A

B

C

D

E

F

G

H

 I

J

K

L

M

N

O

P

R

S

SZ

T

U

V

Z

A

A táplálkozás

Gasztronómiai kalauz

EUFIC

A la discretion – Svéd asztal. Kevesen tudják, hogy ez nem napjaink kedvelt kínálata. Már a 19. században is ismerték Pl. Jókai Mór a 140 évvel ezelőtt, az 1854-ben megjelent "Kárpáthy Zoltán"-ban pontos leírását adja. Még annak az azóta sem változott magyar szokásnak is, ahogyan egy intésre megrohamozzuk az asztalokon felhalmozott finomságokat, és azok járnak a legjobban, akik a legelőre tülekednek...

Abálás – Folyamatos, forráspont alatti 95°C-on történő hőkezelést, főzést jelent. Abáljuk pl. a szalonnát, a hurkaféléket.

Adagolás – Az elkészített ételt a kívánt fogyasztási egységekre osztjuk. Pl. az egyben sült húsokat szeleteljük. Az adagolás célja az egységes és egyenletes elosztás.

Ájnspenner – Annyi, mint "egyfogatú". A fél pár virsli pörkölt vagy lecsós szaftban, sör, illetve borkorcsolya vagy zónaételként kínálva. A 20. századfordulótól a 30-as évekig volt rendkívül divatos. Bródy, Krúdy, Molnár Ferenc stb. műveiben gyakran előfordul.

Ákovita – A középkortól szinte napjainkig népszerű ízes és édesített pálinkaféle. A kifejezés az "aqua vitae" = "az élet vize" latin kifejezésből származik. A régi gyógyszeres-cukrászok specialitása. Fűszerekkel vagy gyümölcsökkel ízesítették, mézzel vagy nádcukorral édesítették az alapul szolgáló, rendszerint borpárlatot vagy törkölyt.

Al dente – "Ami jó a fognak" - a nem puhára, hanem haraphatóra főzött tészta jelzője.

Állományjavítás, feljavítás – Különböző mártások, krémlevesek állományát és ízét tehetjük ezzel az eljárással finomabbá, krémesebbé, jobbá. Legírozás, montírozás, alaplével történő javítás.

Amurett – Csontvelő pirítóssal. A 20. század elején készült leírásokban, irodalmi művekben gyakran olvasható.

Angolos bundázás – A bundázás egyik sajátos formája. A húst, a halat vagy egyéb sütni kívánt alapanyagot előbb olvasztott vajba mártjuk, majd zsemlemorzsába forgatjuk és kisütjük.

Angolosra (rare) sütés – Az egészen angolos pecsenyének csak a külső pereme sül át, a hús közepe felé haladva egyre nyersebb, a hús közepe pedig teljesen nyers, véres.

Angostura – A báritalok ízesítésére sötétbarna színű, délszaki fűszerekkel kevert, kissé édeskés, de alapjában keserű ízű likőr.

Aprószöllő – A ribiszke régies kifejezése.

Fogalommá vált nevek 

Aranykaviár étterem – Népszerű étterem Budapesten

Folytatás

B

B12-vitamin – Kobalamin; kobalttartalmú szerves molekula, aminek fontos szerepe van a zsírsav- és nukleinsav-anyagcserében; hiányában vérszegénység és gerincvelői sorvadás következik be. Több évre elegendő raktárunk lehet belőle a májban. Felszívódásához ép gyomorra (és egy intrinszik faktornak nevezett fehérjére) és ép középbélre van szükség.

Baba – A 20. századforduló idején kiadott szakácskönyvekben gyakori. Lengyel eredetű, erősen fűszerezett lepény. Mazsolával, malaga-szöllővel, citromhéjjal és tejfellel készítették.

Bába (kenyér) – Átpasszírozott borsóval leöntött, tojásban és vajban pirított kenyér, melyet kemencében sütöttek. (Régi szakácskönyvekben olvashatjuk.)

Badlicsan – Főleg a 19. században népszerű, Jókai műveiben pl. több helyen is megemlített török eredetű ínyencség. Bodzavirág fokhagymával, gyömbérrel, borssal és ecettel.

Badminton – Főleg Amerikában, de onnan származva kontinensünkön is leginkább a 20. századforduló körül rendkívül népszerű, friss uborkaszeletekből készített hideg bólé.

