ért támadáskor sem szabad kitelepíteni a zsidókat. Az arab támadások eközben nap-nap után követték egymást.

1947 december 11.-én az angol alsóházban Creech-Jones kihirdette a mandátum végét, de ezzel csak a zsidó állam kikiáltása, és nem a béke előtt nyílt meg az út. 1948 januárjától kezdve Palesztinában az arabok és zsidók közti erőszakos cselekmények egyre sűrűbben követték egymást.

A Szochnut földterületi osztályának igazgatója, Joszef Weitz azt kérte Ben-Guriontól, hogy űzzenek ki minden arabot a zsidó állam területéről. Ben Gurion ezt elutasította. Weitz ekkor a helyi Hagana-szervezeteket kezdte arra bátorítani, hogy a zsidó földeket bérlő arab gazdákat lakoltassák ki, s házaikat rombolják le.

Mivel a támadások tovább folytak Jeruzsálem zsidó negyedei ellen, a Hagana megszüntette az "egyéni elbírálás" politikáját. Mikor a Jeruzsálem nyugati részén élő arabok elhagyták otthonaikat, 1948 február 5-én Ben-Gurion engedélyezte zsidó lakosok beköltözését. Erről tájékoztatta a Munkapárt vezetőit is: ami megtörtént Jeruzsálemben "az megtörténhet az ország nagy részén is - ha kitartunk... hat, nyolc, esetleg tíz hónap alatt jelentős változások állhatnak be az ország lakosságának összetételében". Február 15-én a zsidók elfoglalták Caesareát. Mivel az arabok házai a zsidóktól bérelt földeken épültek, távozásra szólították fel az arabokat. Akik nem akartak menni, azokat kiűzték, és házaikat felrobbantották.

Részben a zsidó védelmi erőtől való indokolt félelem, részben pedig a környező arab országok propagandája miatt megkezdődött az arab lakosság Palesztinából való kivándorlása. 1948 áprilisában-májusában a haifai arabok menekültek el - erre egyébként a damaszkuszi székhelyű Arab Legfelsőbb Bizottság is bíztatta őket. Az 1948. június 11-én kötött első tűzszünet után Izrael ellenőrizte Kelet- és Nyugat-Galileát, valamint - nagy nehézségek árán - a Tel-Aviv és Jeruzsálem közötti korridort. Az észak-déli vasútvonal mentén fekvő Lidda lakosait kiűzték: ötvenezer ember menekült Transzjordánia irányába.

1948 október 21-én Izrael katonai közigazgatást vezetett be az izraeli arabok számára: biztonsági zónákat jelöltek ki, és megtiltotta az állandó lakosoknak, hogy engedély nélkül távozzanak. A nem ott lakók csak engedéllyel léphettek be. A szabályok alapján a katonai kormányzat a biztonsági zónákból kitelepíthette a lakosságot: ezt történt 1949 nyarán három arab faluban.

1949-ben, egy Lausanne-ban megrendezett konferencián az USA arra akarta rávenni Izraelt, hogy a félmilliónyi palesztin menekültből legalább két-háromszázezret fogadjon vissza, de a zsidó állam ezt elutasította. December 8-án, az ENSZ közgyűlése létrehozta az Izraelből elmenekült arabokkal foglalkozó szervezetét, az UNRWA-t. Izrael csak azokért a menekültekért vállalt felelősséget, akik az ország határain belül maradtak: ok voltak a "belső menekültek". Sokan közülük azért nem tudtak visszatérni lakóhelyükre, mert házaikat a harcok során lerombolták. A zsidó állammal szomszédos országokban táborokat hoztak létre a menekültek számára, ahol az UNRWA biztosította az ellátást. Eközben Izraelben 1950-51-ben több olyan törvényt hoztak, amelyek a menekültek földjeinek nagyobb részét állami tulajdonba vették.

A menekülteket az arab országok kormányai szándékosan tartották táborokban. 1996-ban még mindig az UNRWA gondoskodott majd kétmillió menekültről, illetve azok sokadik generációs leszármazottairól Jordániában, a Nyugati Parton, a Gázai övezetben, Dél-Libanonban és Szíriában.

1951-ben John B. Blanford, az UNRWA igazgatója tervet dolgozott ki: eszerint egy év alatt százmillió dolláros költséggel 150-250 ezer palesztin menekültet letelepítenék az arab országokban. Az arab országok elutasították ezt a tervet. Kizárólag Jordánia adott nekik teljes jogú állampolgárságot, és integrálta a menekülteket. Az izraeli kormány - tekintettel az arab országokból, javaikat hátrahagyva elmenekült többszázezer zsidóra - a menekültek kérdését egyfajta lakosságcserének fogta fel. Az Arab Országokból Menekült Zsidók Szövetségének álláspontja szerint az igények kiegyenlítettek.

A palesztin menekültek problémáját az arab országok aduként használták Izrael ellen, hiszen Jordánia kivételével sehol sem törekedtek integrálásukra. A zsidók kezdetben békés együttélésre törekedtek arab szomszédaikkal, de - látván az ellenséges hangulatot - kész helyzet elé akarták állítani őket, és arra törekedtek, hogy minél kevesebb arab éljen a zsidó állam határain belül. A nemzetállami logika ezt követelte meg, hiába gondoltak mást erről a baloldali cionisták. Mára a palesztin menekültek ügyét Jasszer Arafat és a palesztin vezetés sikeresen emelte be a forró politikai témák közé.

 

Novák Attila [Szombat, 2002./2.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 1.

Élő vallások

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019