VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Szeptember 22.

Budapest - A világváros kialakulása - Kereskedelem

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

A múlt század utolsó harmadában Európa egyik leglátványosabban fejlődő városa kétségtelenül Budapest volt. A valóban gyors iramú, és a nagyvilág számára is szembetűnő fejlődés érzékeltetéséhez mindenekelőtt a gazdasági élet változásait kell röviden áttekintenünk. A kiegyezés után ugyanis, az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem terén erőteljesen felgyorsultak mindazok a folyamatok, amelyek többnyire már az abszolutizmus időszakában elkezdődtek, de kibontakozásukhoz akkor még hiányzott a jótékony politikai légkör. A gazdasági kiegyezést is magában foglaló 67-es fordulat hatására viszont nemcsak a társadalom belső erőviszonyai változtak meg, de néhány évtized alatt a magyar gazdaság képe is teljesen átalakult.

A mezőgazdaság tőkés fejlődése, a kereskedelem fellendülése, az európai konjunktúra és a vasúthálózat kiépítése együttesen teremtették meg a modern gyáripar alapjait. A magánvállalatok lassan átalakultak részvénytársasággá, hogy az üzembővítéshez szükséges tőkét könnyebben előteremtsék. Új gyárak egész sora létesült, amelyek aztán hamarosan át is estek az első nagy erőpróbán, az 1873-as gazdasági válságon. A gyengébbek elpusztultak, a túlélők viszont megerősödve kerültek ki belőle. A hazai alapítások, a felhalmozási láz (akkori szóhasználattal, a "gründolás") kedvet csinált a külföldi tőkebefektetéseknek is. Megjelentek az új nagyvállalkozók, a bérpalotát építő kereskedők, akik az arisztokratákéhoz hasonló villákban, kifelé nem hivalkodó, de nem titkolt bőségben éltek. A szaktudásukra büszke, magukat az új kor embereinek valló vezető műszaki értelmiségiek még a nagybirtokos arisztokrácia előtt is tekintélynek számítottak. Az állami hivatalok főtisztviselői ugyancsak a gazdag polgárság sorait erősítették. Az ország egyre jobban megszokta és megtanulta, hogy a polgári rend letéteményese és fő haszonélvezője nem más, mint maga a polgárság.

Már a városegyesítés előtt, az egységesülő és közben egyre inkább önállósuló magyarországi nemzeti piacnak természetes központja és legnagyobb árupiaca Pest-Buda volt. Központi funkciói több vonatkozásban is a magyar történelem korábbi századaira nyúltak vissza politikailag és gazdaságilag egyaránt. A tőke elsősorban a kereskedelemben halmozódott fel és itt volt a legmozgékonyabb. Egyre inkább szükségessé vált a kereskedés polgári szabályozása, az iparűzési és kereskedelmi szabadság kiépítése. A kormány már 1851-ben kibocsátotta a kereskedelmi- és iparkamarák felállítására vonatkozó határozatát.

A forgalom emelkedését, főként a terménykereskedelem jelentőségének növekedését azonban mindennél jobban mutatta az a körülmény, hogy már ekkor – függetlenül a bécsi kereskedelempolitika törekvéseitől és elképzeléseitől – a pesti kereskedők spontánul is kialakították a maguk szervezeteit. Ezeknek célja a kereskedelem egészének fejlesztése volt. A főváros vezető kereskedői 1851-ben hozták létre a lapkiadással egybekötött kereskedelmi társaságot Pesti Lloyd Társulat címen. A társulat tagjai egy modern, konszolidált és rugalmas szervezet kialakítására szövetkeztek; céljuk nem csupán az érdekképviselet és adminisztráció volt, hanem kifejezetten a kereskedelem egészének fejlesztésére  és az ehhez szükséges intézményrendszer megteremtésére törekedtek. 

A kiegyezés után az 1850 óta fennálló közös vámterületet vám- és kereskedelmi szövetséggé alakították át, a kereskedelmi szerződéseket a szabad kereskedelem alapján kötötték meg. Rövidesen mozgósítani kellett a belföldről vagy külföldről befektetést kereső jelentősebb tőkéket. Valódi szabad kereskedelemmé a terménykereskedelem vált, ezen belül pedig határozottan elkülönült és kiszélesedett a gabonakereskedelem, melynek forgalmát ekkoriban Európában csak Hamburg múlta felül. A magyar gabonatermelők és nagykereskedők kihasználták a nyugat-európainál néhány héttel korábbi magyar aratás lehetőségét és így beleszólhattak az európai gabonaárak alakulásába is. Ezenkívül még igen jelentős volt az egyéb termények: a szesz, a viasz, a bőr, a gubacs, a toll, a gyarmat- és kézműáru kereskedeleme.

