VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

November 25.

Pécs története II.

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

Pécs, 1848

 

A polgári forradalom nem érintette Pécset olyan mértékben, mint a hadjáratok útvonalában, vagy a politikai élet centrumaiban lévõ városokat. Országos jelentõségû események ugyan alig voltak, de azt azért nem mondhatjuk, hogy ne tükrözõdött volna a "nagy politika" a város életében, hangulatában. A pécsi polgár nem is lehetett más, mint "fontolva haladó". Mindig lelkesedett a reformokért, de amikor döntenie kellett, akkor a legkevésbé szélsõséges vélemények mellé szegõdött. A külvárosok népességének némiképpen más volt a viszonya a forradalomhoz. A szegény szõlõmunkások, céhlegények, szerb és bosnyák alkalmazottak természetesen sodródtak a baloldali, sõt olykor a szélsõséges politikai megfontolások mellé. Igen érdekesen zajlott például az 1848-as megyei tisztújító gyûlés január 15-én. A jobboldal 585 szavazattal lett úrrá a "vörös párt" 435 voksa felett. Scytovszky Márton, Somsich Pál lett az országgyûlési követ. Leginkább meghatározóak a konzervatív Scytovszky János püspök és Majláth György fõispán voltak, akik az országos fõrendekkel megegyezõ véleményt képviseltek minden, a társadalom demokratizálását illetõ kérdéssel kapcsolatban.

A márciusi események híre Pestrõl Mohácsra egy hajóslegény jóvoltából került, aki magával hozta a Nemzeti Dal és a "12 pont" egy-egy példányát. Pécsett csak március 18-án szerezhettek tudomást a pesti eseményekrõl. Az utcákra kezdetleges plakátokat ragasztottak ki "Éljen az alkotmányos szabadság és Békés egyetértés" -- felirattal. "A megye és a város székházaira kitûzettek a nemzeti zászlók, a vörös, fejér, zöld hármas színekkel: Perczel Miklós és Katits István a város háza elõtt hordókra állván az összesereglett temérdek népnek hirdették, hogy a szabadság megjött, nincs többé robot, nincs dézsma..." A városi tanács a nagyteremben megvitatta a "12 pontot" és díszpolgárokat is választott, az elsõ Felelõs Ministerium tagjait, a forradalom és a demokratikus gondolat érlelésében oly nagy szerepet vállaló költõket. Az ekkor megalakult polgárõrségben mindenki részt vett, "aki számított", csak amikor fegyvert kellett volna fogni, akkor csappant meg a szervezet létszáma. A módos pécsi polgároknak ekkor más dolga támadt. Elég érdekes az az esemény is, ami a toleranciájáról híres városban március 21-én esett. A hazafias lelkesedés árnyékában sikerült a közhangulatot a városi zsidóság ellen hangolni olyannyira, hogy március 26-án kiutasító határozatot fogalmaztak meg a forradalmi gondolat mellé egyöntetûen álló pécsi zsidósággal szemben. A pécsi nemzetõrség listáján majdnem minden pécsi zsidó család képviselõje ott volt. A fokozódó antiszemitizmus ellen azután a kormánynak kellett fellépni. Mindezek az események nem segítették a város társadalmának egységes reakcióit a forradalommal kapcsolatosan, pedig a Dráva menti védelmi vonalak megszervezésében a hadügyminisztérium kitüntetett szerepet szánt Pécs népességének. A védelmi vonal központja Eszék volt, Pécs az utánpótlási és ellátó központ szerepét kapta. De az üggyel-bajjal fenntartott védelmi rendszer az ellenséges Róth és Filipovics tábornokok szeptember 17--20 közötti támadásának következtében összeroppant, a nemzetõrség fejvesztett menekülésbe kezdett. Hiába hirdettek a városban általános felkelést, a horvát--osztrák csapatok (7000 katona) szeptember 21-i elszállásolása ellen már nemigen lépett fel senki. Az ellenség azután 23-án továbbvonult Fehérvár felé. Batthyany Kázmér fõispán rendeletére 110 önkéntes és valamennyi nemzetõr megtámadta az ellenséges katonaságot Oroszlónál, a foglyokat és hadizsákmányt Mohácsra szállították. Az 500 granicsár, akit a horvátok visszaküldtek, nem tudott átkelni a Mecseken, mert 5000 pécsi polgár elzárta a hegyi utakat. Windisch építõmester (aki ez idõ tájt a püspöki palotát átépítette) nemzetõrkapitányként a Hardegg vasasezred és a Kress lovasezred pécsváradi raktárait elfoglalta. Az itt szerzett felszereléssel a baranyai önkéntesek ezredét fel tudták fegyverezni. Valójában ezekkel a -- inkább erkölcsi példának, mint hadieseménynek tekinthetõ -- "kalandokkal" be is fejezõdött Pécs részvétele a szabadságharcban. Az osztrákok 1849. január 31-én elfoglalták a várost és amikor a forradalom hadserege az eszéki várat is feladta, Dél-Dunántúl végleg elvesztette a reményt a nemzeti célok megvalósítására. A császári fõvezér által kinevezett ifj. Majláth György városbiztos leváltatta a korábbi városi vezetést és teljhatalmat gyakorolva a konzervatív, forradalomellenes erõket hozatta vissza a tanácsba. A püspök sietett tudomására hozni az új városi berendezkedésnek, hogy örömére szolgál a változás. Ezt a levelet írta: "Tekintetes Tanács! õ császári s apostoli királyi Felségének elsõ Ferencz Józsefnek boldog és szerencsés kormányzásáért, nemkülönben a Dunántúli kerületben helyreállott áldott békességért folyó év március 4-én reggel 9 órakor a székesegyházban ünnepélyes hálaima (Te Deum laudamus) fogván végeztetni a Ttes Tanácsot bizalmasan felkérem: miszerint ezen ünnepélyben részt venni szíveskedjék, ki minden tisztelettel vagyok Pécsett febr. 23-án 1849. Szcytovszky János püspök. "

