VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Július 15.

Görögország a 20. században

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

A görög monarchia belső válságára az 1908-as krétai események és a nyomában bekövetkező katonai puccs tett pontot. Az ifjútörökök konstantinápolyi hatalomátvételét kihasználva, 1908. október 10-én Kréta deklarálta csatlakozását az anyaországhoz, ám Athén cserbenhagyta a szigetet. Az attikai goudi helyőrségből kiinduló tiszti mozgalom, amely a Katonai Liga bázisát képezte 1909. augusztus 15-én puccsot hajtott végre a fővárosban, majd a kormány eltávolítása után Eleftheriosz Venizelosz, krétai politikushoz fordultak. A Venizelosz vezette Liberális Párt győzött a következő évben megtartott választásokon.

 

Eleftheriosz Venizelosz 1864-ben született Krétán. Az 1910-es választásokat követően kormánya élén modernizációs programot valósított meg. Világos volt számára, hogy a Nagy Eszme csak az antanttal szövetségben valósítható meg, ám így fokozatosan szembekerült a németbarát Konstantin királlyal. 1916-ban Thesszalonikbe menekülve ellenkormányt alakított. Bár jelentős szerepet játszott abban, hogy Görögország a megfelelő oldalra állt a világháborúban, 1920-ban mégis vereséget szenvedett a választásokon. Az 1920-as évek belpolitikai válságainak a végét jelentette 1928-as választási győzelme és kormányalakítása. Sikerült rendeznie az ország gazdasági helyzetét, ám a világgazdasági válság felszámolta az eredményeket, így Venizelosz 1932-ben lemondott. 1935-ben kiderült, hogy szerepet játszott a készülő katonai puccsban, az ellene forduló közhangulat elől Párizsba menekült, ahol 1946-ban meghalt. (A Ta Nea görög napilap 1999-es közvéleménykutatása szerint a görögök Eleftheriosz Venizeloszt tartották a 20. század legjelentősebb görög személyiségének. Venizelosz olyan kiemelkedő személyiségeket  előzött meg, mint Andreasz Papandreu, Georgiosz Papanikolau – aki a méhnyakrák megelőzésében ért el komoly eredményeket, róla nevezték el a „PAP"-tesztet –, Melina Mercuri, Konsztantinosz Karamanlisz, Maria Callasz és Mikisz Teodorakisz.)

 

Venizelosz reformjai modernizálták a közigazgatást, az oktatást, egyszerűsítették az adórendszert, a munkások jogainak védelmére szociális törvények születtek. A földkérdés sajátos megoldásaként agráralapot hoztak létre a birtokáról önként lemondó földbirtokosok kártalanítására. Venizelosz felismerte, hogy a Nagy Eszme megvalósítása lehetetlen a hadsereg korszerűsítése nélkül, ellenkező esetben bekövetkezik az 1897-es tragédia.

 

Az 1911–1912-es olasz–török háborúban a Porta elvesztette észak-afrikai területeit, és csak az olaszokkal szemben fellépő arab ellenállás mentette meg a katasztrofális vereségtől. Az olasz siker jelzésértékű volt a makedón kérdésben területi vitákat folytató Bulgária, Görögország, Montenegró és Szerbia számára: ellentéteiket félretéve, az orosz diplomácia közvetítésével 1912 tavaszán megkötötték a Balkán-szövetséget és 1912 október elején hadat üzentek a Portának. A minden fronton vereséget szenvedő oszmán hadsereg novemberben fegyverszünetet kért. Az 1913. májusi londoni béke értelmében a birodalom Európában csupán az Enez–Midye vonalat tarthatta meg, a többi határról a győztesek képtelenek voltak megállapodni.

 

A háborúban legnagyobb részt vállaló és ennek megfelelően a legnagyobb területeket követelő Bulgáriával szemben jelentkező görög–szerb összefogást Szófia gyors katonai akcióval igyekezett szétválasztani. Az 1913 június–július folyamán lezajlott második Balkán-háborúban a bolgároknak a görög–szerb seregek mellett szembe kellett néznie a román és a már legyőzött oszmán csapatokkal is. A vereség végleg pontot tett a nagybolgár álmokra. Az 1913. augusztusi bukaresti békében Görögország végleg megszerzte Epiruszt, Dél-Makedóniát, Nyugat–Thrákiát, Krétát, Híoszt, Lészvoszt és Számoszt. A görög állam területe és népessége kétszeresére nőtt (118 ezer km2, 4,8 millió lakos) – ez egyértelműen Venizelosz politikáját igazolta.

