VÁLTOZÓ VILÁG

VV EXTRA

MÉG TUDÁS

EMBER

KÖZÖSSÉG

VVM

 

A mai nap, részletesen  

Támogatásod?

Számít!

 

Változó Világ Mozgalom

A munkához való jog

Egy jobb világért | Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok | Változó Világ Klub

 

Egyéni keresés

 

 

Mi a Változó Világ Mozgalom?

Itt a bemutatkozása!

(Letölthető PDF dokumentum)

Olvasd el!! Légy forradalmár!

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

A világ bölcsessége :: A népek bölcsessége :: A világ bölcselői

VÁLTOZÓ VILÁG MOZGALOM

A munkához való jog

A munka, annak igazságos elosztása és megbecsülése

 

   
A VVM javaslata
   

 

 

 

Trend-Váltó dosszié

A foglakoztatás-politika

 

 

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

 

 

 

 

A munkához való jog, mint ahogy a lakáshoz való jog is, az élethez való jog szerves része.

A civilizáció egyik abszurd és embertelen jellegzetessége a társadalom egy jelentős részének megfosztása a munka lehetőségétől. A munka ugyanis az életfenntartás alapvető eszköze. Minden élőlény köteles szüntelen erőfeszítéseket tenni élete fenntartásához. Ezek az erőfeszítések jelentik az embernél a munkát. Valakit megfosztani a munka lehetőségétől egyenértékű az élettől való megfosztással. A társadalom elfogadhatatlan módon inkább arra vállalkozik, hogy jól-rosszul gondoskodik a munkalehetőségtől megfosztott tagjainak életben tartásáról, mintsem hogy számukra is biztosítson munkalehetőséget. Ez a több ezer éves gyakorlat egy tollvonással felváltható, de a jelenlegi anyagi profitra épülő jogállamban hasonló terv sajnos illuzórikus.
A munkanélküliség, az emberiség ellen elkövetett egyik legnagyobb bűn felszámolásához az egyetlen célravezető eszköz a munka demokratikus elosztása. Ez ma már nem lehet pusztán alkotmányos deklaráció. A társadalomnak hatásosan és hatékonyan kell biztosítania, hogy mindenki jusson valóságos munkalehetőséghez, és nem azt, hogy segélyekkel biztosítsák a munka nélkül maradt embereknek, családoknak a minimális megélhetést.

A teljes foglalkoztatottságot alapvetően települési szinten kellene megoldani. Ehhez minden országnak meg kell találnia a neki megfelelő formákat és mechanizmusokat, értelmesen hasznosítva a nemzetközi tapasztalatokat és trendeket, ésszerűen alkalmazkodva azokhoz.

Új alapot teremthet a teljes foglalkoztatottság biztosításához a munkakvóta-gazdálkodás. Ebben a rendszerben a gazdasági társaságok licitálnának a rendelkezésre álló munkaerő-forrásokra, és szabályozott módon vállalnák az elnyert munkaerő foglalkoztatását. Szabadon működhetne a munkakvóta-kereskedés is. A gazdasági szervezeteknek ezt a felelősségét azzal kellene megerősíteni, hogy a fizetésképtelenség analógiájára szabályozni kellene az esetleges foglalkoztatás-képtelenséget is. Fontos lenne, hogy a jelenlegi gyakorlattal szemben ─ amikor fizetésképtelenség esetén az állam gyakorlatilag egyetlen eszközt, a felszámolást ismeri ─ akár fizetésképtelenség, akár foglakoztatás-képtelenség esetén első lehetőségként az (átmeneti) államosítás, esetleg a szervezet egészként való elárverezése jöjjön számításba.

A megfelelő munkát nem találó emberek foglalkoztatására speciális szervezeteket, célszerűen szövetkezeteket kellene felállítani. Ezek feltétel nélkül biztosítanának munkát mindenki számára, aki ezt igényli. Ehhez a társadalomnak olyan gazdasági, szociális és szakmai környezetet kellene kialakítania, hogy ezek a szervezetek megfelelő önszerveződéssel, önigazgatással és ésszerű külső támogatással életképesen és hatékonyan tudjanak működni a piacgazdasági körülmények között is.

A teljes foglalkoztatottság biztosítása nem minden, amit meg kelleme oldani. Legalább ennyire fontos a munka becsületének helyreállítása, kezdve a gyerekek és a fiatalok megfelelő nevelésével, a társadalom értékrendjének újragondolásáig.

Budapest, 2002. május
 

* * *

A munka az egyik legfőbb érték, de ügye rosszul áll. A helyzet tragikus lényegében az egész világon, bizonyos vonatkozásokban Magyarországon még inkább. A munkával kapcsolatban három fő probléma követel megoldást: a munka igazságos megosztása, a munkalehetőségek bővítése és a munka nagyobb megbecsülése.

 

1. A munka igazságos megosztása nem függvénye annak, hogy sok vagy kevés munkaalkalom van egy közösségben. A meglévő munkát el lehet osztani igazságosan vagy igazságtalanul, ahogy az ennivalót, az egyéb anyagi javakat, az egészségügyi ellátást stb.