Pécsnek nincs szerepe ezek után a tavaszi hadjáratban, nem is lehet, hiszen tartós megszállásra rendezkedett be itt Ottinger tábornok és a helyõrsége. Elsõ ténykedése volt, hogy a városra hadisarcot rótt ki: százezer pengõ forintot, ezerötszáz fehér ruhát és ezer pár "bakancsot". A város, képtelennek érezve magát a rendelkezés teljesítésére, nyomban elküldte küldöttségét Jellasics János tanácsnok vezetésével a Dunaszekcsõn tartózkodó fõparancsnokhoz, Jellaschich tábornokhoz, aki, félvén a gerillák támadásaitól, kedvezményezni akart a magyaroknak és elengedte a hadisarcot. A korabeli rendõrségi feljegyzések azonban igen gyakran adnak számot arról, hogy a forradalom eszméje mélyen élt a város lakóinak gondolatvilágában. Május 29-én két kovács- és két szabólegényre ötven botot vágattak a városháza elõtt, mivel azok Kossuthot éltették. Külvárosi polgárokat elzártak azért, mert Kossuthot éltették és kapáikra vörös kendõt aggattak. A megszállók félelme valójában nem volt alaptalan. A város népessége, ahol csak tehette, ellenállt, szembeszegült a császáriakkal. 1849 júniusában a megszállók egy idõre elhagyták a várost, nyomban ezután Majthényi József kormánybiztos vezetésével magyar honvédcsapatok érkeztek. A kormánybiztos meghirdette népfelkelésre ezrével jelentkeztek megint a polgárok, akiknek az volt a terve, hogy a délrõl közeledõ császáriakat a mai bõrgyár helyén lévõ kõhídnál fogják megállítani. Az összecsapásra végülis igen kevesek mentek el, Stokucha õrnagy császári ezredének semmiféle gondot nem okozott a város megszállása, néhány durranással szétugrasztották a nemzetõröket, egy-két löveget kilõttek a városra, majd bevonultak. Az ezúttal kirótt kétszázezer forint hadisarcot már senki nem engedte el és a megtorlás is kegyetlen volt. Elégették a Kossuth-pénzeket, börtönöket terveztettek, a meglévõ fogházakat feltöltötték és 16, korábban városi vezetõ honatyát kivégeztek. A városi tisztségeket csak a teljesen "megbízható" polgárok kaphatták meg. Egyikük, Horváth János, nem volt hajlandó még magyarul sem megszólalni odaadó császárhõségében.

 

A forradalom után...

