VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

December 27.

Hegel szeretetfilozófiája III.

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

3. Az ifjú Hegel szeretetfilozófiája mint életfilozófia

3. 1. A „szétszakított ember” identitásproblémái és a korai interszubjektívitás-modell

Ez a fragmentum az említett sokféle hatás ellenére mégis elsősorban Hegel szövege, olyan szöveg, amely izgalmas életfilozófiai esszéként is olvasható. Olyan kérdéseket feszeget itt Hegel, hogy a szeretet az „élet” alapértéke, amelynek lényege az „egyik” és a „másik”, az én és a idegen dialektikus kapcsolata. A szeretet az élet alapviszonya, az emberi kapcsolatok archétípusa, amelynek tartalma az egyesülés. A szeretet mint egyesülés azonban kihívás, döntés és feladat is az egyének számára. Nem abszolút tehát, mindig van alternatívája, lehet másként is dönteni – akár a szeretet és az egyesülés ellenében is. Az ember dönthet a szétválasztottság, a tárgyak és az anyagi által uralt „pozitív” életvitel mellett, amely alapjaiban életellenes. Ugyanakkor a szeretet választásával képes a halált, az elmúlást, a végességet az ellentétébe, a halhatatlanságba és a végtelenbe átfordítani. A szeretet mint egyesülés e második alternatíva esetén isteni teremtő aktussá emelkedik, oly módon, hogy egyszerre rendelkezik antropomorf és teomorf vonásokkal. (A szellem filozófiájában hasonlóan kettős szerkezetű pl. az a metaforikus meghatározás, hogy a „művész isten mestere”.) Hegelnél a szeretet mint egyesülés eme emberi és egyben kozmikus teremtő aktusa ugyanakkor még nem keresztényi tartalmú. S bár a Platón-hatás nyomait erőteljesen magán viseli, emellett Hegel modernitáselméletének elemeire is ráismerhetünk. Hegel modernitáselméletének nemcsak történetfilozófiai és társadalomfilozófiai aspektusai vannak, hanem egy sajátos, életfilozófiainak nevezhető dimenziója is. S a szeretet az a hegeli téma, amelyben ez világosan megmutatkozik.
Hegel életfilozófiai ihletettségű szeretetfilozófiája összefonódik formálódó kultúr- és történetfilozófiai elveivel. A szeretet alcímet viselő passzusban megismétli A keresztény vallás pozitivitása c. fragmentumból azt a gondolatot, hogy mind a zsidó vallás, mind a kereszténység önmagát tette végcéllá, és terjeszkedésük által a sokféle függőség viszonya alakult ki. Ezek a nagy történeti vallások és kultúrák az alávetettség és a szolgaság viszonyát terjesztették. Ennek konzekvenciája, hogy az „egyesek mindinkább veszítenek értékükből, igényeikből, önállóságukból.” (Ií, p. 117.) Ezáltal a tárgyak, a külvilág, az anyagi – metaforikusan szólva a „halott dolgok” világa – lett az abszolút. Ebben a helyzetben az ember önmagában való bizonyosságának titka a tárgyakban, az anyagiban, a külsőben mint abszolútban van. A történeti okokra visszavezethető „megfordítottságban” vagy „kibillenésben” (Verkehrung)18 az ember arra a belátásra jut, hogy bár az anyag az abszolút, ám ha ő nem lenne, akkor többé számára sem lenne semmi.
Ez a paradox önmagában való bizonyosság a „meddő semmivel” való szembesülésben azonban nem eredeti állapot, s nem is a a távoli múltban gyökerezik. Modern metafizikai és ismeretelméleti kérdések rejlenek Hegel ama megjegyzései mögött, miszerint a „meddő semmivel” való szembesülés a léttapasztalat, az anyagi abszolúttá válása megtapasztalásának folyománya. Márpedig – folytatja Hegel – az ember nem tudja elviselni, hogy ebben a „meddő semmiben” gondolja el magát. S abban, hogy hogyan gondolja el önmagát, nem csak az jelent problémát, hogy képtelen a „meddő semmiben” elgondolni önmagát. önmaga elgondolásában saját szembeállított létezésével is számolnia kell. Nyilvánvaló, hogy Hölderin Ur-Theil-gondolata felbecsülhetetlen jelentőséggel bír ezen a ponton is Hegel alapállásának kikristályosodása számára. S a szeretetfilozófia éppen ezen alapállás formálódása mentén, ám korántsem annak melléktermékeként bontakozott ki, hanem a modern ember mint „szétszakított ember” problémává vált önazonossága szemszögéből.
Az ember önmaga elgondolásának, önazonosságának mind a két aspektusa – a külvilághoz, az anyaghoz, a „meddő semmihez”, ill. az önmagához való viszonya mint saját szembeállított létezésének tudata – arra a belátásra vezeti, hogy „semmi sem feltétlen”, és „semmi sem hordja magában lényének gyökereit, minden csak viszonylagosan szükségszerű”. (Ií, p. 118.) Ez az „abszolút viszonylagosság” rendkívül fontos gondolata, amelyet a késői Hegel is megőriz, bár hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről. Az ember ui. nem mint olyan van, s ennyiben sem abszolút. Az ember mindig mint az egyik és a másik viszonya van, amely viszonyban az egyik idegen hatalom révén van a másik számára – de önmaga számára is. A másik mint idegen és hatalommal bíró áll vele szemben – s önmagával szemben is. Az egyiknek a másikhoz való viszonya mindig az önmagához való viszony is. Az emberi lét „gyökerei” pontosan ebben a viszonyban vannak, és nem az egyikben, nem is a másikban, hanem kettejük viszonyában. Ebben a viszonyban az idegenség és a hatalom – a szembenállás – az első mozzanat. ám mindez megfordul, de nem úgy, hogy az idegenség és a hatalom megsemmisülne; erre nemhogy szükség nincs, de kifejezetten veszteség lenne, hiszen „a másikból csak e hatalom kegye révén részesedik” az én, az „egyik”. önálló létét csakis e kegy révén, az idegenben és az idegen hatalma révén éri el az én: „ez az idegen ajándékoz az embernek mindent, ennek kell köszönetet mondania önmagáért.” (Ií, p. 118.) A „másik”, az idegen nem csökkenti az „egyik” értékét, hanem éppen növeli azt, s ez kölcsönösen igaz. Kapcsolatuknak ez a közvetítettsége, nem pedig az ember mint egyén közvetlen léte a gyökere és elve az emberi létezésnek.

