VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Június 26.

A közösségi kiadások szerkezete

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

A Közösség 2000. évre vonatkozó költségvetésének tervezete 91 995 millió eurónyi kötelezettségvállalást tartalmaz. A korábbi évekhez képest némileg csökkent a mezőgazdaságra fordítható pénzösszegek nagysága és nőtt a strukturális kiadásokra fordítható összeg, emellett a költségvetés új sorral is bővült, nevezetesen a csatlakozás előtti támogatások elkülönítve, külön soron vannak feltüntetve. A korábban is létezett PHARE támogatás szintén itt jelenik meg, ellentétben az eddigi gyakorlattal, amikor is a PHARE a külső akciók között került betervezésre.

 

A kiadási oldal és egyben az egész költségvetés egyik legfontosabb újdonsága a 15 jelenlegi tagállam (EU-15), illetve a következő hétéves pénzügyi időszak alatt várhatóan csatlakozó "5+1" (a csatlakozási tárgyalásokat 1998-ban megkezdett) ország finanszírozási igényeinek világos elkülönítése, mely kizárja a keretek közötti források bármilyen színtű átcsoportosítását.

 

Mezőgazdasági kiadások

 

A Közös Agrárpolitika (angolul: Common Agricultural Policy - CAP) célja eredetileg az önellátás és bizonyos mértékű exportképesség biztosítása volt. Később az lett a feladata, hogy biztosítsa a mezőgazdasági termelékenység növekedését, a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalát, a piacok stabilitását, a megfelelő kínálatot és elérhető árakat a fogyasztók számára. A Közös Agrárpolitika nem szól bele a Belső Piaci alkufolyamatba. Az ár befolyásolását célzó beavatkozásait a határokra koncentrálja. Akcióival ( a külső konkurenciától való, igen erős védelem mellett ( viszonylag egyenletesen változó árak elérését célozza meg.

 

A korlátlan értékesítési garanciát nyújtó agrárpiaci rendtartás, az ennek nyomán a piaci lehetőségektől függetlenül növekvő termékfelesleg, az agrártámogatás költségeinek felduzzadása, a világpiaci kereslet-kínálat egyensúlyának megbomlása és az ebből eredő nemzetközi feszültségek már az 1980-as évtizedben a CAP rendszerének megreformálását tették szükségessé. 1993-ban átfogó reform lépett életbe, melynek lényege az ár- és jövedelempolitika szétválasztása, az áraknak a világpiaci színvonalhoz való közelítése és ( ezzel egyidejűleg ( a termelők jövedelempozíciójának közvetlen támogatásokkal történő stabilizálása volt. A reformok ellenére a Közös Agrárpolitika támogatása még mindig az 1994-es költségvetés felét tette ki. Azt is figyelembe kell venni azonban, hogy a Közösség a hatalom átruházása terén itt jutott a legmesszebbre, ami azt jelenti, hogy a tagállamok kiadásainak nagy részét a Közösség vállalja magára.

 

Belső feszültségek forrása, hogy az EU a világpiacinál magasabb árakon belső fogyasztását meghaladó mértékben termel. Az EU teljes költségvetésének a felét kitevő támogatások ellenére a termelői jövedelmek szintje nem megfelelő, nincs garancia a kisgazdasági alapokon nyugvó európai agrármodell fennmaradására. A déli tagországok ellenállása meglehetősen nagy amiatt, hogy a CAP elsősorban a kontinentális termékek előállítóinak kedvez. A tagországok nagyobb lehetőséget követelnek a támogatások elosztásába való beleszólásba. Az agrárágazatra általános társadalmi és politikai nyomás is nehezedik (túl nagy támogatások, élelmiszerbiztonság, környezet- és tájvédelem).

 

Külső kihívás, hogy az EU-nak fel kell készülnie a WTO tárgyalások újabb fordulójára, valamint a kibővítésre. Várhatóan tovább csökkennek a piacvédelmi, támogatási lehetőségek, a CAP változatlan formában történő kiterjesztése az átlagon felüli mezőgazdasági potenciállal rendelkező tagjelöltekre egyrészt jelentős többletkiadásokkal jár, másrészt alapvetően megváltoztatná a mezőgazdasági termékek Belső Piaci viszonyait (a belső fogyasztást az eddiginél jobban haladná meg a termelés).

