Kalevala


Még a Kalevaláról... Domokos Péter: A Kalevala nálunk és nyelvroko-nainknál Tolkien és a Kalevala A Kalevala Kórus A Kalevala 150 éve A Kalevala és a Thália Színház Élet, rontások és gyógyítás a Kalevalában Kalevala diákelõadásban		Talán Elias Lönnrot volt a legtitokzatosabb a 19. század nagy alakjai közül: magánemberként szerényen, egyszerûen, csaknem alázatosan élt, úgy viselkedett és öltözködött, mint a legközönségesebb paraszt, ám intellektuálisan kora mûveltségének csúcsán állt. Hihetetlen mennyiségû munkát végzett el, és több tudomány terén is kitûnt. A Kalevala és a Kanteletar publikálójaként olyannyira munkája árnyékában maradt, hogy sokáig mindkét mûvét eredeti, hamisítatlan népköltészeti alkotásnak hitték, noha a kérdés korántsem volt ilyen egyszerû. Lönnrot személyiségének kettõsségeit és a róla elterjedt, szerepváltási hajlamairól árulkodó anekdotákat vizsgálva Rafael Koskimies irodalomtörténész arra az eredményre jutott,hogy e mögött a viselkedés mögött erõs öntudat rejtõzik:Lönnrot tisztában volt saját értékeivel, de mindenekelõtt munkája hatalmas jelentõségével, csak mindezt titokban akarta tartani. Elias Lönnrot (1802-1884) népköltészeti alkotások gyûjtõje és a Kalevala összeállítója volt. Ez már önmagában is elegendõ lenne egy életmûhöz, de Lönnrot emellett orvos, nyelvész, egyetemi tanár és népmûvelõ is volt. Sammattiban született, egy falusi szabó gyermekeként.Szegénységük ellenére kijárta az elemi és a középiskolát, ha bár néha maga is szabóságból tartotta fenn magát. Runeberggel és Snellmannal egy idõben kezdte el egyetemi tanul mányait. 1828-ban, az egyetem elvégzése után indult el elsõ gyûjtõútjára, amelyet még 10 követett, nagyrészt a határ túloldalán lévõ Karjalába. Közben befejezte orvosi tanulmányait, a népi gyógymódok tanából doktorált, és 1833-52 között Kajaaniban mûködött körorvosként. Mindenezeken kívül újságíróként is dolgozott: 1835-ben õ alapította a Mehiläinen nevû folyóiratot, és segített többek között Runebergnek a Helsinfors Morgonblad, Snelmannak a Saima és a Litteraturblad címû újságok szerkesztésében. 1852-ben finn nyelvészetbõl is ledoktorált. 1853-62 között a helsinki egyetem finn nyelv professzoraként dolgozott. Õ tartotta az elsõ finn nyelvû elõadást az egyetemen. Korábban tett már nyelvészeti gyûjtõutakat is,ahol elsõsorban a rokon nyelveket, fõként a lappot kutatta.A finn nyelv megújítójaként tevékenységes szavakkal kifejezhetetlen, az õ érdemébõl az ún. "nyelvjárások háborúja" ésszerû módon ért véget: a régi irodalmi nyelv javarészt nyugati finn szerkezetét nem rombolták le, hanem keleti nyelvjárási elemekkel gazdagították, elsõsorban a szókincs terén.Új szavak megalkotójaként is fontos szerepet töltött be. Nyelvészeti munkásságának egyik fõ műve a Finn-svéd szótár (Suomalais-ruotsalainen sanakirja, 1866-1880). Nyugdíjas éveit Sammattiban töltötte, továbbra is aktívan dolgozva, s még 80 évesen is jelentõs mûveket jelentetett meg. Lönnrot munkássága hihetetlenül gazdag.A Runokokous Väinämösestä(1833) címû mûvét a Kalevala elsõ verziójának lehet tekinteni. A Vanha Kalevala (Régi Kalevala) 1835- ben jelent meg, az új, közel kétszeresére bõvített Uusi Kalevala (Új Kalevala) pedig 1849-ben. A kettõ között eltelt idõszakban jelentette meg a lírikus dalok gyûjteményét, a Kanteletart (1840-41). Lönnrotnak a Kalevala összeállításánál betöltött szerepénél szükséges kiemelni, hogy bár az eposz eredeti népköltészeti anyagot tartalmaz, összességében a mû mégis Lönnrot eredménye. A Kalevala a legismertebb finn könyv a világon, eddig 46 nyelvre fordították le. Az eposznak 5 teljes magyar fordítása van: Barna Ferdinánd (1871), Vikár Béla (1909), Nagy Kálmán(1972), Rácz István (1976), Szente Imre (1987). Lönnrot tiszteletére nem vonnak fel külön zászlót Finnországban, a Kalevala napját (február 28., amikor Lönnrot ellátta kézjegyével a Kalevala elsõ változatának elõszavát) azonban zászlós ünnep országszerte. Ez jól illik Lönnrot szerény természetéhez, hiszen mindig is azt tartotta, hogy művei fontosabbak és értékesebbek, mint õ maga. (Forrás: Maticsák Sándor (szerk.): Ki kicsoda Finnországban, 1999)