Az importált termékek közül a kerti- és mezei termények, a tüzelőanyag és a fémáru vezetett. Az iparcikkek (vászon, selyem, gyapot, posztó, fűszer, festék, bőr, papír stb.) kereskedése mindig behozatalra épült. Jellemző volt a két város talán a legnagyobb múltú szakmájának, a vas- és a posztókereskedelemnek igen kiegyensúlyozott viszonya. A kiskereskedői hálózatot ellátó, magas adót fizető elosztók kevesen voltak és így itt is kiegyensúlyozott belső arányok voltak megfigyelhetők.

A hatvanas évek legelején felmerült egy újabb, még magasabb fokú szervezeti formára, a tőzsdére vonatkozó igény. A pesti áru- és értéktőzsde felállításához a kormány 1863 májusában járult hozzá. Megszülettek a belkereskedelmünket szabályozó törvények is. 1868-ban törvénybe foglalták a már meglévő kamarák rendszerét, majd a szabad versenyen alapuló ipari és kereskedési jogot. A nagykereskedelem lehetőségei gyorsan növekedtek, hatalmasra duzzasztva Pest áruforgalmát. A városegyesítésre elsorvadtak a meghatározott időpontokhoz kötött vásárok és a forgalom folyamatossá vált. Pest gazdasági életének lépéseit a kereskedelem irányította. A kereskedelem jegyében fejlődő város a század  végéig megtartotta legnagyobb árupiaci szerepkörét az egész magyar állam területén. Pest  ezzel képes volt az ország egész gazdasági életének irányítására.

1874-ben egységesítették a mértékeket és bevezették a 10-es számrendszert. 1875-ben külön szabályozták a kereskedelmi és váltójogot. 1890-ben törvényt hoztak a hazai védjegyek védelméről. 1892-ben a Monarchia egész területén az addigi forint helyébe a korona lépett.

A város a millennium és az első világháború közötti korszakban is megmaradt Magyarország legnagyobb árupiacának. Ebben a szerepében a hatalmas város növekvő lélekszáma és az ipari termelésben is erősödő elővárosainak jelentősége is erősítette. Mindezzel együtt járt a város nagykereskedelmének átrétegződése is. Ebben az időszakban Budapest állat- és terménykereskedelme, sőt, iparcikk kereskedelmének jelentősége is egyre inkább háttérbe szorult, szerepe a főváros gazdasági központtá alakításában ekkor ért véget. A kibontakozó monopolkapitalizmus éveiben az országos gazdasági élet irányítása már nem a kereskedelmi tőkére, hanem elsősorban a nagybankok által képviselt finánctőkére kezdett támaszkodni.

A főváros 1896. évi 3,5 millió tonnás árubehozatala 1913-ig megkétszereződött. A kivitel ennek a mennyiségnek mintegy a felét tette ki, de a korszak fő árucikkei továbbra is azonosak maradtak az előző perióduséival: gabonaneműek, nyerstermékek, élelmiszerek, vas, acél és az ebből készült áruk, valamint építő- és tüzelőanyag. A legfontosabb exporttermék, a magyar gabona és a belőle készült liszt továbbra is a legnagyobb tételt jelentette, de azt a szerepét, amelyet Európa gabonaellátásában a 70-es években betöltött, ekkorra már elveszítette. A Monarchia megnövekedett fogyasztóképességű belső piaca, valamint a főváros és az elővárosi környezet növekvő igényei azonban továbbra is biztosították a gabona eladhatóságát, mennyiségi csökkenés nem következett be.

Noha a Monarchia határain kívülre irányuló export és az import bonyolítása ekkor is Budapest kereskedőinek kezén maradt, a Monarchia és Magyarország belső viszonylatában a fogyasztók egyre inkább kikerülték a fővárost és közvetlenül fordultak a vidék felé. Ebben nemcsak a vidéki kereskedők felkészültsége, a feldolgozó iparág kiépülése, hanem a megnövekedett vasúthálózat is a kezükre játszott. Budapest így a századfordulón a hazai gabonakereskedelemben és más jelentős terménykereskedelmi üzletágakban is kezdte elveszíteni monopolhelyzetét és azt az irányító szerepet, amellyel a millennium korában még rendelkezett.

Virágzott azonban a Budapesti Áru- és Értéktőzsde. Alpár Ignác tervei alapján épült új székházuk 1905-ben készült el. Európa legnagyobb tőzsdeépülete állt ekkor a Szabadság téren. Az intézmény vezetői – a szükséghez mérten modernizálva – valóban egy minden szempontból európai színvonalú és méretű kereskedelmi és értékpapír piaccá akarták tenni a magyar tőzsdét. Céljuk volt: "a kereskedelmi forgalom megkönnyítése és szabályozása mindennemű árukban."