 

Az Agenda 2000 mezőgazdasági fejezete

 

Mindezen tényezők alapján a Bizottság az Agenda 2000-ben felvázolt reformelképzelésekkel megpróbált választ adni a kihívásokra. A javaslatok elsősorban a szántóföldi növénytermesztést, a marhahús-, a tej-, valamint a borszektort érintették. Eszközként az intervenciós árak csökkentését, a közvetlen termelői támogatások növelését javasolták. A támogatások struktúrájának átalakításával a termelés extenzívvé tételét, a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételét ösztönözték. Lehetővé kívánták tenni a tagországok számára a támogatások elosztásába történő beleszólást, a vidékfejlesztési szempontok érvényesítését.

 

Az Agenda 2000 reformjavaslatok kompromisszumos jellegűek, csak részben válaszolnak a kihívásokra, illetve teljesítik a Bizottság által felvázolt célkitűzéseket. Több fontos ágazatot nem érintenek. Annak ellenére, hogy a Bizottság a jelenlegi viszonyokat alapvetően fenntartó javaslatokat tett, az Agenda 2000 agrárfejezetéről hatalmas vita bontakozott ki. A termelők befolyásos érdekképviseleti szerveiken keresztül mindent elkövettek annak érdekében, hogy az eddig járó közösségi támogatások még rövid távon se csökkenjenek. A viták során háttérbe szorult a WTO tárgyalásokra való felkészülés és a kibővítés kérdése. Erősödtek azok a vélemények, hogy az EU a világkereskedelmi tárgyalások során nem tehet újabb engedményeket az USA-nak, Amerika nem kényszeríthet Európára a világkereskedelmi köntösbe bújtatva egy idegen termelési, illetve vidék modellt.

 

A mezőgazdasági miniszterek 1999. március 11-én végül is megállapodtak a Közös Agrárpolitika reformjának fő kérdéseiről. Az agrárminiszterekre politikai nyomás nehezedett, mivel az Agenda 2000 csomagból nem lehetett kihagyni a mezőgazdaságot. A reform elhúzódása aláásta volna más közösségi politikák alapjait is. A gazdasági és pénzügyminiszterek tanácsa (ECOFIN) megszabta, hogy az elkövetkező költségvetési periódusban a közösségi agrárkiadások nem haladhatják meg az évi 40,5 milliárd euró felső határt.

 

A berlini csúcson született kompromisszumos megoldás szerint a gabonafélék intervenciós árát a tervezett 20 % helyett 15 %-kal csökkentették, a kötelező ugaroltatás rendszerét nem szüntették meg. A tej szektorban 2003-ban csak a kvótát növelik a tervezett mértékben, az intervenciós ár csökkentést 2005-re halasztották. Az elfogadott módosítások csak részben teljesítik a pénzügyi keretek betartására vonatkozó elvárásokat. A Tanács kötelezte ezért a Bizottságot, hogy 2002-ig készítsen részletes jelentést az agrárkiadásokról, tegyen javaslatokat további megtakarításokra. A reform kapcsán az Európai Unió lépéseket tett a világpiaci viszonyokhoz való alkalmazkodás, az ágazat problémáinak rendezése, a kibővítésre való felkészülés irányába. A bizottsági javaslatokat - amelyek eredetileg is csak részben feleltek meg a célkitűzésnek - a kompromisszumos megoldások tovább hígították. A reform a jelenlegi termelési, üzemszerkezeti viszonyokat konzerválja, nem készíti fel megfelelően az EU agrárszektorát a közeljövőben várható kihívásokra. Továbbra is jelentős különbség marad fenn a világpiaci és EU belső árai között. Figyelembe véve azt, hogy a jelenlegi rendszer a belső fogyasztást jóval meghaladó mértékű termelésre ösztönöz, a jövőben is várható nehezen kezelhető termékfeleslegek megjelenése.

 

A reform nem segíti a WTO tárgyalások újabb fordulójára való felkészülést. Nehezen lesznek védhetők a megnövelt közvetlen termelői támogatások. Az új WTO tárgyalások az EU-t valószínűleg további reformokra fogják kényszeríteni.  Mivel a reform után sem szűnik meg a túltermelés, az értékesíthetetlen feleslegek keletkezésének veszélye, az EU abban lesz érdekelt, hogy az újonnan csatlakozók ne borítsák fel a jelenlegi, patikamérlegen kiegyensúlyozott piaci egyensúlyt. A rendelkezésükre álló eszközökkel azt kívánják majd elérni, hogy Közös Agrárpolitika átvétele ne vezessen a csatlakozók termelésének, jelenlegi tagországokba irányuló exportjának növekedéséhez. A költségvetési tervezés abból, az Agenda 2000-ben megjelenő elképzelésből indult ki, hogy az új tagok hosszabb átmenettel csatlakoznak a CAP-hoz. (Kezdetben ne legyenek jogosultak a kompenzációs támogatásokra). A  költségvetési fejezetben az új tagoknak 2002-től betervezett összegek nem elegendőek a Közös Agrárpolitika teljes körű átvétele esetén részükre járó támogatások folyósításához.

