VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

 

A mai nap, részletesen  

Támogatásod?

Számít!

 

Az új közösség

Emberként élni

Egy vagy te

Minden ember a testvéred

A világ örök és végtelen

Minden saját képessége szerint

A tudás hatalom

A tudás alap a hit számára

A tudás közös nyelv

A tudás öröm

A tudás erő

Arcképcsarnok

 

EMBERHIT

A felnőtt emberiség közössége

 

Az Emberhit felépítését elkezdtük.

A munka haladtával az itt olvasható szöveg folyamatosan változik, gyarapszik.

Figyeld a fejlődést!

Válj részévé!

Arcképcsarnok

 

 

 

 

 
   

 

Carl Edward Sagan

amerikai csillagász, asztrobiológus, ismeretterjesztő

1934. november 9. – 1996. december 20.

 

Sagan hitt a Drake-formula által jósoltakban, abban, hogy nagyszámú földönkívüli civilizáció jöhet létre a kozmoszban, de az ilyen civilizációk létére vonatkozó bizonyítékok hiánya – az Enrico Fermi által leírt Fermi-paradoxon szerint – azt sugallja, hogy a technológiai civilizációk hamar elpusztítják önmagukat. Mindez arra ösztönözte, hogy megtalálja és írásaiban a nagyközönség elé tárja azokat a lehetőségeke, amelyek az emberiség önpusztításához vezethetnek, mindig remélve, hogy az emberiség elkerülheti a katasztrófát és inkább a világűrt meghódító fajjá válik. Ebbéli aggodalmait legszemléletesebben a mára legendássá vált Kozmosz c. ismeretterjesztő sorozata utolsó részében jelenítette meg.

1981-es a Ronald Reagan elnök fémjelezte éra eszkalálódó fegyverkezési versenye legrosszabb félelmeit látszott igazolni, ezért politikailag egyre aktívabb lett. 1983 márciusában a Reagen-adminisztráció bejelentette a Csillagháború néven elhíresült tervezetet, a Stratégiai Védelmi Kezdeményezést, melyben a világűrbe telepített fegyverek vonnának védernyőt az USA fölé a szovjet nukleáris fenyegetéssel szemben. Sagan azonnal nyilvánosan emelte fel szavát a terv ellen, kifejtve, hogy az megbonthatja a nagyhatalmak közötti nukleáris egyensúlyt, lehetetlenné téve a nukleáris leszerelési folyamatot, felvetve az emberiség nukleáris végpusztulásának esélyét.

Amikor Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár 1985. augusztus 6-án bejelentette a szovjet atomfegyver-kísérletek egyoldalú moratóriumát, Reagen ezt üres propagandafogásnak bélyegezte és országa hasonló kísérleteinek folytatását jelentette be. Erre válaszul amerikai békeaktivisták egy tiltakozó akció-sorozatot szerveztek a Las Vegas mellett fekvő Nevadai Teszt Lőtérre, az USA atombombatesztjeinek helyszínére. Az 1986-87 során tartó tiltakozássorozatban több száz aktivistát tartóztattak le (köztük például Martin Sheen hollywoodi sztárt). Carl Sagan maga is kétszer volt a letartóztatottak között, mindkétszer akkor tartóztatták le, amikor átmászott a lőtér szögesdrótkerítésén.

Sagan a csillagászati tudományok, a kozmosz emberekkel való megismertetésének egyik legnagyszerűbb alakja volt. Ő volt a társírója, társproducere, és főszereplője a világszerte népszerűvé vált Kozmosz: Személyes utazás című 13 részes ismeretterjesztő tévésorozatnak. A filmsorozat számos tudományos témát járt körül, olyanokat, mint az élet eredete és a helyünk a világegyetemben. A sorozatot először 1980-ban sugározták, később még 60 országban is vetítették – köztük Magyarországon is – és közel 600 millió nézője volt. Alkotói Emmy-díjban és Peabody-díjban részesültek érte.

Carl Sagan később a Kozmoszt könyv alakban is megírta, és ez lett az angol nyelven írt, valaha legtöbb példányban eladott tudományos ismeretterjesztő mű. Számos más nagysikerű könyv is származik még Sagantől, így a Pulitzer-díjas Az éden sárkányai: Gondolatok az emberi értelem fejlődéséről, vagy a Broca agya: Gondolatok a tudomány romantikájáról és a Kozmosz folytatásaként írt Halványkék pötty: Látomás az emberiség űrbeli jövőjéről. De egy regénye, a Kapcsolat is híressé lett, amelyből Jodie Foster főszereplésével mozifilm is készült.

Élete kései szakaszában alkotott műve, a Kísértetjárta Föld, avagy a Tudomány, mint gyertya a sötétben egész tudományos munkásságának ars poeticáját foglalja össze. Ebben a szkepticizmust, a kritikus gondolkodást tudományos módszerként aposztrofálja és az olvasóknak olyan módszereket ajánl, melyekkel a felfedezések, tudományos magyarázatok tesztelhetők, és a megtévesztő, vagy csaláson alapuló eredmények kiszűrhetők.

   

   
   
 
 

   

 

Erich Fromm

filozofus, humanista

Frankfurt am Main, Németország, 1900. március 23. – Murato, Svájc, 1980. március 18.

