VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

November 11.

A naptár I.

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

Az idő számítása csillagászati eseményeken alapul. Az időszámítás két legfontosabb tárgya a Nap és a Hold, e két égitest keringésének ismerete a legfontosabb tényező az időszámítás felépítéséhez és megértéséhez.

Az év számításának kialakulása a Föld Nap körüli mozgásán alapul. Ha az időt egy meghatározott pontból tekintjük, például a nyári napéjegyenlőség idejétől a következő nyári napéjegyenlőségig, akkor azt a következőkben trópusi évnek fogjuk nevezni. Ennek hossza pontosan 365,242190 nap, de a hossz változhat. 1900 körül az év hossza 365,242196 nap volt, és 2100 körül 365,242184 nap lesz.

A hónap számítása a Hold Föld körüli mozgásán alapul, bár ezt a kapcsolatot a jelenleg használatos naptárakban másként használjuk. Az idő az egyik új holdtól a másikig pontosan 29,5305889 nap, ez is változhat. 1900 körül egy hónap 29,5305886 napig tartott, 2100 körül 29,5305891 nap lesz.

Meg kell jegyezni, hogy a fenti számok átlagosak. Egy meghatározott év tényleges hossza több perccel is változhat a többi bolygó gravitációs ereje miatt. Hasonlóan két újhold közötti idő is változhat a Nap gravitációs ereje s a Hold pályamozgása következtében.

Sajnos a trópusi év hossza nem a többszöröse a zsinati évnek, ami azt jelenti, hogy 12 hónapos évvel a mi hónapszámításunk és a Hold forgási ideje közötti kapcsolatot nem lehet fenntartani. 19 trópusi év megfelel 234,997 zsinati hónapnak, ami közel egész szám, így csak minden 19. évben esnek a Hold fázisai a zsinati hónappal megegyező dátumra. Ezt a 19 éves periódust Meton ciklusnak hívjuk Meton nevű csillagász után, aki az i.e. 5. században Athénban élt.

A keresztény naptár a Föld Nap körüli forgásán alapul, míg a hónapoknak nincs kapcsolata a Hold mozgásával.

Az iszlám naptár a Hold mozgásán alapul, míg az évnek nincs kapcsolata a Föld Nap körüli mozgásával.

A zsidó naptár mindkettőt kombinálja, az évek számításának alapja kapcsolódik a Föld Nap körüli mozgásával, és a hónapok kapcsolódnak a Hold mozgásához.

 

Az év

Meghatározásai:

Uralkodási év (annus regni, imperii, pontificatus)

Először a bizánci császári oklevelekben tűnt fel, de idővel átvették a nyugati uralkodók és egyházfők, így a Merovingok, majd Nagy Károlytól fogva a császárok, és a pápák is II. Hadriánus óta (1124-30). Nemcsak uralkodók, hanem érsekek, és más főpapok is használták. Magyarországon II. Andrásnál jelent meg először (1207-ben), azóta királyaink következetesen használták.

Fontos, hogy az annus regni nem esik egybe (általában) a rendes évvel, mivel ezt az ún. epochális nap alapján számították. Ez a pápáknál a felszentelés (consecratio), a német császároknál a koronázás, míg a magyar királyoknál a trónra lépés napja (habár II. András sokszor Imre halálától számította). Az uralkodási évek problémája, hogy azok csak egy adott korszakon belül használatosak, és feloldásukhoz szükséges annak ismerete, mikortól is számítódnak

Indictio:

Kétes eredetű, a kora középkortól használatos keltezési módszer; talán egy egyiptomi, ciklikus összeírás lehetett az alapja (ugyanakkor kapcsolatba hozták a római adószedéssel is, így magyarban adókör a neve). A középkorban az indictio alatt 15 éves ciklust értettek, ezen belül az éveket 1-től 15-ig terjedő sorszámmal jelölték, ilyesféleképpen: indictione VIII. Az egyes ciklusokat nem számolták.

Kiszámítása: i. e. 3-at cikluskezdő évnek tartották, így ha a mai évszámhoz hozzáadunk 3-at, és ezt elosztjuk 15-tel, a maradék lesz az indictio (ha nincs maradék, az indictio 15).