 

A Dunagõzhajózási Társaság (DGT) 1853-tól morva, cseh, krajnai, stájer, szerb, horvát, tiroli, karintiai, olasz és német munkásokat telepített le bányáiban, vasútjainál. Amíg 1853-ban csak 53 munkást foglalkoztattak, 1860-ban 774, 1870-ben 1705, 1880-ban 2753, 1890-ben 2613, 1900-ban 4021 munkás élt Pécsett. A bányászok a DGT által épített kolóniákban, Pécsbányán, Meszesen, Vasason laktak. A kiegyezés körül az egyes vállalatok munkáslétszáma alig haladta meg a húsz fõt. Többnyire magyar szak -- és segédmunkások voltak. Velük szemben állt a DGT nagy bányaüzeme, tipikusan internacionális, nagyüzemi proletárjaival. A kisipari szakmunkásság állt a munkásmozgalom kezdetleges szervezeteinek élére az 1860-as években. Az 1868-as általános Munkásegyletnek Pécsett is létrejöttek a sejtjei. 1869-ben a Taizs Nyomdában szedték ki az egylet Pécsi Fiókjának alapszabályát. Létrejött az Általános Munkásképzõ Egylet, 1873-ban kapcsolatot találtak a budapesti szocialista mozgalommal is. 1880-ban megalakult az Általános Munkáspárt, melynek pécsi szervezete elsõsorban a bányászok körében fejtette ki hatását. Közülük néhányat az 1882-es sztrájk után visszatoloncoltak Németországba. 1891-ben, bár a legális szervezkedés minden formáját nehezítették, sikerült megalakítani a Szociáldemokrata Párt pécsi szervezetét: a Pécsi Munkáskört. 1893-ban egy 3000 munkást érintõ, majdnem egyhónapos sztrájk eredményeként sikerült létrehozni a Pécsi Munkásképzõ Egyesületet, ekkor még a falusi agrárproletárokkal is sikerült kapcsolatot találni. 1903 után alakultak meg a bányász-szakszervezetek is. A pécsi bányászok megmozdulásai az elsõ világháborúig országos jelentõségõek voltak.

Mindezek ellenére igen gyakran az élet legegyszerûbb tragédiái zökkentették ki a várost életének megszokott -- esetenként átpolitizált -- menetébõl. Pethõ Imre házának pajtájából például gondatlanság okán pattant ki a 19. századi Pécs egyik legnagyobb tûzvésze. Petõék házában volt elszállásolva egy temesi bánságból érkezett rác katona, akinek pipája okozta a tüzet. Leégett a Ferenciek utcája, az Irgalmasok utcájának nyugati házsora az Irgalmas templommal együtt. A tûzkárosultaknak adómérséklést ajánlott fel a városi elöljáróság, de a következményekkel még hosszú ideig együtt kellett élnie a város lakosságának.