A modern piacgazdaságokban az alapszabály az, hogy a munkalehetőséget a vállalkozások saját belátásuk szerint teremtik és szüntetik meg. Ezen belül saját belátásuk szerint „allokálják”, azaz telepítik földrajzilag. Ezekért a munkalehetőségekért a munkavállalók piaci körülmények között versenyeznek. Az emberek egy csekély része be sem száll a versenybe, egy másik, igen jelentős része viszont igyekezete ellenére hozzá sem jut munkalehetőséghez. Azok egy része, akik nem jutnak munkalehetőséghez, regisztrált munkanélküliek lesznek, és azok részére a közösség ideig-óráig biztosítja a létezés anyagi fedezetének kisebb-nagyobb részét.

A közösség szüntelen társadalmi-politikai harcok eredményeképpen valamilyen mértékben szabályozza a munkaügyet és a munkapiacot, de elfogadhatatlan az a ma érvényes alapelv, hogy kiinduló pont a piaci törvények felsőbbrendűsége, a társadalmi igazságosság elvével szemben. A piaci törvények szentségének szószólói azt hirdetik, hogy a szabadjára engedett piaci folyamatok „előbb-utóbb” megtalálják a megoldást minden gazdasági és társadalmi problémára.

Ezekkel a nézetekkel lehet és kell vitatkozni, de most nem ez a legfontosabb feladat, hanem egy új komplex program megvalósítása, amely világos és reális célokat tűz ki.

A munka igazságos elosztása alapvetően társadalmi, és kevésbé gazdasági feladat. Jelentősége elsősorban abban van, hogy a piac mindenhatóságát hirdető, a társadalmi problémákat cinikusan elkenő felfogással szemben, az igazságosság eszméje jutna meghatározóbb pozícióhoz. Viszont nem elhanyagolható a gazdasági jelentősége sem, hiszen a munka igazságos elosztása lehetővé tenné a szociális kiadások nagy részének megtakarítását, így az adóterhek könnyítését.

Megoldható-e, és ha igen: hogyan a munka igazságos elosztása? A munka igazságos elosztása elvi, makrogazdasági szinten a lehető legegyszerűbb feladat. Ha a munkalehetőség össztársadalmi mennyiségét például munkanapokban megbecsüljük, és tudjuk a munkaképes lakosság számát, egy egyszerű számtani osztást kell elvégezni. A megoldás egy olyan munkahét kiszámítása, amely mellett mindenkinek jutna munka. A 19. és a 20. században a munkásság egyre rövidebb munkahétért küzdött, de ennek hátterében az emberibb élet szándéka állt. A 20. század végén és a 21. század elején több fejlett ország hozzákezdett a munkahét csökkentéséhez, 38, 37 vagy akár 36 órás munkahét bevezetéséhez, kifejezetten a munkanélküliség csökkentése szándékával. Ez a tendencia mostanában, a globalizáció korában súlyosbodó gazdasági problémák következtében, abszurd módon éppen a munkáltatók nyomására megtorpant, sőt vissza kezd fordulni. De mit bizonyít ez? Azt, hogy a mai politika erőtlenül áll a társadalmi igazságosság szolgálatában. Hiszen a rövidebb munkahét érvényesítése nem egy igazán „kemény feladat”. A nagy multi cégnek nem kellene feltétlenül a francia és a kínai munkahét bérköltségét úgy megtervezni és egybevetni, hogy figyelmen kívül hagyja a munkahét hosszát. Azt sem lehet megérteni és elfogadni, hogy a nagy multi számára hátrányos, ha 1100 munkást alkalmaz egy gyárában 36 órás munkahétben, mintha 1000-et 40 órás munkahéttel. E mögött tehát inkább közönséges tehetetlenség, és néhány kicsinyes szempont húzódik meg, ezért tekinthetjük szánalmasnak a mai politikát, amely nem képes ezzel megbirkózni. A valóságban számos további eszköz van a munka igazságos elosztása érdekében. A legfontosabb mechanizmusok:
- a törvényes munkahét egyezményes hossza,
- a részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzése,
- a fizetett szabadság rendszerének fejlesztése,
- a törvényben előírt tervszerű és felelős humánerő-politika.

A munka igazságos felosztása a feltétele annak, hogy a fejlődés valóban az, valóban pozitív folyamat legyen, és nem a társadalmi igazságtalanságok növelésének a motorja.

 

2. A munkalehetőségek őrzése és bővítése a gazdaság szüntelen fejlesztése révén biztosítható. Az igazi fejlődés viszont elsősorban a munkatermelékenységet növeli, ezért a formális „munkahelyteremtő” kedvezmények alacsonyabb munkatermelékenységű folyamatok extenzív bővítésére, tehát erőforrás-pazarlásra, sokszor manipulációra adnak alkalmat.
Határozott intézkedések lehetségesek és szükségesek a munkalehetőségek helyi megtartására. Ilyen lehet egy olyan rendelkezésre, amely megtiltaná a kisebb településeken a foglakoztatás szempontjából kiemelt üzemek bezárását. Ha a tulajdonosnak ilyen szándéka lenne, csak azt tehesse meg, hogy az üzemet kompletten, visszafejlesztés nélkül eladásra vagy bérlésre felkínálja nyilvános árverésen. Az árverés sikertelensége esetén az üzem tulajdon- vagy bérleti joga ingyen szálljon át a helyi önkormányzatra és/vagy a dolgozókra.