Azonban az indictiós év nem kötelezően esett egybe a rendes évekkel; sőt, többfajta indictiós évkezdett is volt. Az ún. görög indictio (indictio Graeca) kezdete szeptember 1-re, a Beda-féle indictio (indictio Beda v. Caesarea) kezdete szeptember 24-re, a pápai indictio (indictio Romana v. pontificana) kezdete december 25-re vagy január 1-re esett. (Ha az indictiós év kezdete nem január 1. volt, az év második, kisebbik felének az indictiója a következő évé volt).

Magyarországon főként a XII-XIII. században használták, hol a görög, hol a pápai indictiót; a XIV. századtól már kevésbé gyakran, s leginkább január 1-i évkezdettel.

A húsvét számításánál használt aranyszám epacta és concurrens az indictióhoz hasonlatosan egy adott cikluson belül meghatározhatta az évet is; a XII-XIII. században Magyarországon évjelölőként is előfordultak.

Keresztény éra (aera vulgaris):

A fentiekkel ellentétben ez már nem egy adott korszakon, évkörön belül határozza meg az időt, hanem egy adott kezdőponttól folyamatosan. Igazi elterjedése a VIII. századtól számítható, így Magyarországon már a kezdetektől ezt használták.

A keresztény éra szerinti évek kezdőpontja Jézus Krisztus (feltételezett) születési ideje; az így számított éveket ilyesféle módokon jelölték: annus Domini (A.D.), annus ab incarnatione Domini, annus gratie, a verbi incarnati, annus a nativitate Dominis, stb.; kezdetben latin betűkkel – számokkal - szavakkal jelölték, később kezdték csak az arab számokat használni.

Az evangéliumokból kikövetkeztethető évek, amikor Jézus született, i. e. 6 és i. u. 6 közé esnek. Középutas megoldásként Eusebius egyházatya Jézus születését a i. e. 1-re tette (átszámítva a mai időszámításra). 525-ben kezdett neki Dionysius Exiguus római apát a húsvétszámításhoz használatos táblázatai kidolgozásához. Szakítva az addig szokásos módszerrel, miszerint az éveket Diocletianus császár trónra lépésétől számították, az "Úr megtestesülésének" évétől számította az időt. Különféle számítások alapján jelölte ki Jézus Krisztus születésének évét a 195. olimpiász 1. évére, Róma alapításának 754. évére, a Szeleukida-éra 312. évére.

Ez az új rendszer fokozatosan elterjedt a nyugati keresztény világban. Bizánc ragaszkodott a saját világ-érájához, de főként a nagy angolszász egyházatya, Beda Venerabilis hatására, lassan mindenki ezt használta; a XI. században már gyakorlatilag kizárólagos volt a használata.

Gond azonban, hogy a keresztény éra szerinti évek kezdetét más-más napokra tették. A következő évkezdetek (stilusok) voltak használatban:

* Január 1. (stilus communis v. Circumcisionis) Ókori eredetű, a Julianus-naptár is január 1.-én kezdődött - pont ezért, a pogány eredet miatt nem kedvelte az Egyház. Inkább a polgári életben használták, az Egyház csupán utólag hódolt be, s tette ünneppé (Circumcisio Domini) január 1-ét. A XIV. századig hivatalos iratokban ritkán használták, s csak a XVI. századtól vált igazán elterjedtté. Magyarországon azonban már a XIII. századi királyi oklevelekben is előfordult.

* Március 1. Régi római eredetű évkezdet, később a frankok használták, mivel ekkor tartották gyűléseiket; a középkori Velencében végig ezt használták.

* Március 25. (stilus Annuntiationis v. incarnationis) Valószínűleg Itáliából elterjedt évkezdet: Krisztus földi létének kezdetétől (Annuntiatio Mariae) számítja az évet. Két számítási módja létezett, a firenzei (calculus Florentinus) és a pisai (calculus Pisanus): a gyakoribb firenzeinél a mai mód szerint számított év január 1.-március 25. közé eső részében eggyel alacsonyabb évszámot írtak; a pisainál ugyanekkor a március 25. utáni időszakban eggyel magasabb évszámot használtak. Magyarországon kevéssé volt használatos, főleg dalmát vagy olasz hatásra (ekkor is a firenzei).

* Húsvét (stilus pasqualis v. gallic(an)us) Az év húsvéttól húsvétig tartott. Mivel a húsvét más-más napokra esik az egymást követő években, a napok száma több vagy kevesebb lesz 365-nél; előfordulhat az is, hogy majdnem egy egész hónap kétszer szerepel egy évben. Így pl. 1374-ben az év április 1-én kezdődött, április 20-ig tartott, s így áprilisnak több mint a fele kétszer is szerepelt. Ezért ilyenkor keltezéskor jelezték, hogy melyik napról van szól (post pasqua v. ante pasqua). Különösen francia földön használták.

