VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Augusztus 14.

A gazdaságpolitika mozgástere az EU-ban II.

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

A közös monetáris politika

 

Az EMU harmadik fázisának kezdete az abban résztvevő országok számára szuverén monetáris politikájuk feladását is jelentette egyben. A döntés azonban most is a fokozatosság jegyében született meg, miközben az egyes országok számára más-más jelentőséggel bírt. Az önálló monetáris politika folytatásának lehetősége ugyanis már akkor korlátozottá vált, amikor az egyes tagállamok valutái beléptek a közös árfolyam-mechanizmusba, majd később tovább korlátozódott, amikor végleg eltörlésre kerültek a tőkemozgások előtt álló akadályok.

 

A klasszikus gazdaságpolitika eszközei között a monetáris politika részét képező árfolyam-politika meghatározó szerepet töltött be. A gazdaság külső versenyképességét növelni lehetett pusztán a valuta felértékelésével (vagy a szükségessé váló leértékelés elhalasztásával), anélkül, hogy a termelékenységben vagy a termelés költséghatékonyságában bármiféle tényleges javulás következett volna be. Ezt az eszközt gyakran alkalmazták korábban az egyes országok fizetési mérleg problémáik megoldása érdekében. Az ilyen típusú műveletekre azonban a piac által szabályozott árfolyam-mechanizmusban, amely lényegében az árfolyamok lebegtetését jelentette, nem volt lehetőség. Az árfolyamok stabilitásának megőrzése érdekében, amennyiben egy tagállam valutája a többi valutával szemben egy adott határértéknél nagyobb mértékben értékelődött le vagy fel, a tagállam központi bankja köteles volt az adott valuta kínálatát szűkíteni vagy bővíteni. A tagállamok azzal, hogy vállalták valutáik egymáshoz mért árfolyamainak lehetőség szerinti megőrzését, és azt veszély esetén akár külső beavatkozás révén is védték, lemondtak az árfolyam-politikáról, mint az addig talán legfontosabb gazdaságpolitikai eszközről.

 

A másik klasszikus monetáris politikai eszköz a devizaszabályozás alakítása. Az adott ország valutájának kivitelét bármilyen formában akadályozó szabályozás, azaz a tőkemozgás útjában álló korlát, alkalmas lehet a valuta árfolyamának látszólagos védelmére, hiszen megakadályozza a szélesebb piac erőinek érvényesülését. Ha nem vihetem ki az árumat a piacra, senki sem tudja meg, mi lenne a piaci ára, így szabadon határozhatom meg én magam az árát. Ugyanígy ha korlátozom a valuta külföldre való kivitelét, akár készpénz, akár hitelek, akár befektetések, akár nyereség-hazautalás formájában, akkor egyben azt is megakadályozom, hogy szabad piaci árfolyama alakuljon ki. Ugyanakkor a korlátozás védelmet is jelent, hiszen a gazdaság gyengélkedése esetén megakadályozza a tőke elmenekülését az országból, illetve enyhíti a hirtelen árfolyam-ingadozásokat.

 

A monetáris unió megvalósításának azért volt elengedhetetlen feltétele a tőkemozgások teljes liberalizálása, mert egyrészt csak ezek után alakulhattak ki a tényleges erőviszonyokat tükröző árfolyamok, amelyek hosszú távon is stabilnak bizonyulhattak, azaz amelyek alapját adhatták a rögzített árfolyamoknak. Másrészt a tőke szabad áramlásának elfogadása azt is jelentette, hogy az adott országok gazdasága kiegyensúlyozott, nem kell hirtelen válságokkal számolni, hiszen az komolyan veszélyeztetné az árfolyamok stabilitását. A tőkemozgások előtt álló akadályok 1995-ös maradéktalan felszámolása azt jelentette, hogy a tagállamok egy további monetáris politikai eszközről, a deviza-szabályozásról mondtak le a közösség érdekeinek érvényesítése, a gazdasági integráció további mélyítése céljából. Az egyre szorosabb integrálódás tehát arra késztette a tagállamokat, hogy az egyensúly biztosításához szükséges eszköztár egy részéről lemondjanak, nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy épp ez az integrálódás adott bizonyos fokú biztosítékot is arra, hogy ezekre az eszközökre a jövőben nem is nagyon lesz már szükség.