Az elsõ világháború után, a Monarchia felbomlásának évében volt az ún. "Hatos" lázadás. Az Oroszországból hazatérõ, az új forradalmi eszmékkel feltöltött katonákat, a 6. pótzászlóalj III. pótszázadát, a mai Irányi Dániel téri katonai gyakorlótéren (itt van most a 48-as tér, az egyetem jogi fakultása és egy orvoskollégium) táboroztatták, és innen szándékoztak május 20-án újra a frontra vezényelni õket. A csapatok megtagadták a parancsot, feltörték a fegyverraktárakat és a forradalmat éltetve szállták meg a várost. Összecsapásokba keveredtek és a polgárságot is jelentékenyen felfegyverezték. Maguk mellé állították a bányászságot is. A zendülést természetesen leverték, 17 zendülõt halálra ítéltek. Októberre azonban a Monarchia összeomlott, s miközben a fõvárosban gyõzött a polgári demokratikus forradalom, Pécsett létrehozták a Nemzeti Tanácsot. A forradalomnak azonban gátat szabott a tény, hogy a belgrádi konvenció értelmében 1918. október 13-án Pécset és Baranya nagyobb részét megszállták a szerbek. Az annekció 33 hónapja igen izgalmas politikai pálfordulásokat hozott. A forradalmi szakaszban a Szerb Királysághoz tartozó területen a megszállók üldözték és lehetetlenné tették az ellenzéki és forradalmi tevékenységet. Amikor azonban az országban gyõzött az ellenforradalom, a megszállt területen -- eltérõen a Szerb Királyságban tapasztaltakkal -- váratlanul a baloldalt kezdték támogatni. Ennek a gyakorlatnak a hátterében az elcsatolás szándéka állt, amihez értelemszerûen tartozott a Magyarországgal való szembenállás. A szerb megszállás ellen tiltakozott a város népessége, a Szlavóniára, a Bácskára és a Bánátra is átterjedõ sztrájkhullám, a pécsi Szociáldemokrata Párt aktivitása talán befolyásolta a trianoni békekötõket is abban, hogy a terület nagy része magyar maradjon. Az 1920. február 26-i népgyûlés kimondta például azt, hogy Pécs-Baranya csak akkor kíván Magyarországhoz tartozni, ha ott az ellenforradalmi rendszer képes megváltozni. A szerbek ezért támogatták a munkásmozgalmat, eltûrték, hogy tömegesen érkezzenek ide baloldaliak és innen erõteljesen tudták támogatni a Magyarországon illegalitásban lévõ Kommunista Pártot. 1921. augusztus 10-én az Új Dunántúl címû újság jelentette be, hogy a szerbek által megszállt területeket át kell adni Magyarországnak. A szerbek sugallatára -- hogy el lehessen kerülni az ellenforradalmi Magyarországhoz tartozást -- augusztus 14-én, a Széchenyi téren kikiáltották a Baranyai-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságot, melynek feladata, hogy "megvédelmezi ezt az új államot a terrorisztikus magyar nemzeti hadsereg bevonulásával szemben". A köztársaság elnöke a nagybányai mûvészkörhöz tartozó Dobrovics Péter festõmûvész lett. A szerbek ettõl függetlenül elkezdték a megszállt terület kiürítését. Különvonatok indultak Szerbiába a menekülõk ezreivel. A végrehajtó hatalmat Gosztonyi Gyula mûvészettörténész, mint kormánybiztos vette át Rajics szerb kormánybiztostól. A város tanácsa 1921. augusztus 19-én felhívással fordult a "Megszállott terület népéhez." Ebben áll: "Szabadságszeretetünk parancsolta küzdelmünk a megszállott területeken egyelõre végetért. Megadtuk magunkat kérlelhetetlen sorsunknak. Akik a fehérterror üldözését kikerülendõ otthonukat elhagyják, azok a szerb államszövetség védelmében részesülnek. Akik viszont nem voltak politikai harcunkban exponáltak, vagy mert anyagi eszközöknek híján vannak, vagy családjuk köti ide, azok a terror bevonulása elõl f. hó 21-én este 7 óráig holmijukkal, családjaikkal együtt, az étkezéshez szükséges edényekkel, ágynemûikkel a pécsi dohánygyár épületébe költözzenek, ott az angol nemzet védelme alatt menedéket kapnak...Abban a reményben, hogy szenvedéseink nem fognak soká tartani, fogadjuk komoly nyugalommal az elkövetkezendõket." Az 1919-ben oly tragikus események azonban nem ismétlõdtek meg, a városnak 1921-ben már nem kellett vérfürdõt elszenvednie baloldali közelmúltjáért. Talán ez volt a hároméves szerb megszállás korszakának legfõbb történelmi haszna. Még augusztus 21-én 108 fõnyi csendõrség érkezett, hogy biztosítsa a nemzeti hadsereg alakulatainak bevonulását. De a fehérterror módszereit már nem lehetett alkalmazni, jóllehet az újonnan kinevezett fõispán, Keresztes Fischer Ferenc, a megyei közélet minden területén élt közismerten kemény szigorával. Az újra magyar várossá lett Pécs, Magyarország egyre súlyosabb gazdasági viszonyainak lett kiszolgáltatva. Az infláció, a munkanélküliség, a csõdök elsõsorban az alsóbb néprétegeket, de a polgárságot is sújtották. A átlagmunkás két órai bérébõl tudott venni egy kiló kenyeret. Az alispán azonban Buick autót vásárolt. A politikai életben elsõsorban gróf Zichy Gyula püspök tûnt ki. Mindenütt ott volt, ahol az új, jobboldali kurzus érdekében tenni lehetett. Ezek sorában olyan események is voltak, mint a pécsi Erzsébet Tudományegyetem megalapítása. 1925-ben kalocsai érsek lett, utóda, a korábbi bonyhádi plébános, Virág Ferenc sokkal inkább emlékezetessé tette mûködését szociális felelõsségérzetével és türelmével. 1928-ban indultak a legnagyobb újkori sztrájkhullámok, de nem bántak kesztyûs kézzel a baloldali mozgalmak szereplõivel sem. Hazatért emigránsokat 12 évekre ítélte korábbi szocialista múltjuk miatt a pécsi királyi törvényszék, mely ítéleteket aztán az ítélõtábla 15 évre emelt fel. Mûködhettek azonban legális pártok, ámbár a rendõrség minden lépésüket nyomon követte. Tíz szakcsoporttal állt vezetõ helyen a Szociáldemokrata Párt, majd a Pécsi Keresztény Kisgazda, Földmûves és Polgári Párt. Ezeket követték a Pécsi Keresztény Szocialista Párt, a szervezés alatt álló Magyar Nemzeti Párt és a Nemzeti Szocialista Párt. A város ekkori általános mentalitására jellemzõ lehet talán, hogy amikor 1932. május 25-én a Pécsi Vigadóban Beregi Oszkár, az ünnepelt színész fellépett, az egyetemi ifjúság Beregi 19-es múltja miatt tüntetett. A német nagypolitika hatása érezhetõ volt a Volksbund megerõsödésében. Az irredentizmus és antiszemitizmus jelszavai is egyre gyakrabban hangzottak fel. Az egyetem igen határozottan befolyásolta a város életét, 1940. november 6-án azonban megszûnt a bölcsészkar és utána évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra megnyissa kapuit egy valódi, több karral mûködõ egyetem.