* Szeptember 1. Az ortodox vallást követő népek és országok évkezdete.

* December 25. (stilus Nativitatis) Igen elterjedt, gyakorta kizárólagos Nyugat- és Közép- Európában. Magyarországon is alapvetőn ezt használták (noha a januári 1-i évkezdet is egyre gyakoribb lett). December 25. után a mai számításnál eggyel magasabb évszámok szerepelnek.

 

Hónap, évszak

A középkorban átvették a rómaiaktól a 12 hónapot, azok latin nevét, valamint a hónapok hosszát; ugyanakkor a hónapoknak magyar nevük is volt.  

 

Mai név

Latin név

Magyar név

Napok

Január

Januarius

Boldogasszony hava

31

Február

Februarius

Böjtelő hava

28*

Március

Martius

Böjtmás hava

31

Április

Aprilis

Szent György hava

30

Május

Maius

Pünkösd hava

31

Június

Iunius

Szent Iván hava

30

Július

Iulius

Szent Jakab hava

31

Augustus

Augustus

Kisasszony hava

31

Szeptember

September

Szent Mihály hava

30

Október

October

Mindszent hava

31

November

November

Szent András hava

30

December

December

Karácsony hava

31

* szökőévekben 29 nap  

 

Az évszakot a dátumoknál szinte egyáltalán nem vették figyelembe, csak általános, s nem pontos időmeghatározásra használták őket (pl. ősszel, nyáron, ill. hasonló kifejezések, mint aratáskor, szüretkor). Egyébként a négy napforduló jelölte az évszakok kezdetét s végét.

 

Hét

Eredetileg a Hold fázisaihoz kapcsolódhatott, s így egy holdhónap 1/4-e lehetett - más vélemények szerint kabbalisztikus okok is közrejátszottak kialakulásában (a hét mint szent szám). Idővel azonban függetlenné vált a Nap és a Hold járásától, és csupán 7 napot jelent (lásd hét, vagy latinul septimana). A Bibliából származik az egy hét: 6 munkanap - 1 pihenőnap felfogás, amely a zsidó, a keresztény és a mohameden naptárban is megjelenik, más-más napot téve meg pihenőnapnak (szombat, vasárnap, ill. péntek).

Az ókorban a napokat a hét ismert bolygónak (köztük a Napnak és a Holdnak) rendelték alá. A germánok pedig isteneikről nevezték el őket (ez még tetten érhető egyes angol és német nap-elnevezésekben), a magyarban a hétfő (hét feje, kezdete) és a kedd (kettednap) a szláv nevek fordítása, a szerda, a csütörtök és a péntek szláv, a szombat a zsidó sabbathból származik, míg a vasárnap a vásárnapból ered.

A kereszténység, mivel el akart térni a zsidóktól, az Úr pihenőnapját vasárnapra tette; ugyanakkor a napok számozásban gyakran felismerhető a zsidó hagyomány, miszerint a hét szombatig tart (pl. a latin számozásban, vagy a szláv szerdában).  

 

Magyar

latin, ókor

latin, középkor

Vasárnap

Dies Solis

(Dies) Dominica (feria prima)

Hétfő

Dies Luna

feria secunda

Kedd

Dies Martis

feria tertia

Szerda

Dies Mercurii

feria quarta

Csütörtök

Dies Jovis

feria quinta

Péntek

Dies Veneris

feria sexta

Szombat

Dies Saturnii

feria septima, sabbatum

 

Gyakran használták - Magyarországon is - az octava és a quindena kifejezéseket, amely egy meghatározott napra egy hét ill. 2 hét múlva rákövetkező napot jelentett (azért 8 és 15 szerepel a nevekben, mert római módra mind a kezdő, mind a végnapot beszámították). Így pl. in octavis festi Epiphaniarum a Vízkereszt (jan.6.) utáni nyolcadnapot, azaz január 13-at, in quindenis festi Epiphanirarum pedig január 20-at jelent. Infra, inter, intra, sub praepositiókkal viszont az octava az adott nap után következő hetet jelenti: feria tertia infra octavas Epiphaniarum Vízkereszt utáni keddet jelent.