 

Ezzel a folyamattal párhuzamosan a gazdaságpolitika, és ezen belül különösen a monetáris politika általános elvei is fejlődtek, változtak. Miközben korábban a monetáris politika céljai között szerepelt a megfelelő növekedési ütem vagy a foglalkoztatás adott szintjének biztosítása, azaz gyakran szoros átfedések voltak a fiskális politika céljaival, addig az elmúlt évtizedek során egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a gazdaságpolitika két fő célrendszerének minél élesebb elválasztására, a jegybanki függetlenség biztosítására. Felerősödött a monetáris politika átláthatósága iránti igény is, amely a jegybanki beavatkozások színterét egyre inkább a pénzügyi piacok felé terelte. A nemzetközi tőkeáramlás növekedése, az értékpapírok és az értékpapír-piacok fejlődése, valamint a pénzügyi tranzakciók közvetlenebbé válása (a pénzügyi közvetítő intézmények szerepének csökkenése) mind arra vezettek, hogy a klasszikus jegybanki eszköztár és a monetáris politika céljai gyökeresen megújuljanak. A pénzügyi intézmények csökkenő szerepe a pénzpiacokon csökkentette az olyan eszközök hatékonyságát, mint a pénzintézeteknek fenntartott állandó hitelkeret megadása, vagy a betétekre előírt kötelező tartalékráta. Az értékpapír-piacok rohamos fejlődése viszont lehetővé teszi, hogy immár a jegybankok is ezen keresztül, ún. nyílt piaci eszközökkel fejtsék ki befolyásoló szándékukat, miközben a várakozások szerepének növekedése egy új eszközzel, a jegybanki jelzéssel gyarapítja az eszköztárat.

 

A modern monetáris politika általában kijelöl egy hosszú távon elérendő vagy fenntartandó célt, amelyre azonban nem közvetlenül hat. A hatást egy közbenső, ún. operacionális cél befolyásolásán keresztül éri el, azáltal, hogy a jól megválasztott közbenső cél teljesülése biztosítja a hosszú távú cél elérését is. A hosszú távú cél általában vagy a gazdaságban - tágabb értelemben - forgalomban levő pénz mennyiségének szabályozása, vagy az árak stabilitásának megőrzése, azaz az infláció elleni küzdelem. Az ezt elősegítő operacionális cél lehet a kamatszint befolyásolása, vagy a pénzügyi szektor likviditásának befolyásolása, de cél lehet a megtakarítások vagy a beruházások ösztönzése is.

 

Az ESCB/ECB monetáris politikai eszköztára

 

Az ESCB/ECB eszköztárát is a nemzetközi fejlődési trend mentén alakították ki, összetételére az ECB elődje, az EMI tett több alternatívát tartalmazó javaslatot. A végső eszközkombináció kialakításakor azonban egyfelől figyelembe kellett venni a Maastrichti Szerződésben megfogalmazott alapelveket, valamint az ECB által 1998 novemberében deklarált monetáris politikai stratégiát. Az uniós szerződés a következő alapelveket rögzítette:

 

  • A versengő piacgazdaság elve: ennek értelmében a tranzakciókban résztvevő minden partner számára egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani, azaz az ESCB által meghozott monetáris politikai döntést végrehajtó nemzeti jegybankok a többi pénzpiaci szereplővel azonos feltételek mellett vesznek részt a tranzakciókban.

  • A szubszidiaritás elve: ez az unió számos területén alkalmazott alapelv itt is azt jelenti, hogy bár a monetáris politikai kérdések szövetségi szinten dőlnek el, azokat minél decentralizáltabban, minél alacsonyabb szinten (azaz lehetőleg a nemzeti központi bankok szintjén) kell végrehajtani.

  • A működési hatékonyság biztosítása érdekében a célok eléréséhez megfelelő szinten kell tartani a bankközi kamatokat, egyértelmű jegybanki jelzéseket kell küldeni, és aktívan kell befolyásolni a piac likviditását.

  • Az átláthatóság és a költséghatékonyság a legegyszerűbben piac-konform eszközök, azaz nyílt piaci műveletek alkalmazása révén biztosítható. Az ilyen műveletek tranzakciós költségei általában minimálisak, jellegüknél fogva pedig - azáltal, hogy vagy a fölös likviditást szünteti meg a pénzeszközök valamilyen formában való kivonása révén, vagy pótlólagos forrásokat biztosít pénzeszközök felszabadítása révén - biztosítják az átláthatóságot is.