 

I. Györgyöt, aki 1913 tavaszán gyilkosság áldozatává vált, fia, Vilmos német császár sógora, a németbarát Konstantin követte a trónon. A világháború kitörésekor az uralkodó a semlegességet választotta, bár egyértelmű volt, hogy a további görög terjeszkedés kizárólag az antant révén érhető el. A Konstantin politikájával elégedetlen Venizelosz Szalonikiben 1916 őszén ellenkormányt alakított, amelyet Anglia és Franciaország elismert. Amikor 1917 júniusában, néhány hónapos antantblokád után francia csapatok szálltak partra Pireuszban: a király kisebbik fia, Sándor javára lemondott trónjáról. Bár 1917 júliusában Athén hadat üzent a hözponti hatalmaknak, a görög sereg csupán 1918 szeptember közepén lendült támadásba a makedón fronton.

 

A görögök hadba lépése csak részben volt elég, hogy a háborút lezáró békekötés során az antant figyelembe vegye a görög területi követeléseket: a bolgárokkal és oszmánokkal aláírt béke alapján Görögország megkapta Bulgária égei-tengeri partvidékét, görög igazgatás alá került az Égei-szigetek és Kis-Ázsia nyugati része (ez utóbbiról 5 év múlva népszavazásnak kellett döntenie), de az Észak-Epiruszra és a Dodekániszoszra vonatkozó görög igények az olasz ellenérdekeltség miatt teljesítetlenek maradtak. Venizelosz úgy vélte, hogy a görög sereg képes lesz fegyverrel rákényszeríteni a törököket a békepontok betartására Kis-Ázsiában, ám 1921 első negyedében a görög csapatok súlyos vereségeket szenvedtek Ismet pasa seregétől Inönünél, majd a szeptemberi görög offenzíva is kudarcot vallott. A vereségek eredményeként a görögök 1922 szeptemberében elhagyták Kis-Ázsiát. Az 1923-ban aláírt lausanne-i béke értelmében Törökország megtarthatta Kelet-Thrákiát, Gök eadát és Bozcaadát a Dardanellák kijáratánál, emellett népességcserére került sor, amelyben másfél millió görög és 400 ezer török települt át az anyaországba.

 

A 20-as évek belpolitkai válságait – trónfosztás, köztársaság kikiáltása (1924), Pangalosz tábornok katonai hatalomátvétele (1925) – főként a kis-ázsiai beavatkozás és a lausanne-i békét követő népességcsere indukálta Átmeneti változást csak Venizelosz választási győzelme és kormányalakítása jelentett 1928-tól. A liberális politikus a gazdaság stabilizálása mellett külpolitikai sikereket is elért az Olaszországgal 1928-ban, Jugoszláviával 1929-ben, Törökországgal 1930-ban aláírt barátsági egyezmény révén. A világgazdasági válság azonban felszámolta az eredményeket, így 1932-ben lemondott. Az 1933–1935 közötti belpolitikai patthelyzetet a konzervatívok a restaurációval kívánták megoldani: II. György 1935. november 25-én foglalta el a trónt, majd 1936 áprilisában miniszterelnökké nevezte ki Jannisz Metaxasz tábornokot, aki feloszlatta a parlamentet. Jóllehet célja az athéni és bizánci civilizáción alapuló Harmadik Görög Kultúra megteremtése volt, ez inkább a Harmadik Birodalom görög változatát jelentette: betiltották a politikai pártokat, felfüggesztették a polgári szabadságjogok gyakorlását, eltörölték a sztrájkjogot, sajtócenzúrát vezettek be és a fasiszta köszöntést alkalmazták. Külpolitikai téren a tengelyhatalmakhoz közeledett, de szüksége volt az angol, francia támogatásra is, amely átmenetileg védelmet jelentett számára a balkáni olasz törekvésekkel szemben. Mivel azonban nem reagált az olasz provokációkra – 1940. augusztus 15. a Hellé nevű hadihajó elsüllyesztése a tinoszi öbölben –, Mussolini elérkezettnek látta az időt a támadásra. Az olaszok határincidenseket provokáltak, majd ultimátumot intéztek a görög kormányhoz, amelyet az elutasított, ám az 1940. október 28-án Albánia felől meginduló olasz támadás gyorsan összeomlott és a görög seregek benyomultak Albániába.