1947-ben jelent meg „Pszichoanalízis és etika” című írása, valamint koncepciója a marketingorientációról. Ebben az évben keletkezett „Az önmagáért való ember. Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata”. E művében született meg a karakter fogalma, mely azt a kapcsolatot tartja, amely az egyént a világhoz köti. 1955-ben került napvilágra „Kiutak egy beteg társadalomból” című írása. Ebben az évben védőbeszédet mondott a közösségi szocializmus mellett. 1956-ban jelent meg a világsikert aratott „A szeretet művészete”, melyben azt kutatja, hogy a modern világban hogyan lehetne megőrizni az emberi tudat, az emberi szubjektum integritását. Fromm szerint emberi mivoltunkat, ha nem is a szeretet által nyertük el, de a szeretet nélkül fenntartani nem volnánk képesek. A szeretet létünk egyik alapfeltétele, vagy másként: egyfajta válasz a lét kérdéseire. Fromm szerint: „Az ember minden korban és minden kultúrában egy és ugyanazon kérdéssel kerül szembe: arra kell megoldást találnia, hogyan győzze le az elkülönültséget, hogyan valósítsa meg az egyesülést, hogyan haladja meg az egyéni életet és olvadjon egybe a világegyetemmel. Az emberi faj csecsemőkorában még egynek érzi magát a természettel. A föld, a növények, az állatok még az ember világa.” 1957-ben belépett az amerikai békemozgalomba, tiltakozva az USA atomfegyver politikája ellen. 1959-ben jelent meg „Sigmund Freud. Személyisége és munkássága”, 1961-ben „Az emberkép Marxnál” című könyve, valamint egy műve az amerikai külpolitikáról. 1962-ben részt vett a moszkvai békekonferencián. Ebben az évben jelent meg „Az illúziók másik oldala” című írása. 1964-ben adták közre „Az emberi szív” című munkáját, melynek fő témája a nárcizmus felhasználása társadalmi méretekben. Lapjain az író a gyűlölet, a rombolás, az agresszivitás pszichés feltételeit, az emberi viselkedés negatív aspektusait veszi szemügyre. 1965-ben erősen elkötelezte magát a békepolitika mellett, és a vietnami háború ellen. Ebben az évben adták ki Marcuse-zal, Blochhal és másokkal közösen a „Humanista Szocializmus” című gyűjteményes munkájukat. 1966-ban jelent meg „Olyanok lesztek, mint az Isten” című műve. E tanulmánya az Ótestamentum elemzése, melyben a vallásos tapasztalást és annak fejlődési állomásait vizsgálja. 1968-ban látott napvilágot „A remény revolúciója”. 1973-ban adták közre „Az emberi destruktivitás anatómiája” című könyvét. 1976-ban került a nyilvánosság elé „Birtokolni vagy létezni” című írása.

    

   
   
 
 

   

 

Carl Gustav Jung

svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus

Kesswil, Svájc, 1875. július 26. – Küsnacht, Svájc, 1961. június 6.

A mások által hagyományosan leírt három jelenségen túl (idő, tér, okság) létezik egy negyedik, ez a szinkronicitás. Szinkron jelenségekről akkor beszélünk, ha valamilyen külső esemény és egy belső (archetipikus) esemény véletlen módon egybeesik, egy időben jelenik meg. Erre példa: meghal egy ember és megáll az óra a halottas szobában. Ezek a jelenségek vonatkozhatnak életre, halálra, születésre, szerelemre stb. Akkor tapasztal az ember szinkronicitást, amikor szoros kötődés alakul ki vagy szűnik meg közte és egy másik ember között. Jung szerint az egymás utáni álmokat álomsorozatokként kell elemezni, ahogy a tudat tudatfolyamatot alkot, úgy a tudattalan is. Az álmok feladata, hogy kompenzálják a tudatos részt, hogy fennmaradjon az egyensúly. Az álom egy belső színház, aminek a tudattalan a rendezője, minden szereplő egy-egy személyiségrészünket képezi. Jung szerint az álom prospektív (előrejelző) szereppel rendelkezhet, egyfajta intuíció a jövőről. Itt megmutatkozik misztikus gondolkodása (Freud ezzel ellentétben azt állította, hogy az álom a múltról szól). Jung megkülönböztetett hétköznapi álmokat és archetipikus álmokat. Utóbbiak főleg kritikus élethelyzetekben jellemzőek, nagyon megmozgatják az embert, mindig mitológiai tartalmúak. Álomfejtéskor az álomban található szimbólumok megfejtése nem ad megoldást az álom jelentésére. Jung tanítványainak azt mondta, hogy tanulják meg a mítoszokat, szimbólumokat, aztán felejtsék el őket. Egy egyén álmának elemzésekor fontos a szimbólumok jelentésének figyelembe vétele mellett az egyénnel szóasszociációs vizsgálatot végezni, hogy kiderüljön, az egyénnek személyesen mit jelentenek azok a tartalmak, amelyek megjelentek az álmában. Jung a neurózist a kreativitás egy formájának, vagyis nagy emberi teljesítménynek tartotta, ezáltal a lélek mozgásban van, meg akarja oldani a problémát. Jung által legitimmé vált, hogy az embernek vannak spirituális igényei. Jungot tekinthetjük a transzperszonális pszichológia egyik meghatározó képviselőjének (ez határterületet képez a tudomány és az ezoterika között).

  

   
         

    

 

 

 

 

EMBERHIT

A felnőtt emberiség közössége

 

 

Az Emberhitről (ismertető, letölthető)

 

A Változó Világ Mozgalom

Az Életútmutató

A Mester beszélgetései

A Változó Világ Közössége

  

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Emberhit impresszum

Változó Világ

Olvasószolgálat

 

Parvis

 

    

©  Szimeonov Todor,  2022