3. 2. A másság és idegenség – a szeretet és az élet konstituensei

Az egyik és a másik közötti viszony nem mindegyike tartozik a szeretet tartományába. Míg az interszubjektitivás, az egyik és a másik viszonya archétipikus, addig az „igazi egyesülés”, a „valódi szeretet” kivételes, csodával felérő állapot. A szeretet az élethez mint alapértékhez kötődik abban az értelemben, hogy Hegel az életet, az elevenséget szembeállítja a pozitívval, a „halott dolgok” világával. „Igazi egyesülés”, „valódi szeretet” csak az olyan élők között lehetséges, akik egyenlők a hatalomban, ami egyet jelent azzal, hogy egymás számára teljesen élők, semmilyen tekintetben nem halottak. (Ií, p. 118.) A szeretet mint a szembeállítottság kizárása tehát kivétel és nem archétipikus. Mint kivétel, nem az értelem, de nem is az ész aktusa. A szeretet érzés, de olyan érzés, amelyben a kapcsolat, a viszony, az egyesülés a lényeg, s nem a benne érintettek és résztvevők egyedisége. Ezért hangsúlyozza Hegel, hogy a szeretet érzés, de nem egyedi érzés. Az egyedi érzés ugyanis a „rész-élet” és a „szétszakított ember” attribútuma, aki felaprózódik az érzések sokféleségében, identitását ezáltal veszélyeztetve. A szeretet érzésének teljessége egészen más, mint az érzések sokféleségének puszta teljessége. A puszta összesség, a mennyiségi összeadódás, az érzések külsődleges egymásmellettisége helyett a szeretetben mint az „egyik” és a „másik” viszonyában „maga az élet” van. „Maga az élet” – mint önmaga megkettőződése és egysége. Azaz az „egyik” és a „másik” viszonya nem más, mint a másság, az idegenség megtapasztalása, s a másságon és az idegenségen keresztül megtapasztalható önazonosság.

