VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Augusztus 8.

A regényírásról, 2002-ben

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

1.

    Előrebocsátom, hogy az alább következő sorokban semmiféle útmutatást nem óhajtok adni a regényírásra vonatkozóan. Se praktikusat, se teoretikusat. Az persze jó, ha a regényíró ismeri a regényről írott tömérdek hasznos és hasznavehetetlen okoskodást, az viszont nem jó, ha görcsösen és minden áron a maga regényírói gyakorlatára akarja applikálni ezeket, s ha ezen az áron akarja megzabolázni azt a spontaneitást, amely nélkül regényt írni talán lehet, de nem biztos, hogy érdemes. A mai magyar irodalomkritikusi iskolák egyike-másika által a regényírók számára követelményként támasztott szövegközpontúság és ennek skolasztikus számonkérése inkább kárára, mint hasznára van az irodalomnak – különösen a regénynek. Erre tapintott rá Németh Zoltán a múlt évi békéscsabai kerekasztal-beszélgetésen, ott helyben, tüstént vitára ingerelve Szirák Pétert. Kis kárörömmel jegyzem meg, jobban örülök annak, ha az irodalomkritikusok egymást ingerlik, mint amikor az írókkal teszik azt.
    Kritikára persze szükség van. Amire nincs szükség, az a „vezető szerepük” az irodalmi életben, ami nekem a Párt vezető szerepének a dogmáját juttatja az eszembe, hajdani, de még nem teljesen elfelejtett időkből.

 

2.

    Bizonyára mindnyájan ismerünk olyan vagyonos urakat, akik hirtelen gazdagodtak meg, de a vagyonuk eredetéről nem beszélnek szívesen. Vagy pedig olyan kétes hírű hölgyeket, akik láss csodát, egyszeriben a polgári vagy a keresztény erények lankadatlan buzgalmú hirdetői lettek. Kerítőkből térítőkké. De hogy ne legyek ilyen szigorú: alacsony sorból, nagy szegénységből felkapaszkodott újgazdagokat, akik bár törvényes úton jutottak jómódba, egy idő után szégyellni kezdik származásukat.
    Az irodalmi műnemek és műfajok tarkaságában az ilyen emberhez hasonlít a regény. Valami nincs rendben a származásával. Ráadásul zülött rokonai is vannak (lányregény, kémregény, krimi, pornográf regény, történelmi lektür stb.) – ponyvaregények. Tudta ezt már Flaubert, fanyalgott miatta Lukács György. Flaubert-rel kezdődően megannyi regényíró azon fáradozott a 20. században, hogy feledtesse imádott műfaja plebejus (netán lumpen) származását. Fáradozásainak eredménye lőn. A regényíró megtanult késsel és villával enni, sőt mára a halkést is használni tudja már. A „tiszta” regény Flaubert és Gide nyomán ábrándból valóság lett. A 20. századi regényírók élcsapata vállvetve buzgólkodott azon, hogy tisztára mossa a műfaj származásán éktelenkedő foltot. Nem is eredménytelenül. (Egyetemi szemináriumaim egyikén talán nekem is sikerült megszerettetnem és elfogadtatnom Joyce, Gide, Virginia Woolf, de még Robbe-Grillet regényeit is.) Az a bizonyos folt mára talán elhalványodott (a kevésbé figyelmes szem talán észre sem veszi).
    Ám ennek is meg kellett fizetni az árát. A regényolvasók többsége átpártolt a züllött rokonsághoz. Lelke rajta!

 

3.

