VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Július 31.

Tokod története

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

A rómaiak uralmát az V. század elején a hunok szüntették meg és egyidejűleg elindították a nagy népvándorlást, amely Tokodot sem kerülte el, és egészen a honfoglalásig tartott. Jöttek többek között gótok, longobárdok, őket követték az avarok, akik mintegy 250 esztendeig (568-792) uralták a Kárpát-medencét. A régészek Tokod területén is megtalálták az avarok nyomát a Várberek-dűlőben és az ebszőnybányai Iszapgödörben. A Várberekben lévő római katonai tábor délkeleti tornya egyik sarkában - áttörve a terrazzó padlót - cölöpházat építettek. Ebszőnyben pedig két csontváz és mellettük két, kézzel formált edény került elő.

A hétszázas években érkeztek a Kárpát-medencébe a "késő avarok", akik - bár avarnak nevezték őket - a széthullott onogur törzsövetség egyik csoportja voltak. Velük kapcsolatban vetődött fel a kettős honfoglalás hipotézise. Ebben az időszakban nem csak avarok, hanem szlávok, frankok és bolgárok is éltek e területen. Egy részük bizonyára keveredett a honfoglaló magyarokkal, akik a besenyők elől menekülve kerestek maguknak otthont a Kárpát-medencében.

 

1. Az Árpád-kori Tokod

 

Írásos emlékek híján nem tudjuk, hogy a honfoglalás időszakában a jelenlegi község területén lévő települést hogy nevezték akkori lakói. A honfoglalást követően Árpád hét vezére egyikétől, Ond vezértől származtatott Bár-Kalán nemzetség szállta meg, akiknek birtoka volt a község melletti Úr-Sáp, a mai Órisáp. A magyaroknál az volt a gyakorlat, hogy többnyire arról a személyről nevezték el a települést, aki azt birtokolta. A Bár-Kalán nemzetség egyik ága Csomorják vezetésével a község délkeleti magaslatán lévő fennsíkon telepedett le (ma is a Csomorják-dűlő nevet viseli). Csomorják egyik harcosának, Tokod vitéznek nevéről kapta községünk a Tokod elnevezést.

A Tokod név későbbi oklevelekben előfordul Cacodként, Tacodként, 1270-ben Tukudnak írják. Körmendi Géza Komárom megye helységneveinek rendszere című munkájában azt írja, hogy "Tokod a magyar régi nyelven Tocu személynévnek a d képzős származéka. Az alapjául szolgáló személynév talán a magyar tok, burok, vagy a tok "porcos vázú hal" főnévből való."

Tokod Esztergom vármegyéhez tartozott, az Árpád-kori falu lakói földműveléssel és pásztorkodással foglalkoztak, illetve az esztergomi királyi várbirtokon végeztek jobbágyként munkát. Ebben a korban fontos helyet foglalt el a falvakban a földművelés, és a telkes művelés honosodott meg. Fő termékük a köles, a búza és az árpa volt. Árpád-kori használati eszköztöredékek kerültek elő a Szénosztályzó területén, Ótokodon és Ebszőnybányán. Ótokodon egy földbe ásott ház foltjait is megfigyelték a régészek

Megyénk területén az Árpád-korban egymáshoz közel helyezkedtek el a falvak. Különösen jellemző volt ez Esztergom térségére. Tokod környezetében volt Tát, Zsidód, Abony (Szentkirály), Dorog, Nyír, Bille, Sáp, Csolnok, Mogyorós, Munkád és Ebszőny.

 

Ebszőny

 

Az Árpád-korban és még később is külön falu volt, de napjainkban már több évtizede közigazgatásilag Tokodhoz tartozik. A mai Ebszőny és Tokod közti területen, a Hegyeskő nyugati oldalán Faluhelyeknek nevezett dűlő középkori falu létezésére utal. Ebszőny első okleveles említése Epcen alakban 1193-ból való, amely a fehérvári keresztes konvent birtokaként említi.

