VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

November 5.

A magyarországi szlovákok: társadalom, életmód II.

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

Munkaszervezet

A kisegítő munkákat, a társas munkálatokat rendszerint vérségi, rokoni alapon végzik disznóvágáskor, lakodalmi előkészületekkor (tésztakészítés, sátorépítés stb.); s a temetéssel összefüggő teendők esetén. A kölcsönös rokoni, jószomszédi segítség sokféle formája él a szlovákok körében (közös szántás, gabona-, széna behordás, kőkitermelés stb.). A nógrádi és a Galga menti szlovákok falvaiban a tavaszi ünnepek valamelyikén a legények a határban lévő kutakat rendszeresen közösen tisztították, ill. fogdosták az ürgéket.

Családi munkaszervezetben dolgoztak a zempléni, bükki, mátrai és a pilisi faszén- és mészégetők. Az apa, a fia, vő vagy a testvérek, komák, sógorok egy-egy csoportot képeztek, s bevonták s szomszédot s a cimborákat is.

A hosszabb időt igénylő alföldi mezőgazdasági munkákra (tavaszi kapálás, aratás, őszi betakarítás) az északi és dunántúli hegyvidéki szlovák helységekből szervezett formában toborozták az ún. summásokat (šumáši). Ebben a munkafolyamatban részt vettek az alföldi szegények is. Egyikük volt a nagybirtok által megbízott szervező (bandagazda, válalkozov). Az alföldiek főként répaföldekre mentek, így is nevezték őket: répáši (répások).

Jellegzetes munkacsapatok is szerveződtek. Legismertebbek a cséplőbandák mašináši. Kezdetben – még a 20. században is – rokoni, szomszédsági összefogással végezték a cséplést, az uradalmakban, majd a kisgazdaságokban erre a célra munkacsoportokat szerveztek. Munkamegosztásuk alapján a cséplőgépbe fiatal férfiak dobálták a kévéket (snopári), vitték el a szalmát (stohári), ill. zsákokban hordták a kicsépelt gabonát a magtárba, vagy a padlásra. Idősebb férfi volt az etető (etetov), neki segített a fél résszel fizetett (pouríseš) serdülőkorú kévevágó (kívevágov). A lányok s a menyecskék hordták el a pelyvát (pľevárka) és a töreket (zrapkárka). Rendszerint a bandagazda volt a mázsáló.

Öt–hat férfiből állt össze a házfelverők csapata (vibíjári). Az alföldi házépítés nélkülözhetetlen vállalkozói voltak; nemcsak a szlovákok, hanem a környező magyarok körében is dolgoztak.

A többnemzetiségű helységekben sajátos intézményi szervezet is létrejött. A szlovákok, németek, magyarok lakta  Mezőberényben nemzetiségi arányban rotációs rendszerrel választották a helység vezetőit: a bírót mindhárom etnikumból, a törvénybírót valamelyik kettőből, a községi gazdát pedig valamelyik harmadikból. Hasonló “rend" alapján biztosították be az endogámiát is: mindhárom nemzetiségnek külön kocsmája, külön temetője volt, a szőlőket is hasonlóképpen ültették. Tehát a szórakozás, a családi szertartások és a munkavégzés terén gátat emeltek a fiatalok közelebbi egymás közti érintkezése elé. Valójában csupán a 20. században növekedett a három etnikum egymással való házasodásainak száma. S máig élnek az egymásról alkotott sztereotípiák: a németek a legjobb gazdák, a szlovákok a legszorgalmasabbak, a magyar asszonyok főznek a legjobban, legízletesebben.

Vallási tagozódás és a népi vallásosság

A magyarországi szlovákok több mint kétharmada evangélikus és kevesebb, mint egyharmada katolikus. Rajtuk kívül élnek a nyelvszigeteken szlovák görög katolikusok, néhány evangélikus településen nagyobb számban baptisták, a pilisi katolikusok között pedig adventista közösségek is.

