Zeusz felesége

VÁLTOZÓ VILÁG 44.

A görög istenek

…A görög istenek valóban jó barátságban éltek a földiekkel. Halandó férfi istennőnek nemzette azt a héroszt, aki a görög akhájoknak a trójai háborút megnyerte, amely háború azért tört ki, mert egy másik halandó férfi nem a megfelelő istennőt jutalmazta Erisz aranyalmájával. Megesett, hogy egyetlen éjszaka két isten hált ugyanazzal a halandó asszonnyal. Sőt! Halandó férfi döntőbíráskodott magának az istenek királyának, Zeusznak és feleségének, Héra istenasszonynak abban a vitájában, hogy a szeretkezés vajon a férfinak vagy a nőnek nyújtja-e a nagyobb testi gyönyört…

Hát ezekről a dolgokról szólnak az istenek királynőjének, a férjéhez talán egyedül hűséges, s ami ennél is több, a csapodár férfi ágyába újra és újra szűzen befekvő Héra istennőnek – amúgy nagyon is emberi hangú – feljegyzései...

Hirdetés X

Könyvvásárlás

A könyv ára 2890 Ft.

Megrendelhető itt vagy emailben: kiado@valtozovilag.hu

A szerző dedikálja műveit a 2012 évi Ünnepi Könyvhéten

Két vélemény

Kedves Karcsi,

bevallom, amikor először mondtad, hogy Héra nevében akarsz megszólalni, nem értettem, miért kell ez Neked, mi újat szándékozol mondani. Most már tudom. Az eredmény egy rendkívül szórakoztató, helyenként vicces könyv. Az, hogy az agyonszidott, lesajnált, 57-szer (?) megcsalt Héra „nevében” szólalsz meg, teljesen eredeti az eddigi férfi- és hősszemléletű könyvek és lexikonok után, amelyek „megértették” a számtalan gaztettet, erőszakot, árulást. Héra Nálad amúgy asszonyi haraggal, társalgó modorban mondja a történeteit, állandóan mosakszik, meg magyaráz, de végső soron mindent megbocsát. („Örökké éljenek az álmok! És… Zeusz!”) Két kacarászásomra (a sok közül) konkrétan is emlékszem: amikor megírod, hogy Zeusz a saját anyját is megkörnyékezte – sziszegő kígyóként –, illetve amikor a nemi aktusokat emeled ki a „dicső” trójai háború történetéből. Ez egyébként Shakespeare ritkán játszott, többnyire félreértett Troilus és Cressidájában is így van. Hérához hasonlóan Iunó is megkapta az utókortól a magáét, Fricka meg egyenesen az istenek alkonyát is meggyorsította a walkürök, illetve wälsungok iránti gyűlöletével.

Igazi tudományos ismeretterjesztés, remek magyar stílusban és humorral. Egy ziccert szerintem mégis kihagytál. Két oldalon nem ártott volna ábécé-rendben felsorolni Zeusz ismert szeretőinek nevét (zárójelben a nemzett hősökkel) és a történet oldalszámával. Egy idő után ugyanis az olvasó belefárad a rengeteg névbe és kalandba. (Mellesleg állítólag minden 200. ember Dzsingisz kán génjeit hordozza…)

A könyved életem egyik felejthetetlen élményét idézte fel: amikor az Ermitázsban megláttam Rembrandt Danaéját (a történet Nálad a 32. oldalon található). Az asszonyi test szépsége, a megtermékenyülés pillanata, de még az aranyat szedegető öregasszony örökre megmaradt emlékezetemben, miként a görög mítoszok más nagy jelenetei is.

Barátsággal, Bakcsi György

Budapest, 2012. július 27.

(Bakcsi György irodalomtörténész)

* * *

Karcsikám!

Bevallom, váratlanul ért, hogy Zeusz felesége című legújabb könyvedet nemcsak jó szórakozásként, hanem egyben „hattyúdal”-odként is ajánlottad baráti figyelmembe. E bús- merengő szó olvastán hirtelen elfogott a keserűség, s felötlött bennem a kérdés: Búcsúzni készülsz? De aztán ahogy haladtam az olvasásban, mind nagyobb kedvet lelve benne, komorságom derűs kíváncsisággá változott. S ez a derű meg is maradt.