Eufrozina özvegy királyné adta a johannita ispotályosok székesfehérvári Házának. 1993-ban III. Béla megújította az adományt, s leírták határait, amelyek között Tacod, Higisken (Hegyeskő) és a többi falvak mellett szerepel a Sár-folyó (mai Únyi-patak), nevét Sárisáp őrzi. Írásbeli alakjával találkozunk mint Epcen, Ebzen, Epzew, Apsza, Apsze, Epzu, Epscen, Epsző. Néveredetétől Körmendi Géza a következőt írja: "Az Ebszőny nyelvemlékbeli Ebsző helynév talán olyan elhomályosult összetétel, amelynek előtagja a bizonytalan eredetű magyar Epöl helynévvel hozható kapcsolatba, utótagja pedig a régi nyelvi "sző" fehéres, szőke melléknév, illetve annak származéka." Jelenlegi neve - Ebszőnybánya - az ottani szénbányászatra utal. A mellette lévő Csobán-tanya területe is egyike a régészeti lelőhelyeknek. Az ottani lelőhely az Árpád-kori Ebszőny délkeleti kiterjedését jelzi. Lehet, hogy a tanya Ebszőny része volt? Egyébként az esztergomi kereszteseknek is volt birtoka Ebszőnyben. 1356-ban Erzsébet királyné és az esztergomi keresztesek pörösködtek, s ebben a pörben tartott határjáráson Mogyorós és Tát határait megjelölték. A határjárásban Kövesút, Berény, Pél és Bajót helynevek mellet Epzen (Ebszőny) is előfordul.

 

2. Török hódoltság

 

A 13. Századi tatár támadások után két és fél évszázad után bekövetkezett a mohácsi katasztrófa. A központi államhatalom összeomlott, de a lakosság foggal-körömmel, és minden rendelkezésre álló eszközzel védte életét. Sok érték és élet esett áldozatul a török portyáknak. A hozzánk közeli Esztergom 1543-ban török kézre került. 1501 és 1568 között Esztergom vármegye egész területe hódoltsággá vált. A török közigazgatásban Esztergom vára szandzsák (közigazgatási egység) központja lett. A lakosság mindkét részre adózott; az egyházi szervek Pozsonyba, majd Nagyszombatba menekültek, a vármegye nemességének az érsekújvári vár adott otthont. A XVII. század elején a vármegye hivatali működése is Érsekújvárban volt.

Tokod még a korai portyázásoknak áldozatul eshetett, mert 1529-ben a török adószedők pusztaként említik a falut. 1564-ben a magyar összeírók azt jegyzik meg, hogy Tokod, Dorog, Epől, Mogyorós falvak elpusztultak, így nem lehet adóztatni. A szandzsák által az 1570-es években végzett összeírásból kitűnik, hogy Tokod lakatlan és Hamza Ali fia birtokában van. Évi jövedelme átlagban 400 akcse, egykerekű malmának az adója 50 akcse. Ebszőny szintén lakatlan (Apsza néven szerepel), és Abdi birtoka jövedelme évi átlagban 800 akcse. (Az akcse a török pénzegység alapja, apró ezüst érme, 1555-ben Budán egy akcse 2-2,5 dénárt ért. Egy sertés 20 akcsébe került.) 1595-ben Pázmány Péter, az Esztergomi érsek szerzi meg, de ezt megelőzően 1588-ban puszta volt. Nem csoda, hiszen nemcsak a török pusztított, hanem a keresztény hadak is. 1595-ben Esztergom és Visegrád várának visszafoglalása révén Esztergomba vallonok és németek kerültek, akiktől még jobban félt a lakosság, mint a töröktől. 1597-ben a Jochann De Huss vezetése alatt álló vallonok egy évig nem kaptak fizetést, és a vidékre jártak rabolni. Rudolf császár akkor döbbent rá arra, hogy a keresztény hadak micsoda pusztítást végeztek Esztergom vidékén, amikor Esztergommal kapcsolatos tervei megvalósításához kellett volna az ingyen munkaerő, de nem volt. Ezért ntézkedett Esztergom vidékének benépesítésére. A betelepítést az általa Esztergom főkapitányává kinevezett Pálffy Miklósra bízta.

Tokod 1629-ben az érseki papnevelő intézet birtokába került. 1643-ban már létezhetett, mert az 1643. július 31-i megyegyűlésen az Esztergom káptalan gazdatisztje beterjesztette az általa összegyűjtött bizonyítékokat, amelyek Tokod és Ebszőny (Ebszönj) falvak ellentmondásos határjeleire vonatkoztak. 1656-ban az esztergomi főespereshez intézett levél felsorolja az egyes plébániákat, köztük Tátot is, amelynek ekkor Tokod leányegyháza volt. Katolikus és református lakói voltak. 1673-ban az utolsó ismert Timár defterben (ez a Török Birodalomban szolgálat fejében adományozott hűbérbirtok pénzügyi hivatalos könyve) az adózó települések közt Tokod és Ebszőny nevével nem találkozunk. 1684-ben I. Lipót császár és magyar király, a Velencei Köztársaság és Sobieski János lengyel király szövetséget kötöttek a török ellen, s 15 éven át folytak a csatározások a török kiűzésére. Jelentős történelmi esemény volt 1685-ben Tát-Tokod határán a török sereg és Lotharingiai Károly herceg hadainak összeütközése, vagyis a táti csata.

