Zsadány

Az én helyem...

Zsadány

Eurorégiók

Zsadányi Útmutató és Címtár

Az egyházközség és a gyülekezet élete a XIX. században

Előjáróban érdemes megemlíteni, hogy ekkor a falu és az egyház előjárósága azonos, a falusi bíró és esküdtek egyaránt felelnek a falu és egyház rendjéért, a falutól beszedett földesúri szolgáltatásokért és a ’ lelki tanítóknak ’ adandó járandóságokért, melyeket a község a magáéból fizetett: ők ügyelnek a falu békéjére, az egyház tekintélyére, hogy vasár- és ünnepnap mindenki a templomba menjen, másokat meg ne botránkoztasson. Eredetileg tulajdonképpen csak községi szervezet van, a községi igazgatás egyik ága az egyház igazgatása. A falu bírája, elöljárói stb. esküjükben kötelezik magukat, hogy az egyház ügyeit, mint községi teendőket intézik. Az igazgatásnak ez az állapota mindaddig tart, míg külső behatás, magasabb helyről jövő tilalom, a felekezeti arányszám megváltozása, földesúr parancsa stb. meg nem szüntetik.

Több érdekes adatot találunk feljegyezve a helybéli református egyház könyveiben. 1752-től pontosan feljegyezték a fiú - Ladányi, Tsuka, Czeglédi, Kovács stb.  -

1833-ban a növekvő szaporodás következtében új fiúiskola épült - majd 1718-tól leánytanítók nevét  Alovszki Mihály 1778,  Koronkai Péter1779, Körösi Mihály 1784, Kiss Mihály 1794 stb.  Nevezetes tanítója  volt az iskolának Dévai Bálint, aki Arany Jánost is tanította Szalontán. Az érdemes tanító Árpádról jött a faluba s egészen 1869-ig tartózkodott itt.         

Bor István prédikátorsága alatt, 1802-ben volt a „lelkek conscriptio-ja” (összeírás) , amelyben 1085 személyt találni, s  feljegyezték az anyakönyv évvégi összegzésénél: „mind jó lelkű emberek” (az egyház vezetősége szerint). Ekkortól kezdődött tehát a nyilvántartás.

1805-ben készült a papi ülőszék kék színnel és a templom nagy padján az első székek az eleje festetett be szintén kék színre. Megemlítésre került a jegyzőkönyvekben az akkori bába is, Nagy Mihályné.

1808-ban az eklézsia kurátora Tar János volt, a község főbírája pediglen Német János, akinek idejében ’pádimentomoztatott’ meg a templom.

1810-től kezdve feltüntették a fiú és a nő szülötteket. Ebben az évben: fiú: 31, leány: 20, - összesen: 51, lélekszám: 1122.

Fontos gazdaságtörténeti adalék, hogy az egyház 1811-benszárazmalmot építetett a községbe, hogy a környékbeli gabona feldolgozását itt végezhessék el.

1817-ben, a ’ Reformáció emlékezetére ’ mely akkor 300 éves volt, hálaadó istentiszteletet tartottak december 7-én.

A református egyház mindig jelentős szerepet töltött be a faluban. A községi bíráskodás mellett alkalmazták az egyházi bíráskodást is. A XIX. századból több adat maradt ránk. Az egyik vádlottat, aki erkölcsi vétséget követett el, 24 korbács ütéssel büntették. Ismerték az eklézsia megkövetését, s a szégyenkövet ma is őrzi az egyház.   

1815-ös feljegyzés már egy újabb tisztséget tár elénk: „Harangozó és órával bánó Buka Ferencz”. Tehát már 1815-től kezdve lehet órája a templomnak. Ez ellent mond Nagy Lajos munkájának, mely a következőket említi: „már 1818-től van órája a toronynak”.

1818-ban  újra zsindelyeztetett a templom, összesen 78 000 darabbal, merthogy a zsindely nagyon apró volt.

1819 március 3-4-5 napján itt tartották a Tractus Gyűlést vagy másképpen Dislocatio-t.

1820-ban Tébi Mihály a kurátor, aki saját költségén vett mésszel bemeszeltette a templomot és a tornyot félig, s a parókia kerítését, mely igen megrongyolódott, elöl derék sövénnyel bekerítette, az árvíz rongálta pincét bolthajtással megújította.

1824-ben téglakerítéssel vették körül a templomot.

1821. évi konvent a Bihari egyházmegyét felosztotta bihari és nagy-szalontai egyházmegyére.

A protestánsoknál leányegyházként tartozott egy kisebb gyülekezet a nagyobb szomszédos anyaegyházhoz vagy esetleg egyenrangú társegyházak is voltak, hasonlóan szoros népi kapcsolatokkal.

1822. évi konvent a vármegye területén fekvő ev. Ref. egyházközségeket, egyházigazgatásilag 4 egyházmegyébe osztotta:

60 fiókegyházra, összesen: 48 808 lélek, a Bihari egyházmegyéhez 42 anya- és fiókegyház. tartozott. Összesen: 51 912 lélek.

Az Érmelléki egyházmegyébe 39 anya-, 1 leányegyház tartozott. Mindkettő Bihar vármegyére terjedt ki.

Debrecenhez 19 anya egyház tartozott, összesen: 47 991 lélekkel.

A Nagyszalontai egyházmegyéhez 30 anya-, 5 leány- és 77 fiók egyház tartozott, összesen: 62 844 lélekkel.

 A négy egyházmegye a Tiszántúli egyházkerület fennhatósága alatt állt, legfőbb kormányzó férfiai a presbiteri alkotmányforma értelmében az esperes és a gondnok. Nagy–Szalontaegyházmegyében ekkor Széll Kálmán volt az esperes, gondnok Tisza Kálmán.

X

Hirdetés X

X

Hirdetés X

2010. június 20-én telepítve.