 

Összegében megállapítható, hogy a reform csak részben teremti meg a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a tagjelölt országok érvényesíthessék igényeiket a mezőgazdaság területén a teljes jogú tagság elnyerésekor.

 

A Strukturális Alapok

 

A Strukturális Alapok képviselik a közösségi költségvetésben azt a hagyományos újraelosztási funkciót, amely forrásokat áramoltat a gazdagabbaktól a szegényebbekhez. Az alapok jelentős növelésére került sor 1975 és 1980 között, amikor arányuk a költségvetésben 6,3%-ról 17,2%-ra emelkedett. A következő időszakokban volumenben közel megduplázódtak, de viszonylagos arányuk a költségvetésen belül kevésbé emelkedett (1990-re 20,2%). Mára a strukturális kiadások teszik ki a költségvetési kifizetések mintegy egyharmadát.

 

Az európai integráció történetében a regionális politikát kezdetben a tagországok hatáskörének tekintették. A Római Szerződés viszont említést tesz a regionális egyenlőtlenségek csökkentésének szükségességéről. A Szerződésnek a közös agrárpolitikáról, valamint az Európai Szociális Alap és az Európai Beruházási Bank feladatairól szóló fejezetekben is találhatók utalások arra, hogy a regionális problémákra figyelemmel kell lenni. Ebben az időszakban a Közösség költségvetésének legnagyobb része a közös mezőgazdasági politika finanszírozását szolgálta, a regionális politika főként nemzeti kereteken belül valósult meg. A gyakorlatban azonban a Közösség korán ráébredt, hogy a leggazdagabb és a legszegényebb vidékek közötti regionális egyenlőtlenségek problémája azzal fenyeget, hogy megszakadhat az EK-n belüli gazdasági teljesítmények konvergenciája és lelassulhat az integráció mélyülése. Erősítette a közösségi szabályozás szükségességét az is, hogy a tagállamok eltérő szubvenciós politikája a Közösség versenyszabályaiba ütközött, amit csak a közösségi szintű koordinálás révén lehetett megszüntetni.

 

A regionális problémák erősödése a Közösség első kibővítése idején került előtérbe. Elhúzódó tárgyalások után a Közösség végül 1971-ben általános irányelvcsomagot fogadott el, amely a tagállami szintű segélyezési formákat szabályozta. Bár a megegyezés a tagoktól bizonyos fokú homogenitást követelt meg saját strukturális politikájuk tekintetében, önmagában nem jelentette közös regionális politika kidolgozását. A Közösség ekkor küszöbön álló bővítése nyomán azonban olyan országok felvételét tervezték, melyek - főként Nagy-Britannia és Írország - krónikus regionális egyenlőtlenségekkel küszködtek. Ez hozzásegített annak felismeréséhez, hogy a Közösségen belül is jelentős fejlettségbeli eltérések léteznek. Az 1972-es párizsi csúcstalálkozón elhatározták, hogy a Bizottság jelentést készít a Közösségnek a regionális problémákról, a három új tag felvételét is figyelembe véve. 1973-ban hozták nyilvánosságra a Thomson-jelentést, majd 1975-ben kezdte meg működését az Európai Regionális Fejlesztési Alap (angolul: European Regional Development Fund - ERDF), melynek fő feladata a regionális, gazdasági és szociális fejlettségi különbségek csökkentése.

 

Az Európai Szociális Alapot (angolul: European Social Fund - ESF), az ERDF-et és az 1962-ben létrehozott Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapot (angolul: European Agricultural Guidance and Guarantee Fund - EAGGF), illetve a Halászati Alapot (angolul: Financial Instrument for Fisheries Guidance - FIFG) nevezik együttesen Strukturális Alapoknak. A három alap kezdetben elkülönítetten működött, mindegyik egy-egy célt szolgált (területfejlesztés, szociális politika, agrárlakosság támogatása).