1686. szeptember 2-án felszabadult Buda a 145 éves török uralom alól, viszont Tokod és Ebszőny ebben az évben ismét elpusztult. Így járt a Pázmány Péter által építtetett tokodi templom is. Tokod és a hódoltság minden területén élő emberek megszenvedték a csatározásokat, a török portyákat, s a rájuk nehezedő adó- és robotterheket.

 

3. A törökvész után

 

A törökök kiűzése további háborúval, hadiállapottal járt. A császári katonaság még talán rosszabbul bánt a néppel, mint a törökök, szinte ellenségként kezelte őket. A jobbágyok, a falvak lakói - ahol még egyáltalán megmaradtak - kénytelenek voltak menekülni. Így vált földönfutóvá a földművelők jelentős hányada. A törökkel folytatott 15 éves háborút lezáró karlócai békekötés sem hozott enyhülést, nem szűnt meg az elviselhetetlen állapot. II. Rákóczi Ferenc 1703-ban kezdődött felkelésével, annak 1711-ben történő leveréséig ismét kemény harcok színtere volt az ország, így Esztergom vármegye területe is. Nehezítette az amúgy is szörnyű helyzetet egy rettenetes járványos betegség, a pestis országos elterjedése, amely még a Rákóczi-szabadságharc idején dúlt. Esztergom megyében a pestisnek 2000 áldozata volt.

1700-ban név szerint összeírták a települések lakosságát 1700-ban, de sajnos ez a jegyzék elveszett. Megmaradt viszont a rovásösszeírás, amely szerint 17 jobbágy és zsellér élt akkor Tokodon, és a következő vagyonnal rendelkeztek: 28 ökör, 38 fejőstehén, 8 meddő tehén, 11 harmadfű tinó, 9 másodfű tinó, 10 egyéves tinó, 46 zab és tönköly kereszt, 86 búza és 12 árpa kereszt. Az 1712-ben történt névszerinti számbavétel - amely nem volt azonos az 1700. évivel - a plébánosnak fizetendő új kivetésre vonatkozott, s fejenként 1 forintot jelentett. Ez az összeírás némi képet ad a települések lakosságáról. Tokod falut illetően a következő személyeket tartalmazza: "Szászy János bíró, Mészáros János, Pánczy Mátyás, Molnár János, Takács András, Tóth Jakab, Dán Gergely, Molnár István, Tóth László, Kún János, Kaptás András, Tóth János, Szengy Mihály, Lázár János, Molnár János, Molnár András, Uj Pál, Füle András, Kiss István, Györgyi János, Balacs István, Székel Mihály, Horváth István, Tóth Mihály, Győry Béla, Aponyi István, Kéméndy András, Nagy István". Epőly (Ebszőny) falut illetően: "Tauber Gergely bíró, Sziesz János, Komendik Mihály, Koszman Jakab, Stavanek László, Behóczky Mátyás, Czvák János, Majer András, Fottig Pál, magyar jobbágyok: Csenky János, Csenky Mátyás, Juhász János Gutay János, Szabó János, Pánczy János, Molnár János, Kovács János, Kovács Márton, Kállay Gergely, Sárkőy István, Kocsis György, Kócsa Mihály, Kócsa Pál".

Esztergom vármegyében a XIII. század végén 128 település volt, és a XVII. század végére ebből csupán 42 maradt. Az 1494. évi adóösszeírásnál 1722 jobbágytelket írtak össze, 1596-ban mindössze 49-et, ezért már röviddel Buda felszabadítása után, 1670-ben az élet újraindítására bizottságot hoztak létre. A bizottság benépesítési rendeletet adott ki, amelyben a birodalom lakosságát Magyarországon való letelepedésre szólítják fel. A betelepülők kedvezményeket kaptak, előnyöket élvezhettek. A betelepítést III. Károly is támogatta. Ügynökségeket állítottak fel, felhívásokat tettek közzé, amelyben leírták, mit kap a betelepülő; többek között szőlőterületet, 30 hold földet, fát, rétet stb. Sok évtizedig tartott az elpusztult lakosság pótlása. Még Mária Terézia (1740-1780) hosszú uralkodása alatt sem fejeződött be, s fia, II. József 10 éves uralkodása alatt is folytatódott. Ő elődeinél is nagyobb kedvezményt kínált a betelepülőknek: egész telkes gazdának 13-16 hektár szántóföldet, házat, rétet, igásállatokat, földműveléshez szükséges eszközöket, 10 évre mentességet az állami és földesúri terhek alól, iskolát és szabad vallásgyakorlatot. Tokodra is települtek be németek.