S erről, Karcsikám, hál’ isten, természetesen magad gondoskodtál. Méghozzá pajkosan eleven erotikus szövegeddel, amivel rögtön az elején megleped az olvasót. S ebben a nem könnyű témában aztán lassanként alaposan fel is villanyozod. Bizony ez az írói tehetség isteni adománya. Majdnem kicsúszott a számon, hogy mitológiai adománya. Mert hát valóban, ha az elején szomorúságot okozó „hattyús” dedikációddal kezdtem, hadd folytassam e csodaszép vízimadár másfajta vonatkozású emlegetésével, egy már vidámságomról árulkodó és elismerő észleletemmel: könyvedben a mitológiai zoológia, vagy ha úgy tetszik, az állattani mitológia „tudományos elemzésének” igen szellemes és hatásos példáit nyújtod. Többek között ott, amidőn Héra bőrébe bújva „összesíted” a férj, az olimposzi főisten szerelmi ügyeit, ezek kifejezetten fantasztikus eseteit. Így Danaé ölének aranyeső formájában való megközelítését vagy szatírrá válását Antiopéval való egyesülése céljából. S ezen a helyen teszel fel egy már igen komoly biológiai kérdést is, amely legalábbis gimnáziumi előképzettséget igényel: „Vagy miért volt Zeusz hattyú, midőn Helénát nemzette? Hisz férfiként sokkal nagyobb gyönyört szerezhetett volna partnerének, mint egy ‘kloakás’.”

Igen. Kloaka. A mitológiában valóban sok az “élettani” furcsaság, ezek között is az olyan végletességek, mint amikor Zeusz saját herezacskójába varrva „hordja ki” Bakkhoszt, a bor és a vidámság istenét. Ezek mind-mind érdekesek, hozzátartoznak a mitológiához, ezért fontos is számbavételük. Könyved azonban elsősorban nem ezért tarthat számon a hiteles ismeretterjesztésre, amelyre egyébként szerinted is pályázik. A Zeusz felesége mindenekelőtt nagyon szépen megírt könyv, s ezért lehet vonzó a „serdültebb ifjúság” számára is, amely kerekre nyílt szemmel, gyönyörködve olvashatja az istenek testi szerelmének írói beleéléssel és ihletettséggel ízlésesen érzékeltetett jeleneteit. És eközben a szerző nagy kedvvel, játszi stiláris könnyedséggel vezeti végég az általa szinte útikalauzként ismert görög mondák szépséges történetein, sok más mellett a trójai háborúnak vagy az argonauták aranygyapjú-szerző útjának izgalmain. Bár nem ez a fő érdeme, „vidám görög szexuális istentanod” mindenesetre alkalmas arra is, hogy a mitológiai érzékiség, a testi szerelem érzékletes leírásával a fiatalokat elvonja az internet vagy a tévé már-már durva pornográfiába hajló ízléstelenségeitől, egyenesen taszító bárgyúságaitól. De manapság már ez sem lenne csekély érdem.

Ha jól sejtem, Karcsikám, e könyv megírásának tervét már régóta dédelgetted, melengetted. Bizonyára hosszú évek óta. Hiszen Bulgáriában eltöltött hosszú tudósítóéveidet is szorgalmasan felhasználtad arra – de több más alkalmat is –, hogy a helyszínen is megismerkedj a szomszédos Görögországgal, régi és új történelmével, az emberiségnek ezzel az egyszeri, megismételhetetlen és utolérhetetlen csodájával. Munkád ennek ízletes és zamatos gyümölcse! Köszönöm, hogy – mint mindig korábban – most is az első között ajándékoztál meg vele. Én lennék az első, aki tiltakozna amiatt, ha írói vénád állandó vérbő duzzadása-lüktetése okán valaki „pályatévesztett” MTI-snek mondana, aki a könyvírás javára elhanyagolta tudósítói munkáját. Ennek éppen az ellenkezője volt gaz. Én inkább „pályacsökönyösnek” tartalak, aki kitűnően értett ahhoz, hogy mindenkor gazdagon ötvözze egy tanult történész és egy eseményrögzítő és politikai-gazdasági kor- és múltleíró külföldi MTI-tudósító tevékenységét. A történész szív persze hangosan végigdobogta tudósítói pályafutásodat, de ebből mindenkinek csak haszna származott.

Öreg MTI-sként tanúsíthatom, hogy mi régi többiek mindig téged tartottunk “az író” tudósítónak. Mert Te írtál legszebben. Gondolom, nemcsak a magam nevében szólok, amikor kijelentem: szeretném, ha „hattyúdal” helyett további szépírói-ismeretterjesztő-népszerűsítő mesterséged folytatásával örvendeztetnél meg bennünket, barátaidat, régi kollégáidat, egy szóval híveidet. Olyan írásokkal, mint ez a legutóbbi, a mostani. És persze, mint amilyenek a korábbiak voltak, az egész életmű: a Bulgáriáról szóló könyveiden kívül a szovjetösztöndíjas ifjúságodat felelevenítő “emlékirat”, vagy tibeti utad után a buddhista misztikát bemutató alkotásaid, vagy amikor gondolatban nyomába szegődtél a magyar őshazakeresőknek. Ezért még hosszú, boldog alkotó korszakot kívánok!

Barátsággal, Flesch István

Budapest, 2012. augusztus 29.

(Flesch István külpolitikai újságíró, MTI-s veterán, Japánról és Törökországról szóló könyvek szerzője)

A könyv impresszuma