VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Július 10.

Kossuth és Garibaldi

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

Amikor 1894 nagyhetében hosszú haldoklás után Torinóban elhunyt Kossuth Lajos, az olasz kormány különvonatot biztosított a koporsó hazaszállítására. Minden állomáson, még a legkisebbeken is vörösinges, vén garibaldisták sorakoztak, hol ketten-hárman, hol sokan, aszerint, hogy hányan maradtak meg az olasz szabadságharcból. Feszes állásban tisztelegtek, s meghajtották tépett zászlóikat a Kormányzó kocsija elôtt. Aligha találhatnánk szebb és pontosabb szimbólumot annak érzékeltetésére, hogy mennyire azonos irányú volt Kossuth és Garibaldi munkássága. A kortársak mindkettőjüket Európa legjelesebb "népbarátai" között tartották számon.
 

Giuseppe Garibaldi és Kossuth Lajos elsô személyes találkozására – jelen ismereteink szerint – 1854-ben Londonban került sor azon az ebéden, amelyet George Saunders amerikai konzul adott az európai forradalmi mozgalmak nevesebb vezetôi részére. Barátságos szavakon, a személyes szimpátia kezdeti megnyilvánulásain túl persze nemigen nyújthatott többet ez a találkozó. Az évtized végére azonban megváltozott a történelmi helyzet és környezet: a nagyhatalmi érdekkonfliktusok esélyt adtak a forradalmi tervek némelyikének realizálására.

 

A forradalom szegény majmai?


Ám Kossuth is, Garibaldi is sajátosan kényes helyzetbe kerültek azáltal, hogy az osztrák abszolutizmus ellen küzdve nem csupán a szárd-piemonti monarchiának, hanem – Cavourékon keresztül – a sokat bírált francia önkényuralkodónak, III. Napóleon császárnak is szövetségesei lettek. A kritikát a maga jellegzetes, maróan gúnyos stílusában a kortárs Karl Marx fogalmazta meg legélesebben. Garibaldit, Kossuthot és társaikat egyenesen a "forradalom szegény majmainak" titulálta III. Napóleon állatkertjében! Cikkeiben Marx így állította fel a konkrét dilemmát: 1. származhat-e valódi haszon a néptömegek számára az önkényuralkodók hatalmi harcaiból, és 2. szabad-e egy zsarnok segítségét elfogadni egy másik zsarnokság megdöntésére? Ha így áll a kérdés, akkor egyértelmű a válasz: 1. nem származhat haszon, mert nekik nem érdekük, és 2. nem szabad elfogadni, mert zsarnok csak zsarnokságot adhat, így törvényszerűen csalódás és bukás a "segítség" következménye.

 

Csakhogy van egy harmadik kérdés is: az események vajon mindig követik-e a zsarnokok szubjektív akaratát? Vagyis ki lehet és szabad-e használni vetélkedésüket olyan helyzetek megteremtésére, amelyek kényszerpályáján azután a változások szükségképpen túljutnak az uralkodók szabta korlátokon? A válasz nyilvánvaló – a legcsattanósabb bizonyíték rá Garibaldi nevezetes dél-itáliai hadjárata. Kossuth azon kijelentésére pedig, hogy hazája felszabadítására akár az ördöggel is szövetkezne, Marx sem tudott mást mondani, mint hogy akkor csupán arra vigyázzon, nehogy a bukott angyal a végén ôt magát vigye el…
Az elvi fenntartások ellenére vállalt cselekvés közössége fűzte tehát össze 1859 nyarától a Garda-tónál elôretörô olasz tábornokot és az évtizedes reményei beváltásáért minden korábbinál nagyobb eséllyel dolgozó magyar exkormányzót. Tanárky Gyula naplójából tudjuk, Kossuth miként fogadta Palermo elfoglalásának hírét: "Nagy ember Garibaldi, igazán nagy ember – mondá az öreg."

 

Ne szaporítsuk ellenségeinket!


Mindketten – koruk liberális és demokrata elveinek elkötelezettjeiként – republikánusok voltak, s csupán népfelszabadító céljaik nagyhatalmi biztosítéka érdekében fogadták el a monarchista erôk közreműködését. A teendôk sorrendjével, idôzítésével kapcsolatos nézetkülönbségeik miatt azonban természetesen akadtak olyan periódusok, amikor eltérôen ítélték meg a feladatok nagyságát és szükségességét. Az elsô ilyen idôszak 1860 szeptembere volt, amikor – miként azt Kossuth feljegyezte – "a turini kabinet aggódva értesített Garibaldi szándokáról, Rómát s ott a franciákat megtámadni s kért, tegyek kísérletet ôt a veszélyes szándoktól eltéríteni." Ám a magyar kormányzó elsôsorban saját meggyôzôdését követte, amikor diplomatikus levélben fordult elvbarátjához.
Kossuth e gondolatait – sarkítottabb kifejezésekkel – megírta Türr Istvánnak is. Kifejtette: bár Nápolyhoz közelebb van Róma, mint Velence, mégis az Adria királynôjének visszaszerzése a soron következô lépés, amely Itália egyesítésének folyamatát a szabadságküzdelmek és nagyhatalmi érdekellentétek európai élvonalában tarthatja. "Istenem! – kiált fel levelében – hisz eljô az idô, amikor a franciák vagy elhagyják Rómát, vagy ki kell onnan kergettetniük, de elôször egyetértve a magyarral, szét kell törni az osztrákot. Ez oly világos, mint az, hogy kétszer kettô négy." Ám ha Garibaldi a potenciálisan osztrákellenes franciákkal rúgja össze a port, "akkor az osztrák megvan mentve, akkor mindennek vége. Mindennek! […] Én, ki Garibaldit kimondhatatlanul tisztelem, írok neki – fejezte be a Türrnek szóló levelet, lelkére kötve: – Az Istenért tehát: vigyázzanak, vigyázzanak!"
"Ne szaporítsuk ellenségeinket – tér viszsza ez az alapgondolat a Garibaldinak 1860. szeptember 14-én Torinóból elküldött Kossuth-levélben –, minden napnak megvan a maga feladata. […] Elôbb […] Ausztriával kell végezni", nyújtson hát kezet a diktátor a közös akcióra. Ugyanakkor az emigráns magyar kormány (a Magyar Nemzeti Igazgatóság) is emelkedett hangú, a két nemzet "természetes szövetségét" hangsúlyozó hivatalos jókívánságot küldött a vörösinges vezérnek. Mindezeket a leveleket Kupa Hömér ezredes épp a volturnói csata elôestéjén adta át a casertai fôhadiszálláson. Tanárky Gyula késôbb Kupától úgy hallotta "Garibaldi komor, magába fordult volt" az üzenet vételekor. Nyilván megértette Kossuth igazságát, de érezte, sôt látta a magáét is: a Via Appia márványköves országútját, amelyen önkéntesei elérhetik az Örök Várost. Ám lelki szemeivel azt is fel kellett fedeznie, hogy katonáival szemben, valahol kék egyenruhás piemonti csapatok kanyarodnak rá ugyanarra az útra…