 

Metaxas 1941 elején bekövetkezett halála után Alexander Kozirisz lett a miniszterelnök, aki Angliához fordult segítségért. Az 1941. április 6-án Jugoszlávia felől meginduló német támadással szemben a görög, brit, ausztrál és új-zélandi csapatok azonban tehetetlennek bizonyultak. Athén, Thesszaloniki, Kréta, az Égei-szigetek jelentős része és a török–görög határzóna német, Thrákia és Makedónia bolgár, míg az ország többi része olasz megszállás alá került. II. György király és a görög sereg maradványai Krétára, majd Egyiptomba menekültek. Az idegen megszállókkal szemben gyorsan kibontakozó ellenállási mozgalmat a Görög Nemzeti Demokratikus Szövetség (EDESZ) és a később kommunista befolyás alá kerülő Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) irányította. Utóbbi saját fegyveres erővel is rendelkezett (ELASZ), amely 1942 közepén szabotázsakciókat kezdett. Az ELASZ működése, amely komolyan veszélyeztette a németek észak-afrikai utánpótlását, nem gátolhatta meg a görögországi zsidóság szinte teljes megsemmisítését: 87%-uk elpusztult a haláltáborokban. Az ELASZ sikereihez hozzájárult a britek által 1942-től nyújtott támogatás, az olasz kiugrás és a többi fronton elszenvedett német vereségek is. Az ELASZ tevékenysége, a német kudarcok és a szovjet hadsereg 1944 szeptemberében megkezdett bulgáriai akciója következtében 1944 novemberére a német csapatok elhagyták Görögországot.

 

Az ELASZ létszáma 1944-re elérte a 125 ezer főt és az ország területének egy jelentős részét ellenőrzése alatt tartotta, így Papandreu kormányának és a briteknek komolyan számolniuk kellett vele. (A britek 1944 októberében szálltak partra Patraszban.) A kormány a királyt tette felelőssé Metaxasz 1936-os hatalomra jutásáért, ezért nyilatkozatot írattak vele alá, miszerint az uralkodó csupán az államforma sorsáról rendezett népszavazást követően térhet haza. Churchill és Sztálin október 9-én, a hírhedt cédulaegyezménnyel – Görögország angol befolyási övezet – megállapodtak a befolyási övezetek felosztásáról, ami azt is jelentette, hogy a balkáni események a továbbiakban teljesen függetlenek lesznek a belső folyamatoktól, kizárólag a nagyhatalmak álláspontja lesz a döntő.

 

Az EAM vezetői az 1944 őszén megígérték, hogy fegyveres erőiket nem használják fel a hatalom megragadására, ám gyorsan kiderült, hogy valamennyi partizánalakulat a nemzeti kormány hatáskörébe kerül és a görögországi brit csapatok parancsnoka alá rendelik őket, sőt az ellenálló ELASZ s egységekkel szemben bevetésre kerültek a kollaboráns Colakoglu–Rallisz-kormány alakulatai is. A kormány és az EAM közti feszültség 1944. december 4-én a „kis polgárháború" kitöréséhez vezetett, amelyben brit csapatok védték a kormány érdekeit. A szembenálló felek 1945. január 12-én Varkízában megállapodást kötöttek, amelynek értelmében az ELASZ-t lefegyverezték, helyére sorozott hadsereg került, és megegyeztek, hogy 1945 végéig választást rendeznek.

 

A választásra csak 1946 tavaszán került sor, amelyet az EAM bojkottált, mivel közben hazatért Dachauból Zahariadisz, a kommunista párt főtitkára, aki bírálta a pártvezetőket a megkötött egyezményekért. A választás így a jobboldal sikerét hozta, amelyet megerősített, hogy az államformáról kiírt népszavazás, a helyzet stabilizálása érdekében, a monarchiát támogatta (68%). Az ország felszabadításáért legnagyobb áldozatot hozó EAM és a mögötte álló kommunista vezetők, akik nem felejtették el II. Györgynek Metaxasz hatalomra juttatását, ügyük elárulásának tartották a népszavazás eredményét. A polgárháború kirobbanását előidézte, hogy az ország északi területeit az EAM ellenőrizte, amellyel szemben a kormány megkísérelt fellépni, mivel a kommunistákat támogató és Görögországgal északon határos országok, Albánia, Jugoszlávia és Bulgária a szovjet befolyási övezethez tartoztak.