Bagolyborsó – Csicseri borsó

Bagolytüdő – Régi szakácskönyvekben az aszaltszilvát jelölték így.

Fogalommá vált nevek 

Balázs mester – Dr Draveczky Balázs történész, múzeumi igazgató írói álneve, egyben beceneve baráti körében.

Folytatás

C, Cs

Cabaret – (ejtsd: kabaré) Régi szakmai könyvekben gyakran szereplő felszerelési tárgy. Lapos, több részre osztott befőttes tál. (Neve onnan ered, hogy kabaréműsoros vendéglátóhelyek egyik jellegzetes tálalóeszköze volt.) A csapszék neve is régi leírásokban.

Cakumpakk – A 20. századfordulóig – s helyenként azóta is kínált levesféleség. Az 1993-ban megjelent "Gasztronómiai Lexikon" a következőket írja: "Olyan bableves, amelyben csipkedett tészta (csipetke) és krumpli is főtt. Sajnos, ez nem is szakszerű, nem is igaz. Leghitelesebb Jókai leírását szó szerint idézni: "Életemből" c. munkájából. Az alcsuti szüreti lakoma kapcsán is emlegeti, ahol a Tömörkény István által receptesített bakagombóccal és cakumpakkal (így írandó és nem "cakompakk" – ahogy az idézett lexikon írta!) kínálták: "Ebben van paszuly, burgonya, rizs, káposzta, közbe vegyített bőrös pecsenyedarabokkal, feleresztve rántáslével, paprika a tetejébe." Megemlítendő, hogy Jókain kívül Mikszáth, Tömörkény, Bródy, Móricz és mások műveiben sokszor emlegetik.

Calville – Eperalma vagy püspökalma

Caserole – (ejtsd: kászról) Régi szakácskönyvekben és szakmai munkákban gyakori kifejezés. A mély, nyeles (főleg vasbádogból készített) serpenyőket hívják így.

Folytatás

D

Dalauzi – Régi, mézzel készült erdélyi (örmény) étel.

Darabolás – A nyersanyagok megfelelő méretűre való alakítása, melynek célja – a hőkezelési idő csökkentése, a felhasznált különböző nyersanyagok egységesítése, az adagolás megkönnyítése. Darabolási formák – finom, apró, szelet, julienne, baton, kocka, cikk, karika, félkarika, félfő stb.

Folytatás

E

Egyfogatú (vagy: Einspanner) – Századfordulós irodalmi alkotásokban, pl. vendéglátóhelyek bemutatásaiban gyakori kifejezés. Zónaételként is szerepelt, kávéházak sörkorcsolyája is volt. Pörköltszaftban kínált fél pár virslit jelent, amit friss, ropogós héjjú kenyérrel, sós kiflivel vagy zsemlével tálaltak. Krúdy Gyula több elbeszélésében is olvashatunk róla.

Ejteles edény – Régi szakácskönyvekben olvasható ez a konyhai edényfajta, mely tulajdonképpen kis mély lábas. Az "ejtel" nevű régi magyar mértékegységből származik, mely a kupa vagy veder nyolcadrészét jelentette. Megjegyzendő, hogy a "Gondolat zsebkönyvek" sorozatban 1987-ben megjelent, széles körben használt és nagyon népszerű Bogdán István: Régi magyar mértékek c. könyvében nem szerepel!

Ekler (francia írásmód: Eclair) – Egykor igen kedvelt és keresett, és ma újra ismertté váló süteményfajta. Égetett tésztából készült, piskóta alakú fánk, melyet laza csokoládés vagy kevés és ugyancsak laza tejszínkrémmel töltenek meg.

Ételrend – Főleg 19. századi leírásokban, regényekben az ebéd fogásainak felsorolása.
Étlap – Franciaországból, a 18. század második felétől származik. Gyorsan elterjedt Európában. A melegkonyhás üzletek írásos, kézbe vehető ételválasztéka. Nálunk a reformkortól népszerűsödött. [ Étlapkészítés: Kiadói szolgáltatások ]

Folytatás

F

Fándli – Német eredetű szó. A csokoládéfőzéshez (de általában a főzéshez) használt nagy, nyeles fém-edény. Cukrászműhelyek fontos tartozéka.