 

A támogatási rendszer első reformjára 1988-ban került sor, mivel a tagállamok úgy vélték, hogy a rendszer működése nem elég hatékony. A módosítások során megpróbálták a célok és a megcélzott területek között összefüggés kialakítását, vagyis meghatározták, hogy mely területek jogosultak EK támogatásra, mely célok mely régióban támogathatók, valamint hogy egy-egy cél támogatása mely alapokból történhet. A kohézió kérdése a Belső Piac kialakulásával, valamint a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásának tervével került előtérbe, a kiegyensúlyozott és tartós fejlődés, valamint az egységes fizetőeszköz stabilitása csak úgy képzelhető el, ha a Közösség országai, régiói között mérséklődnek a fejlettségbeli különbségek. A Belső Piac elmélyítésének és a valutaunió fenntartásának ezért az egyik eszköze az elmaradott térségek fejlesztése, a regionális különbségek csökkentése. A tagállamok szolidaritási politikájának végrehajtása is a kohézió erősödését eredményezi.

 

A Strukturális Alapok célkitűzései

 

A regionális politika legfőbb eszközei a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap, emellett szerepet kapnak még a Közösségi Kezdeményezések is. A Strukturális Alapok közül a legnagyobb az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap orientációs része. A Strukturális Alapok rendszere az 1993-as reformot követően alakult ki mai formájában. A támogatásokat 6 célkitűzés alapján juttatják.

 

Az 1. célkitűzés azokra a régiókra terjed ki, amelyek egy főre eső GDP-je kevesebb a közösségi átlag 75%-ánál. Ezek elsősorban mind periférikus régiók, melyekben viszonylag csekély az ipar, vagy ahol az ipar válsággal küszködik. Csatlakozásunktól várhatóan ebbe a kategóriába fog tartozni Magyarország egész területe, bár vannak olyan elképzelések, melyek szerint esetleg a Közép-magyarországi régió (Budapest és Pest megye) nem tartozna az 1. célkitűzés alá. A 2. célkitűzés által érintett hanyatló ipari területek régiókat, határvidékeket vagy kisebb térségeket tartalmaznak, beleértve foglalkoztatási területeket és ipari településeket is. Ezekre a területekre jellemzőek az alábbi feltételek: a közösségi átlag fölötti munkanélküliségi arány, olyan városi közösségek, melyeknél a munkanélküliségi arány legalább 50%-kal magasabb a közösségi átlagnál, az ipari foglalkoztatottságban számottevő a hanyatlás, az ipari változás alatt álló területek, rossz helyzetben lévő ipari területek.

 

A 3. célkitűzés a tartós munkanélküliség leküzdését, valamint a fiatalok és a munkaerőpiacról kirekesztett egyének munkába állásának megkönnyítését támogatja. Ez a célkitűzés támogatja a férfiak és nők munkaerőpiaci esélyegyenlőségének elősegítését is. A 4. célkitűzés célja a munkavállalóknak az iparban és a termelési rendszerekben végbemenő változásokhoz való alkalmazkodásának megkönnyítése. Az 5. célkitűzés a vidéki térségek fejlesztését szolgálja, ezen belül az 5a. célkitűzésnek a mezőgazdasági szerkezet átalakításának a közös mezőgazdasági politikai reform keretében történő felgyorsítása a célja, míg az 5b. célkitűzés alá tartozó területek jellemzője, hogy különösen nagy a mezőgazdasági munkahelyek aránya az összes foglalkoztatottakhoz képest, alacsony szintűek a mezőgazdasági jövedelmek, alacsony a népsűrűség és megindult az elvándorlás az adott területről.

 