A magyarországi nemzetiségi települések alap-jellegzetességei közé tartozik – s ez a hazai szlovákságra is vonatkozik –, hogy egy településre nemzetiségileg és vallásilag viszonylag homogén közösségek telepedtek le, s szervezetten is így telepítették le őket. A vegyes települések inkább kivételnek számítanak, s arányuk a szlovák települések összes számához viszonyítva csekély.

A Délkelet–Alföldön, a volt békési, csanádi tájon, Nyíregyházán és Nógrád megyében, valamint a Duna–Tisza közén (Kiskőrös, Apostag, Dunaegyháza) élnek a szlovák evangélikusok, s hozzájuk tartozik az Észak-Pest megyei és Pest környéki szlovák falvak egy része, valamint a Dunántúlról Bakonycsernye és Oroszlány, illetve elszórtan a Fehér és Tolna megyei volt földesúri majorságok kisebb szlovák közösségei.

A szlovák katolikus lakosság zöme a Dunántúlon telepedett le: a Pilisben, a Vértes és a Gerecse hegységben, a Bakonyban és Buda környékén. Kizárólag katolikus szlovákok élnek a Mátrában és Mátraalján, a Bükkben és Zemplénben. Görög katolikusok Zemplénben, de más Borsod megyei településeken is megtalálhatók (pl. Mucsony), gyakran a római katolikus szlovákokkal együtt (pl. Füzér). Néhány katolikus szlovák település van még Nógrád megyében (pl. Alsópetény, Nézsa, Legénd, Nógrádsáp), Pest környékén (pl. Kistarcsa), Észak-Pest megyében (Püspökhatvan), a Duna–Tisza közén (Sári, Miske). Kisebb számú szlovák katolikusság Szarvason, nagyobb pedig Békéscsabán is megtelepedett.

A vallásilag vegyes szlovák települések legjellegzetesebb típusát Csömör és Rákoskeresztúr képviseli, ahol az evangélikusok mellett nagyobb számú katolikusság is él. (A két település más szempontból is kivételt képez, mivel a szlovákok közé Csömörön németek, Rákoseresztúron németek és lengyelek is letelepedtek.) E két településen azonban eltérő helyet foglal el a katolikusság a közösség társadalmi hierarchiájában. Amíg Csömörön megközelítőleg azonos gazdasági–szociális viszonyok között éltek az evangélikusok és a katolikusok – itt a gazdagabb réteget a szőlőtermelő németség képezte –, addig Rákoskeresztúron a katolikusok a legszegényebb paraszti rétegekhez tartoztak, soraikból került ki a cselédség is, míg az evangélikusok jobb módú kis- és középparasztok voltak. A nyelvi és a kulturális asszimiláció először – több évtizeddel is megelőzve az evangélikus családok asszimilációját – éppen ezt a szegény katolikus réteget érte. Rákoskeresztúrhoz hasonló szociális–társadalmi viszony alakult ki Békéscsabán és Szarvason is.