  • A folyamatosság elvének érvényesülését az garantálja, hogy az ESCB/ECB eszköztárát a tagállamokban már eddig is létező jegybanki eszköztárakból alakították ki.

  • Az eszköztár harmonizációja ugyanakkor azt is megköveteli, hogy az első, átmeneti időszakban a monetáris politika végrehajtásakor figyelembe vegyék azokat a még fennálló nemzeti különbségeket, amelyek a pénzpiacok tökéletes harmonizációjáig, integrálódásáig még fennállnak.

 

A monetáris politikai stratégia szerint az ESCB/ECB elsődleges feladata az árstabilitás biztosítása, azaz konkrétan az uniós inflációs mérőszám, az ún. harmonizált fogyasztói árindex éves szinten 2%-nál kisebb növekedési ütemének garantálása. Az infláció nyomon követése a közvélemény számára is egyszerű, így a célkitűzés messzemenőkig átlátható, miközben a rendszeresen rendelkezésre álló adatok kevésbé kiegyensúlyozott környezetben is lehetővé teszik a stratégia rugalmas alkalmazását. Ugyanakkor azáltal, hogy alakulásában nagy szerepe van a várakozásoknak, teret enged a jegybanki jelzéseknek is. A hosszú távú cél mellett operacionális célt a bankközi kamatok befolyásolása, megfelelő szinten tartása jelenti.

 

Az ECB monetáris politikai eszköztárában a fentieknek megfelelően három fő elem szerepel. Ezek legfontosabbika a már sokat emlegetett nyílt piaci műveletek, amelyek magukban foglalják az értékpapír-fedezet mellett adott hiteleket, az ideiglenes értékpapír-eladásokat vagy -vételeket (repo-műveletek), a végleges értékpapír adásvételeket, a saját jegybanki értékpapír kibocsátását, vagy a deviza-hitel cseréket (swapok). Ezekre a tranzakciókra sor kerülhet rendszeresen, de egy-egy egyedi eset sem ritkaság, és minden esetben vagy a fölös pénz piacról való kivonását (értékpapír-eladás vagy -kibocsátás, betételfogadás), vagy a pénzhiány enyhítése érdekében pótlólagos források bevezetését (értékpapír-vétel, hitelnyújtás) szolgálja. A tranzakciók fontos jellemzője - és ez az, amin keresztül a jegybanki hatás érvényesül -, hogy milyen kamatok mellett hajlandó a jegybank részt venni a tranzakciókban. Az egyik meghatározó kamatláb a repo-ügyleteknél alkalmazott kamatláb, amelyet irányadó kamatnak is szoktak nevezni. Ennek a kamatnak a nagyságát az induláskor 3%-ban határozta meg az ESCB/ECB.

 

Emellett azonban az egyes tagállamok történelmi hagyományaihoz igazodva szükség van - még ha szűkebb körben is - két hagyományos eszközre is. Az első az ún. jegybanki rendelkezésre állás, amely azt jelenti, hogy ha egy kereskedelmi banknak hirtelen pénzre van szüksége, akkor a jegybank egy adott időszakra hitelt nyújthat számára, ha pedig hirtelen felesleges pénzeszközei szabadulnak fel, akkor azokat jegybanki betétekben helyezheti el. Ennek a hitelnek és betétnek a kamata fontos jelzőszám azon gazdaságok szereplői számára, amelyekben még mindig a bankok a hitelek fő forrásai és a befektetések fő célpontjai. Minél fejlettebb egy gazdaság pénzügyi rendszere, annál könnyebben lehet más forrásokból is pénzhez jutni (pl.: kötvények vagy részvények kibocsátásából), illetve annál több lehetőség kínálkozik a fölös pénz befektetésére (pl.: részvényekbe, befektetési alapokba, ingatlanokba). Ilyen körülmények között egyre kisebb szerep jut a pénzügyi piacokon a bankoknak, ami végső soron ezen monetáris politikai eszköz hatékonyságának csökkenéséhez vezet.