Az 1995. évi bővítés során az északi államok kezdeményezésére egy 6. célkitűzést vezettek be, mely a különösen alacsony népsűrűségű területek támogatását célozza. Az 1., a 2., az 5b. és a 6. célkitűzések speciális regionális karakterrel rendelkeznek, olyan intézkedéseket tartalmaznak, melyek egy bizonyos régióra vagy alrégióra koncentrálódnak. A régiók kialakításánál a 70-es években bevezetett statisztikai egységeket, az ún. NUTS-egységeket (Nomenclature of Territorial Units of Statistics) vették figyelembe. A régiók NUTS-rendszer szerinti rögzítése azért fontos és elkerülhetetlen, mivel így van lehetőség arra, hogy az egyes régiók fejlődését összehasonlíthatóan nyomon kövessék. A legfontosabb statisztikai mutató a vásárlóerő paritáson számított GDP/fő érték. Az igényjogosultságot az 1. célkitűzés esetében egy-egy költségvetési időszakra állapítják meg. Más célok esetében középtávú felülvizsgálat is van, amely módosíthatja a régió igényjogosultságát. A NUTS-I szint az országos szintnek felel meg, a NUTS-II, a nagyrégió szintje, 1,5-2 millió fős lakosságú területet foglal magába, a NUTS-III a magyar megyéknek megfelelő régiók, a NUTS-IV a kistérségek körzete, míg a NUTS-V a települések statisztikai szintje. Az 1. és a 6. célkitűzés a NUTS-II szintre vonatkozik, míg a 2. célkitűzés a NUTS-III statisztikai egységre érvényes. A 3., a 4. és az 5. célkitűzések a Közösség egész területét lefedik, nem kötődnek a NUTS-rendszerben kialakított régiók egyikéhez sem.

 

 

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap alapvető feladata, hogy támogassa az 1. és a 2. célkitűzések elérését az érintett régiókban, és hogy részt vegyen az 5b. célkitűzés tevékenységében. Az ERDF elsősorban az alábbi területeken nyújt támogatást:

  • termelési beruházás,

  • infrastruktúra létrehozása, ill. modernizálása, mely hozzájárul az érintett régiók fejlődéséhez ill. átalakításához,

  • intézkedések, melyek az érintett régiók belső fejlődési lehetőségeit tárják fel,

  • az oktatás és az egészségügy területén történő beruházások.

 

Az Európai Szociális Alap elsődleges feladata a 3. és a 4. célkitűzések elérésének támogatása az EU valamennyi tagállamában, valamint segítségnyújtás az 1., a 2. és az 5b. célkitűzés megvalósításában. Az ESF a munkanélküliség leküzdése érdekében főként az alábbi intézkedéseket támogatja:

 

  • a munkaerőpiacra való belépés megkönnyítése,

  • az egyenlő esélyek biztosításának elősegítése a munkaerőpiacon,

  • a szakmai képzettség fejlesztése,

  • a munkahelyteremtés ösztönzése.

 

Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs része által nyújtott segítség elsősorban az alábbi területekre irányul:

  • a mezőgazdasági és ezzel összefüggésben az erdőgazdasági szerkezet megerősítése, ill. átszervezése, beleértve a mezőgazdasági és erdőgazdasági termékeket forgalmazó és feldolgozó ágazatokat is,

  • a hátrányos természeti adottságok mezőgazdasági hatásainak ellensúlyozása,

  • a mezőgazdasági termelés átalakításának támogatása, a kiegészítő tevékenységek ösztönzése a farmergazdák számára,

  • hozzájárulás a farmergazdák megfelelő életszínvonalának biztosításához,

  • a vidéki társadalmi szerkezet fejlődésének, valamint a környezet és a táj védelmének elősegítése.

A Strukturális Alapok elvei

 

A közösségi regionális támogatások odaítélésének öt fő elve van:

 

Koncentráció: A rendelkezésre álló forrásokat a legrászorultabb területeknek juttatják, ennek keretében a leginkább elmaradott, válságban lévő területek kapnak támogatást.

 

Programozás: A támogatásokat nem egyedi létesítményekhez, hanem komplex fejlesztési programokhoz adják (több alprogrammal), amelyekhez egyben részletes költségvetés is járul. Azonban ahhoz, hogy programozni lehessen, szükség van a régiók szerinti diagnózisra, a problémák és az adottságok felmérésére, továbbá világos, könnyen áttekinthető cél- és eszközrendszert kell kialakítani.

 

Partnerség: A partnerség elve szerint a tervek elkészítésétől kezdve a feladatok végrehajtásáig és annak ellenőrzéséig folyamatos párbeszéd van egyrészt az Európai Bizottság és az adott tagállam között, másrészt a tagállamon belül az országos, regionális és helyi szervek között. Ennek megfelelően a fejlesztési koncepciók, programok kidolgozása az összes érdekelt részvételével történik. A programokat mindig a tagállamok nyújtják be, függetlenül attól, hogy azok a tagország vagy a Közösség kezdeményezésére készültek.

