VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

November 24.

Pécs története I.

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

Az elõtörténet

 

A történelemelõtti korokban, bár életre alkalmas barlangok nincsenek e tájon, mégis találni emberi településnyomokat. A Makár hegy és Málom (ezek Pécs északi és déli városrészei) területén az újkõkorban (i.e. 5.ezred) élt a vonaldíszes kerámia kultúrájának népe, a Mecsek hegység déli oldalán a rézkori emlékek kerültek elõ. A bronzkor vége felé az urnasíros temetkezési kultúra népe szállta meg a város területét, majd átadta helyét a késõi halomsíros temetkezési (hallstatti) kultúra népének, mely ismerte már a vasat is. Az i.e. 7. században ez a népesség a mai Pécs környéki hegyek tetejét szállta meg. A mai város feletti Jakab-hegyen földsánccal megerõsített települést hoztak létre, ahol a régészek megtalálták a réz- és vasmûvesség központjait is. Ez az erõdített telep lehetett a vidék elsõ kereskedelmi központja. Az írott forrásokban emlegetett (i.e. 6--5.sz.) elsõ népek a város területén az illírek és pannonok voltak, akiket a kelták követtek. A kelták képezték az õslakosságot, melyet a rómaiak idõszámításunk kezdete körül meghódítottak. Pécs elsõ neve Sopianae volt és i.e. 10-ben került a Római Birodalom fennhatósága alá. A város neve, egyes vélekedések szerint a kelta eredetû sop (mocsár) latinos, többes számú alakja.

A kellemes klímájú kisváros jelentõségét az itt összefutó kereskedelmi és hadiutak adták. 293 után lett tartományi központ a város. A római Sopianae kereszténységének formálódásához szükséges részletek ismeretét nélkülöznünk kell, de Pannonia krisztianizálódásával bizonyos, hogy párhuzamos kapcsolatban állt. Ravenna és Aquilea irányából -- tárgyi emlékekkel is bizonyíthatóan -- sugárzott a kereszténység az északi térségek felé. A Drávától északra Poetovio (Ptuj, Szlovénia), Sopianae, Savaria (Szombathely) és Aquincum egyházközségei álltak püspöki fennhatóság alatt. Valószínûsíti Pécs püspöki székhely szerepét, hogy ez a város Valeria tartomány (Valerius császár feleségérõl elnevezve lett praesesi székhely) polgári adminisztrációjának központja is volt. 174. körül Marcus Aurelius is járt a vidéken, a filozófus császár gyönyörû bronzfejét Dunaszekcsõn (Lugio) találták meg, ma a pécsi múzeum külföldön is megcsodált kincse. A régészeti leletek tanúsága szerint jelentõs építkezések kezdõdtek, palotákat, középületeket, villákat emeltek, õrtornyokat építettek, mûködtették a vízvezetéket. A Mons Sacrum környékén (a mai katedrális elõtt és körülötte) ma is látogatható ókeresztény sírkamrák idézik a korai kereszténység korszakát. Ezeket az épületeket az államalapítás után is valószínûleg használták. A késõi császárkorban kicserélõdött a város népessége. A népvándorlás korában izgalmas etnikai és kulturális keveredés zajlott itt le. Innen, ebbõl a városból származott a birodalomban késõbb hírhedté vált szenátusi fõember, akinek élettörténetét olyan bõven traktálja Ammianus Marcellinus a könyveiben. Maximinusról van szó, akinek apja ebben a városban volt tabulárius (könyvelõféle), maga pedig -- jogtudó ember lévén -- kezdetben jelentéktelen ügyvéd, de egyre sikeresebbé válva Korzika és Szardínia elöljárója lett. "Karrierje" valószínûleg összefüggött avval, hogy Valentinus császárt pannóniai légiói választották meg 364-ben, s nem lévén Rómában bizalmasa, vitte magával e helyt megbízhatónak ítélt adminisztrációját. Így lett a Sopianae-ból elszármazott Maximinus 369-ben Róma élelmezés-felügyelõje, majd 370-ben vicarius urbisa, aki, mint rettegett hatalmasság, többek között bevezette az ablakából éjszakánként lelógatott madzagnak az intézményét, amelyre a gyors elintézést követelõ névtelen bejelentéseket lehetett akasztani. Keresztény volt, mint a császára, de egyházi színezetû pártütés miatt késõbb fejét vették.