Amíg a szlovák evangélikusok és katolikusok népi szokásai (pl. a betlehemezés, a karácsonyi köszöntés) sokban hasonlóak, vagy megegyeznek, addig a népi vallásos élethez fűződő szokásaik s azok tartalma igencsak eltér egymástól. Funkcionálisan is és abban is, hogy a valláshoz kötött egyes műfajok elnépiesedtek, meghatározó szerepe volt annak, hogy a két felekezethez tartozó szlovákságnak eltérő volt az egyházi nyelve. Az evangélikusoké a cseh nyelv, a "bibličtina" volt, s ez lett a családi ünnepek, tehát világi alkalmak, így keresztelők, lakodalmak ünnepi szövegeinek rituális nyelve, s ezen – a mindennapi érintkezésben nem használt – nyelven hangzottak el például a menyasszony-búcsúztatók és a menyasszonyt kikérő szövegek is, s ezek alapszövegeit, bibliai szövegek alkották. Az evangélikusok, – gyerekek és felnőttek egyaránt – karácsonyi köszöntéskor (koledáláskor), december 24-én este és éjszaka egyházi énekeskönyvüknek, a Tranoscius-nak a karácsonyi énekeit énekelték a rokonok, a szomszédok és az ismerősök ablakai alatt. Sokan kívülről tudták a cseh bibliai szövegeket s még inkább a szintén cseh nyelvű – s gyakran terjedelmes – Tranoscius-énekeket is. Ezeket nemcsak ünnepi alkalmakkor olvasták vagy énekelték, hanem az otthoni – régebben szinte mindennapi – családi ájtatosság alkalmából. Az 1924-ben a püspöki látogatás alkalmából készült jegyzőkönyvben a mezőberényi szlovák evangélikusokról jegyezték fel: "A házi ájtatosság némely buzgó családoknál szokásban van. Énekeskönyvekkel és bibliával a családok el vannak látva." Feltehetően a házi kegyesség szokása is hozzájárult a műveltségi szint növeléséhez nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb létszámú közösségek körében is. 1838-ban a Nógrád megyei Vanyarc lakossága a canonica visitatio jellemzése szerint "az olvasáshoz egy tizedét kivéve ért, sőt sokan az írásban is járatosak."

A szlovák katolikusokat a 18. század végétől szlovák nyelvű énekeskönyvekkel, ritkábban bibliával és nyugat-szlovák nyelvjárásban írt szlovák tankönyvekkel látták el.

A magyarországi szlovák nyelvszigeteken a katolikusok körében a népi vallásosság színes emlékeivel találkozunk: apokrif imákkal, Mária-énekekkel, különböző búcsújáró helyeken nyomtatásban terjesztett énekekkel, de ezek különböző helyi változataival is. Így például Sáriban a helyi egyház kiadásában jelent meg egy közkedvelt szlovák Mária-ének.

A népi vallásos életben s egyúttal a szlovák nyelv megőrzésében fontos szerepe volt és van a katolikus társulatoknak, főként a rózsafüzér köröknek. Ez utóbbiak közül kiemelném Sári és a pilisi települések rózsafüzér köreit, kiknek köszönhetően a szlovák nyelv valamilyen formában, liturgiában, temetéseken még napjainkban is szerephez jut.

A katolikusok – és kisebb részben az evangélikusok is  – december 24-én elnépiesedett egyházi énekekkel s gyakran a betlehemes játékok dalaival  is köszöntik a karácsonyt az ablakok alatt vagy a rokonok, ismerősök udvarában, a házak bejárati kapujában. A karácsonyi köszöntők szlovák dalai több katolikus településen, főként Bükkben és Zemplénben az éjféli karácsonyi mise részévé váltak, s leggyakrabban a mise záróénekeiként hangzanak el. S bár az evangélikusok körében a katolikusokéhoz hasonló, népies szövegekkel és dallamokkal nem találkozunk, igen elterjedtek az egyes, a bibliai vagy Tranoscius szövegeihez szigorúan ragaszkodó szokások paródiái: ismertek, pl. karácsonyi koleda-paródiák, lakodalmakban megrendezett temetési paródiák stb.