 

Élõ múlt

 

Az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után a Szálasi vezette Nyilaskeresztes Párt befolyása Pécsett is igen nagy lett. A párt azonnal intézkedett a hatalomátvételrõl vidéken is. Pécsett október 17--18-án 94 embert érintett ez az intézkedés. A letartóztatottak között volt dr. Esztergár Lajos polgármester is, aki 1929-tõl, mint a polgármesteri hivatal népjóléti osztályának a vezetõje, a "Pécsi Normaként" nemzetközileg is elismertté vált szociálpolitikai rendszer megszervezésével lett a város legtekintélyesebb polgárává. A nyilasok befolyásának növekedését követõen Esztergár polgármestert a német hadmûveleti terület kormánybiztosának elõterjesztésére lemondatták, ezt azonban õ megelõzte nyugdíjazási kérelmével. A város valójában észrevétlenül, a maga polgári múltjának csendjében, többé-kevésbé kiegyensúlyozott gazdasági és politikai viszonyok között sodródott a II. világháborúba. Igazán komoly, kollektív megrázkódtatást az ország német megszállása után a "zsidókérdés" radikális "megoldására" irányuló törekvés jelentett.

 

A deportálások

 

A magyar zsidóság kálváriájának történetében Pécs is komor szerepet játszott. 1944 májusában nyitották meg a pécsi gettót a vasútállomáshoz közeli, ún. MÁV bérházakban. 3000 embert õriztek fegyveres tábori csendõrök a szögesdróttal körülvett háztömbben. Gyerekeket, idõseket és asszonyokat, hiszen az életerõs férfiakat ekkor már behívták munkaszolgálatra. Június végén -- a környék településeinek zsidóságával együtt -- a Szigeti úti Lakits laktanya lóistállójának trágyás homokjába és szalmájába szállásolták a mindenüktõl megfosztott embereket. Többen öngyilkosok lettek, a halottakat az udvaron terítették ki. Egy-egy lóállásban tízen is szorongtak. A pécsieket július 14-én vezényelték a pályaudvarra, ahol 75 fõs csoportokban vagonírozták be õket. Aznap, és július 16-án este elindultak a vagonok Auschwitz felé. A Szigeti út 35. számú ház, az egykori Lakits laktanya falán emléktábla idézi az utókor kegyeletét.