    Az angolszász Amerika regényíróit a 20. század folyamán nem gyötörte meg olyan mértékben a műfaj nem arisztokratikus eredete, mint nyugat-európai kollégáikat. (Mellesleg az oroszokat sem.) Lehet, hogy ennek történelmi gyökerei vannak. Az amerikai ember nem sokat bánkódott (bánkódik) amiatt, hogy a pénznek esetleg tényleg van szaga. Az USA születése pillanatától plebejus ország, vékonyka ültetvényes arisztokráciáját elsöpörte a polgárháború. Hogy ehhez mit szól az európaiak finnyás gyomra, nem tartozik ide.
    Az amerikai író nem a tiszta regény ideáját kergeti, hanem azzal van elfoglalva, hogy azok a roppant ellentmondások, amelyek ennek a hatalmas országnak a példátlanul gyors felvirágzását végigkísérték, ott lüktessen a regényeiben. Thomas Mann, Musil, Kafka, Gide vagy Camus regényeivel összehasonlítva, még a legnagyobb 20. századi amerikai regények is egy kicsit kócosak. Faulkner nem átall néha a ponyvaregények ócska kliséihez nyúlni, Dos Passos a zsurnalizmus felé, Thomas Wolf a bőbeszédűség felé csúszni nem átall, Updike lektüröket írni, és így tovább. De még a Barth-Pynchon nemzedék is irtózik a szövegirodalom köldöknéző sterilitásától.
    Engem ezzel, prózáik kimeríthetetlenül gazdag valóságreferencialitásával tudnak jobban megszólítani, mint európai íróink többsége, akik velük (de akár a nagy oroszokkal és a latin-amerikaiakkal) szemben is egy kicsit fádnak, már-már betegesen túlfinomkodottnak tűnnek. Talán ennek, prózáik gazdag, tarkabarka világszerűségének köszönhető, hogy nem félnek attól, kritikusaik majd kommersznek fogják nevezni műveiket.

 

4.

    Kevés dolog idegesít jobban a mai magyar irodalmi életben, mint a világszerűség és szövegszerűség között gerjesztett, merőben akadémikus jellegű álkonfliktus. A 80-as és a 90-es évek magyar regényirodalma színvonalasabb és sokszínűbb annál, semhogy áldozatává váljék a különféle irodalomtudományi iskolák között dúló csetepatéknak. Az persze rendben van, hogy minden irodalmi műhely (folyóirat, könyvkiadó) a maga sajátos értékpreferenciáit akarja érvényre juttatni. Az nincs rendben, ha egy idő után belemerevedik ebbe. Csak egy veszedelmesen kasztosodott irodalmi életben lehetséges az, hogy, például, Száraz Miklós György kiváló regényeit vagy a fiatal Haklik Norbert ugyancsak remek novellásköteteit alig vette észre a kritika. Száraz és Haklik nem a 80-as évek magyar prózájának sémáit másolják, s talán ez nehezíti meg a befogadásukat. Az egyetemi katedrák környékén kidesztillált és mesterségesen életben tartott álkonfliktusban valódi értékek regisztrálása marad el, olyan időben, amikor a „mezei” olvasók zöme teljesen elveszítette tájékozódóképességét az irdatlan könyvdömpingben.

 

5.

    Félreértés ne essék, nem a realista nagyregény monumentális kompozícióit sírom vissza. Nem Tolsztojt, még csak nem is Thomas Mann vagy Musil nagyregényeit. S távolról sem a naturalizmust. Bán Zoltán András egyhelyütt holdbélinek nevezi az elmúlt év(tized)ek magyar prózáját. Ingerült, s talán elhamarkodottan általánosító kifakadásának a mélyén, azt hiszem, parázslik valami igazság.
    Bret Easton Ellis prózáiból nemcsak a yuppie-k vagy a Los Angeles-i aranyifjúság zárt világát (lelki-szellemi kikasztráltságát) ismerhetem meg, hanem cseppben a tengerként valami lényegeset tudhatok meg a mai Amerikáról is. Viktor Pelevin Generation P című regényéből, ebből az első látásra őrült-hagymázas vízióból mélyebben megérthetem a 90-es évek oroszországi tébolyát, mint a napi hírekből, tudósításokból, zsurnaliszták máskülönben alapos és hiteles elemzéseiből. A nagy múltnak, a nagy hagyományoknak lenne köszönhető mindez? Lehet. Ellis is, Pelevin is a regény megújítói, de azért nem röstellnek jól ismert patronokat is durrogtatni. Úgy művész mind a kettő, hogy esze ágában sincs „művészkedni”, minden tizedik oldalon az olvasó orra alá dörgölni, hogy milyen virtuóz is ő, milyen elsőrendű stiliszta. S ha vesszük a fáradságot, és szétnézünk szűkebb közép-európai pátriánkban, némi irigységgel kell megállapítanunk, hogy Mirko Kovaatól Drago Janearig és Jáchym Topolig olyan függvényrendszerben találjuk magunkat, amelyet nem az önreferenciális szövegirodalom köldöknézői állítottak fel.
    Ellis vagy Pelevin prózái nem félnek reflektálni a mai amerikai vagy orosz valóságot (vagy annak egy szeletét). Ezzel szemben mit tudhat meg egy nem magyar olvasó a mai Magyarországról, ha végigolvassa az elmúlt egy évtized legjobb magyar regényeit? Tudom, nem az ilyesmi dönti el valamely regény művészi értékeit és a „mai kocsmán” túli érvényességét. Nekem mégis hiányérzetem támad. Ez persze, nyilván, személyes ügy. Tekintse hát a tisztelt olvasó az én magánemberi zsörtölődésemnek.