Fehér rántás – A fehér rántást egyáltalán nem pirítjuk meg, hanem a felhevített zsiradékba beletesszük a lisztet, és csak átforrósítjuk, hogy ne maradjon nyers. Ilyen rántást készítünk pl. a tejmártáshoz is.

Fekete leves – A 17. századtól, balkáni, ill. török hatásra szomorú-tréfás elnevezése hazánkban a fekete kávénak. Lásd vele kapcsolatban a Thököly Imre elfogatásáról feljegyzett történeteket!

Félig főzés (másképpen: posírozás) – Nyersanyagok rövid ideig tartó, csak részleges, vagy félig főzését jelenti.

Folytatás

G, Gy

Gábli – A 19. század végén és a 20. század elején a villásreggelit és a tizíraiként fogyasztott nem zónaételeket nevezték így. Krúdy és a kortárs irodalom gyakran használta ezt a megjelölést.

Gambrinus – A sörrel és sörözéssel kapcsolatos legendás történetek hőse. Eredetileg flandriai János hercegről feljegyzett, népmesei ihletésű történetek. A monda szerint a serivás (ezt a régies kifejezést használták nálunk még a 20. század elején is!) hercegből királyt csinált belőle - és általában az ivóból - "Gambrinus Király". Más monda szerint a serfogyasztás "feltalása" is Gambrinus nevéhez fűződik. A fentiek miatt ábrázolták/ábrázolják Gambrinust királyként vagy söröshordón ülve. Sörfélék, sörözők elnevezése is, cégérek, emléktárgyak, plakátok stb. témája. Egyes vélemények szerint Gambrinussal kapcsolatos a "János-pohár" és "János-áldás" szokások, illetve kifejezések is.

Folytatás

H

Habarás – Csak forró vagy forrásban lévő ételt habarjunk be. A habarás lényegesen könnyebben emészthető, egészségesebb mint a rántás. A lisztet vízzel tejföl sűrűségűre keverünk, hozzáadjuk a tejfölt (vagy tejszínt, tejet), majd vékony sugárban, folyamatos kevergetés mellett, a forrásban lévő ételhez öntjük.
Habverés – Többnyire a tojásfehérjét és a tejszínt szokás habbá felverni. Tojásfehérjét csak tiszta edényben és tiszta habverővel verhetünk keményre. Mielőtt a tojáshab teljesen felverődik, tegyünk bele kevés cukrot, ezáltal jobb tartása lesz. Mind a tojásfehérje, mind a tejszín gyorsabban és keményebbre verhető fel, ha előtte jól lehűtjük.

Halbszeitl – Főleg a 20. századfordulón használt kifejezés. Hirtelen, csak az egyik oldalán pirosra sütött pecsenye.

Folytatás

I

Icce – Helyenként és koronként változó, általában 0,7-0,8 dl folyadékot jelölt, de voltak ennél kisebb, illetve nagyobb mennyiségű iccék is, mint pl. a Mátyás király mondái között szereplő cinkotai icce esetében. ILLENDŐ Régi, a szakmával kapcsolatos leírásokban, szakácskönyvekben, receptekben szereplő kifejezés. Jelentése: megfelelő, alkalmas, szükséges (pl. darabokra vágni, pirosra sütni).

Indián pecsenye – Megkopasztott és teljesen megtisztított baromfi, vastag tésztával vagy agyaggal beborítva és parázsban megsütve.

Indiáner – Tejszínhabbal töltött csokoládéfánk. Hagyomány őrzi, de nem hiteles, hogy 1834-től a bécsi Theater an der Wien intendánsa, Pálffy Ferdinánd készítette cukrászával, és lepte meg vele a társulatát, majd a bécsieket. Hamar népszerű lett.

Folytatás

J

Jamez – Régi erdélyi étel, töltött gödölye, melyet főleg régi örmény receptek őriztek meg számunkra.

Jegeskávé – Különösen a 19. század második felétől az első világháborúig divatos kávéházi és cukrászdai készítmény. Tojással díszített tejfagylalt, melyet kávékoncentrátummal ízesítettek és tejszínhabbal díszítve kínáltak.

Folytatás

K

Kaja – A Balkánról hozzánk került és egykoron népszerű étel. Metélt tészta fűszeres húsdarabkákkal behintve, összegöngyölítve és megsütve tálalták.

