Luxemburg

Az ország

Tanulmányok

Tanulmányokat kínálunk,

keresünk,

közvetítünk,

bármilyen témában!

Net-Nyelv-Kultúra

Meseország, boszorkányszombat

Lila fatehenek legelnek piros füvön, fejetlen aktok között fazékhangon kárál a vasorrú bába, vele még találkozunk. Ez nagy szó, mert szombat van, esik az eső, nincs szezon, a város üres, a szökőkutas dísztéren összesen öten gyönyörködünk a fatehenes aktművész köztéri remekműveiben. A banyát leszámítva mind az ötünk magyar, boszorkányos véletlen, hogy összefutottunk Meseországban, polgári nevén Luxemburgban. A kifestőkönyv lapjaira kívánkozó miniállamnak szépsége, gazdagsága, nyitottsága és önazonossága is mesés. Ráadásul boszorkányszombat van, mármint szombat, és boszorkánytörténeti kiállítás a nemzeti múzeumban.

Brr, ez is Európa. A tárlókon megelevenedik a tévhitek, gyilkos babonák, rettegések, előítéletek és üldözések világa, az inkvizíciótól a kútmérgező zsidózásig, az ördögűzéstől a háromdimenziós horrorfilmig. Kínzóeszközök, fekete mágiák, vajákos masinák, vámpírbüfék, mételyek, szellemcsalogatók garmadája, úgy látszik, szerettünk (szeretünk?) félni attól, ami nincs, hátha akkor nem félünk attól, ami van. És a luxemburgiaknak, akik a Nyugat ékszerdobozának mondhatják magukat, van merszük kiállítást rendezni erről a barbár, sötét Európáról is. Minden kiállításhoz van merszük. Mindennek van múzeuma, a pénznek, a bányának, a virágnak, a villamosnak és a hegyi levegőnek is. A húsz kilométernyi kazamatákban föld alatti képtár őriz sok festményt, bár az a néhány látogató elmereng, jobb lenne inkább a fateheneket ideterelni. Hogy ezeket – a fejetlen pornóképekkel együtt – ki és miért állította ki a nagyhercegi palota közelében, senki nem tudja, de nyilván a nyitottsághoz tartozik. Luxemburgot a burkus királytól (burgundi herceg) Hitlerig mindig uralta valaki idegen, mindhiába. Maradunk, akik vagyunk – hirdeti az ország jelszava, és a félmilliónál kevesebb lakos valósága. A luxemburzsoá tud németül, de nem német, beszél franciául, de nem francia, anyanyelve luxemburgi, s kikéri magának, hogy ez hohdojcs német dialektus lenne. És tud persze angolul és olaszul is. A lakosság kilencvennyolc százaléka négynyelvű, háromnegyede ötödik vagy hatodik idiómát is ural. Sőt. Gavarím parusszki – hirdeti egyre több bankfiók és étterem, és szórványos ellenőrzésemre kiderül: tényleg.

 

A Medve-kastély 1417-ben épült

Az orosz már a pénz nyelve, helyesebben az új pénz egyik fő nyelve. Luxemburg a pénzből él, a bankok, biztosítók és ingatlanközvetítők meseországa. Történelmi véletlen, hogy az egyik híres kora középkori menedékhely, a Szentlélek-apátság épülete ma a pénzügyminisztérium. Az ország a világ sok tájáról érkező pénznek menedékhelye, de nem az unalmasan svájci, hanem a latinosan dinamikus szemléletben. Hát persze: Luxemburg nem más, mint Észak Gibraltárja. Tenger nincs, de a spanyol uralom idején több erőd, bástya, vár és kastély épült itt, mint ilyen kis helyen bárhol másutt. A hegyek között egymást érik a citadellák, minden falunak van legalább egy chateau-ja, ami voltaképpen szimpla kúria lenne, ha szimpla volna. De nem az, mert kőfalait befutja a szőlő – Moselle, a borszőlőkirályság külön országrész a nagyhercegségben –, vagy a fantáziadúsan telepített, valamilyen japán növény, végső esetben egy freskó, és persze a homlokzati erkély. Luxemburgban van a Corniche, a világ legszebb erkélye, ész nélkül keresem a megjelölt hegyoldalon tápászkodó kastélyok falán, aztán egy helybeli elmagyarázza: magát a hegyoldalt hívják erkélynek. Hiszen a völgyre néz.

