|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Támogatásod? |
Budapest TérBudapest történeteTörténelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok
![]()
Egyéni keresés
|
VÁLTOZÓ VILÁG BUDAPEST AZ EGYESÍTÉSTŐL AZ 1930-AS ÉVEKIG
|
|
A Változó Világ a YouTube-on, a Facebookon, a Pinterest-en. |
VÁROS SZÉP KILÁTÁSSAL |
||||||||||
Élő webkamerák
|
Ahhoz, hogy részesüljünk ilyen különleges élményben, ismerni kell azokat a helyeket, amelyek leginkább elénk tárják Budapest szépségét. Ezért a PRESS PUBLICA kiadó összeírja ezeket, annak szándékával, hogy ezt közkinccsé tegyék, mind a budapestiek, mind Budapest vendégei számára.
Éttermek szép kilátással a Hármashatár-hegyen 1037 Budapest, Hármashatárhegyi út 2. Tel.: (1) 388-8780
Kerthelyiség. Különtermek.
Borpince. Drinkbár. Élő zene. Menükínálat. |
|
||||||||
|
||||||||||
Budapest sorozatban |
Garas Dezső arról, hogy miért lehet mégis szeretni ezt a
kegyetlen, büdös, zsúfolt Budapestet Ősszel csak a repertoárdarabokban játszik. A Viharban, az Éjjeli menedékhelyben
és a Napsugár fiúkban. Garas Dezső Budapestről szívesen beszélget, de azt kéri, a szakmáról ezúttal egy szót se. – Talán túl sok kellemetlenség érte az elmúlt évadban, ezért nem
akar a színházról beszélni? – Ellenkezőleg! Nagyon szerettem a Vihar Prosperóját vagy az Éjjeli
menedékhelyet. Ezek a darabok igencsak szélsőséges véleményeket váltottak
ki, és ez jó. – Nem jobb, amikor a nézőknek egyértelműen tetszik az alakítás?
Nem esett jobban, amikor például a Régi idők focija után a fél ország Ede
bácsizta? – De, az is nagyon jó volt. Mellesleg olyan példát említett, amely igen
különleges, hiszen ritkán adatik meg egy színésznek, hogy emblematikussá váló
figurát alakítson. – Márpedig Minarik Ede alakja az lett. Nem volt néha egy kicsit sok az
Ede bácsizásból? – Néha tényleg tele volt a hócipőm, de ma már inkább büszke vagyok rá,
és szerencsés fickónak tartom magam, hogy eljátszhattam Minarik Edét. Egyébként
négy Minarik egyesületnek vagyok a tiszteletbeli elnöke. – Azt mondja, jólesett az Ede bácsizás, pedig úgy tudom, azt
szereti, ha a magánéletében magánemberként kezelik. Mesélik: a Lukács
uszodában interjút kért öntől egy újságíró, de már a művész úr
megszólításnál leállította, mondván, ott ön uszodavendég, nem pedig színművész. – Így van. Oda úszni járok, kilazulni, trécselni. Ebbe nem kell
belepiszkítania senkinek. A Lukács uszodát nagyon szerettem. – Jól értettem: csak szerette? – Jól értette. Az átalakítás kapcsán sok mindent elrontottak ott, és
nagyon fájt, hogy a törzsvendégek kritikai észrevételeinek semmi foganatjuk
nem volt. Ennek ellenére rendszeresen járok a Lukácsba, de már korántsem
olyan jó érzésekkel, mint korábban. Még egyszer mondom: nem az fájt, hogy
ismert emberek véleményére nem adtak, hanem az, hogy a törzsvendégek véleményét
hagyták figyelmen kívül. Ott ugyanis az ismert ember kategória átalakul, és
a művészekből, közéleti emberekből törzsvendég lesz, ami azon a helyen
sokkal fontosabb. – Budapesten született. Hol? – A nyolcadik kerületben, és rövid kitérőtől eltekintve, harmincöt
éves koromig ott is éltem. Akkor még egészen más hangulata volt annak a városrésznek.
Ma már kietlenebb, kegyetlenebb, rosszabb. – Milyen volt régen? – Családiasabb, barátságosabb. Például volt a környékünkön két
kupleráj, amelyekről ma már tudom, hogy nagyon hasznosak voltak, mert
rengeteg indulatot, feszültséget vezettek le. Szerettem a hentes bácsikat, a
fűszereseket, a szenespincéseket. Szerettem azt a hangulatot is, amelyet a Mátyás
téri muzsikus cigányok teremtettek, és szívesen emlékszem a kisfröccsös,
málnás kocsmákra, amelyekben az emberek snapszliztak, zsíroztak. Nekem máig
ezek jelentik igazán Pestet. Egyszer Amerikában megkérdezték, hogy honnan jöttem.