 

Quinque Ecclesiae kora

 

Ezenközben Maximinus szülõvárosában, Sopianae-ban 433-tól egymást váltották a hunok, keleti gótok. Átmenetileg a Kelet -- Római birodalom is uralta a várost, majd a longobárdok, az avarok következtek. A 9. században a Karoling Birodalom része lett a mai Pécs. 800 után a frank birodalomban Quinque Basilicae lett a neve. Liupramm salzburgi érsek templomot szentelt itt fel. A honfoglaló magyarság -- Anonymus Gesta Hungarorumának leírása szerint -- Ete és Bojta vezérek törzseivel érkeztek ide. Temetõikrõl, tárgyaikról, fegyvereikrõl gazdag képet alkothat az érdeklõdõ a pécsi múzeum régészeti gyûjteményének kiállításán. István, az elsõ magyar király 1009. augusztus 23-án, Gyõrött keltezett oklevelében alapította meg a pécsi püspökséget és vele a székesegyházat. Az oklevélben már "Quinque Ecclesiae" néven nevezett város szerepel, mint püspöki székhely. Az "öt templomként" jelölt település mai neve, Pécs, csak közvetetten kapcsolható össze a latin, vagy német (Fünfkirchen) névváltozattal.

Nyelvészeti bizonyítékok vannak arra, hogy a pec, kemencét, sziklát jelentõ szó szlovén-kaj horvát eredetû, de van alapja annak a vélekedésnek is, mely szerint a város neve török, az ugyancsak kemencét jelentõ kun szó figyelembevételével. Valószínûbb azonban, hogy az öt, Pécsett eltemetett keresztény kõfaragó vértanú emlékét egy szláv eredetû szóban õrzi a város mai neve és ebbõl származott a már említett latin, német tükörfordítás. Itt, ebben a városban koronázták meg Salamont 1064-ben. Mór püspök itt írta meg a Szent Benedek legendát, a latin nyelvû magyar irodalom egyik elsõ fõmûvét (1064). 1076-ban letelepedtek az elsõ bencés rendi, 1238-ban a domonkosrendi, 1301-ben a ferencrendi szerzetesek is a városban. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet, a pálosokét a XIII. században hozta létre Bertalan püspök. Poroszlói Miklós püspök 1351-ben Gentbõl elhozta Pécsre Szent Livinus vértanú ereklyéit. 1355-ben a Boldogságos Szûz tiszteletére kápolnát építtetett (Aranyos Mária kápolna). Az elsõ magyar egyetemet Anjou Nagy Lajos király alapította itt Vilmos püspök idején, 1367-ben. 1393-ban már kórház is volt a városban (Ispita). 1416-ban Zsigmond király itt tartotta az országgyûlést. Az 1459--1472 közötti idõszak Janus Pannonius püspök, a reneszánsz kultúra meghonosításának kora. 1476-ban Mátyás is tartott országgyûlést Pécsett, amely ekkoriban szinte színmagyar város. A német Huendler Vitus püspöki adminisztrátor is elkívánkozott Pécsrõl, mert nem talált németül tudó szolgaszemélyzetet. Hampo Ernestus Zsigmond püspök idején Corvin János egy ideig Pécsett rejtegette a Szent Koronát (1490). Ulászló utasítására Kinizsi Pál tartotta a várvizsgálatot. Ulászló 1445-tõl hosszabb idõt töltött a városban, részben bizonyos lázadó fõurak megfékezése, részben a törökkel való tárgyalások érdekében és itt fogadta Miksa császár követeit. Zsigmond püspök 1498-ban megépíttette a vár kaputornyát (Barbakán, Kinizsi bástya), 1501-ben pedig Jakab baráttal kifestette a helyreállított székesegyházat.

A város az 1700-as években használt egyik pecsétjén 1505-ös évszám áll. Sokan tekintették a pecséten látható négytornyú templomot az ekkori székesegyháznak, így a legkorábbi városábrázolásnak. De nem véletlenül kobozták el a késõbbi egyházi elöljárók. Hamisítvány volt ugyanis ez a pecsét, mellyel régtõl meglévõnek vélt szabadságjogait kívánta a város a püspökkel szemben bizonyítani. Egy 1727-ben talált gyûrû bizonyította, hogy a visszadatált pecsétet alighanem errõl másolhatták. Kissé árulkodó volt az 1505-ös évszámhoz képest a pecséten lévõ barokk tornyos fõtemplom képe. Egy Körmenden talált pecséten az 1543--1640 közötti belsõvár látható, a mai Barbakán felõl. Ezen a pecséten nincsenek keresztek a székesegyház tornyain, és az Evlia Cselebi által emlegetett, fából készült minaretnek is ott a nyoma, amit egy 1631-es villámsújtás után leomlott délkeleti toronyra tettek fel. Autentikus városábrázolásnak tekinthetjük tehát. Az elsõ grafikai ábrázolás valószínûleg az lehet, amit 1900-ban jelentetett meg elõször Pataki Vidor és amit a Bécsi Levéltárban õriznek. Ezen jól láthatóak az 1664-es állapot részletei. Zsigmond püspök után igen jelentõs építõtevékenységet fejtett ki Szathmáry György püspök. A katedrális elõtti teret és a Tettye fennsíkját palotákkal népesítette be, olasz szobrászokat alkalmazott díszítõfeladatok ellátására. Titkára a kor híres történetírója, Oláh Miklós volt.

