Életrajzok
Net-Nyelv-Kultúra
Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!
|
|
Kolumbusz
útjának 500. évfordulóján vajon hányan gondolkodunk el azon, valójában
mit is ünneplünk 1992-ben? A hivatalos elnevezés szerint Amerika
Felfedezésének 500. évfordulóját: Két Világ Találkozását. De mit
is jelent - és főleg kinek - e hosszadalmas megfogalmazás?
Az évfordulóra szervezett spanyol megemlékezések Európa centrikus nézőpontot
tükröznek, melyben a civilizáció fogalma nem jelent mást, mint amit
az Óvilág hozott/vitt az Újvilágba, s ami ezt követően megváltozott.
Ez a szemlélet egyértelműen a felfedezés tényét emeli ki, és a
fejlettebb gazdasági-társadalmi viszonyok exportját tartja fontosnak. A
latin-amerikaiak számára mindez elfogadhatatlan, s bár elérték, hogy
a Két Világ Találkozása is szerepeljen a hivatalos elnevezésben, a lényegen
ez mit sem változtat. 1492-ben új történelmi korszak kezdődött a világ
számára. 1492 a világ világiasításának kezdete volt, amikor az
emberiség történelme egyetlen történelemmé kezdett formálódni.
Ennyi, s nem több az, amit mindenki elfogad.
1492. január 2-án Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd vezetésével
elfoglalják Granadát, s véget ér a Reconquista több évszázados országegyesítő
folyamata. Az iszlám Ibéria felszámolásával egyidejűleg a félszigetről
száműzik a muzulmánokat. De ez a sors vár a zsidókra is, a kiűzetés
abból az országból, ahol kultúrájuk és civilizációjuk a fénykorát
élte. A 12-13. században a világ zsidó népességének mintegy fele élt
itt.
1492. augusztus 3-a volt az utolsó nap, ameddig a zsidóknak el kellett
hagyniuk az országot, és ez volt az a nap, amikor Kolumbusz kihajózott
Palos kikötőjéből az ismeretlen felé. Nem véletlen, hogy a három
karavellán zsidók is helyet kaptak, s talán abban a reményben keltek
útra, hogy új, üldöztetés nélküli otthonra lelnek. Mindezt megerősíteni
látszanak Amerika első európai településén, a Dominikai Köztársaságban
lévő La Isabelán folytatott ásatások is, ahol portugál-zsidó eredetű
arany és réz fülbevalókat találtak.
Az
Európa centrikus világképből fakadó megközelítésben szinte semmi
sincs a helyén. 1492. október 12-e - amit az óceán innenső partjáról,
és csakis innen, egy egész kontinens születésnapjaként tartunk számon
- történelmileg hamis dátum. Tudjuk, hogy a vikingek mellett ázsiaiak
és afrikaiak is eljutottak - évszázadokkal korábban - az akkor még
ismeretlen kontinensre. Számos elmélet született, s egyre több a
bizonyító erejű tény is az afrikai kapcsolat elfogadására: Thor
Heyerdahl és a lengyel koponyaszakértő Weircinski után a suriname-i származású
Ivan Van Sertima, a Rutgers Egyetem professzora Kolumbusz előtt érkeztek
című könyvében fejti ki ezt az elméletet.
Nem Spanyolország fedezte fel Amerikát, Kolumbusz útjával a hódítás
vette kezdetét. Viszont a spanyolok nem csak állandó településeket
hoztak létre, hanem megtalálták a visszavezető utat, a Golf-áramlatot
is. Az igazi felfedezők azok a - zömükben Ázsiából több hullámban
bevándorolt - népek voltak, akik a kontinest Alaszkától a Tűzföldig
bejárták és benépesítették. A kontinens és az ott lakók elnevezése
is európai. Az őslakosoknak nem volt egységes nevük, s az indián
(indiai) megnevezés - bár hamar kiderült, hogy tévedés - később már
nem változott.