A termény-, élelmiszer- és állatkereskedelem mellett a cégbejegyzések alakulása mutatta a fővárosban összpontosult kereskedelem többi ágának mozgását a századfordulón. A cégbejegyzések száma pontosan összhangban volt az áruforgalommal, a XX. század első éveit meghatározó társadalmi, politikai és gazdasági válsággal és annak oldódásával, vagyis nem mutatott egyenletes képet.

Az eddig tárgyalt csoportokon túl a főváros kereskedőinek további három népes csoportja tevékenykedett, melyek az eddigiekkel ellentétben elsősorban importőrökből álltak, akik a főváros és elővárosai saját fogyasztására dolgoztak és bizonyos belföldi elosztó szerepet töltöttek be. Egyik részük kézműáru-, divat- és rövidáru-, posztó-, szövet-, cipő-, ruha- és kalapkereskedéssel foglalkozott, másik részük a fűszeresek, déligyümölcs-, bor- és italkereskedők voltak, a harmadik csoportot a vas-, vasáru-, gép-, villamossági cikk, műszaki áru, autó- és autóalkatrész-kereskedők alkották.

A századfordulón leginkább a kézműáru nagykereskedelemben bontakozott ki a fejlődés. Ekkor jelent meg Budapesten a nagyáruház. A vevőknek, akiket ekkor már megfertőzött a "fogyasztási kultúra",  kényelmesebbé tették a vásárlást, mert így "mindent egy helyen" találhattak meg. Nagytömegű és olcsó cikkeivel a polgári középréteg  és a jobban fizetett munkások igényeire támaszkodott. A kereskedelemnek ez a fajtája csak nagyvárosi viszonyok között bontakozhatott ki: "egy gazdagon rétegezett társadalom sokrétű ízlésének megfelelő, ugyancsak gazdagon rétegezett fogyasztói igényeket, s az így differenciált ízlés már aránylag gyors változását: divatirányok létezését és a társadalomnak mindezek figyelembevételére képes anyagi helyzetét feltételezve." (Vörös Károly: Budapest Története IV.)

A modern budapesti divatáruház első és legjellegzetesebb típusa Holzer Simon áruháza volt, amely főleg a módos középpolgárság igényeit elégítette ki. Az 1869-ben alapított konfekcióboltból a millennium évében korszerű üzlet lett a Kossuth Lajos utca 9. szám alatt. Az épületnek először a földszintjét és az első, majd a második emeletét foglalta el. 1908-ban bővítették háromemeletesre és elektromos felvonókkal működő modern berendezéssel látták el. A lifttel érkező hölgyeket fényes helyiségek, próbatermek, a legújabb divatot követő női ruhák és divatcikkek, valamint egy gyermekruha osztály várta. Mindemellett olvasóterem és telefonhírmondó is szolgálta a vásárlók kényelmét. Ez az első pesti divatáruház olyan sikerrel üzemelt, hogy a "Holzer" név évtizedeken át fogalom  volt a középosztály hölgyei körében.

A következő lépést Fischer Simon és Társa Rt. tette meg. 1910-ben a Bécsi u. 10. szám alatt, a  belvárosban épített egy ötemeletes áruházat. A kisebb pénzű vevőkört a Gólya Áruház (a Nagymező utca és a Király utca sarkán), valamint a Rákóczi út 74. szám alatt működő Magyar Divatcsarnok elégítette ki. A század végén alapított Gutmann Áruház a munkásruhákra specializálódott. 

Az igazi, mindent áruló nagyáruház azonban a Goldberger testvérek által 1898-ban alapított Párizsi Nagyáruház volt, a Rákóczi úton. Másfélszáz alkalmazottja 1 millió 600 ezer korona értékű árut kezelt azon a  napon is, amikor 1903-ban egy rövidzárlat következtében lángba borult az épület. Hamarosan felépült azonban a Párizsi Áruház számára az új, korszerű, Lotz freskókkal díszített szecessziós palota az Andrássy úton.