 

1946 októberében Markosz Vafiadisz megalakította a Görög Demokratikus Hadsereget, amely birtokában tartotta az ország északi részét. Bár a 25 ezres partizánsereg hátrányban volt a 300 ezer fős kormányerőkkel szemben, a világháborúban bevált gerilla harcmodor alkalmazásával sikeresen szállt szembe a túlerővel. 1947 tavaszára Anglia képtelen volt tovább finanszírozni a görög kormány támogatását, ezt  washingtoni nagykövete jelezte is a Fehér Háznak. A kommunista expanzió globális feltartóztatását 1947 márciusában meghirdető Truman-doktrínát követően az athéni kormány amerikai pénzügyi és katonai segítséghez jutott, amelynek összege 1949-re elérte a 4 milliárd dollárt. A mindkét részről atrocitásokkal kísért háború lezárását meggyorsította az 1948 tavaszi–nyári kormányoffenzíva, valamint Sztálin és Tito konfliktusa, amelyet követően a kommunista blokkból kirekesztett Jugoszlávia fokozatosan az Egyesült Államok felé közeledett. A számára kilátástalan helyzetben a Görög Kommunista Párt 1949 októberében elrendelte a fegyveres harcok beszüntetését, majd megkezdődött tagjainak emigrálása a szocialista országokba.

 

Az 1950–1967 közötti időszak három politikai csoport küzdelmét hozta: a jobboldalon a hadsereg főparancsnoka, Papagosz tábornok által vezetett Görög Tömörülés, a centrumban Plasztirasz tábornok liberális Centrum Haladó Uniója, a baloldalon Passzalidisz professzor Egyesült Demokratikus Baloldala állt. Az időben érkezett amerikai segítség megakadályozta a „görög dominó" eldőlését, amelyet az ország NATO-csatlakozása 1952-ben, illetve a török és jugoszláv féllel 1953-ban megkötött Balkán-paktum stabilizált. Az 1952-ben a Görög Tömörülés élén hatalomra került Papagosz által végrehajtott hadsereg- és pénzreform megteremtette a korszerű haderő és a következő évtizedek gazdasági fejlődésének alapjait. A komoly bel- és külpolitikai sikereket elérő Papagosz számára kudarcot jelentett, hogy a görög–török és görög–angol konfliktussal fenyegető ciprusi kérdés 1955-ben megjelent a nemzetközi színtéren.

 

Papagosz halálát követően, 1955-ben Pál király Kosztantinosz Karamanlisz makedón származású politikust nevezte ki miniszterelnökké, akinek neve összeforrt az elkövetkező négy évtized görög történelmével. A Görög Tömörülés helyett modern konzervatív pártot alapított, a Nemzeti Radikális Uniót, amellyel három választáson is győzelmet aratott (1956, 1958, 1961), így nyolc éven át miniszterelnökként irányította az országot. Gazdasági reformjai fenntartották a gazdaság fejlődését, míg az 1959-es garanciaegyezmény értelmében Görögország – Anglia és Törökország mellett – a ciprusi függetlenséget garantáló hatalom lett. Sikereit beárnyékolta a királyi házzal való konfliktusa, amelyet követően 1963 nyarán az önkéntes száműzetést választotta. Vetélytársa, az 1963-ban miniszterelnökké lett Georgiosz Papandreu reformjai (oktatás, amnesztia) eredményesek voltak, de kivívták a szélsőjobb haragját is. A király 1965-ben lemondatta Papandreut, ám az 1967 májusára kiírt választásokra már nem került sor.

 

1967. április 21-én a Georgiosz Papadopulosz ezredes vezette tiszti csoport puccsot hajtott végre: a parlamentet feloszlatták, a politikai pártokat, társadalmi szervezeteket  betiltották, a királyt pedig száműzték, amikor ellenpuccsot akart végrehajtani decemberben. A tisztogatások a hadsereg mellett elérték az egyetemeket, a közigazgatást és az egyházat is. Bár az emberi jogok tiszteletben tartása mellett kiálló Benelux- és skandináv államok követelésére Athént kizárták a gazdasági szervezetekből, a sztrájk és a munkahelyi szervezkedések tiltása miatt az országban számos külföldi cég telepedett meg, amelyek biztosították az egyenletes gazdasági fejlődést, de nem pótolták a nemzetközi szervezetek tagságával járó előnyöket. Az Európa Tanácsból való kizárást a junta csak úgy tudta elkerülni, hogy 1969-ben kilépett a szervezetből. 1973 nyarán kikiáltották a köztársaságot, amelynek elnöke a puccs vezetője, Papadopulosz lett.