Mivel egy év 52 hét és 1 (vagy szökőévben 2) nap, a hetek átmennek egyik évből a másikba, és az egymást követő években az ünnepnapok (kivéve a mozgókat) a hét más-más napjaira esnek. A középkorban annak megállapítására, hogy az adott év melyik napja a hét mely napjára esett, a vasárnapi betűt használták (littera Dominicalis). Eszerint az év napjait - január 1-től - az ABC betűivel kezdték jelölni; az év első vasárnapjához kerülő betű (A, B, C, D, E, F vagy G) lesz az év vasárnapi betűje. Ezután, ha tudták, hogy az adott évhez milyen vasárnapi betű tartozott, már kiszámítható volt, melyik ünnep a hét melyik napjára esett.

Fontos, hogy szökőévben a szökőnap (február 24.) betűje megegyezik február 23. betűjével, így szökőévben két vasárnapi betű van: az első február 24.-ig érvényes, a második pedig utána (a megelőző betű, azaz pl. D-ből C, A-ból G lesz).  

 

A nap  

 

A középkorban sokáig a római rendszer szerint számolták a hónapok napjait, azaz: három határnaphoz viszonyították, melyek közül a Kalendae a hónap első, a Nonae az 5-ik vagy 7-ik, az Idus a 13-ik vagy 15-ik napra esett. Az ún. MILMO hónapokban (Martius, Maius, Iulius, Oktobris) a Nonae a 7-ik, az Idus a 15-ik napra esett, a többi 8 hónapban 5-ik, ill. 13-ik napra. Fontos, hogy a rómaiak visszafelé számolták a határnapoktól a napokat, ráadásul mind a határnapot, mind a végnapot beszámították.

Az ókorban egy dátum ilyesféleképp nézett ki: ante diem quintum Kalendas Iulias (V.Kal.Iul.), míg ugyanez a középkorban: quinto Kalendas Iulii. A határnapot megelőző napra használták az ókori Pridie-t, de a secundo sőt, a primo die Kal.-t is (ez utóbbi néha maga a határnap), valamint az Ultimis Kalendis vagy ultimo Kalendarum kifejezéseket is.

Megjegyzendő, hogy a számolásban meglehetősen járatlan középkori írnokok gyakorta csak kínkeservvel boldogultak ezzel a meglehetősen bonyolult rendszerrel, és gyakran hibáztak, például nem vissza-, hanem előrefelé számoltak.

A sorszámozás már az ókorban, a rómaiaknál is ismeretes volt, a középkorban használták is, de igazán csak a XIV. századtól, s csak az újkorban lett általánossá. Magyarországon az Árpád-házi királyok idején felbukkant olykor-olykor, de nem volt gyakori.

Az olasz számítási mód (consuetudo Bononiensis) tulajdonképp a kettő keveréke, ugyanis a hónapot két részre osztották, s az első felében (31 napos hónapnál ez az első 16, 30 és 29 naposnál az első 15, 28 naposnál az első 14 nap) rendes sorszámokkal jelezték a hónap napjait, a mense intrante hozzátétellel (így die quinto intrante Augusto augusztus 5-ike). A hónap másik felében viszont visszafelé számolták a napokat, római módra, csak nem Kalendae-től, hanem a hónap utolsó napjától, a mense exeunte hozzátételével (így die IX. exeunte Augusto július 23. (31-9+1)). A hónap utolsó napját rendszerint dies ultimusnak, az ezt megelőzőt dies paenultimusnak nevezték. Főként Észak-Itáliában használták, de máshol is előfordult, így néha, a XIII. századtól, Magyarországon is.

A középkorban a X-XI. századtól az általánosan használt napjelölés az egyházi ünnepek szerinti volt - Magyarországon is, de csak a XIII. századtól. Eszerint vagy azt jelölték, hogy az adott dolog melyik ünnepen történt, vagy pedig a legközelebbi ünnephez viszonyították, legyen az előtte vagy utána. Noha elvben minden nap ünnepnap (sőt, a szentek nagy számából adódóan egy-egy nap több szent ünnepe is egyben), keltezésre csak bizonyos ünnepeket használták, főleg olyanokat, melyeket a nép megült (festa fori).

E keltezést két dolog nehezíti: egyrészt, hogy az ünnepeket nem teljesen ugyanakkor tartották az egész keresztény világban - azaz ismerni kell a kor és a hely sajátosságait -, valamint az állandó és a változó ünnepek léte.