1926-ban készült el az első igazi, világvárosi rangú nagyáruház a Corvin, amely végül is leginkább megfelelt a polgári ízlés normáinak. Étterem, büfé és menetjegyiroda szolgálta a vevők kényelmét. Az új áruház arra törekedett, hogy megvalósítsa a minimális haszonnal dolgozó kereskedelem szellemét. Itt a szabott árak valóban alacsonyabbak voltak, mint a környező üzletekben. A luxuscikkek mellett kifejezetten olcsó, egyszerű, de jó minőségű árut is kínáltak. Az áruház üzletpolitikája előmozdította a honi ipar fejlődését is. Propagandára a szokásosnál kétszerte többet költöttek és bevezették a csomagküldő szolgálatot is. A Corvin az 1930-as évek derekán érte el legnagyobb szervezeti kiterjedését. 40 osztálya közül 34-ben ruhaneműt árusítottak, háromban élelmiszert és három osztály foglalkozott a vegyes iparcikkek forgalmazásával. A francia mintára bevezetett "atelier" részlegben hatvan eladó és varrónő elégítette ki a készruhától továbbra is idegenkedő megrendelők kívánságait.

Az 1921-ben megnyílt Magyar Divatcsarnok a kisemberek áruháza volt, hiszen a tízezer számra legyártott iparcikkek ára meglehetősen alacsony volt. A harmincas évek derekán elkészült új részét a kor neves építésze és lakberendezője: Kozma Lajos tervezte, amely a kortársak szerint "valósággal látványosságszámba ment". Az óriási felnyitható üvegtetők alatti, magyaros díszítésű, mozaikoszlopos eladótérben hatalmas lift szállította a vásárlókat. Az áruház a vásárláson túl már a puszta megjelenésével is szórakoztatott.

Gyáni Gábor történészünk az e témában írott tanulmányában a francia Michael B. Müllert idézi, miszerint: "A nagyáruház segítségével a középosztályi törekvések kielégülhettek, mert az életformát magát egyre inkább a vele kapcsolatos imázsok és anyagi javak alkották." vagyis – folytatja Gyáni a gondolatsort – "egy olyan életforma, amely a polgárságot elválasztotta a társadalom többségétől...Az áruház azzal is polgárosít, hogy a nem polgári rétegeket is fokonként bevonja a fogyasztói társadalom körébe...Az áruház a polgári világ eme érzékeny tükre és iránytűje, éppen azt nyújtja klienseinek, amire a polgári–középosztályi státust óhajtóknak a legnagyobb szüksége van: tárgyakat, melyekre szert téve polgárnak tűnhet bárki, bármi is volt azelőtt." (Budapesti Negyed 1997 2–3.)

A nagyváros nyújtotta lehetőségek és igények következménye volt az is, hogy sorban nyíltak Budapesten a nagybani élelmiszerkereskedelem korszerű színterei is: a vásárcsarnokok. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa már 1889-ben ajánlotta a város vezetésének a vásárcsarnoki rendszer bevezetését, amely ekkor már reális igényeket elégíthetett ki. Létrehozásával a városatyák célja elsősorban a lármás, piszkos, közlekedést akadályozó 44 fővárosi szabadtéri piac felszámolása volt. A város itt már nem országos elosztó szerepet vállalt, hanem kizárólag országos felvevő központként jelent meg. 1897-ben adták át a Petz Samu által tervezett impozáns, neogótikus épületet, a Központi Vásárcsarnokot és vele csaknem egy időben nyílt további négy fedett csarnok a pesti oldalon. Utolsóként csatlakozott az 1902-ben megnyitott Batthyány téri épület Budán.

A vásárcsarnokok forgalma egyre növekedett, a Központi Vásárcsarnok felhozatala például az 1897. évi 283 000 mázsáról 1912-ig 1 200 000 mázsára nőtt, vagyis több mint négyszeresére. A város egyenletes és főleg olcsó élelmiszerellátását azonban így sem lehetett megoldani, annak ellenére, hogy rövidesen további 6 kerületi vásárcsarnok épült a fővárosban, mivel az általános drágulás okai a csarnokok hatókörén messze kívül estek. A vásárcsarnoki rendszer  – hiányosságai ellenére – mennyiségileg növelte a főváros élelmiszerfelhozatalát és kitágította a város vonzáskörzetét. A szállítmányok között általában a baromfi, a gyümölcs, valamint a tojás és a zöldség volt a listavezető.

A századfordulóra megnövekedett a kereskedelmi reklám szerepe, és kialakultak a reklám modern formái. A nagyméretű utcai plakátokat általában jó nevű grafikusok tervezték, amint az első plakátként számontartott darabot is, melyet Benczúr Gyula készített az 1885. évi Országos Kiállításra. A kereskedelmi plakát virágkora az 1920-as évek konjunktúrájának idejére tehető. A plakátok ábrázolásai gyakran kis méretben is megjelentek, például a népszerű számolócédulákon, amelyek a gépi pénztárblokk elődeiként a reklám leggyakoribb és leghatékonyabb formái voltak.

 

Csapó Katalin, Karner Katalin [Változó Világ 25.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 25.

Budapest az egyesítéstől...

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019