Anglia konstantinápolyi követének felesége átutazott Magyarországon, s a látottakról így ír: "Neszmély és Buda közt két napig a világ legszebb rónaságán utaztunk keresztül, e róna szerfölött termékeny, de elhagyott, műveletlen." Lehetséges, hogy még 1696-ban is lakatlan hely Tokod. Az 1696. április 4-5-i megyegyűlés jegyzőkönyv nem említi. Ugyanis a gonosztevők üldözésére, és a bűnüldözés érdekében minden faluban kapitányokat, hadnagyokat és tizedeseket állítottak, és az említett jegyzőkönyve nem említi. Ugyanis a gonosztevők üldözésére minden faluban kapitányokat, hadnagyokat és tizedeseket állítottak, s az említett jegyzőkönyv tartalmazza a településeket és a bűnüldözésért felelős személyeket. Nagyon gyenge volt a közbiztonság ebben az időszakban, és hogy visszatartsák az embereket a bűnelkövetéstől, kemény büntetést szabtak azokra, akiket elfogtak. Akasztófa várt például arra, aki 4 fontnál nagyobb értéket lopott. Az alkalmazott büntetések közt ott volt az élvetemetés, a vízbe fojtás, a kerékbe törés és a máglyahalál. Az 1699-ben történt összeírás szerint Tokod az esztergomi káptalan birtoka, de a várőrségnek is voltak a falu határában birtokai. Ebben az időben a faluban már 28-an laktak, 1701-ben pedig 110-en, míg a szomszédos Táton csupán alig 15-en. A temploma elhagyatott állapotú volt, ezért felmerült az a gondolat, hogy Tátot Tokodhoz csatolták, ez utóbbi községbe plébániát helyezve. Az elgondolás nem vált valóra, ekkor Tokod Bajótnak volt a fiókegyháza.

 

A jobbágyság

 

A középkorban a jobbágyak a királynak adót, az egyháznak dézsmát, a földesúrnak kilencedet és ajándékokat adtak, és évente néhány nap robotot végeztek. Jelentős hányaduk elszegényedett zsellérré vált. Egy portán 16 ökörrel művelhető jobbágytelket értettek, azaz 4 négyökrös telkes jobbágy, vagy 12 zsellér képezett egy portát. Ez volt az adóegység, amelyre lakóház és kert került, ezen kívül szántóföld és rét is tartozott a telekhez, az egész, fél, vagy negyed portához arányosan. Nagyságuk 6 és 56 hold között változott. A legelőt nem osztották fel, azt a jobbágyok az urasággal közösen használták. Erdő nem járt a telekhez, makkoltatáshoz például külön megegyezés kellett. Mindezek fejében a jobbágy pénzbeli és természetbeli szolgáltatásokkal tartozott a földesúrnak. A kötelező szolgáltatásokat pedig urbáriumban rögzítették. A terményeken és a boron kívül a természetbeli szolgáltatás a robotmunka-kötelezettség volt. A robotot a jobbágy az uraság földjén végezte, a föld termése a földesúré volt. Közmunkát is kellett végezniük várak, utak, hidak építésénél karbantartásánál. Az egyház tizedet szedett, mégpedig természetben. A tizedszedő a falu bírájánál szállt meg, aki emiatt fel volt mentve a tized kötelezettsége alól. Azoktól a jobbágyoktól, zsellérektől akiknek nem volt 10 kévére való gabonájuk, 12 dinár kereszténységi pénzt szedtek. A földesúrnak kilencedet fizettek, de ez alól a káptalan mint földesúr általában felmentést adott.