Ezt a kiteljesedett egységet, az önazonosság kivételes állapotát a szeretetben csakis a másikkal együtt lehet megélni és elérni. A közvetítettség mint a szeretet alapviszonya ekkor még nem kapcsolódik logikai, fogalmi közvetítettséghez. Márcsak azért sem, mert a vallás, és nem a filozófia mint tudomány a szeretetnek mint egyesülésnek a közege. A megélt, megtapasztalt idegenség és az idegenség jellegétől való megfosztás e szöveg szerint nem a szeretet logikai fogalmához rendelődik, hanem a valódi szeretetnek mint az élet alapelemének és mint modern magatartásmódnak a konstituense. O. Pöggeler nyomán úgy is fogalmazhatunk, hogy a valóság még nem veszi át az élet helyét. Az élet a szeretetben mint kivételes egyesülésben „minden további károsodás nélkül magára talál”. (Ií, p. 118-119.) Az élet magára találása az „egyik” és a „másik” együttes magára találása. Ez az eggyé válás a magával való azonosulás is, amennyiben az „élő érzi az élőt”.

3. 3. Szeretet és halál

A szeretet mint az egyik és a másik egyenlő, kölcsönös viszonya és együttese nemcsak az élethez köt, hanem a halállal is szembesít. Az élő már önmagában azt is jelenti, hogy meghalhat; az élő „saját életelve” a halál. A növény nem meghal, hanem kiszárad, ami valami idegennek a reflexiója. Az ember viszont az élet és a halál relációjában határozza meg magát – akkor is, amikor szeret. A szeretet az egyik és a másik egyesülésében, a szétválasztottsággal, a „halott dolgokkal” való szembefordulásukban őket magukat mint halandókat képes egyesíteni. Ezáltal a szeretet képesség a halhatatlanságra. Ennek nem csupán a „halott dolgokkal” szembeni magatartásban van meg a lenyomata, hanem mindenekelőtt a másiknak – a vele való egyesülés mint szeretet által – a halál hatalmából való kiszabadításában.
ám a halál fölébe kerekedni nem magától értetődő – a szeretet ebben a vonatkozásban is kivételességet jelent. Sok minden múlik ui. a szeretetben egyesülők magatartásán. A teljes odaadás, ill. az önállósághoz való ragaszkodás két különböző alternatívát jelent. Ha az egyik védelmezi önállóságát, akkor azt védelmezi, ami halandó, s ami a tulajdon meghatározása alá esik. Az ilyen magatartás a halandóba helyez értéket, ezért „szégyentelen”, fűzi hozzá Hegel. Ezzel szemben a másik magatartási minta a „tiszta kedélyé”, amely nem a szeretetet szégyelli, hanem azt, hogy ez az érzése nem tökéletes, hanem hiányos. A szégyen nem kísérő emóció, nem efemer jelenség, hanem a szeretet konstituense. A szégyennek egyaránt van fizikai-testi és morális-szellemi tartalma. A szégyen ugyanis a testre való emlékezés, a személyes jelenlét révén, így az individualitás érzésében lép fel, miközben túlmutat a közvetlen érintkezésen, magában hordozván a félelmet attól, ami testi és halandó – a másik elvesztésétől való félelmet. A szexualitás és a halál közelségének elementáris élménye átsüt Hegel e sorain. ám a „tiszta kedély” magatartása erősebb a félelemnél, mert szeretete révén megszüntetheti az elválasztásokat – még az abszolút elválasztottságot, a halált is. Az égi és földi szerelem misztikus egyesülésének elemeit integráló, újplatonikus elemekkel átszínezett hegeli elemzés az egyik legszebb fejezete életművének.
A szeretetnek ezt a kivételes hatalmát Hegel azzal magyarázza, hogy a szeretetben résztvevők olyan egyenlőségi viszonyban vannak, amelynek lényege éppen fordítottja az adás-vétel piaci szabályainak. A szeretet egyenlőségi viszony, hiszen „egyszerre vesz és ad”. ám ez nem a formális egyenlőség viszonya, nem a modern piac és a modern gazdaság alapszabályait követi, hangsúlyozza a brit gazdaságtant tanulmányozó Hegel. Mert aki elvesz, az nem lesz ezáltal – vagy nem ezáltal lesz – gazdagabb a másiknál. Magát is gyarapíthatja, de éppannyira a másikat is. S az, aki ad, nem lesz szegényebb. Shakespeare-t idézi, kiemelve, hogy Júlia Rómeóban szeretete, szerelme révén többet kap, s alakja a szeretet különös nyereségképző elvét reprezentálja: minél többet adok, annál többem van. Azaz a szeretet formális egyenlősége különös egyenlőtlenségbe csap át azáltal, hogy multiplikálódik abban, aki ad. S mindez nem egyszerűen az érzés nyeresége, hanem az „élet gazdagságának” nyeresége is.