Az állandó ünnepek (festa immobilia) az évnek mindig ugyanazon a napjára estek (kivéve bizonyos eseteket, amikor fontos változó ünnepek - pl. a húsvét - miatt abban az évben esetleg másik napra tették át őket). Ilyen állandó ünnep pl. a karácsony (dec.25.), vízkereszt (jan.6.), a Mária- ünnepek és a szentek napjai.

A változó ünnepek (festa mobilia) más-más napra estek a különböző években, habár előre meghatározott és meghatározható módon.

A legfontosabb változó ünnepek a vasárnapok, különösen egy részük, amelyek egy-egy kiemelt ünnep után következtek; vagy ilyenek a kántorböjtök. Mindazonáltal a legfontosabb változó ünnep a húsvét, és a vele összefüggő ünnepkör. A húsvét részletes leírása a kereszténység alatt található meg.

Magyarország speciális ünnepei voltak: Szent László ünnepe (Elevatio S.Ladislai) június 27-én, Depositio Ladislai július 29-én, Szent István király ünnepe (gyakran csak festum sancti Regis) augusztus 20-án és Szent Imre herceg ünnepe (Emerici Ducis) november 5-én. Ezenkívül Magyarországon Szent György napja nem április 23., hanem 24.; a Quasi modo vasárnap utáni hétfő pedig szintúgy speciális, keltezésben használatos ünnep, a Concussio ovorum.

Az ünnepek nagy száma persze lehetővé tette, hogy egyazon dátumot többféle módón is kifejezzenek. A formula, ha nem magára az ünnepnapra esett a dolog: feria secunda post festum Sancti Petri apostoli, azaz Péter apostol ünnepe utáni hétfő (nem sorszám!), illetve ante festum, ha ünnep előtt. Fontos még a vigilia (profestum), amely a főbb ünnepek előnapját (előtte való napot) jelenti, és szintén ünnepnek számít (ezért tartjuk karácsonyt már december 24-én, noha karácsony napja december 25.). Néha előfordul az in crastino kifejezés is, amely egy adott ünnepre rákövetkező napot jelenti.

Lengyelországból terjed el német, cseh, magyar területen a csízió (Cisioianus). Eléggé széles körben használt keltezési módszer volt annak ellenére, hogy talán minden módszer közül ez volt a legnehézkesebb (nem véletlen a mondás: érti a csíziót). Lényege, hogy minden hónapra a főbb állandó ünnepek neveinek kezdőszótagjainak felhasználásával 2-2 soros hexametereket alkottak (a megjegyezhetőség okán). E 2 hexameter pont annyi szótagból állt, ahány napból az adott hónap, és az egyes ünnepek nevének kezdő szótagja a vers annyiadik szótagjára esett, ahányadik napra a hónapban maga az ünnep. Keltezéskor a vers megfelelő szótagját írták le. (Maga a Cisioianus ill. a csízió a legelterjedtebb középkori forma első szavából - Cisio - származott.)

  

A nap részei  

 

Mint ismeretes, a napot a sumérek osztották részekre, méghozzá 12 órára, az órákat pedig 30-30 percre. Így hát egy sumér óra 2 mainak, egy sumér perc 4 mai percnek felelt meg.

A középkorban azonban nem nagyon használtak órákat és perceket, mivel úgysem tudták pontosan mérni ezeket. Így például a nyári órák (horák) hosszabbak voltak, mint a téliek. Úgy ismert, hogy már a rómaiak is 12 részre osztották a nappalt, és 4-re - 4 őrszolgálatra - az éjszakát. Nem csoda, hogy utáltak télen őrködni a katonák, mivel nem elég, hogy hideg volt, még tovább is tartott)

Német nyelvterületen használták az un. Kleine Uhrt (kis óra), amikor az éjféltől éjfélig tartó időszakot 2-szer 12 órára osztották; ugyanakkor használták a Grosse Uhrt is, amikor is nyáron a nappalt 16, az éjjelt 8 részre osztották, télen pedig megfordítva, a nappalt 8, az éjszakát 16 részre.

Továbbá az órák helyett alkalmazták az imák idejét is:

Matitinum (?)
Hora prima (kb.6 óra)
Hora tertia (kb.9 óra)
Sexta (dél felé)
Nona (kb.3-kor)
Vesperas (alkonyatkor)
Completorium (napnyugta előtt vagy után)

Az órákat természetesen kisebb részekre is osztották, így pl. 4 punctumra vagy quadratára - fertályórákra -, 10-10 momentumra, 12-12 unciára...

 

Schramm Judit

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 49.

Olaszország

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019