Aha. A bástyák miatt egész Luxemburg a világörökség része, pedig itt van a katedrális és a könyvtár is. Ügyes kezű kisgyerek rajzolta mesekönyvbe, nagy is, kicsi is, monumentális és kártyaváras egyszerre. Előtte tér, alatta völgy, fölötte a Kirchberg, az Európa-csúcs. Ide költözött az Európai Bíróság, az uniós számvevőszék, kéthavonta Brüsszelből átjön ülésezni az egész eurobürokrácia, épült is ide nekik több tucat mesés irodaház. Meg híd, alagút, felül- és aluljáró, autópálya, kisvasút, nagyvasút, kikötő, sétálóutca, reptér, korcsolyapálya, kerékpárút, újabban rollerösvény, mint a mesében. Minél többen jönnek, minél jobban érzik magukat, annál jobb nekünk, annál inkább maradunk, akik vagyunk – mondja lelkesen a Vaddisznó pincére, aki örül, hogy szombaton vendége van. Szezon híján szombaton nem szokott lenni, egész Luxembourgban (mármint a városban) csak a Vaddisznó van nyitva. Ilyenformán nem véletlen, hogy itt találkozunk a fazékhangú vasorrú bábával még egyszer. Barátnőivel borozgat az esős délutánon, kicsit haragszik, hogy hangja és külleme miatt bunkóra ráz bennünket a röhögés, bocsánat, de ő is mintha egy mesefilmből lépett volna elő. Úgy az ötödik pohár bornál megenyhül, kísérőnek kapucínert iszik, fánkot majszol, majd megjön Jancsi és Juliska is. Az unokák láttán jóságos nagymama lesz – hisz mindig is az volt – a látszatra boszorkány. Elmeséli, de én le nem írom, hogy a volt kisvállalati titkárnőnek mennyi a nyugdíja, miből és hogyan él. Elég annyi, hogy Luxemburgban az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem ötvenezer dollár, meg még amit Németországban és Belgiumban hozzákeresnek. Hagyjuk, a mesének is van határa. 

Az új uralkodó nagyhercegi pár: Mária Terézia és Henrik

Luxemburgnak nincs. A belga frank ugyanolyan jó fizetőeszköz itt, mint a luxemburgi, de a boltos más, sőt bármilyen ismert pénzt elfogad. Vámost és határőrt csak a meséből ismernek, hadseregük viszont van, sőt flottájuk is. Az öreg király, illetve nagyherceg végigharcolta a második világháborút a brit hadsereg őrnagyaként, senki nem tudta róla, hogy ő János nagyherceg. Ez is mesebeli. Megöregedvén lemond, és (tavaly) átadja a trónt az erre már tökéletesen felkészült Henriknek, aki a palota erkélyéről közli alattvalóival: azért uralkodok, hogy a legjobb szolgátok lehessek. Kinőttem már a mesékből, mégis habozás nélkül elhiszem neki. Európa legkékvérűbb, másfél ezer éve törzskönyvezett dinasztiája mindig is ezt tette a hegyvidéki fejedelemségben. Elhiszi neki – tudja róla – a nép is, diszkréten megéljenzik az új uralkodópárt, és amikor lesétálnak a nép közé vegyülni, a kubai eredetű, új nagyhercegné sokaktól kap egy puszit. Aztán koronázási mise, este egy húszperces portréfilm a tévében (RTL, hát persze: a harmadik betű a rövidítésben Luxemburgot jelöli), és ennyi a hatalomváltás errefelé.

Elég a jóból, riporter vagyok, vagy mi a szösz, nekiállok a mézeskalács házak között problémákat keresni. A házak igaziak, csak a kerítés nincs kolbászból, mert nincs kerítés. Valami rosszat keresek, nem megy, aztán Jancsi és Juliska apja kisegít: azért itt sem fenékig tejfel, mostanában drágul a homár. Át kell mercedesezni érte Belgiumba, ahonnan viszont tankolni járnak ide, mert a kisebb adó miatt itt olcsóbb a benzin. Meg minden, kivéve ezek szerint a homárt. Koldust nem találok, a téren festegető indonéz elég ágrólszakadt; na most. Idegengyűlölet? Egy görbe pillantást nem vetettek rám soha, uram. Hát igen, nem vagyok állampolgár, segélyekből meg ösztöndíjakból élek. Mennyi? Megmondja, de nem írom ide, hagyjuk csak ott a titkárnő nyugdíja mellett.