 

Addicionalitás: A közösségi támogatás nem a nemzeti területfejlesztési-támogatási eszközök helyettesítésére, hanem azok kiegészítésére szolgál. Ezért a tagországoknak legalább a korábbi szinten kell tartaniuk a területfejlesztési támogatásaikat és egy adott program társfinanszírozásában a tagállamnak 25-50%-ot kell vállalnia. Az 1. célkitűzés keretében támogatásra jogosult régiókban végrehajtott műveletek esetében a közösségi támogatás a teljes költség maximum 75%-a és általában az állami (nem magánszférától származó) költségek minimum 50%-a. Ha az adott régió egy olyan országban fekszik, amely a kohéziós alap kedvezményezettje, akkor különösen indokolt kivételes esetben a közösségi hozzájárulás az összköltségek 80%-át is elérheti. A többi régió esetében a közösségi hozzájárulás az összköltségek 50%-át és az állami költségek legalább 25%-át tehetik ki.

 

Monitoring: A program végrehajtását egy olyan bizottság felügyeli, amely a Közösség, az ország és a régió képviselőiből áll. Ők dönthetnek a szükséges módosításokról is, hanyag kezelés esetén a visszafizetést vagy más programokból való levonást indítványozhatnak. Éves jelentést készítenek a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Számvevőszéknek és a Régiók Bizottságának.

 

A Kohéziós Alap

 

A Kohéziós Alap az EU támogatási és kohéziós politikáinak fontos eleme, s bár nagyságrendjében elmarad a Strukturális Alapoktól, jelentős segítséget jelent és várhatóan fog jelenteni az Unió kevésbé fejlett tagországai számára. Az Európai Unió egyik alapvető célkitűzése a gazdasági és szociális kohézió erősítése és ezáltal az, hogy csökkenjenek az életszínvonal-különbségek az egyes tagállamok állampolgárai között. Az 1987-es Egységes Európai Okmányban a gazdasági és szociális kohéziót már mint kulcsfontosságú közösségi politikáit nevezték meg, a Maastrichti Szerződés 1993-ban pedig még szorosabb kapcsolatot épített ki a szociális kohézió és a Gazdasági és Monetáris Unió megteremtése között. Ez utóbbi létrehozásának feltételeit és menetrendjét a Szerződés tartalmazza.

 

A közös valuta bevezetésének első és legfontosabb előfeltétele a résztvevő országok gazdasági teljesítményének és gazdaságpolitikáinak magas fokú konvergenciája. Ennek érdekében szükséges a kevésbé fejlett országokban a beruházások további növelése és ezen államok felzárkózása. Ez egy olyan dilemma elé állítja a legszegényebb tagállamokat, amely során ellentmondásba kerülnek alapvető céljaik megvalósításakor. Egyrészről növelniük kell a beruházások mértékét, hogy csökkentsék a fejlettségbeli különbségeket és lehetőséget teremtsenek a gazdasági növekedés gyorsítására. Ennek érdekében pótlólagos beruházásokra van szükség, főként az infrastruktúra kiépítése és modernizálása terén. Másrészt, a Gazdasági és Monetáris Unióban részt venni szándékozó tagállamok szigorú korlátokkal szembesülnek a költségvetési deficit és az államadósság nagyságának terén. Ezért a közkiadásokat igen szigorú ellenőrzés alatt, visszafogott szinten kell tartani. A tagállamok felismerték ezt az ellentmondást, és ezért létrehoztak egy olyan alapot, amely pótlólagos erőforrást biztosít a legkevésbé fejlett tagországok számára. Ez a Kohéziós Alap.

 

A Kohéziós Alap struktúrája

 

A Kohéziós Alap működésének kereteit az 1992. decemberi Edinburgh-i Tanácsülésen határozták meg: csak azok a tagállamok részesülhetnek az Alap forrásaiból, ahol az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 90 százaléka alatt van és gazdaságpolitikájuk alakítása során egy ún. konvergencia-programot követnek. Jelenleg négy ilyen ország van: Görögország, Írország, Spanyolország és Portugália.

 

A Kohéziós Alap költségvetése az 1993-1999-es időszakra 15,15 milliárd ECU 1992-es árakon számolva. A folyósítandó összeget minden évben korrigálják az inflációs rátával, így az Alap által folyósítandó összeg megőrzi reálértékét. Az 1993-1999 közötti költségvetési időszakra vonatkozóan a Tanács úgy határozta meg a források elosztását, hogy Görögország részesedése 16-20 %, Írországé 7-10 %, Portugáliáé 16-20 % és Spanyolországé 52-58%. A Kohéziós Alap támogatása feltételes, ha a tagállam költségvetési deficitje meghaladja a konvergencia-programban lefektetett értékeket, akkor nem lehet új projekteket elfogadni, amíg a deficit újra nem csökken a megfelelő szintre.