 

6.

    Irodalomkritikusok, irodalomtörténészek, esztéták (kevés kivételtől eltekintve) évtizedeken keresztül a „valóság tiszteletét”, a „valóság hiteles ábrázolásának” papirosízű ideológiai dogmáktól sugallt követelményeit kérték számon az íróktól. S nem csak a marxisták. Ők azért nagyobb súllyal, mert mögöttük egy félelmetes elnyomó apparátus is állt. Sokáig tették ezt. Túl sokáig ahhoz, hogy már pusztán a valóság szó hallatára felszökjön az írók adrenalinszintje.
    Mára annyiban változott a kurzus, hogy néhány kritikus legszívesebben a valóságreferencialitás írmagját is kiirtaná napjaink magyar regényeiből. Ha a regényednek cselekménye van, ha nincsenek benne „mély értelmű” allúziók, ha a regénynek nem kizárólag a regényírás (as such) a központi témája, akkor engedményt tettél a közízlésnek, üzleti szempontoknak, és a jóég tudja, még minek. Majd elfelejtettem: a zsurnalizmusnak!

 

7.

    Talán azon is komolyabban el kellene gondolkodnunk, miért olvasnak olyan kevesen mai magyar regényt. A nagy kivételek – Jadviga párnája, Harmonia caelestis – ne tévesszenek meg bennünket. Ők csak a szabályt erősítik. Egyik barátom, maga is író, röstelkedés nélkül vallotta be nekem egyszer, hogy nem olvas kortárs magyar irodalmat. Kérdésemre, hogy miért nem, azt felelte, azért, mert Márquez, Vonnegut vagy Hrabal meg tudja szólítani, a mai magyar írók viszont nem.
    Az igaz, hogy mindegyik jelentősebb magyar írónak vannak hűséges olvasói. Ám ha az összképet nézzük, hiányzik az olvasói bizalom a kortárs magyar irodalom iránt. Ez a bizalomvesztés az ún. prózafordulat legfájdalmasabb következménye. S természetesen nem a hajdani Berkesi- és Szilvási-olvasókra, a mai szappanopera-falók nagy tömegére gondolok. Hanem arra a, talán nem is olyan kisszámú igényes olvasóra, akit taszít mai prózánk nárcizmusa. Akiknek a bizalmát újra meg kellene vásárolni. Az olyan művekkel, mint Márton László, Garaczi László, Krasznahorkai László, Bodor Ádám… újabb prózái. Azokra, akik ma inkább a világirodalmi kínálatból válogatnak.
    Ha igaz, hogy nem érdemes úgy regényt írni, hogy félszemmel a vélt vagy valós „átlagolvasói” igényekre kacsingatunk, akkor az is igaz, hogy úgy sem érdemes, ha mindenáron meg akarunk felelni az éppen „menő” irodalomtudományi kurzusoknak. A minap hallottam egy megejtően mai sztorit, amelyben a fiatal irodalomkritikus ekképpen világította meg fiatal írókollégája elméjét: „Jegyezd meg, te akkor leszel Valaki, ha majd én írok rólad.”Ezen az arrogancián lehet mosolyogni. De még inkább érdemes elgondolkodni rajta. Azon, hogy az irodalomkritika, amelynek nem hervadó érdemei vannak a 80-as évek irodalmi paradigmaváltásának a sikerre vitelében, mára hovatovább irodalmunk spontán fejlődésének az egyik kerékkötőjévé válik. De hogy ne legyek igazságtalan és ne általánosítsak én sem elhamarkodottan! Irodalomkritikusainknak arról a túlzottan öntudatos csoportjáról beszélek, amely számára az irodalmi mű csupán arra való, hogy illusztrációs anyagként szolgáljon elméleti tézisei igazolásához.

 

Grendel Lajos [Forrás, 2002. június]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 28.

Az interjú

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019