A cseh biblia és a Tranoscius, valamint a temetési énekeket magába foglaló cseh, illetve szlovák nyelvű Funebrál, az evangélikus szlovákok népi életének szimbólumává váltak, s egyúttal az "etnikus jelkép" szerepét is betöltötték. A dél-alföldi szlovákok nagyon sokáig Tranosciussal, Kiskőrösön pedig Funebrállal együtt temetkeztek. Vannak települések, ahol a Tranoscius a tudás forrásának jelképe volt. Tótkomlóson az újszülött feje alá helyezték a Tranosciust – s néha a bibliát is –, hogy "okos legyen a gyerek". E két egyházi könyv jelentőségére s az evangélikus szlovákok életében betöltött szimbolikus szerepére a szlovákok között élő magyar írók (pl. Krúdy Gyula, aki Nyíregyháza és Nagy Lajos, aki Apostag szülötte volt), de a helytörténeti leírások is felfigyeltek. A Borovszky-féle Szabolcs-Szatmár megye történetében a nyíregyházi szlovákokról így írnak: "Vasárnap a távoli tanyákról is bejönnek a városban fenntartott szobáikba, hogy innen azután tisztességesen kiöltözve, hónuk alatt az egész vallási és erkölcsös életüket irányzó s minden alkalomra szép énekeket és imádságokat tartalmazó ún. "Tranoscius" könyvvel vagy más imádságos- vagy énekeskönyvvel a templomba feljöjjenek." Nagy Lajos Kiskunhalom című regényében, melyben Apostag társadalmát ábrázolja, egyik öregasszony-hőse jellemzéséhez szorosan hozzátartozik, hogy "kinn ül a ház előtt a gyalogszéken, nagy tót imakönyv fekszik az ölében..."

Mindkét felekezetnél az egyházhoz, illetve a vallási élethez kötött tárgyak elsősorban a cseh és a szlovák nyelven keresztül váltak az etnikus hovatartozás és kulturális identitás hordozóivá. Így mindkét felekezetnél – bár nem minden településen – a sírhelyeket jelölő táblák feliratai szlovák vagy cseh nyelvűek voltak. E feliratokat a 19–20. század fordulójától – vagy már az azt megelőző időktől is – magyar vagy vegyes szlovák–magyar helyesírással vésték a sírtáblákra és a sírkövekre.

A katolikus falvakban kb. az 1930–40-es évekig, az evangélikus településeken pedig az 1950–1960-as évekig volt szokásban a sírjelek szlovák nyelvű feliratozása. A közösség etnikai hovatartozását jelezték, mert saját nyelvükön szóltak a templomok berendezésén, képein, szobrain, felszerelésén megjelenő szlovák feliratok is. Így a katolikus templomokban, a templomon belül elhelyezett kálvária képekre, a kinti hegyi kálváriákon pedig a stációkra került fel a szlovák nyelvű felirat (pl. Pilisszentkereszten).

Az evangélikus templomokban kelyhek, oltárterítők és harangok őrzik a cseh nyelvet, illetve a helyi szlovák nyelvjárásokat. Mezőberényben az 1924-ben öntött harangokra a magyar felirat mellé külön bevésték a szlovák szöveget is. A három harang kétnyelvű felirata a következő:

1. "Az élőket hívom, a holtakat siratom"

Živich volám, mrtvich oplakávam"

2. "Dicsőség a magasságban Istennek"

Slava Bohu na vísosti"

3. "És a földön békesség"

A na zemi pokoj"

Ahol egy településen belül élnek a katolikus és evangélikus szlovákok, az utóbbi évtizedekben nemcsak a profán népi kultúra közös ápolói és fenntartói a pávakörökben, szlovák klubokban, színjátszó egyesületekben, hanem tiszteletben és számon is tartják egymás vallási ünnepeit és szokásait. Így Csömörön az úrnapi-körmenet virágszőnyegének "virág-igényéhez" az evangélikusok is hozzájárulnak, a gazdag virágoskert kultusznak ők is élvezői. Természetesen az evangélikusok nem vesznek részt a virágszőnyeg készítésében, de a körmenet idejére éppen úgy meghívják az 1946-ban Szlovákiába áttelepült rokonaikat, mint a katolikus családok.

Napjainkban kevés szlovák településen használják a liturgiában a szlovák, illetve a cseh nyelvet. Kivételt ez alól elsősorban a Pilis-hegységi katolikus szlovák települések, a délalföldi evangélikusok körében pedig a tótkomlósi és a békéscsabai evangélikus gyülekezetek képeznek.

 

Gyivicsán Anna, Krupa András [Változó Világ 16.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 16.

A magyarországi szlovákok

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019