3. 4. A szeretet és az „élet gazdagsága”. A szeretet mint az életvitel konstituense

A szeretet nem puszta érzés, hanem az életvitel konstituense is Hegel szerint. A modern szeretet elemeit az egyén életvitel szemszögéből a következőképpen összegzi: „Az életnek ezt a gazdagságát nyeri a szeretet, amikor kicseréli a lélek minden gondolatát, minden sokféleségét, amikor végtelen különbségeket kutat és végtelen egyesüléseket ismer meg.” (Ií, p. 120.) A modern egyének életvitelének és tapasztalati világának ez a sokfélesége és végtelen nyitottsága mind a külső természethez való viszonyban, mind a testi érintkezésben, a „tudattalanságig menő tapintásban” megmutatkozik. A tapintás – a fizikai érintésen túl – a legmagasabb szellemi egyesülés aktusa, amelyben „a szellemek kicserélődnek”. Ez a pillanat a halhatatlanság csírája, a nemzés aktusa és végtelen pillanata, amely az isteni teremtéssel rokon. Az új élet kezdete egyszersmind új szembeállítottságok kiindulópontja, így az élet végtelen körforgásának eleme. A szeretet mint egyesülés immár a kozmikus rendbe illeszkedés státuszát kapja, túllépve az egyesülés fent tárgyalt interszubjektivitásának határait. Két ember egyesülésében a természet és a szellem rendjét is átfogó kozmikus rend is érvényre jut, s a két embernek ebbe a rendbe való illeszkedése lesz a személyes identitás megtapasztalásának legtágabb horizontja.

 

3. 5. A szeretet – a jog és a tulajdon korlátai között

A következő szakaszban Hegel megint visszatér a földre, s a szeretet organikus és kozmikus dimenziói után ismét az „egyik” és a „másik” viszonyát állítja középpontba. De most egy újabb aspektusból teszi ezt, realizmusáról téve tanúbizonyságot. Az egyesülés kivételes pillanatára a hétköznapok józansága következik. Az egymást szerető emberek ugyanis számos „halott dologgal” vannak kapcsolatban. A modern ember életvitelének nemcsak a bensőségesség és a szeretet a középpontja. Ez a magánszférában van így, vagy lehet így. ám a nyilvános életvitel, a gazdaság, a politika, a jog intézményi rendje a „halott dolgokhoz”, a tulajdonhoz, a vagyon világához is köti őket. A modernitásban minden, aminek az ember birtokában van, a tulajdon jogi formáját viseli – szögezi le Hegel a gazdaságtan nyomán. S ha a vagyon és a tulajdon ilyen fontos része a modern ember életvitelének, „gondjainak és gondolatainak”, akkor az „egymást szerető emberek” sem bújhatnak ki az alól, hogy reflektáljanak viszonyuknak erre az oldalára. (Ií, p. 122-123.)
Ezzel viszont az ifjú filozófus a modern életvitel prózai oldalára irányítja a figyelmet, a német idealizmusban sok tekintetben kitaposatlan ösvényre lépve ezáltal. A modern élet prózaisága és az életet felváltó „valósága” az érett Hegel számára fontos téma lesz, amelynek a Jogfilozófia szeretetelméletében és családkoncepciójában is meglesznek a konzekvenciái. Nem kevésbé fontos ez a belátás a modern – romantikus – művészet, ezen belül is különösen a modern dráma hegeli elmélete szempontjából. A modern prózai életvilág-tematizálása hozzájárult ahhoz, hogy a poétikus képességgel megírt korai szeretetfilozófiát a későbbiekben a modern életvitel prózai alapjait szem előtt tartó szeretetelmélet váltotta fel. Hegel szeretetfilozófiájában mégis számos kontinuus elemet fedezhetünk föl. Talán leginkább vonzó a mai ember számára ezek közül az a belátása, hogy a szeretetben az emberi kapcsolatok ősmintáját mutatta meg, és a szeretet-kapcsolatok mélységében felvillantotta a végességünk határait átlépni képes erőket.