 

A másik hagyományos eszköz a kötelező tartalékráta előírása. Az angolszász pénzügyi rendszerek kivételével minden gazdaságban meghatározó, bár egyre csökkenő jelentőségű szerepet játszik ez az eszköz. Elsősorban a gazdaságban jelenlevő pénz mennyiségét szabályozza azáltal, hogy a bankokban elhelyezett betétek egy bizonyos hányadának tartalékolását írja elő, és így korlátozza a bankok által - a betétek terhére - nyújtott hitelek nagyságát, azaz a bankok hitelezési gyakorlatát befolyásolja. Hasonlóan az előzőhöz, ez az eszköz is azokban a gazdaságokban igazán hatásos, ahol a bankok szerepe meghatározó a pénzügyi rendszerben. A monetáris politikai stratégia a kötelező tartalék mértékére vonatkozóan minimális értékként a 0%-ot, maximális értékként a 10%-ot jelöli meg. Az ESCB/ECB kiindulási értékként a 2%-ot jelölte ki.

 

A pénzügyi integráció távlatai

 

A monetáris politika intézményi keretei látszólag ugyan nem változtak az EMU harmadik szakaszának elindításával, hiszen a nemzeti jegybankok továbbra is léteznek, függetlenségük biztosítása kulcsfontosságú feltétel, szerepük azonban változott. AZ ECB-vel és a többi tagállam központi bankjaival közösen dolgozzák ki a monetáris politikai irányelveket, az egyes nemzeti jegybankokra csupán ezek végrehajtása marad. Ez tehát mindenképpen azt jelenti, hogy a monetáris politika terén az euró-tagállamok feladták szuverenitásukat, megfosztották magukat az önálló monetáris politika gyakorlásából származó előnyök élvezetétől. Cserében viszont élhetnek a monetáris unió és a közös pénz nyújtotta előnyökkel, amelyek mindenképpen felülmúlják az áldozatokat.

 

Valamelyest különbözik az euró-övezeten kívüli tagországok helyzete. Ők elvben még önállóan rendelkezhetnek monetáris politikájuk felett, csak az ERM-tagságból (ha ez fennáll) fakadó árfolyam-politikai kötöttségekkel kell számolniuk. A gyakorlatban mind a négy kívül maradó tagállam középtávú terveiben szerepel az EMU-tagság elérése, azaz feltételezhető, hogy gazdaságpolitikájukban kiemelt figyelmet kap a gazdasági konvergencia, ezen belül is az árfolyam-stabilitás. Elvben azonban nincs kizárva, hogy a többi tagállam egyetértése mellett szükség esetén módosítsák valutájuk euróval szembeni árfolyamát. Ennél is nagyobb szabadságot élveznek azonban a többi monetáris politikai eszköz alkalmazása terén, hiszen számukra még megengedett az önálló monetáris politika folytatása. Ezt azonban fokozatosan mindenképpen összhangban kell hozni, harmonizálni kell az euró-övezet közös monetáris politikájával, hiszen anélkül elképzelhetetlenné válna a későbbi EMU-tagságuk.

 

Látva a mind több területre kiterjedő harmonizációt, a gazdasági és monetáris integráció jelenlegi fokát, óhatatlanul felvetődik a kérdés: hogyan, hova tovább? A tagállamok többsége (talán Nagy-Britannia kivételével) már ma is nemzeti szuverenitásának jelentős részét adta fel az integráció érdekében, amiért cserébe a piacok hatékonyabb működését, a kockázatok és tranzakciós költségek csökkenését, az erőforrások elosztásának hatékonyabbá válását, az egész régió világgazdasági pozíciójának megerősödését kapta. A következő lépés csakis a maradék szuverenitás fokozatos feladásával járhat, amennyiben az a politikai unió megteremtését célozza meg. A szuverenitás feladásával szembeni nemzeti ellenállás eddig is jelentős volt, így lehet, hogy épp ez az utolsó falat lesz a legnehezebben lenyelhető a nemzetállamok történelmi hagyományain alapuló öntudattal rendelkező europolgárok számára. Más út azonban nem igazán áll az EU előtt. A kérdés csupán az lehet, hogy a politikai unió egy lazább, az alkotórészeknek nagyobb önállóságot, autonómiát biztosító konföderatív struktúrában, vagy egy központosítottabb, szövetségi alapon kialakított szerkezetben fog majd megvalósulni.

 

Hetényi Géza és mások [Változó Világ 35.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 35.

Az EU pénzügyi rendszere

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019