Mondtam, hogy pesti vagyok. Akkor magyar, pontosítottak. Mire én azt válaszoltam:
elsősorban pesti, aztán magyar. De nem csodálkoztak, mert ez New Yorkban történt,
ahol az emberek elsősorban New York-iak, és csak másodsorban amerikaiak. Úgyhogy
értették, mire gondolok, meg sem fordult a fejükben, hogy viccelek. – Pedig a pesti ember állítólag mindig viccel. – Ha elégedetlen a közélet egyes jelenségeivel, elégedetlen a
politikusokkal vagy bárki mással, azonnal viccet farag róluk. Kegyetlen város
ez. Zámbó Jimmy halálát követő napon például már viccek születtek az
esetről. – Szereti ezt a kegyetlen várost? – Ez a város nemcsak kegyetlen, de kutyaszaros, rossz szagú, zsúfolt és
büdös is. Olyan, amelyben nyomát sem látom annak, hogy valaki figyelne a
benne felhúzott épületek összhangjára; olyan, amelyben egyre több a Váci
utcához hasonló, ócska konzumhely. Olyan, amelyben száz év kevés volt
arra, hogy felkészüljenek az autók elszaporodására, ahol bárki, bárhol, bármilyen
utcát lezárhat, viszont ahol az autósnak elég egyetlen pici hibát elkövetnie,
kommandós egységek támadnak rá. Ahol rendkívüli a türelmetlenség és a
korrupció, ahol az építőipari cápák diktálnak. – Vagyis nem szereti. – Szeretem. Én sem értem, miért, de a felsoroltak ellenére szeretem.
Ennek talán az az oka, hogy mégiscsak épült itt egy Liszt Ferenc tér, egy Ráday
utca, működik itt egy Trafó nevű kulturális központ, ahol kiváló színházi
törekvések láthatók, van itt egy szédületes ütemben szépülő állatkert.
Ha valamiért világváros Budapest, hát ezért. A Ráday utca a világváros
benne, a Trafó, meg a Ráckert. És ezek létrejöttét valószínűleg támogatta
az is, hogy az elmúlt évtizedben – legnagyobb örömömre – a fiatalok felálltak
a televízió egyre bárgyúbb műsorai mellől, és kirajzottak a városba. – Helyek már vannak, de nekem hiányzik az utcákról a művészet. – Igaza van, csakhogy – szemben a nyugati nagyvárosokkal – errefelé
nem szeretik a spontán dolgokat. Itt felépítenek egy-egy kulturális központot,
és eldöntik az emberek helyett, hogy ők majd oda fognak járni. Érdemes
lenne egy-két dolgot az angol parkok mintájára csinálni. Ott ugyanis előbb
befüvesítik a területet, aztán ahol az emberek kijárják a füvet, oda építik
az utakat. Arrafelé nem azt mondják, hogy fűre lépni tilos, hanem ellenkezőleg:
tessék a fűre lépni! Itt megtiltják, hogy az emberek használják a Dunát,
pedig éppen hogy ki kellene használni azt a csodálatos lehetőséget, hogy
Budapest a Duna két partján fekszik. Fantasztikus csónakázóhelyeket, kirándulásra,
pihenésre alkalmas területet lehetne kialakítani. Itt olyan vízi életet
lehetne csinálni, amely páratlan. Tálcán kínálja magát a Duna, mi meg nem
vesszük észre ezt. A Szúnyog-sziget, a Hajógyári-sziget, a Kopaszi-gát vízi
paradicsom lehetne, őrületes prosperitással. – A Duna-parton egyelőre a Nemzeti Színház épül... – Ha azt kérdezi, jó helyre épül-e, arra azt válaszolom, hogy nem
tudom. A puding próbája az evés. Ha azt kérdezi, hogy a fűre lépni szabad
elve alapján épül-e, abban már nem vagyok biztos. És még egy mondat: nekem
az lett volna a legkedvesebb, ha a ligetben építik fel. Központi helyen
fekszik, van körülötte tér, millió autó elfér ott, és persze annak a területnek
van múltja, aurája. Kár, hogy nem vigyázunk jobban az efféle helyekre.