Jegyzetek

1. E tanulmány gondolatmenete volt az alapja annak az előadásnak, amelyet a Szegedi Egyetem Filozófia Tanszéke által szervezett konferencián tartottam, 2002 májusában.

2. A Jogfilozófia alapvonalai híres-hírhedt előszava (1820) mellett A logika tudománya második kiadásához írt előszóra (1831), ill. A filozófia tudományok enciklopédiája második és harmadik kiadásához írt előszavakra (1827, 1830) utalok itt.

3. G.W.F. Hegel: Esztétikai előadások. Második kötet. Ford. Zoltai Dénes. Budapest 1980. E rövid áttekintéshez vö. különösen : pp. 95-106., 110-126., 137-144. A továbbiakban az idézés módja: E.

4. Uő.: A jogfilozófia alapvonalai. Ford. Szemere Samu. Budapest 1971. E vázlatos áttekintéshez lásd az alábbi szöveghelyeket: pp. 186-187., 190-196., 198-200.

5. Az „együttfilozofálás” terminusát D. Henrich alkalmazza a német idealizmus 1789 és 1795 közötti korszakának rekonstruálása során. úgy vélem, hogy ez a terminus kiterjeszthető és alkalmazható Hegel frankfurti éveinek a Hölderlinnel közös időszakára, sőt bizonyos megszorításokkal még az első jénai évekre, a Schellinggel való együttműködés idejére is. V.ö.: D. Henrich: Konstellationen. Probleme und Debatten am Ursprung der idealistischen Philosophie. Stuttgart 1991.

6. Hölderlin Urtheil und Seyn c. fragmentumának jelentőségéhez a német idealizmus keletkezéstörténete szempontjából lásd: D. Henrich: Hölderlin über Urteil und Sein. Eine Studie zur Entstehungsgeschichte des Idealismus. Uo.: pp. 49-80.

7. A keresztény vallás pozitivitása c. töredékben a görög fantáziavallást mint
1szabad emberek vallását fogja föl, akik saját maguknak adtak törvényeket, amelyeknek engedelmeskedtek. A római világban az egyéniség, a saját személyiség előtérbe kerülése megingatta e vallás alapját, amelyhez a jog szolgáltatott megalapozást. Hegel a görög fantáziavallásról ugyan azt írja, hogy mindenben, ami szép és nemes, ma is példaképeink, ám az egész elemzés a kor szellemének változását szem előtt tartó történeti áttekintés része. Vö.: G.W.F. Hegel: Ifjúkori írások. Vál. Márkus György. Ford. Révai Gábor. Budapest 1982. pp. 74-89. A továbbiakban az idézés módja: (Ií.)

8. Hegel Gadamer szerint az elmúlt élet közvetlen restitúcióját valló Schleiermacherrel szemben „döntő igazságot fogalmaz meg, mert a történeti szellem lényege itt nem a múlt restitúciójában van, hanem a jelenkori élettel való gondolkodó közvetítésében áll.” In: H.-G. Gademer: Igazság és módszer. Ford. Bonyhai Gábor. Budapest 1984. p. 129.

9. Tengelyi László – O. Pöggeler nyomán – erre a megállapításra jut Hegel és a tragikus bűnfelfogás c. esszéjében. Vö.: Tengelyi László: A bűn mint sorsesemény. Budapest 1992. p. 52.

10. K. Düsing etikai-antropológiai pozícióként jellemzi Hegel álláspontját, amely a Hölderlinnel való frankfurti diszkusszióban alakul ki, s amelyet Hegel szeretetelmélete kiinduló pontjának tart. Az én olvasatomban Hegel formálódó alapállása történetfilozófiai és életfilozófiai indíttatású, s így radikálisan különbözik a metafizikai egyetlen szubsztancia spinozai megoldásától, de a hölderlini gondolattól, az élet panteizmusától is, amely ugyancsak spinozai ihletésű gondolat. Düsingnek viszont abban igaza van, hogy a szeretetnek Hegelnél nincs meg az a kozmikus dimenziója – a Platón-idézetet leszámítva –, amely Hölderlin szeretetelméletét uralja. Lásd: K. Düsing: Jugendschriften. In: O. Pöggeler (Hrsg.): Hegel. Einführung in seine Philosophie. Freiburg/München 1977. p. 34.

