VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Július 13.

Finnország története - Az őskortól az újkorig

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

Kőkorszaki halászok és vadászok

 

Közvetlenül a jégkorszak után a mai Finnország területén már éltek emberek. Halászok és vadászok voltak. Hogy milyen nyelvcsoportba tartoztak, nem tudjuk; kultúrájukat csak tárgyi bizonyítékok őrzik. Pattintott nyúzópengék, jégvágók és nyíl-élek mellett maradtak agyagkorsó cserepek és fából, csontból készült egyéb használati tárgyak. Vallásukra utalnak a sírhalmokban, áldozóhelyeken hagyott agyag- és borostyánfigurák, valamint tópartok sziklafalaira festett vadász- és csatajelenetek. Az állatfej formájú kőbalták alapján arra lehet következtetni, hogy a jávorszarvas és a medve fontos totemállatok lehettek.

A kőkorszaki emberek a Skandináviától Szibériáig húzódó övezetben, a jégpáncél alól felszabadult területeken – kezdetben tundrán – vadrénszarvasokra és vízimadarakra vadásztak. Egyes elméletek szerint ők lehettek finnugor őseink és a mai lappok az ő egyenes ági leszármazottaik.

 

A finn törzsek

 

Az uráli nyelvcsalád szétválása az időszámítás előtti 36. század körül kezdődött, amikor az északi tundrákra terjeszkedtek a szamojéd népek ősei. Maradtak a finn-ugorok. Az ugorok, vagyis a magyarok, osztjákok és vogulok ősei az i. e. 25. század körül szakadtak le. Az egyre nyugatabbra került törzsek az i. e. 6. század táján elvesztették a kapcsolataikat a Volga mentén letelepült mordvinokkal és cseremiszekkel. A finn törzsek két irányból érkeztek a mai Finnország területére: délkeletről, a mai Pétervár irányából, és délről, a Finn-öböl túloldaláról, a mai Észtországból. Semmiféle honfoglalás-jellegű eseményről nem beszélhetünk, hiszen a bevándorlás viszonylag hosszú ideig, több száz évig tartott. A finn törzsek az időszámításunk 1. és 5. százada közötti időszakban fokozatosan északra szorították a valamivel korábban keletről érkezett lappokat, akik a finnektől néhány évszázaddal korábban leváltak és külön nyelvcsoporttá alakultak. Abban az időben még nem tenyésztettek rénszarvasokat, hanem a vadrénszarvasokra vadásztak és követték a csordák mozgását a téli és nyári legelők között. Így egy-egy család megélhetéséhez nagy területekre volt szükség és a lakott terület terjedése még erőszak nélkül is lehetetlenné tette a lappok egzisztenciáját. A finn törzsek azonban nem csak kiszorították, de keményen meg is adóztatták a lappokat; a középkorban, mikor még pontos határok nem voltak, a vitás területeken élő lappok egyszerre fizettek adót a norvégoknak, oroszoknak és finneknek illetve svédeknek. Az adóeszköz általában prémes állat volt, de időközönként rabszolga is. A finnek ekkor már földműveléssel is foglalkoztak. Szántóföldek ugyan még nemigen voltak, de az erdőkben kivágták a fákat, hagyták a földön kiszáradni, majd elégették és a hamuba vetettek. Árpa, rozs és tarlórépa termelésére alkalmas ez a fajta földművelés, bőséges a terméshozam, de csak az első két-három évben. Utána új tisztást kellett égetni. Amikor az összes környékbeli erre alkalmas erdő (déli lejtő stb.) már meg volt művelve, mentek tovább. A tisztást viszonylag hamar benőtte a nyír meg a rezgőnyár, és kb. 30 év múlva kezdődhetett elölről az egész. Az ilyen típusú földművelés rendkívül munkaerő-igényes volt, ezért is éltek nagycsaládi háztartásokban. A megélhetés komoly része azonban a vadászatból és halászatból származott.

 

A viking-korszak

 

A svéd vikingek – vagy ahogy az oroszok hívták őket: a varjágok – a 8. és 10. század közötti időszakban a Finn-öböl északi partját követve hajóztak keletre, mivel az szigetekkel jobban védett útvonal, mint a nyílttengeri déli part. Ahol a helyi lakosok túlerőben voltak, ott a varjágok kereskedtek, de ahol fordított volt a helyzet, ott többnyire raboltak: kellett a rabszolga-munkaerő a hajók vontatásához a Névától az Oka és Kama folyókon keresztül a Dnyeperig és a Volgáig, és a szőke északi leányok is keresett árunak számítottak Konstantinápolyban. A vikingek emlékét a finn partokon sírhelyek, hajóroncsok és elrejtett kincsek őrzik, melyek között arab ezüstpénzek és damaszkuszi fegyverkovácsok által díszített kardok és csatabárdok is találhatók. A finnországi svédajkú halásztelepülések egy részének eredete valószínűleg a viking-korra vezethető vissza.

Ahogy a vikingek 850 és 1000 között fokozatosan áttértek a keresztény vallásra és véget ért a kalandozások korszaka, helyüket részben átvették a német Hanza-kereskedők. Régészeti ásatások során előkerült leletek alapján arra lehet következtetni, hogy a tengerparti településeken nem volt ismeretlen vallás a kereszténység s a lakosság egy része már a 11. században fel is vette az új hitet.