Mindent átalakítunk, eltüntetünk. – Mint a Lukács uszodát. – Vagy az ügetőt. Bűnténynek tartom, hogy megszüntették. Erre nincs
jobb szó: ez bűntény. Na de majd lesz helyette szép, nagy bevásárlóközpont,
benne korszerű mozitermekkel. – Olyan hangsúllyal mondta ezt, amelyből úgy tűnik, nagyon utálja
ezeket a csodamozikat. – Elismerem, hogy a hangminőség százszor jobb, a székek sokkal kényelmesebbek,
mint a régi, pesti mozikban voltak, még a pattogatott kukoricát is kedvelem,
de valahogy mégsem szeretem ezeket a mozikat. Bámulom őket, de nem szeretem.
És tudja, hogy mi a legnagyobb baj velük? Hogy nem lehet előttük találkozni. – Pedig a találkozási pontok nagyon fontos helyek egy városban. A
Moszkva téri óra, a Blaha Lujza téri szökőkút. – A Blaha Lujza téren ma a szökőkút a találkozási hely, régen a
Nemzeti Színház órája volt az. Ahogy a dal is mondta: hétre ma várom a
Nemzetinél... – Alighanem az új Nemzeti is akkor lesz fontos a pestieknek, ha majd az
épület előtt randevúznak a fiatalok. – Bizony akkor. Ám, ha a régit nem rombolták volna le, akkor ez a cécó
sem lett volna. Gobbi Hilda csinált egy-két magáninterjút a metrót építő
robbantómesterekkel. Azt kérdezte tőlük, valóban le kellett-e rombolni a
Nemzetit a metró építése miatt. Azok persze kikérték maguknak. Ugyan művésznő,
mondták, csak nem képzeli, hogy amerre a metró jár majd, mindenfelé
leromboljuk a házakat? Dehogy volt akadály nekünk a Nemzeti! Micsoda disznóság
ezt ránk fogni! Mellesleg a Nemzeti nem is akart térdre rogyni. Kétszer
kellett felrobbantani, valahogy a falak is érezték, hogy szörnyű disznóság
történik velük. Mi meg ott álltunk, ömlött a könnyünk, a szomszédos ház
oldalát ütöttük tehetetlen dühünkben, és abban reménykedtünk, hogy nem
sikerül majd lerobbantani azt a csodálatos épületet. Sikerült. Pesten ezek
a dolgok sikerülni szoktak. Trencsényi Zoltán,
Népszabadság, 2001. július
21. |
|
||||||||
Ajánlott irodalom |
||||||||||
|
Ágai Adolf (Porzó): Utazás Pestről–Budapestre 1843–1907. Budapest, 1908. Almády Géza (szerk.): Budapest idegenforgalmának emelése érdekében tett intézkedések ismertetése. Budapest, 1900. Alpár Ágnes: A fővárosi kabarék műsora 1901–1944. Budapest, 1978. Balla Antal: Budapest szerepe Magyarország történetében. (Statisztikai Közlemények 77. kötet) Budapest, 1935. Ballai Károly (szerk.): A magyar vendéglátóipar története I. Budapest, 1943. Bevilaqua Borsody Béla – Mazsáry Béla: Pest-Budai kávéházak. Budapest, 1935. Budapesti Utmutató és Cimtár, Rendőrségi Zsebkönyv. Budapest, 1921–1937. Búza Péter: Egy város játékai. Budapest a millennium színpadán. Budapest, 1996. Edvi Illés Aladár: Budapest Műszaki Útmutatója. Budapest, 1896. Gárdonyi Albert: A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye. Budapest, 1913. Gárdonyi Albert: Ötven esztendő Budapest Székesfőváros történetéből 1873–1923. Budapest, 1952. Gergely András – Szász Zoltán: Kiegyezés után. Magyar história. Budapest, 1978. Gerő László: Pest-Buda építészete az egyesítéskor. Budapest, 1973. Glatz Ferenc: Nemzeti kultúra – kulturált nemzet 1867–1987. Budapest, 1988. Gundel Imre – Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. Budapest, 1982. Gundel Imre: Gasztronómiáról és Gundelekről. Budapest, 1987. Hevesi Lajos: Budapest és környéke. Budapest, 1873. Illyefalvi Lajos: A székesfőváros múltja és jelene számokban (Statisztikai Közlemények 87.) Budapest, 1934. Ketter László: Gasztronómiánk krónikája. Budapest, 1985. Konrádyné Gálos Magda: A Newyorktól a Hungáriáig. Budapest, 1965. Lenkei Henrik (szerk.): A mulató Budapest. Budapest, 1896. Lestyán Sándor: Pesti kávéház. Budapest, 1946. Liber Endre: Budapest-fürdőváros kialakulása különös tekintettel a székesfőváros községi fürdőpolitikájára. 1–3. köt. (Statisztikai Közlemények 74/1; 81/4; 82/2.) Budapest, 1934. Lukacs, John: Budapest, 1900. A város és kultúrája. Budapest, 1991. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970., 1976.