11. A német idealizmus legrégibb rendszerprogramja, a Hegel kézírásában fennmaradt kétoldalas szöveg szerzősége körül máig nem nyugodtak meg a kedélyek. Az arról szóló vita eldöntetlen maradt, hogy vajon Schelling, Hölderlin, vagy Hegel lenne-e a szerző. Azt hiszem, hogy nem is ez a döntő kérdés, hanem sokkal inkább az, hogy ez a szöveg az együttfilozofálás dokumentuma, s így a filozófia történetében egy szinte egyedülálló termékeny korszaknak a lenyomata.

12. A Vázlatok a vallásról és a szeretetről c. töredéket az alábbi kiadás szerint idézzük: G.W.F. Hegel: Ifjúkori írások. (Lásd: 7. jegyzet.) Itt említem meg, hogy a magyar szöveg nem teljes, nem tartalmazza a töredék utolsó részét, amely a Glaube und Sein címet kapta. Hegel itt a pozitív vallás és a pozitív hit problematikáját vizsgálja a gondolt és a gondolat, ill. a hit, az érzés és a gondolkodás relációiban, tovább taglalva a szétválasztottság és az egyesítés alapvető problémakörét. A lét különböző módjai egyben az egyesítés teljesebb vagy kevésbé teljes módjai. A lét, az egyesülés és a szeretet összefüggésének hegeli koncepciója ebben a részben kimondottan a Hölderlin-hatás nyomait viseli magán. V.ö.: G.W.F. Hegel: Frühe Schriften. In: Werke in 20 Bänden. Frankfurt a.M. 1986. Bd 1, pp. 250-254.

13. Nincs itt mód arra, hogy az interszubjektivitásnak mint hegeli modellnek a jelentőségét az egész életmű szempontjából áttekintsük. Az elismerés hegeli terminusának beható vizsgálata indította el azt a Hegel-irodalomban ma már széles körben elterjedt felismerést, hogy Hegel egészen új útra lépett, a gyakorlati filozófia korábbi tradícióihoz viszonyítva is, amikor az interszubjektivitás modelljét egy átfogó, komplex életfilozófiai, társadalom-történetfilozófiai, politikafilozófiai és gazdaságfilozófiai kontextusban kidolgozta. Csupán néhány nevet említek itt meg, akik a hegeli filozófiának erre az aspektusára irányítottak a figyelmet: L. Siep, J. Habermas. A. Honneth.

14. K. Düsing: im., p. 36. Vö.: 9. jegyzet.

15. A hegeli álláspontnak a hölderlini szép valláskoncepcióval való azonossága mellett foglal állást K. Düsing. im., p. 33.

16. Az, amit Kierkegaard szubjektív dialektikájának szokás nevezni, metodológiailag is rendkívül jelentős belátás, többek között a szeretet mint filozófiai téma kidolgozása szempontjából is. Kierkegaard alábbi gondolata a hegeli szeretetfilozófia dialektikájának és – nota bene – logikájának megértése szempontjából is gyümölcsöző lehet: „A dialektikát általában meglehetősen absztraktnak képzeljük, s főként a logikai mozgásokra gondolunk. Az élet azonban gyorsan megtanít bennünket arra, hogy sokféle dialektika létezik, hogy majdnem minden szenvedélynek megvan a maga saját dialektikája.” U.ő.: Vagy-vagy. Ford. Dani Tivadar. Budapest 1978, p. 206. – Hegel szeretfilozófiája úgy is felfogható, mint a szeretet saját dialektikájának és saját logikájának feltárására tett kísérlet – akár a fenti kierkegaard-i értelemben is.

17. A Hölderlinnel Frankfurtban folytatott disszkusszió jelentőségéről Hegel filozófiai felfogásának átalakulása szempontjából árnyalt elemzést ad K. Düsing. Vö.: K. Düsing: Jugendschriften. In: Hegel. Einführung in seine Philosophie. Hrsg. von O. Pöggeler. Freiburg/München 1977. pp. 33-42.
18. A Verkehrung kifejezés Szemere Samu fordításában ‘megfordítottság’, Makk Norbert javaslata szerint ‘kibillenés’.

 

Rózsa Erzsébet [Pro philosophia 2002./4.]

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 1.

Élő vallások

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019