 Pécs a hódoltság korában

 

A mohácsi csatában, 1526. augusztus 29-én veszítette életét bandériumával együtt Móré Fülöp püspök, a város egyik földesura akirõl a mai Uránváros határán egy utcát is elneveztek. A csatavesztés hírét a Pécsen át menekülõk hozták meg. A csatát követõ napokon "Mihaloglunak és a többi akindzsi bégeknek megengedett volt a portyázás", a menekülõk üldözése. A törökök megjelentek Pécsett is; a lakosok ahelyett, hogy védekeztek volna, kaput nyitottak. Három napon át fosztogatták a várost, aki nem menekült el, azt a Piactéren gyilkolták meg. Egyedül a belsõvárban lévõ székesegyház menekült meg. A székeskáptalan tagjai a hegyek között találkoztak az ugyancsak menekülõ Báthory István nádorral és kíséretével, aki miután magához vette a káptalan kincseit Pozsonyba ment és csatlakozott az ugyancsak menekülõ Mária királynõhöz. A baranyai nemesség 1526. novemberében Szapolyai János erdélyi vajdát ismerte el királynak, míg a pécsi polgárság Habsburg Ferdinándot. 1528-ban Ferdinánd 12 évre adómentességet adott a városnak, így annak nagy erõvel városfalakat kellett volna építenie. 1531-tõl János király többször is volt Pécsett, itt tárgyalt a francia király követeivel és megerõsítette a Jakab-hegyen letelepedett pálos szerzeteseket javaikban. 1541-ig, az éppen adott érdekeinek figyelembevételével többször pártot cserélõ és taktikázó városvezetés, az ellenséggel való megegyezést tekintette a legfõbb véderõnek. Buda elfoglalása után azonban a török célba vette Pécset is. Szándékának alig állhatott ellen a térség kisszámú katonasága. Elõször Siklóst foglalták el, majd 1543. július 20-án elfoglalták Pécs városát is, melynek ekkor sem kapitánya, sem katonái már nem voltak. A török ellenállás, egy kardcsapás nélkül özönlött a városba martalócaival. A polgárok újracsak ellenállás nélkül nyitották meg a kapukat Kászim bég elõtt. A török hosszú idõre berendezkedett a városban.

1606 novemberében, a zsitvatoroki békeszerzõdést követõen a magyarok mellett feltûnnek a budai külvárosba települõ katolikus horvátok is. Szlavóniából hozták magukkal Matkovics Simon lelkészt, akinek segítségével sikerült visszaszerezni a magyar unitáriusok kizárólagos használatából a Mindenszentek templomát, ahol ekkor horvát nyelvû hitélet folyt. A magyar katolikusok egy fatemplomot építettek a kõtemplom szomszédságában és ott húzták meg magukat. Késõbb a kanizsai beglerbég és a pápa megbízottja megállapodtak abban, hogy Pécsett mûködhet egy szerzetes és elkezdõdhet a katolikus hitélet. A krónikák szerint ekkor vezették be a katolikus "újnaptárt" és bizonyos Mihály deák 1620-ban egy "latin iskolában" oktatott 40 tanulót.