Ebszőnynek saját szőlőhegye van - rögzíti a káptalan urbáriuma -, bor- és gabonadézsmát ad. Évi cenzusa 8 forint, kősó fejében 2 forint, és ugyanannyi az ügyész díja is. Régebben a káptalant illette a malom jövedelmének 1/3-a. Tokod, mivel szintén van szőlőhegye, bor- és gabonadézsmát köteles adni. A malom jövedelmének 1/4-része a káptalané, de a malombér fizetése alól felmentették. Közös rétje, legelője, jó erdeje van, és egy egész telek 3 hold szántóföldből áll. Az évi cenzus 73 forint, 3 kősót, vagy 3 forintot és 4 forint ügyészdíjat fizet - írja Villányi. Az említett úrbéri szabályzat szerint az esztergomi káptalan földesúri hatósága a következő helységekre terjed ki: Ebed, Kőhídgyarmat, Libád, Kesztölcz, Epel, Dorog, Nagycsév, Felső- vagy Kiscsév, Nána, Mikófölde, Szalacson és Patolcspuszták, Kis Bény, Dömös, ezenkívül halásztanyák Táton és Ebeden - írják az Esztergom Vármegye monográfia szerzői, és folytatják, hogy az Oláh Miklós érsektől alapított Nagyszombati Szent Istvánról elnevezett papnevelő birtoka Tát, Ebszőny és Tokod falvak.

Az adókivetés alapja a rovás (dica) volt. Egységesen állapították meg a rovás értékét, amelyet időnként változtattak. 1696-ban egy rovás havonként 96 3/4 dénár volt, 6 hónapra 5 forint, 80 féldénár. 6 ökör, vagy 12 gulyaökör képezett egy rovást, továbbá ugyanezzel egyenértékű 12 borjas tehén, vagy 24 meddő; 24 gulyástehén, vagy 12 harmadfű tinó; 24 kettőéves tinó, vagy 6 ló; 60 juh; 60 kecske; 30 disznó; 80 kas méh; 90 mérő (kereszt) búza; 120 mérő árpa; 240 mérő zab; 120 mérő köles; 45 akó bor. Ebben az évben a megyegyűlés a marhahús fontját 5 1/2 dénárban, a birkahúst 6, a borjúhúst 10, a disznóhúst 7, a sör itcéjét 3 dénárban szabta meg. 1696. katonai évben (1696 november 1-től 1697. november 1-jéig) az egész országra 2 millió forint adót vetettek ki. Esztergom megyére ebből 5590 forint esett, és el kellett tartani a megyének még 300 kincstári ökröt 100 legénnyel. Három évvel később változtak ugyan a rovásegységek, de nem nagy mértékben. Összeírták a települések mezőgazdasági vagyonát, és az ott élő jobbágyokat és zselléreket. Eszerint Tokodon 27 jobbágy és zsellér élt, és volt 57 ökör, 56 fejőstehén, 8 meddő tehén, 22 ló, 36 harmadfű tinó, 38 másodfű tinó, 55 egyéves tinó, 3 gulyaökör, 23 disznó, 34 méhkas, 437 búza, 28 árpa, 55 zab és tönköly kereszt, 47 köles, és 156 akó bor. Juh nem volt a faluban.

A nemesség a hadsereg ellátásának minden terhét a jobbágyokra hárította: a katonák elszállásolása, élelmezése, lovaik ellátása az ő feladatuk volt. Egy közkatonának napi 0,56 kg hús, 1,12 kg kenyér járt, a tiszteknek vaj is. A lóporció 3,36 kg zab, 4,48 kg széna és megfelelő mennyiségű szalma volt. Az egész megyének 1694-95-ben a téli beszállásolások porciói közel 6300 forintba kerültek. A megyegyűlésen elszámoltak a Rabutin-ezred két századával 1695. november-december és 1696. január hónapjáról. Az elszámolásban Tokod nem szerepel, de Bajna, Dorog, Sáp, Dömös és Marót mellett Ebszőny igen. Ebszőny novemberben nem adott semmit, de decemberben 17 napra 6 forint 80 dénárt. Ebben az időszakban 1 tyúk 10, a csirke 4, a kappan 20, a hízott liba 45 dénárba került.

1698-ban hat német ezred tartózkodott a megyében, és a megyegyűlés sokat foglalkozott a katonasággal, az elszállásolásokkal, a Brandenburgi ezred katonáinak kihágásaival, az általuk okozott károkkal (ökrök elhajtása, garázdálkodások). Előfordult például, hogy a káplánnak ebédre 2 font húst kellett megfőzni, vacsorára tyúkot, kappant, vagy kakast, mellette ott kellett lennie a túrósbélesnek is. A katonaság fegyelmezetlen volt, még a jobbágy családi szentélyét sem kímélte. Az emberek féltek, a király viszont megparancsolta a jobbágyok lefegyverzését. A vármegye a hadbiztosságnak megírta, hogy nem lehetséges a jobbágyok lefegyverzése, a rablóktól és fosztogatóktól való félelem miatt.