 A foglalkoztatás végső garanciájaként pedig olyan közhasznú foglalkoztató szervezeteket kellene létesíteni, amelyek visszautasítás nélkül mindenkit felvesznek részmunkaidőben, és amelyekre speciális jogszabályok vonatkoznak.

 

3. A munka megbecsülése azonos saját önmegbecsülésünkkel. A munka – a tudással, a teremtéssel és a felelősséggel együtt – az élet forrása, a legnagyobb emberi és társadalmi érték. A munka jog és kötelesség, egy életen át. Munkára, feladata ellátására már a legkisebb gyereket is szoktatni kell. 4-5 éves korban ünnepélyes avatással kellene tudatosítani a gyerekben azt, hogy már kötelességei vannak, és munkája van. Ezt a beavatást még több alkalommal meg kell ismételni, a felelősségek egyre magasabb köreibe vonva a fiatalokat. Mind a családoknak, mind a társadalomnak gondoskodnia kellene arról, hogy minden tanulás mellett a gyerek, majd a fiatal számára legyen ésszerű napi munkafeladat is.

A munkavégzést életre szóló jognak és kötelességnek kell tekinteni. Így az idősebb embereket sem foszthatjuk meg ettől. A társadalmi fejlődés mai szintjén a nyugdíjba kényszerítés már anakronisztikus intézmény. Ehelyett azt kell biztosítani, hogy a foglalkoztatás mértékére és munkaügyi jellegére időszakonként a családorvos fogalmazzon ajánlást. Ehhez az is kell, hogy minden szervezet és az állam gondoskodjon szeniorfoglalkoztatási lehetőségek megfelelő rendszeréről.

Budapest, 2008 június

Változó Világ Mozgalom

 

 

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 25.

Budapest az egyesítéstől...

 K     R     M 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 37.

Barangolások Kínában

 K     R     M 

 

 

 

 
   

Ajánlott irodalom

 

 

A  VÁLTOZÓ VILÁG

köteteinek nagy része megvásárolható az ország két legnagyobb könyvkereskedőjénél online, ingyenes átvétellel az általad kiválasztott könyvesboltban vagy házhozszállítással.

Libri

 

Líra

A kiadónál az összes cím is megrendelhető, akár személyre szabott változatban. Hála a digitális nyomtatásnak, az éppen elfogyott címek is kaphatók rövid határidővel.

Kiadó

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Angyal Pál: Felségsértés. Királysértés. Hűtlenség. Lázadás. Hatóságok büntetőjogi védelme, 1937

Balog Iván ea: A hatalom humanizálása (Tanulmányok Bibó István életművéről), 1993

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül, 1983

Gyapay Dénes: Olaszország, 2006

Huotari Juhari: Finnország, 2005.

Pintér Attila: Görögország, 2005.

Szűcs R. Gábor: Dánia, 2003.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

  

Változó Világ Mozgalom

Program | Blog | VV-kötet

Olvass! Gondolkozz! Kérdezz! Cselekedj! Csatlakozz!

Felhívások

Kezdeményezések

Petíciók

Társadalmi szerződések!

A munkához való jog

13. nyugdíj – Akkor a társadalom!

Korfüggő minimálbér

Államkapitalizmus vagy köztulajdon

A lakáshoz való jog

Új demokrácia modell

A költségvetés alapelvei

A kisvállalkozások támogatása

A büntetőjog humanizálása

A kormányzati reform

Új választási rendszer

A politika közfinanszírozása

A nemzet új útja

A települések túléléséért

Megoldási javaslat a cigányság problémájára

Alapítsunk könyvesfalut!

A könyv védelme

Az olvasás

Tabletet minden diáknak!

Az ismeretek

Diploma és nyelv

Jelbeszéd

Moratórium a fosszilis energiahordozókra

Az erdőtüzek

Az új járványok

COVID-19

 

Egy jobb világért

Jobb világ, nyitott ajtókkal

Erőszakmentes világért

Világkormány

Atomfegyvermentes világért

A migrációhoz való jog

Az Európai Unió intézményi válsága

Az euró

Svájc befogadása

Július 14., az Európai Unió közös ünnepe

Európa soknyelvűsége

Közös európai légierő

Méltányosságot Kínának

2012 - Az év értékelése

És még

Kompetencia

Tudomány

Kreativitás

Tehetség

Tehetség és intelligencia

Az élvezetek

Boldogság

Beszélgetés ideje

Változó Világ Klub

A Változó Világ barátai

Közhasznú szervezetek

Naptárreform

A városi parkolás ésszerűsítése

 

 

 

 

Emberhit

Az Életútmutató

A Mester beszélgetései

Szimeonov Todor

  

 

 

 

 

  

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdő oldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

EMBERHIT

2001 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

VVM

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

APEVA

Az idők kezdete óta

 

© Változó Világ, 2024