 

Az újkor

 

Zrinyi Miklós és Wolfgang Julius Hohenlohe elfoglalták a várost 1664 januárjában, de a várat ostromgépezetek és más eszközök hijján nem kísérelték meg bevenni, így Pécs 143 éven át maradt török uralom alatt, amely csak 1686. október 22-én ért véget. Ekkor a török helyõrség a vízvezetékek felrobbantása után, nagyszámú civil lakossággal együtt elvonult Mohács irányába a Szent Liga Bádeni Lajos vezette csapatai elõl. Addig azonban rengeteg szenvedésen kellett magyarok, keresztények nemzedékeinek átmenniük. Kevés sajnos a forrásunk a város életének újrakezdésérõl, mert a közigazgatási iratok az 1704-es háború során mind megsemmisültek. Lipót 1703-ban a várost nova donatioként földesúri birtokká tette, a püspök uralma alatt. A pécsi püspökök -- báró Nesselrode Vilmos beiktatása után 1705--1777 között -- Baranya, Tolna, Valpo vármegye örökös fõispánjai lettek. A város vezetõ polgárságának a harca azonban már ekkor megkezdõdött a szabad királyi városi rang visszanyeréséért, amit végülis 1780-ban a püspöknek fizetendõ 66 888 forint térítés ellenében Mária Terézia meg is adott.

 

A szabad királyi város

 

A városi szabadságjogokat garantáló privilégiumlevél nagy ünneplés közepette érkezett meg Pécsre. Érthetõ is volt a diadalmámor. A város közel nyolc évtizeden át küzdött a püspöki uralomtól való megszabadulásért, ami a privilégiumlevél átvételével valósággá vált. (Különlegességek gyûjteménye. Baranya Megyei Levéltár kiadása. In: Baranyai Helytörténetírás, 1980. Pécs, 1981.) Ma a városban 18 nyilvános helyen látható a város címerének néhány változata és számtalan csatornafedél -- a városi közmûhálózatok tulajdona -- hovatartozását is ez jelöli. Az uralkodói szabadalmi levél 21. paragrafusa szerint a "címerpajzs kék színû, ettõl elváló zöld alsó részébõl három hegycsúcs emelkedik ki. A középsõ, amely a fallal körülvett város felett van, a Mecseknek nevezett hegyet ábrázolja és egyszerû arany koronával van ékesítve. Jobb oldalról az Aranyhegy, bal oldalról a másik hegy, a Tettye látszik, melynek tövébõl ugyanazon nevû folyócska csörgedezik a zöld réten át." II. József és Mária Terézia nevének rövidítése kapott helyet a címerpajzs legfelsõ részén. Érdekessége e törvényhozói gesztusnak, hogy az új városi rangot -- egy a pécsi káptalannal folytatott, végtelennek látszó birtokper miatt -- az országgyûlés nem cikkelyezte be, így a királynõi döntés nem emelkedett törvényerõre. A város azonban ennek ellenére a kiváltságlevélben rögzítettek szerint mûködhetett 1848-ig. Igen érdekes az a felmérés -- ma minõsítésnek mondanánk -- amit II. József rendeletére készítettek a városi tisztségviselõk általános ismereteirõl 1788-ban. 24 hivatalnokot "mértek fel" Szombathelyi Imre városbírótól Bentsok János negyedmesterig. Legtöbbjük ismerte a városban használt négy nyelvet, a magyart, németet, latint és a horvátot. Általában igen jól ismerték Magyarországot, a tanácsnokok ezen felül Erdélyt, Stíriát (Stájerország), Szlavóniát, a Szerémséget, Cseh- és Morvaországot, Horvátországot. A városi szószóló beszélt csak közepesen németül. Bizonyára jótékonyan szolgálta az igazi európai típusú várossá válás folyamatát a kerületi akadémia áthelyezése Gyõrbõl Pécsre 1785-ben, ami aztán 1802-ig itt is maradt. Ennek örökébe lépett a Szepesy Ignác alapította bölcsészeti és jogi liceum 1835-ben. A kaszinók, az 1839-ben épült elsõ kõszínház, könyvtár, iskolák is mutatják az új minõségû település megerõsödését, s hogy 1845-ben itt rendezték a Természettudósok Országos Vándorgyûlését, továbbá, hogy Liszt Ferenc is koncertezett, vendégeskedett a városban 1846-ban. A modern kisipar, tudomány, szolgáltatások újtípusú kapcsolatára utal, hogy 1820. december 12-én a pécsi borbélyok és sebészek céhe véglegesen elkülönült. Sebésznek ettõl kezdve az számíthatott csak, akinek volt négy latin iskolai osztály végzettsége és orvosi bizottság elõtt nyilvános vizsgát tett sebészeti ismereteirõl. A borbélyok tevékenysége pedig egyre inkább az általános higiene-t és divatot szolgálta.

 

Aknai Tamás [Változó Világ 12.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 12.

PÉCS

 K     R     M 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 23.

A magyarországi németek

 K     R     M 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 58.

Az államhatárok

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019