1718-ban az említett községekre katonai átvonulások szükségleteinek fedezésére egységesen 20 forintot és 60 pozsonyi mérő zabot vetettek ki, ugyanakkor az átvonulásokkal tönkretették a községeket. Egy magyar forint egyenlő volt 100 dénárral, az 20 garassal, az meg 60 krajcárral. 10 tojás és 5, 1 font hús szintén 5 krajcárba került. Azok, akik fizetést kaptak munkájukért, nemcsak abból fedezték megélhetésüket, hanem kaptak hozzá, illetve mellette még természetbeni kiegészítést is. 1701-ben például az esztergomi bakó (hóhér) 45 forint fizetést és tetemes búza-, meg fajárandóságot kapott, ezen felül minden kivégzésért 4 forintot, boszorkányégetésért 10 forintot vett fel. 1699-ben a pénzes aratónak ellátással 12, anélkül 24 dénár volt a bére. A maga kenyerén élő kaszás 1 napra 35 dénárt, az arató férfi 25, az asszony 15 dénárt kapott.

1720-ban Tokodon 494 köböl szántó, és 179 kapás szőlő volt, ezeket 31 jobbágy művelte (1 köböl 1100-1200 négyzetölnek felelt meg, és egy kapás szőlőből 2 akó, azaz 60 liter bor van), ebben az évben a szőlőbirtokokat az egyes falvakhoz tartozó pusztákkal együtt írták össze, Fiat puszta tartozott az összeírás szerint Tokodhoz. 14 évvel később 7 iparosa is volt a falunak, lakossága pedig 90 katolikusból és 20 más vallásúból tevődött össze. 1755-ben már 512 volt a népesség, és mind katolikus vallású. A földesúr igyekezett jobbágyai földjét és szolgáltatásait a saját érdekei szerint alakítani. Különösen a földesúr majorságának kiterjesztése kapcsán vettek el egyre több földet a jobbágyoktól és növelték robotterheiket. A majorsági gazdálkodás az országon belül legelterjedtebb a Dunántúlon volt, és ott 1765-ben itt a jobbágyok megtagadták a robotot, és még a megyei karhatalommal is szembeszálltak. Ezt a helyzetet kihasználva Mária Terézia 1767-ben úrbéri rendeletében szabályozta a jobbágytelkek - szántó, belső telek, rét - minimális nagyságát és a szolgáltatásokat. Egy egész jobbágytelket illetően megyénkénti osztályozáson belül az egyes községek adottságai szerint rögzítette 6,91-17,26 hektárban a szántóföldi, 1,92-7,12 hektárban a rét nagyságát. A fél-, negyed-, nyolcadtelekre nézve ezek megfelelő hányadosában állapította meg a telkek nagyságát. A belső telekhez ház is tartozott, és az erdőből épület- és tűzifa is járt a jobbágynak. Ez a korlátozás viszont azt eredményezte, hogy a telkek a természetes szaporodással együtt annyira felaprózódtak, hogy a XIX. század első felében a jobbágyok nagy része földnélkülivé vált. Még ma is léteznek Tokodon közös udvarok, 2-3, különböző tulajdonban lévő lakóépülettel. Nos ezek az imént leírtak következményei.

Mária Terézia egységesítette a jobbágyterheket. A pénzbeni földbér 1 forint évente, s a szántóföldi termelésből kilenced jár. A szolgáltatásokat ajándékokban - 2 kappan, 2 csirke, 12 tojás, fél itce vaj, és 30 telek után 1 borjú - és 52 napi igás, illetve 104 napi gyalogrobotban állapította meg, de megengedte, hogy a földesúr az ispán földjeit visszaváltsa, és az erdőt, legelőt korlátlanul használhassa. II. József jobbágyrendeletében biztosította a jobbágyságnak a szabad költözést, a földesúr engedélye nélküli házasodást. A jobbágy javaival szabadon rendelkezhetett, mesterséget tanulhatott. Az urbáriumban rögzítetteken kívül semmi mást nem köteles a jobbágy teljesíteni. II. József új adózási rendszert akart bevezetni, amelynek alapja a termőföld nagysága és jövedelmezősége lett volna, ezért elrendelte 1786-ban ezeknek a felmérését, s kiadta A telekkimérési pátens Magyarország számára elnevezésű rendelkezést. A földterületeket négyszögölben, illetve a korábban használatos 1584 négyszögöles hold helyett 1600 négyszögöl kiterjedésű holdakban határozták meg. Az erős nemesi ellenállás miatt azonban a végrehajtást maga II. József félbeszakította.