 

A Kohéziós Alap egyedi beruházási projektekhez nyújt támogatást, a finanszírozás mértéke eléri a projekt értékének 80-85 százalékát. A projektek két csoportra oszthatóak. Környezetvédelmi projektek, amelyek segítenek megvalósítani a Közösség környezetvédelmi politikája céljainak megvalósítását, és olyan közösségi érdekeket megtestesítő, közlekedési infrastruktúrát fejlesztő projektek, amelyek illeszkednek a transzeurópai közlekedési hálózatokba.

 

A Bizottság döntésének értelmében a környezetvédelmi és a közlekedési infrastruktúrát fejlesztő projektek részesedése a Kohéziós Alap forrásaiból 50-50 százalék kell, hogy legyen mind összességében, mind az egyes országokra lebontva.

 

A Kohéziós Alap működése

 

A tagállamok a Bizottságnak nyújtják be pályázataikat, amely rendes körülmények között három hónapon belül dönt a finanszírozásról. A jóváhagyott projektek pénzügyi terveknek és ütemezésnek megfelelő végrehajtásáról a tagállamok kötelesek gondoskodni. A Bizottság és a tagállamok közösen ellenőrzik a projektek végrehajtását, amely így állandó ellenőrzés és megfigyelés alatt áll.

 

A Maastrichti Szerződés kimondja, hogy a feltételességi kritérium csak a Szerződés életbe lépése után két évvel alkalmazható. Ezért csak az 1996-os év volt az első, ahol a kritérium valóban megvizsgálásra került. A gyakorlati alkalmazásról a Bizottság 1995. december 20-án döntött. A Bizottság döntése értelmében a feltételességi kritériumot évente kétszer, tavasszal és ősszel vizsgálják. Ez lehetővé teszi, hogy  a friss gazdasági mutatókra a nyilvánosságra kerülésüket követően reagálni lehessen. Az eljárás a következő:

  • tavasszal, az előző évre vonatkozó deficitet vizsgálják a tagállamok notifikációjának  és a Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzéseinek alapján;

  • ősszel, általában novemberben, a folyó év adatait veszik figyelembe a tagállamok szeptemberi, költségvetési kiadásairól szóló notifikációjának, illetve a Bizottság őszi előrejelzéseinek alapján.

 

A tagállamok deficitjének összhangban kell lennie a Tanács által ajánlott éves értékekkel. Csak ha ez teljesül, akkor lehet új projekteket illetve projekt-szakaszokat jóváhagyni. Amennyiben a tagország költségvetési hiánya meghaladja a célértéket, akkor be kell fagyasztani az új projektek elfogadását, kivéve, ha olyan rendkívüli körülmények okozták a többletdeficitet, amelyekre a tagállam nincs befolyással. A már jóváhagyott projekteket nem érinti a befagyasztás.

 

Félidei felülvizsgálat

 

A Kohéziós Alap forrásait azok a tagállamok vehetik igénybe, melyekben az egy főre eső GDP alacsonyabb a közösségi átlag 90 százalékánál. A Kohéziós Alapról szóló rendelet értelmében a négy kohéziós ország számára akkor folyósítható továbbra is ez a típusú forrás, ha az 1996-ban végrehajtott felülvizsgálat megállapítja, hogy még mindig teljesítik ezt a kritériumot. A Bizottság 1996. június 12-én tette közzé erről szóló jelentését, amely az akkor legfrissebb 1995-ös adatokon alapult. E szerint a kohéziós országok GDP-je az EU átlaghoz képest a következőképpen alakult:

  • Görögország 65,8%

  • Írország 78,9%

  • Portugália 72,3%

  • Spanyolország 75,7%

Az adatok szerint mind a négy ország továbbra is jogosult részesedni a Kohéziós Alap forrásaiból. A fenti rendelet alapján 1999 végéig így kizárólag ez a négy ország finanszírozhatta projektjeit az Alap segítségével, más tagország nem.

 

Hetényi Géza és mások [Változó Világ 35.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 35.

Az EU pénzügyi rendszere

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019