 

A keresztes hadjáratok

 

A német lovagrendek térhódítása és előrenyomulása a Baltikumban arra ösztönözte a svédeket, hogy a pápához forduljanak és engedélyt kérjenek egy keleti hadjáratra a „pogányok és pravoszlávok” ellen. A finn törzsek ekkor éppen egymás ellen hadakoztak a vadászterületek és a lappok adóztatási jogai miatt. Birodalmat egyikük sem alkotott és nem voltak királyaik, fejedelmeik. Az uralkodónál fontosabb személy volt a sámán. A katolikus hittérítés hatására a nyugati finnek szinte szövetségesüknek tekintették a svédeket, miközben az ország keleti felében élő karélok az oroszokkal szövetkeztek és áttértek a pravoszláv hitre.

Ennek egyenes következménye, hogy 1155-ben a mai Turku közelében Erik svéd király partraszállása nem ütközött ellenállásba. Erik magával hozta az angol Henriket, akit a pápa engedélyével nyomban kinevezett a birodalomhoz csatolt új keleti tartomány püspökévé. Az új püspök hamarosan meg is szervezte az egyházi életet Turku környékén, de munkáját félbeszakította hamarosan bekövetkezett mártírhalála. Ezzel a mai Finnország jelentős területe a svéd király fennhatósága alá került.

A következő század elején tovább folytatódott a svédek előrenyomulása, és Häme tartomány bekebelezése került sorra. A Birger gróf és Tamás püspök vezette sereg megostromolta a hämeiek földvárait, majd amikor a pogány finnek megadták magukat, rákényszerítették őket a keresztény hitre. Häme meghódítása után Karéliában folytatódott a hadjárat, míg szembe nem kerültek a novgorodiak fő seregével a Névánál, ahol 1240-ben nagy győzelmet aratott felettük a novgorodi Sándor fejedelem, akit attól kezdve Alekszandr Nyevszkijnek hívtak.

 

Svédország és Novgorod között

 

A katolikus nyugat és a pravoszláv kelet közötti viszály nem szűnt meg Häme svéd birodalomhoz csatolásával. Az 1242-ben a Peipusz-tó jegén vívott csatát követően, ahol Alekszandr Nyevszkij legyőzte a német lovagrendet, Novgorod komoly hatalmi tényezővé vált. Folytatódott a kölcsönös ellenségeskedés, s olykor kisebb-nagyobb hadjáratokat szerveztek; a 13. század végén például a karélok indítottak támadást egészen a mai Stockholm környékéig és leégették Sigtuna városát. A kis létszámú lakosság és a szerény méretű seregek miatt a hatalmas – szinte lakatlan – erdőségek ellenőrzése lehetetlen volt. Ezért a „háborúk” évtizedekig tarthattak, és mivel a központi hatalom képtelen volt megvédeni a perifériákon élőket, azok nem igen engedelmeskedtek neki. Olykor a társadalom egyetlen összetartó kapcsa a katolikus egyház volt.

A hatalom stabilizálása céljából a 13. század végén megkezdődött a víziutakat ellenőrző várrendszer kiépítése. A várak építését két tényező határozta meg: a védelmi igény és a rendelkezésre álló munkaerő. Bár ismeretlen volt az európai feudalizmus és jobbágyrendszer, a robot annál ismertebb volt: ezzel fizették a királyi adónak egy jelentős részét. Így épültek fel a kővárak Turkuban, Kuusistóban, Raaseporiban, Vyborgban és Hämeenlinnában.

Az első hivatalos határrendezés 1323-ban volt, amikor is egy Svédország és Novgorod közötti békeszerződésben meghatározták a svéd birodalom keleti határát.

A következő században kerültek sorra a dél-finnországi kőtemplomok és uradalmak. Kb. 30 esztendő leforgása alatt több mint húsz gótikus kőtemplom épült fel. Ez anyagilag és fizikailag egyaránt óriási erőfeszítés volt az ország számára, hiszen lakosainak száma alig haladta meg a 300 000 főt. Ezeknek a kőtemplomoknak a többsége ma is működik.

 

Finnország gazdasági szerepe

 

A középkorban Finnországból vajat szállítottak Stockholmba. Húst és halat, illetve gabonát nem volt érdemes szállítani, azt az uradalmakba és várakba gyűjtötték és a katonaság élelmezésére használták. A király és a főurak rendszeresen körbejárták a birodalmat és fölélték a várakba összegyűjtött termésadókat. Az úri kíséretek útközbeni elszállásolása és élelmezése, valamint egyik helyről a másikra történő szállítása a parasztok feladata volt, és igen jelentős anyagi megterhelésnek számított. Az igazi kincs azonban mégsem a mezőgazdasági termék volt, hanem a szőrme. A hatalmas finn erdőkben prémes állatokra vadásztak, és ezekkel a lappokat is megadóztatták. A prémes állatok mellett keresett árucikk volt az aszalt hal. A mai Finnország területéről az egész katolikus Európába vittek csukákat, ahol a sok böjt miatt a jól elálló száraz halnak bőven volt piaca.

Erre az időre esik a Hanza térnyerése is a kereskedelemben, s ebből következően fontos a városi polgárság kialakulásában betöltött meghatározó szerepe. A Hanza az egész balti-tengeri térségben uralta a kereskedelmet, s voltak idők, amikor azt is Lübeckben döntötték el, hogy ki legyen a király Stockholmban vagy Koppenhágában.

 

Juhani Houtari [Változó Világ 46.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 46.

Finnország

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019