Kalafantyula – Négy sarkán összefogott, belül lekváros sütemény. A 20. század elején nagyon népszerű volt, Kiskunfélegyháza környékén divatozott.

Kálomista menyország – A 20. századforduló sokat emlegetett és sok helyen leírt (Mikszáth, Jókai, Móricz stb.) főtt tésztaféléje. Dúsan leöntötték tejfeles zsírral és meghintették vastagon túróval és tepertővel.

Folytatás

L

Laksa – Balkáni eredetű, a 19. század második felétől kedvelt tésztaféle reszelt sajttal.

Lakto-vegetarianizmus – A tej- és tejtermékfogyasztást megengedő vegetáriánus étrend.

Laktuka – Salátanövény

Langalló – Egyes nyelvterületeken a kenyérsütésnél készülő lángos, illetve sült lapostészta-féleség.

Folytatás

M

Mácsik – Hazánkban a XVIII. század elejétől ismert és a népi táplálkozásban szinte mindennapos kifőtt (metélt) tésztaféleség.

Macskamalom – A havasi mormotát hívták így a 16-17. században. A belőle készített ételek a korabeli receptkönyvek és leírások szerint drága és kedvelt csemege-ételek voltak.

Majorság – Régi leírásokban, irodalmi alkotásokban a gazdasági udvar haszonállatait (háziszárnyasokat elsősorban) jelölték ezzel az összefoglaló kifejezéssel. Pl. tik-májorságból leves.

Mamaliga – Eredetileg kukoricalisztből juhtúróval készített tésztaféle, később általában a puliszka neve is.

Folytatás

N, Ny

Naftali – A 19. században kedvelt, keletről származó, könnyű mandulás sütemény.

Nalesniki – Orosz-lengyel eredetű vékony, göngyölített tojáslepény. Nagyanyáink korában szívesen kínált előétel volt. Különösen a szabadságharc utáni időkben keletkezett irodalmi alkotásokban fordul elő gyakrabban.

Nantua – A 19. század második felétől elegáns szállodák, éttermek kínálatában szereplő, francia városról elnevezett bársonyos mártás. Tojásételekhez és halakhoz szervírozták. Halkivonattal, rákvajjal és tengeri rákok húsával keverték.

Natúr bundázás – A hússzeleteket csak lisztbe forgatjuk, majd nagyon kevés, forró zsiradékban kisütjük.

Folytatás

O, Ö

Oladji – Vajban sütött lisztes vagy daragombóc.

Olaszkáposzta – Régi receptekben, szakácskönyvekben a kelkáposztát írták így.

Olaszos bundázás – A bécsi bundázással megegyező bundázási mód, az eltérés pusztán annyi, hogy a zsemlemorzsába parmesan sajtot keverünk el.

Olio – Spanyol eredetű éltető leves kolbászból, húsból és zöldségből elkészítve (erőleves-féleség).

Folytatás

P, Q

Pácolás – A pácolás célja a tartósítás és az ízjavítás. Megkülönböztetünk nedves és száraz pácokat. Ízletesebbé, hosszabb ideig eltarthatóvá, porhanyósabbá teszi a húsféléket, esetleg zöldségeket.

Paganini – Hosszúkás, középen tojásfehérjéből, mandulából, cukorból és fahéjból készített réteges süteményféle. A hagyomány szerint a nagy hegedüművész szívesen fogyasztotta.

Paki – Vajas sütemény, közepén lekváros réteggel.

Folytatás

R

Radóc – Régi leírásokban, receptekben, receptkönyvekben sós palacsintatésztát jelent, amiben a húst megforgatva, kisütötték ("kirántották").

Rántás – A lisztet a zsiradékhoz adjuk, a sűrítendő étel jellege szerint megpirítjuk. A forró rántást először hideg vízzel eresztjük fel, és keverjük simára. Az előre elkészített és már kihűlt rántást pedig meleg – de nem forró – vízzel keverjük fel. A rántást víz helyett felengedhetjük tejjel, húslével és borral is. Megkülönböztetünk fehér, világos, barna, olajos és vajas, valamint száraz rántást is.

Relevé – Az ízelítő és a leves utáni étel neve.

Folytatás

S

Salitter vagy Szalitter – Salétromsó

Salvia – Régi írásokban, receptekben így is szerepel a zsálya.