		Kosztolányi Dezsõ mondta a Kalevaláról: „...A Kalevala tanulsága, kicsengése, bölcselete is közel van hozzánk. Népkönyvvé kellene tennünk, szellemiségünk és irodalmi mûveltségünk gerincévé, az iskolákban kellene olvas tatnunk és fejbõl tanultatnunk verseit. Az õsember ott az idõk hajnalán találkozik a maival, aki a mûveltség legmagasabb ormára hágott. Íme, egy eposz, mely ízig-vérig népi és lírai, akár mi, s íme, egy eposz - az egyet len az egész világon-, melynek szemlélete mûvészetközpontú, irodalomközpontú.Ha hódolni akarunk Suominak, testvéreink országának, mondjuk ezt: "Dalból született". A költõ - amint a Kalevala hirdeti - "a versek fája" és kezdet kezdete. Az ige teremtoerõ. A képzelet csodatevõ. A dal pedig mindenható. Ez a Kalevala igazi értelme.”
		Nagy Kálmán Kalevala-fordításának címlapja (1972)

		Akseli Gallen-Kallela (1865-1931) A legismertebb finn képzõmûvész. Munkái közül mindenekelõtt a századforduló finn nemzeti romantikájának jelentõs részét alkotó Kalevala-illusztrációk jutnak eszünkbe. Sokoldalú mun-kásságába nem csak festmények tartoznak, hanem grafikák és iparmûvészeti alkotások is. Rajzolni a Finn Mûvészeti Egylet (Suomen Taideyhdistys) rajziskolájában, majd Párizsban tanult. 1892-ben Észak-Karjalába utazott nászútra, s a születõ karelializmus egyik fontos kezdeményezõjévé vált. (A karelializmus mozgalmának vezéralakjai azon mûvészek voltak, akik az eredeti finn identitást a romlatlan Karjalában, a finn népköltészet szülõhelyén keresték.) 1895-ben a Gallen-Kallela család a közép-finnországbeli Ruovesibe költözött, ahol felépítették a Kalela nevû villát. Gallen-Kallela itt készítette el legjelentõsebb munkáit. A Sammon puolustus (A sampo megvédése, 1896) címûfestényével kezdõdik Gallen-Kallela ismertebb szimbolista, nemzeti romantikus Kalevala-munkássága, melyet többek között a Lemminkäisen äiti (Lemminkäinen anyja) címû festmény is képvisel. A Kullervon kirous (Kullervo átka) az elõzõeknél reálisabb stílusban készült. Az 1900-as párizsi világkiállításon nagy sikert arató finn pavilon Kalevala-témájú freskóit Gallen-Kallela készítette. Ezeket az 1920-as években kissé átalakítva újrafestette ezt a Nemzeti Múzeum elõcsarnokába. Gallen-Kallela munkásságába a Kalevala mellett más témák is beletartoztak, többek között tájképek és portrék is. Az elõbb említettektõl igen távol állnak az afrikai idõk festényei, ezek színei vakítóan izzanak, stílusuk felszabadult, formáik szabadabbak. Könyvillusztrációi közül jelentõsek a Seitsemän veljestä (1907, magyarul: A hét testvér), és az ún. Koru-Kalevala (1922) képei. Gallen-Kallelának sok magyar barátja, ismerõse volt. 1908-ben sikeres kiállítása volt a Szépmûvészeti Múzeumban, s vendégként is hosszú idõt töltött Magyarországon és Erdélyben. Õ illusztrálta Vikár Béla Kalevala- fordítását is (1935). Gallen-Kallela tiszteletére Magyarországon is emeltek szobrot: emlékmûve A Duna-part budai oldalán áll. Maticsák Sándor (szerk.): Ki kicsoda Finnországban, 1999