 

Az 1973 őszén kezdődő diáktüntetések az egyetemi autonómia és a társadalmi szervezetek helyreállítását, a növekvő gazdasági problémák megoldását követelték. A megmozdulások kíméletlen vérbefojtását követően az ezredesi junta tábornoki rezsimmé alakult át: Papadopuloszt a titkosrendőrség feje, Joannidesz váltotta fel, aki a hírhedt ciprusi akcióval próbált meg javítani az instabillá  vált belpolitikai helyzeten. 1974. július 15-én Makariosz érsek elnök eltávolításával államcsínyt hajtottak végre a szigeten, majd megsértve az 1959-es garanciaegyezményt, bejelentették a sziget Görögországgal való egyesítését. Törökország, amely a garanciaegyezmény értelmében az egyik garantáló hatalom volt, csapatokat küldött a szigetre és megszállta annak mintegy 40%-át. Az athéni junta már nem volt képes kiállni az elszenvedett külpolitikai kudarcot: Gizikisz tábornok hazahívta Párizsból Karamanliszt.

 

Kosztantinosz Karamanlisz az 1907-ben született politikus a II. világháború után vált a görög politikai élet meghatározó alakjává. 1946–1955 között több kormányban miniszter. 1955-ben létrehozta a konzervatív Nemzeti Radikális Szövetséget; 1955–1963 között miniszterelnök volt. 1963-ban Párizsba emigrált, ahonnan 1974-ben, a katonai diktatúra bukása után tért haza. 1974-ben megalakította és választási győzelemre vezette az Új Demokrácia Pártját, így 1974–1980 között ismét ő lett Görögország miniszterelnöke. 1980–1985 között köztársasági elnök. Elnöki tevékenységét fémjelezte, hogy 1986-ban a parlament módosította az alkotmány köztársasági elnökre vonatkozó paragrafusait, csökkentve az elnök hatáskörét. 1990-ben ismét a Görög Köztársaság elnökévé választották. 1998 tavaszán utóda, Sztefanopulosz magyarországi látogatása idején hunyt el.

 

Andreasz Papandreu – 1919-ben született politikus, közgazdász, a „dinasztia” második tagja. 1940-ben az Egyesült Államokba távozott, ahonnan 1961-ben tért haza. 1963–1965 között miniszter apja kormányában, majd 1965–1967 között a Centrum Párt parlamenti képviselője. A katonai hatalomátvételt követően megalapítója és elnöke a Pánhellén Felszabadítási Mozgalomnak, majd 1974-től a Pánhellén Szocialista Mozgalomnak (PASZOK) is. 1977–1981 között a parlamenti ellenzék vezéralakjaként markáns baloldali párttá formálta a PASZOK-ot, amely komoly vetélytársa lett a konzervatív Új Demokrácia Pártjának. 1981-ben választási győzelemre vezette a PASZOK-ot: 1981–1989 miniszterelnök, 1981–1986 között védelmi miniszter is. Az 1993-ban megtartott választásokat követően 1996-ban bekövetkezett haláláig ismét miniszterelnök. Fia, Georgiosz Papandreu 1999 februárja óta a Görög Köztársaság külügyminisztere.

 

Karamanlisz, az Új Demokrácia néven konzervatív pártot alapító veterán politikus 1974 novemberére írta ki az első szabad választásokat, amelyet pártja nagy fölénnyel nyert meg a Centrum Unió és a szocialista PASZOK előtt. A következő évek során a liberális Centrum Unió fokozatosan eltűnt a politikai színtérről, amely így a két nagy párt, az Új Demokrácia és a PASZOK küzdőterévé vált. Az 1974 decemberében megtartott népszavazás döntött az államformáról: a szavazók 70%-a a köztársaságot támogatta. A következő év tavaszán lezajlott helyhatósági választásokkal és az új alkotmány bevetésével befejeződött a demokratikus intézményrendszer kiépülése.

 

Pintér Attila [Változó Világ 45.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 45.

Görögország

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019