Sárga lé – Régi leírásokban, receptekben, szakácskönyvekben a sáfrányos lét jelenti.

Sása – Kenyérbéllel sűrített mártásféle régi leírásokban, receptekben, szakácskönyvekben. Pl. így írták a szarvashúshoz: "Sását tegyél alája, azminémüt akarsz, édeset, borsosat."

Savarin – A nagy gasztronómusról elnevezett érdekes ízű sütemény. Eredetileg vaniliával leöntött élesztős tésztaféle. Ma már hazánkban is gyártanak eltartható, csomagolva szállítható savarint.

Folytatás

Sz

Száraz pác – Száraz pác készítésekor a húst törött borssal, mustárral kenjük meg, majd rozsdamentes vagy üveg edénybe helyezzük, és olajjal öntjük le úgy, hogy az a húsokat teljesen ellepje.

Száraz rántás – Egyes, főleg diétás ételeknél ezt a fajta rántást készítjük. A lisztet minden zsiradék nélkül gyakori keverés mellett megpirítjuk, és hideg vízzel elkeverve besűrítjük az ételt.

Szálal (megszálal) – Régi kifejezés. A zöldséget (pl. a káposztát) szálanként szétszedi.

Folytatás

T

Tábla – A régi magyar leírásokban, visszaemlékezésekben, fejedelmi és főúri udvartartásban a XVIII. század végéig az asztalt jelentő kifejezés. Szövegtől függően olyan deszkalapot is jelentett, melyen ételt készítettek vagy szárnyast kopasztottak.

Tálalás – Az elkészült ételeket adagolás után fogyasztásra kínáljuk. A tálaláskor az ételt a megfelelő fajtájú, formájú és hőmérsékletű tálalóeszközre helyezzük majd a szükséges és ízléses díszítéssel dekoráljuk.

Talmon – Háromszögletes formájú, réteges sütemény.

Tarhó – Egyes helyeken a joghurtot nevezik így.

Tartósítószerek – Az élelmiszerekhez adott olyan anyagok, amelyek elölik mind azokat a baktériumokat, gombákat, amelyek egyébként lebontanák az élelmiszereket. Nekünk sem tesznek jót, ha megesszük őket, mert legtöbbször nem természetes eredetű anyagok s megzavarják a szervezetben zajló normális biokémiai reakciókat.

Folytatás

U, Ü

Uborka-fű – Befőzéshez ajánlott fűszerek: kapor, szőlőlevél, meggyfalevél csomóban (századfordulós befőzési tanácsadásokban szereplő kifejezés).

Uka – Hadifoglyok által leírt szibériai levesféleség.

Usha – Egykori szegények levese, főtt halból készül darával sűrítve.

Folytatás

V, W,

X, Y

Válogatás – Kiválogatjuk az adott étel elkészítéséhez legmegfelelőbb nyersanyagot, illetve kiválogatjuk az ételkészítésre alkalmatlan nyersanyagokat, szennyeződéseket, szennyezett anyagokat.

Varen – Sós vízben kifőzött, burgonyalisztből készített és sajttal töltött fánk.

Vatruski – A 20. századfordulón készítették. Félkör alakú, lekvárral, gyümölcskocsonyával vagy sajttal töltött élesztős sütemény.

Folytatás

Z, Zs

Zaja – Göngyölített rétes. Marha vagy gyönge csibehússal, illetve vagdalékkal töltve. Nálunk a görögös változata, a réteges tészta-pástétom divatozott a 20. századforduló idején.

Zakotás – Disznóhússal főzött sok saláta, tárkony, petrezselyem, hagymaszár csomborral, tojással és tejjel feleresztve.

Zamiska – Kukoricadarából főtt kása.

Folytatás

Ajánlott irodalom

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Dudás Róbert: A táplálkozás, 1998

Földes J., Ravasz L.: Cukrászat, 1999

Gyapay Dénes: Olaszország, 2006

Gyivicsán A., Krupa A.: A magyarországi szlovákok, 1996

Huotari Juhari: Finnország, 2005.

Kozár Mária: A magyarországi szlovének, 2006

Manherz Károly: A magyarországi németek, 1997

Pintér Attila: Görögország, 2005.

Szűcs R. Gábor: Dánia, 2003.

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!