Amerika népei elvesztették önállóságukat, földjeiket és a benne
rejlő kincseiket, kulturális autonómiájukat. Kifosztottan és
megtizedelten járultak hozzá Nyugat-Európa fejlődéséhez. A
fejlettebb kultúra megjelenéséről sem beszélhetünk egyértelműen,
mert az amerikai kultúrák - az azték, a maja, az inka - sok tekintetben
fejlettebbek voltak, mint az Óvilágé. Az Újvilág indián mezőgazdasága
a felfedezés évében legalább olyan termékeny volt, mint az óvilági
- állítja többek között William Denevan is, a Wisconsin Egyetem
professzora.
Az afrikaiak számára legalább olyan tragikus emléket idéz az évforduló,
mint Amerika indiánjainak. Az első, Újvilágba behurcolt rabszolga
1502-ben szelte át az óceánt. A rabszolgaság intézménye a különböző
szerzők becslései alapján 50-200 milliós vérveszteséget okozott a
fekete kontinens lakóinak. A haiti-i Anthony Phelps szerint "A
felfedezés hódítás, népirtás, árulás, rabszolgaság és kizsákmányolás
volt és maradt máig is... Megünnepelni ezt a felfedezést inzultus
lenne a megvásárolt, eladott és rabszolgákként kontinensünkre áthozott
feketék emlékével szemben."
Amerika őslakói, de még a latin-amerikaiak többsége számára is az
évforduló megünneplése elfogadhatatlan. 1992-t a kontinens indiánjai
a Világ Bennszülött Népeinek Nemzetközi Évévé deklarálták. Az általuk
létrehozott szövetségek, szervezetek fő célkitűzése az, hogy felhívják
a világ figyelmét azokra a történelemhamisításokra, amelyeket a
gyarmatosítók követtek el. Vajon mi megünnepeljük-e történelmünk fájdalmas
invázióit? S mit ünnepeljenek akkor az indiánok? Azt, hogy kultúrájuk
nem felfedezetté, hanem elpusztítottá vált, hogy megfosztották őket
identitásuktól, hogy 1492. október 12-ével hétmillió indián kiirtása
kezdődött el a kontinensen? Celso Furtado olyan tömegmészárlásról
beszél, ami páratlan az emberiség történetében.
Amerika meghódításának történetét a merkantilista kapitalizmus
szemszögéből ismerjük. Ez pedig európai nézőpont és keresztény. A
kontinensen, de főképpen a közel 400 milliós Latin-Amerikában a
lakosság több mint 10 százaléka indián, s - bár részarányuk országonként
igen eltérő: Bolíviában 70%, Mexikóban 14%, Brazíliában 0,2% - a
karibi szigetvilág és Uruguay kivételével mindenütt jelen vannak,
kultúrájuk meghatározó eleme tovább él.
Latin-Amerika legalább annyira indián is, mint amennyire latin, így történelmileg
méltóbb, földrajzilag pedig igazságosabb lenne a kettő ötvözetét
alkotó Latindián-Amerika (América Latindígena) elnevezés. Az uruguayi
Eduardo Galeano szavaival élve "a nagy kihívás az, hogy a realitásokhoz
visszatérve Amerika igaz történetét tárjuk fel".
Kéri
András [Rubicon
1992./5.]
| |
VÁLTOZÓ VILÁG 21.
Amerikai politika a XX.
században
K
R
M
|
|
|
|
|
A Franklin kézi
lexikona I-III. 1912.
Aiszkhülosz:
Leláncolt
Prométheusz, 1985.
Cropley A. J. :
Tanítás sablonok
nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983
Cotterel, Arthur:
Mítoszok és legendák képes enciklopédiája,
1994.
Hahn István:
Istenek és népek, 1968.
Hésziodosz:
Istenek születése, 1974.
Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.
Panini, Giorgo P.:
Mitológiai atlasz, 1996.
Pecz Vilmos (szerk.):
Ókori lexikon I–IV., 1902.
Román József:
Mítoszok könyve, 1963.
Szabó György (szerk.):
Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.
Szimonidesz Lajos:
A világ vallásai, 1988.
Tokarev, Sz. A. (szerk):
Mitológiai enciklopédia, 1988.
Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.):
Ember vagy,
1979.
Trencsényi-Waldapfel Imre:
Mitológia, 1974.
|
|
Az olvasás
A könyvek
Mutasd meg könyvtáradat...
A közkönyvtárak
A szakkönyvtárak
Az iskola-könyvtárak
Könyvesboltok
Könyvszigetek
Könyvesfalu

|