1783-ban hatalmas jégeső pusztította el Tokod, Dorog, Tát térségében a termést. A következő évben ismét számba vették az embereket. Tokodon ekkor 120 házban 151 család élt, a lakosság összlétszáma 706 fő volt. Közülük 2 nemes, 55 pedig zsellér. Az ezt megelőző összeírásokban nem találkoztunk nemesekkel, mert rájuk az nem terjedt ki. II. József rendelkezése alapján minden személyt - beleértve a nemeseket is - számba kellett venni az összeírások alkalmával, sőt, akik az összeírást végezték, azoknak a házakat is meg kellett számozniuk, helyszámmal látták el az épületeket. Egy családhoz tartozónak pedig azokat vették, akik mai szóval élve egy háztartásban éltek. Az összeírások az adózó telkek, adóalanyok és részben a katonakötelesek számbavételét célozták. Most, hogy a nemesek is részei lettek az összeírásnak, féltették adómentességüket, és II. József halála után sok helyen megsemmisítették az összeírás íveit.

 

Közigazgatás, határperek

 

Az 1700-as években, a korábbi évszázadokhoz mérten, jobban összekovácsolódott a falusi lakosság. A falvak élén a bíró állt, és 4-12 esküdt; őket általában 1 évre választották, később már hosszabb intervallumra. Részben a szokásoknak, részben a faluközösség akaratának megfelelően a bíró gondoskodott a mezőgazdasági munkák zavartalan végzéséről. Képviselte a falu lakóit, és ő őrizte a falu pecsétjét.

A vármegyét a vármegyei önkormányzat működtette. A közigazgatást az alispán és tisztikara irányította a megyében. A rendi országgyűlés alsó táblájába a megye 2 követet küldött, de a káptalannak külön követe volt. A káptalannak és az érseknek nagy beleszólása volt a vármegye ügyeibe. Az országban a földesúri birtokok ura maga a földesúr volt, a bíráskodás joga is őt illette. A jobbágyok felett úriszék ítélkezett. Ez utóbbi vonatkozásában eltérés volt az országostól az egyházi birtokokon - ahová Tokod is tartozott -, mert itt bíró, törvénybíró és esküdtek intézték a jobbágyok peres ügyeit, mégpedig a jobbágyok saját szokásmódja alapján. Fellebbezni a tiszttartóhoz lehetett, s ha nem volt megelégedve döntésével a peres fél, akkor az ügyet az érsek elé kellett vinni. De ha a jobbágyot, vagy más alattvalót fej- és jószágvesztésre ítéltek, és a bűnös fellebbezett, akkor az egész ügyet az érsek elé kellett terjeszteni. A falvakat birtokló földesúr vigyázta birtokait, mégis többször előfordult, hogy a szomszéd település földjére is átnyúlt a használat. Ilyenkor a megyegyűlésen intézkedett a sértett, kérve a sérelem orvoslását.

Komoly gondoskodás nyilvánult meg a falvak részéről is annak érdekében, hogy a falu lakói meg tudjanak élni területükön és a rájuk rótt kötelezettségeket teljesíteni tudják. Megjelölték a falu határait - a tokodiak halmokkal -, vigyáztak annak épségére; de saját földjeik, portáik határait is jelölték mezsgyével, olykor sövényekkel. Fontos volt ez a cselekedet, mert ha a szomszéd elfoglalt a területből, és azt egy év és egy napig háborítatlanul birtokolja, jogot formálhatott annak tulajdonára. Bármennyire vigyázták a falu határát, mégis megtörtént olykor, hogy a települések között határvita keletkezett. Ilyenkor határbejárásokat tartottak, és megjelölték, hogy hol húzódik a községek közötti határ. A közösen használt föld is okot adott néha a pörlekedésre. Például 1722-ben a budai apácák és a káptalan közötti legelőhasználati vitában tokodi lakosok tanúskodtak. Név szerint Füle András 55 éves, Szászi Mihály 53 éves, Varga Mihály 56 éves, Szabó János 46 éves, Jámbor István 50 éves, Nagy István 56 éves, Balázs István 76 éves. Balázs István hivatkozott egy magát 115 évesnek mondó, Tokodon, majd Csolnokon lakó Kun Jánosra, aki több öregemberrel együtt korábban részt vett határbejárásokon.