 

Pécs felszabadítása

 

A 3. Ukrán Fronthoz tartozó 57. hadsereg tábornoka, M.N. Sarohin (akirõl a mai Kertváros egyik nyugati fõközlekedési útját nevezték el és így is hívták 1990-ig, amikoris Nagy Imre útra keresztelték) így írt visszaemlékezéseiben az 1944-es novemberi eseményekrõl: "Különösen kitartó harcok folytak Pécs városáért, melyet a németek megkíséreltek megtartani, mint Magyarország dunántúli részeibe és a nagykanizsai olajtermelõ területre vezetõ utak csomópontját. A Pécshez vezetõ utakat és magát a várost is a németek erõs védelmi körzetté alakították át". Az orosz támadásoknak a németek ellenálltak, de nagyobb harcok nem alakulhattak ki, a várost alig érte kár. Egyetlen bombatámadás érte például a vasútállomás környékét 1944. augusztus 27-én. Az ostrom november 28-án, 22 órakor kezdõdött. A németeket a nyugati menekülési útvonaltól igyekeztek elzárni. A 32. gépesített dandár és tüzérség, a 10. gárdahadosztály gyalogsága és az 53. motorkerékpáros ezred hatolt be több irányból a városba. A visszavonuló németek egyedül a repülõtér egyik hangárját robbantották fel. A városért folyó harcoknak 5000 német katona és tiszt esett áldozatául, 1500-an fogságba estek (ezek között azonban számosan voltak, akiknek semmi közük nem volt a harcokhoz, bámészkodó fiatalemberek, akik aztán 15 év múlva térhettek csak haza a szibériai "vizsgálati fogságból"). A Siklósi úton, az ország egyik legszebb köztemetõjében, mint nemzetközi sírkertben, ma is gondozzák az elsõ világháború halottainak, a második világháborúban itt elesett orosz katonáknak a sírjait.

Zavaljov ezredes és Sarohin tábornok a város nevében hivatalosan tárgyaló Marosy László alezredessel és dr. Boros István fõispánnal megállapodtak a közrend és a város igazgatásának további kérdéseirõl. Az orosz megszállás még jó ideig tartott, az idõsebb emberek emlékezetében evvel kapcsolatban számos -- különbözõ elõjelû -- emlék rejtõzik mindmáig. De volt víz, világítás, gáz, szén. Az élet a maga polgári rendje szerint folyt tovább a háborús körülmények közepette is, ahogy Boros István írta: a város "...önállóan, az ország többi részétõl elvágva, mint egy különálló kis demokratikus köztársaság tudott helytállni". A korábban illegalitásba kényszerülõ pártok újraalakultak, ezek hozták létre a várost és a megyét irányító Nemzeti Bizottságot.

1944. december 17-én, a Pécsi Nemzeti Színházban választották meg az Ideiglenes Nemzetgyûlés 25 Debrecenbe küldendõ képviselõjét. A lakosság ellátását maradéktalanul biztosítani tudták, a terményfeleslegbõl nagy mennyiséget küldtek Budapestre. A kultúra emberei létrehozták a Janus Pannonius Társaságot, melynek elnöke Várkonyi Nándor, társelnökei Illyés Gyula és Sásdi Sándor lettek; folyóiratot alapítottak, címe a Sorsunk volt. Az 1945-ös választások a Kisgazda Párt (95 ezer szavazat) és a Szociáldemokrata Párt (27 ezer szavazat), valamint a Kommunista Párt (26 ezer szavazat) kiemelkedõ sikerét hozták. 1945. október 25-én szénkormánybiztost neveztek ki, akinek feladata a bányák állami kezelésbe vételének elõkészítése volt. A DGT tulajdonában lévõ szénmezõt a Jóvátételi Hivatal a szovjet kormány kezébe adta. A DGT bérbirtokai a magyar állam tulajdonlásába mentek át. Mindezek indokolták 1946-ban a Magyar--Szovjet Hajózási Rt. létrehozását, melyben a magyar érdekeltség 47%-os volt. (A szénbányászat majd csak 1952-ben lesz teljesen a magyar állam tulajdona.) Az államosítás, és a mögötte meghúzódó politikai szándékok, valamint a támogatások mérete igen komoly változásokat idéztek elõ a pécsi szénmedencében. A termelés 1945 és 1948 között csaknem megkétszerezõdött, 637 064 tonnáról 1 110 885 tonnára nõtt. Az 1947-es választások még nem sejttették az erõs baloldali fordulatot, hiszen Barankovics konzervatív Demokrata Néppártja az országos 16%-kal szemben Pécsett 46%-ot ért el 19 171 szavazattal, míg a Szociáldemokrata Pártnak csak 9814, a Kommunista Pártnak 8757 szavazata volt. Az országos politikai kurzusváltást követõen azonban, 1948. március 26-án, a 100-nál több munkást foglalkoztató pécsi üzemeket is államosították, így a Sör-, a Zsolnay-, Sopiana- és Bõrgyárat, és megkezdõdött az alig százéves polgári fejlõdés gyökeres átalakulása. Az új, szocialista típusú hatalmi berendezkedés eltüntette a Pius-, Ciszter-, Szent Erzsébet Gimnáziumokat, a nyolc egyházi elemi iskolát. Sikerült megszüntetni a "régi uralkodó osztály mûvelõdési monopóliumát", az egyházi tanítóképzést is. Intenzív munkástanfolyamokon, átképzéseken, a szakérettségi intézményén keresztül biztosította az új rendszer a maga "elitjét". Az elsõ Dolgozók Iskolája 1946. március 1-jén kezdte meg munkáját.