 

A forradalom exportja ellen


Tudjuk, a vörösinges tábornok végül nem kezdett polgárháborút, és átadta Dél-Itáliát a franciákkal szövetséges Viktor Emánuel szárd-piemonti királynak, a létrejövô egységes Itália uralkodójának. Elhárult tehát a Róma miatti francia–olasz konfliktus veszélye, s 1861 tavaszán Türr altábornagy többször is egyeztette Caprerán azokat az ún. operacionális terveket, amelyek célja egy újabb magyar szabadságküzdelem megindítása volt Garibaldi, az olasz monarchia és a Balkánon készülôdô magyar emigrációs csapatok egyidejű, közös akciójával. Kossuth felfogása szerint a magyaroknak a vörösinges vezér "nélkülözhetetlenül szükséges", de csakis a királyi sereggel "kombinációban", annak részeként! Kizárólag a torinói diplomácia tudta ugyanis biztosítani azt a nagyhatalmi jóváhagyást, amellyel a magyar emigráció vezetôje vállalhatónak vélte egy újabb felkelés kockázatát, az elkerülhetetlen véráldozatok roppant erkölcsi felelôsségét.
A romantikus túlzásokkal oly sokszor vádolt Kossuth reálpolitikai evidenciának tekintette, hogy megfelelô nagyhatalmi garanciák nélkül, önmagában még egy Garibaldi is kevés a magyarországi feladatra. Biztosíték híján minden jóakarat a visszájára fordul, hiszen így a magyarság véráldozata érdemi hazai eredmények helyett idegen hatalmakat segít csupán! Többször kijelentette: "Ellenzem és ellenezni fogom mindig azt, hogy akár Garibaldi, akár Cavour, akár Viktor Emánuel, akár Napóleon, akár a nagy mogul, akárki a világon hazámat puszta diversioképpen vérbe, lángba borítsa; hazámat célnak akarom, nem majomkörmöknek, melyekkel más magának a parázsból a gesztenyét kikaparja." Emiatt Kossuth komolyan tartott attól, hogy nálánál kevésbé aggályos emigránstársai – Türr István, Klapka György, Pulszky Ferenc és mások – mind a hazára, mind magára Garibaldira nézve kockázatos kalandba sodorják a vörösinges tábornokot. Hasonló aggodalomnak adott hangot Ihász Dániel is: "Pulszky et consortes […] bizony még bajba viszik azt a becsületes, nagylelkű Garibaldit – írta egyik levelében az olaszországi magyar légió 1861-ben kinevezett parancsnoka. – No, de remélem, bármit zsongjanak is fülébe a hízelgôk, lesz annyi józan esze, hogy ilyen bolondot nem csinál."
Nem csinált. A Caprerára érkezô Pulszkynak ugyanis kifejtette, hogy sajnálja, miszerint Kossuth "csak rendes [értsd: monarchista] sereggel véli Magyarországot felszabadíthatónak". Azt is leszögezte, hogy nem vállalkozhat a forradalmi szikra fellobbantójának kétes szerepkörére. "Engem puskalövéssel szokás meghívni, a puskadörgés szavára indulok, amerre a szabadság hív – olvashatjuk válaszát Pulszky emlékirataiban –, s ott leszek minél elôbb, azaz szándékom van ott lenni: a kimenet és siker nincs a kezemben. Én nem veszem magamra a felelôsséget, hogy másokra feltoljam magam; de bárhol küzdjön is a szabadság a zsarnokság ellen, kötelességemnek tartom, barátaimmal együtt csekély erônkhöz képest részt venni a harcban."
Tiszta beszéd volt ez, nem véletlenül fogadta Kossuth ekképpen: "E nyilatkozat egészen méltó volt Garibaldihoz, s csak növelte a tiszteletet, mellyel jellemének adóztam." Ezáltal ugyanis a vörösinges tábornok nem csupán a maga népfelszabadító küldetését óvta meg a veszélyes illúzióktól. A "forradalom exportját" elutasítva, végsô soron Kossuth mellett foglalt állást a magyar emigráció belsô vitájában.

 

Csorba László [Rubicon, 1992./2.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 60.

Kossuth Lajos

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019