A szabadságharc kezdeti időszakában, májusban nemzetőrzászlóaljat szerveztek, amelynek következtében Esztergom megyéből 1000, Esztergom városból pedig 200 nemzetőr indult el a komáromi vár megszállására, de tovább folyt a nemzetőrtoborzás, és rövid időn belül Batthyány Lajos miniszterelnök kérésére a vármegyéből újabb 226 nemzetőr vonult a váci helyőrségre. Decemberben népfelkelést szerveztek, és a toborzás folytatódott. 1849 januárjában Windischgrätz megszállta Esztergom vármegyét. Többek között elrendelték a fegyverek beszolgáltatását, és megtiltották a megye településeiben este 9 órától a kijárást. Fegyverek után kutatva sorozatosan zaklatták a lakosságot, összeírták a volt honvédeket, és 10 évre bevonultatták őket. Így kellett Tokodról bevonulnia Horváth Antalnak és Tillmann Antalnak a császári hadseregbe. A szabadságharc leverését követően megváltozott a közbiztonság szervezete, a csendbiztosi intézmény helyébe a zsandárrendszer lépett. Az igazságszolgáltatás terén a megye járásaiban, így az esztergomiban is Esztergom székhellyel büntető és polgári ügyekben intézkedő járásbíróságot szerveztek. Már az 1700-as évek végén készültek egyes helyeken a határjárásról helyszíni vázlatok, később az 1800-as évektől a nagybirtokosok felmérették földmérőkkel a birtokukat, és térképet is készíttettek, amelyeken megszámozták a birtoktesteket, és a lakosság által használt helyi névvel jelölték a dűlőket. Nagy jelentőségű volt Ferenc József nyílt parancsa, amely 1849-ben a földadó megállapításához nemcsak a földek, hanem azok tulajdonosainak is pontos számbavételét írta elő, vagyis állandó kataszter létesítését. Ezt követően minden településről készültek kataszteri térképek; Tokodról 1891-ben.

1848 törvényei Magyarország legszélesebb rétegét, a jobbágyságot kedvezően érintette. Felszámolták a jobbágyrendszert, megszüntették a robotot és az úrbéri szolgáltatásokat. Viszont csak a telkes jobbágyok jutottak földhöz, a telek és ház nélküli zsellérek nem kaptak földet. A tizeddel együtt nem törölték el a szőlődézsmát. Nem intézkedtek a volt jobbágyok erdő- és legelőhasználatáról, és az irtványföldekről sem. 1850-ben 146 adózója volt Tokodnak, Nagysápnak 225, Sárisápnak 152. Tizenkét évvel később Esztergom vármegye visszanyerte az önállóságát, amelytől a közigazgatás átalakítása következtében 1785-ben II. József megfosztotta azzal, hogy egyesítette Komárom megyével. A főispáni állásokat megszüntette, az országot kerületekre osztotta, és Esztergom a Győri kerület része lett. Mindössze 5 évig volt ez így, mert II. József halála után a főispánságot az országgyűlés visszaállította. 1859-ben Fényes Elek feljegyzése szerint Tokodon 1006 katolikus élt 150 házban. (Esztergom megyében 92900 volt a lakosság száma) Határa 3395 hold kiterjedésű volt. Földjei közül 241 hold műveletlen, "földje silány - írja Fényes Elek, homokos, csak rozsot terem, legelője birkának jó, szőlő hegye meglehetős bort terem".

1864-ben kérdőívet szerkesztettek az országban előforduló helynevek összegyűjtésére. Az akkori tokodi bíró, Kovács József válaszaiból kitűnik, hogy Tokod Ebszőny pusztával együtt volt. Arra a kérdésre, hogy honnan népesítették be a falut, a bíró válasza a következő: "Itten születtek és származtatnak." Meglévő topográfiai nevekként az alábbiakat sorolta fel: "Kerekberki kőszénbánya, Peres-völgyi rét, Csipákás-szákás, Miklós-berki erdő, Hegyeskő, Ebszőnyi csárdapataki malmok. Ebszőnyi földek rétek, szőlők, Géte erdő, Laposi földek, Tekerületi földek."

Az emberek a község poros útjain gyalog, lovas, ökör vagy tehén vontatta szekereken közlekedtek. A szállítóeszközeik is ezek voltak. Nagy előrelépést jelentett 1892 és 1895 közti időszakban a Füzitő-Esztergom, és a Tokodot Annavölggyel összekötő vasút megépítése. A vasútállomás a mai helyén, a Bécsi út szomszédságában épült, az akkori falutól több mint egy kilométerre. Az annavölgyi vonalon Tokod falunak egy vasúti megállót építettek az Únyi-patak partján, Ebszőnybányán pedig állomást, ez volt a Kisállomás.

 

Soós Rezsőné [Változó Világ 39.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 39.

TOKOD

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019