 

A szocializmust építõ bányászváros

 

1950. augusztus 15-én létrejött Pécs város tanácsa, melynek elõdleges feladatát a következõkben határozta meg az ünnepi beszéd: "A városi tanács feladata, hogy még jobban elmélyítse mindannyiunk nagy barátjával, a hatalmas Szovjetunióval a legszélesebb dolgozó tömegek kapcsolatát, hogy tanuljon a Szovjetunió tanácsaitól, melyek magas színvonalon szervezik és vezetik a kommunizmus építését...Városi tanácsunk irányítója, vezetõje a Párt lesz."

Bár 1940 után elsõsorban a bányászatot fejlesztették, a korszak termelési átlagszínvonalához képest nem volt elmaradott Pécs könnyû- és nehézipara. A magángazdaság visszafejlesztésével jutott csak túlsúlyba a szénbányászat, ami a "szén és acél országát" volt hivatott reprezentálni. A Mecsekben bányászható, kokszolható feketeszénre települt az elõször éppen a közeli szénbázis miatt Mohácsra tervezett, mégis Dunapentelén (Sztálinvárosban) felépített Dunai Vasmû. A Sopianae Gépgyárat átállították mezõgazdasági gépgyártásra, az államosított Zsolnay Gyárban az ipari kerámiagyártás váltotta fel a díszkerámiát. 1954-ben indult el szovjet fennhatóság alatt az uránérc kitermelése Kõvágószõlõs mellett. Az újtípusú bányászat nagy tömegeket vonzott a városba, a támogatott bányászat városnegyedet kapott a repülõtér helyén. Ez lett az Uránváros, az egyik legsikerültebb magyar szatellitváros, ahol elõször használtak egy Pécsett kifejlesztett épületpanelt. A periódus pécsi városépítészetének fontos alakja volt Dénesi Ödön, amíg az elõre gyártott épületelemek lakóépületeken történõ felhasználásában Tillai Ernõ járt az élen.

 

Az utolsó forradalom

 