Az ország jelszava: maradunk, akik vagyunk

Átnézem az újságokat, Luxemburgban mostanában nem történt semmi. Valószínűleg nem is fog. A híreket mintha a mesében írták volna, felépült ez, elkészült az, kijavították emezt, felújítják amazt, koncert, kiállítás, színház, sport, túra, kultúra, tőzsdehírek, cégbeszámolók. Az egyetlen rossz hír az időjárás-jelentés, ez tölti meg a botránykrónikát is. Amúgy mégiscsak történt valami: ezen a szombaton is a világ legjobb hozamát produkálta az itt fialtatott pénz. És munkanapokon többet dolgozik.

Nincs mese, aki itt rémségeket akar látni, az menjen vissza a boszorkánymúzeumba. De már bezár, a szombat esti Luxemburg pedig néptelen. Vacsoráznánk, a legközelebbi nyitva tartó hely félúton van Németország felé, messzi húszpercnyire, egy falusi fogadó. Hoppá: teli az út, mások is mennek vacsorázni. A bekötőút mellett meredek lejtőn fölfelé sejlik a chateau, a völgy irányában lefelé húz a kiskocsma. Hm. Három terem, spanyol berendezés, olasz konyha, százféle sör, kétszázféle bor, svéd terülj-asztalkám, minden ételből kétféle, nagy adag és még nagyobb. Előételnek zónahomár. Nézem a helyieket és az érkezőket, nyugodtak, derűsek és gondtalanok. Luxemburzsoák, így hívják magukat franciául. Luxusburzsoák, irigylem őket magyarul.

Találomra faggatom a vendéglő közönségét. A bankár külsejű úriember tehenész, a kisestélyis dáma villanyszerelő, az egyik pincér meg a polgármester. Először azt hiszem, viccből szólítják így az asztalok között serénykedő, harmincévesnél fiatalabb főurat. De tényleg ő a polgármester, két fogás között még egy zónainterjút is ad. Kár lenne elrontani a riportot, a falu egy főre jutó költségvetését írjuk inkább a nyugdíj és a segély összege mellé. A fogadó specialitása különben a csülök, polgármester módra, ami a lapostányér mélyvalóságában tejfölös mártást jelent. Bocsánat: ki mondta, hogy nem fenékig tejfel?!

Luxembourg, 2001. május

Füzes Oszkár [Népszabadság]

Luxemburg telefonkönyve

 Események, rendezvények, ünnepek

Egyéb európai mini államok

Andorra

Faeroe Islands

Gibraltar

Iceland

Isle of Man

Liechtenstein

Monaco

San Marino

A 20 éves VÁLTOZÓ VILÁG könyvsorozatban eddig 77 magyar és 8 idegen nyelvű kötet jelent meg.

A könyv világában ez hosszú időszak, hosszú címlista, figyelemre méltó, szép eredmény! Igen, a könyv világában ez szép eredmény, de jellemző hátránya a hasonló sorozatoknak, hogy régebbi kötetei egyre nehezebben beszerezhetők...

A VÁLTOZÓ VILÁG esetében ettől többé ne tartsunk, mert a sorozat minden kötete kapható, vagy rövid határidővel megrendelhető, most már nem csak könyv alakban, hanem elektronikusan is!

Könyvrendelés

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Közkönyvtárak

Iskolakönyvtárak

Könyvesboltok

Szabad könyvpolc

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Egyedülálló:

egyedi, személyre szabott változat!

A sorozat kötetei igényelhetők egyedi, személyre szabott változatban. Erre számtalan megoldás lehetséges. Az egyik legegyszerűbb - szinte költségmentes - megoldás az, amikor az igénylő biztosítja a belső (B2) borító anyagát.

A személyre szabás csodás módon növeli a kötet érzelmi hatását és értékét, rendhagyó és időtálló ajándékká is teszi.

Érdemes tájékozódni!

Kezdő oldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

Változó Világ, 2023