Mátéka Béla (szerk.): Budapesti programm 1934. évre. Budapest, 1934. Matolcsy Ildikó, Sebestyén Lajos, Szalay Károly (szerk.): Az ezredév. Magyar tallózó Budapest, 1979. Mesterházy Lajos (bev.): Budapest Anno. Budapest, 1979. Országh Sándor: Budapest középítkezései 1868–1882. Budapest, 1884. Ránki György: Magyarország a dualizmus korában. Budapest, 1961. Ruzitska Ármin (kiad.): Legújabb Budapesti útmutató. Budapest, 1896. Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? 1870–1930. Budapest, 1931. Tanulmányok Budapest Múltjából XIV. Budapest 1961., XX. Budapest, 1974. Tarján Vilmos: (t.v.)-től a Tarjánig. Budapest, é.n. Thirring Gusztáv: Budapest félévszázados fejlődése 1873–1923 (Statisztikai Közlemények 53. kötet) Budapest, 1925. Várnagy Zoltán: Közlekedés. A mi Budapestünk. Budapest, 1994. Venesz József: Gondolatok a gasztronómia magyarországi fejlődéséről. Budapest, 1970. Vörös Károly (szerk.): Budapest Története IV–V. Budapest, 1978. Vörös Károly: Egy világváros születése. Budapest, 1973.
|
|
||||||||
|
|
A Változó Világ bölcsességei |
|
|||||||
Nincs új a nap alatt, csak a változó világ... (Szimeonov Todor) Mértéktartó vagyok, de a világ nekem nem elég! (Szimeonov Todor)
|
||||||||||
A 20 éves VÁLTOZÓ VILÁG könyvsorozatban eddig 77 magyar és 8 idegen nyelvű kötet jelent meg. A könyv világában ez hosszú időszak, hosszú címlista, figyelemre méltó, szép eredmény! Igen, a könyv világában ez szép eredmény, de jellemző hátránya a hasonló sorozatoknak, hogy régebbi kötetei egyre nehezebben beszerezhetők... A VÁLTOZÓ VILÁG esetében ettől többé ne tartsunk, mert a sorozat minden kötete kapható, vagy rövid határidővel megrendelhető, most már nem csak könyv alakban, hanem elektronikusan is! |
![]() |
Egyedülálló: egyedi, személyre szabott változat! A sorozat kötetei igényelhetők egyedi, személyre szabott változatban. Erre számtalan megoldás lehetséges. Az egyik legegyszerűbb - szinte költségmentes - megoldás az, amikor az igénylő biztosítja a belső (B2) borító anyagát. A személyre szabás csodás módon növeli a kötet érzelmi hatását és értékét, rendhagyó és időtálló ajándékká is teszi.
Érdemes
tájékozódni!
|
X |
Hirdetés X |
A tudás hatalom – Egy kompetens világért Változó Világ könyvírási pályázat Az én napom a Változó Világban Az én helyem a Változó Világban Az én lapom a Változó Világban Olvasni öröm – Egy olvasó világért Tudni, tenni, emberhittel – Egy jobb világért Új Kert – Egy boldogabb világért |
– ...Ha a háború véget ért, talán hasznára lehetünk a világnak. – Valóban azt gondolják, hogy akkor hallgatni fognak magukra? – Ha nem: tovább várunk. Átadjuk a fejünkben őrzött könyveket gyermekeinknek, s majd ők várnak tovább... De nem kényszeríthetjük az embereket arra, hogy meghallgassanak. Maguknak kell rájönniük, ha majd egyszer elkezdenek gondolkodni, s kérdéseket tesznek fel: miért is robbant fel a világ alattuk? Egyszer csak eljön az ideje. – Hányan vannak maguk? – Sok ezren az elhagyott utak és sínek mentén.... ![]() Figyeld a Változó Világ Mozgalom blogját![]() |
|
X |
Hirdetés X |
CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА
|
|
|
1995 óta
|
|
2001 óta |
|
1991 óta |
|
1992 óta |
|
Az idők kezdete óta |
|
Az idők kezdete óta |
© Változó Világ, 2024 |