Az 1956-os forradalmi eseményeket közvetlenül kiváltó ok az október 22-én rendezett diákparlament volt, amit a Pécsi Egyetemen tartottak. Ezen kollektív határozatot hoztak a DISZ-bõl való kilépésre. Az MDP megyei titkárának jelenlétében éles szópárbaj alakult ki, a nemzet követelései mellett, a várost érintõ kérdésekrõl is. Ilyenek voltak az uránbánya hasznosításával és felügyeletével kapcsolatosak, valamint a szovjet csapatok ittlétét, a hadifoglyok visszatérését érintõ kérdések. Követelték, hogy megfelelõ szakembereket állítsanak megfelelõ pozíciókba, hogy vizsgálják felül a begyûjtési és adózási rendszert, a káderapparátus titkos feljegyzéseinek megszüntetését, az összes politikai per felülvizsgálatát. A gyûlés után az egyetemisták utcai tüntetéseket szerveztek és felvették a kapcsolatot a munkások képviselõivel is. Mindezekre válaszul Pécs és Baranya megye tanácsa elrendelte a rendkívüli állapotot, így a statárium alatt a némán tüntetõ diákok közül már október 24-én négyet letartóztattak. Az uránbánya katonai és mûszaki szolgálatának két zászlóalja is megtagadta a munkát, nemzetõr csoportok alakultak, és megkezdte munkáját a katonai tanács, mely ekkor még csak belsõ szervezeti kérdésekkel foglalkozott. November 2-án kelt a híre annak, hogy szovjet páncélosok körülzárták a magyar repülõtereket, egy nappal késõbb érkeztek jelentések arról, hogy nagyobb szovjet páncélos egységek indultak útnak Pécs felé, majd november 4-én behatoltak a városba. Az ellenálláshoz segítséget követelõ polgári lakósságtól a Kiegészítõ Parancsnokság megtagadta a fegyverek kiszolgáltatását, illetve mindent megtettek annak érdekében, hogy megóvják a polgári lakosságot az összetûzésektõl. Az oroszok lefegyverezték a városban állomásozó nagyatádi lövészezred állományát és elfoglalták a város legfontosabb stratégiai helyeit, középületeibe beköltöztek. A megszálló erõk parancsnoka, Kornyusin õrnagy megparancsolta, hogy oszlassák fel a nemzeti bizottságokat, gyülekezési és kijárási tilalmat hirdetett és az ellenállással szemben az azonnali megtorlás lehetõségét is felvetette. A fiatalok -- egyetemisták, katonák, munkások -- közül sokan elmenekültek a hegyek közé és megkíséreltek harcolni az intervenciósok ellen. Két hétig tartották magukat, amíg a megszállók fegyveres karhatalmi egységeket küldtek ki megsemmisítésükre. November 22-re sikerült is megszüntetni a szervezetlen ellenállást, de a "Mecseki Láthatatlanok" még hosszú ideig nyugtalanították a város katonai vezetését. A Horváth Géza vezette "Mecsek szabadságharcos csoport" tevékenysége volt a legjelentõsebb. Félkatonai alakulatként szolgáltak, Vágotpusztán még katonai esküt is tettek. Többségük késõbb emigrált, sokukat elítélték és néhányat ki is végeztek közülük. Ma, az egykori forradalmi mozgalom kiindulópontjául szolgáló téren, ahol október 22-én Kiss Dénes fõiskolás "Velünk vagy ellenünk" címû versét szavalták az ÁVH géppuskáinak takarásában, a "48-as téren" áll Farkas Ádám szobrászmûvész "56-os emlékmûve". A vörösmárvány gránit-talapzaton álló, lövedékek becsapódásától "sérült" fekete gránitoszlop emlékeztet bennünket az egyszerre szomorú és ugyanakkor reményteljes forradalom korszakára.

 

Megbékülés és modernizáció

 

Az MSZMP késõbbi hangulatjelentései szerint a konszolidáció gyorsan megkezdõdött. Felvetõdött az új gazdaságirányítás bevezetésének a szükségessége is. Pécs város ekkori fellendülését a nagyarányú ipartelepítésnek és hasadóanyag-bányászatának köszönhette. Az életszínvonal az átlagosnál nagyobb mértékben növekedett, de ez egyben kikényszerítette az átlagosnál aránytalanabb mennyiségi fejlesztéseket. 1962--1963 között hozták létre a Mecseki Kultúrparkot és az Úttörõvasutat, 50 méteres medencét építettek a Hullám fürdõben, egy sor közutat , víz- és gázcsatornát fejeztek be. Folyamatban volt a meszesi kultúrház, turistaszálló építése. Döntés született a Misina tetõn építendõ toronyról, a kertvárosi könyvtárpavilon építésérõl, Orfõn úttörõtáborról, szökõkutakról, bölcsõdeépítésrõl is.

Az 1960--70 közötti idõszakban nõtt a kisvárosias, polgári Kertváros köré az akkori Lvov Kertváros a maga ötvenezres lakosságával. Pécshez csatolták 1946-ban Mecsekszabolcsot, 1953-ban a község rangú Pécsújhegyet, Mecsekalját, Vasas és Málom falukat. 1955-ben Nagyárpád is Pécs része lett. 1980-ban a városlakók száma 170 ezer volt, éppen kétszerese a felszabadulás idején számlált népességnek.

 

Aknai Tamás [Változó Világ 12.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 12.

PÉCS

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019